Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-08-26 / 34. szám

XXI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 10'— K Fél ,évre . 5-— K Negyed évre 2 50 K Egye; 5Z. ára 0 20 K Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSiitea 58. szám. Keszthely, 1917. szeptember 131. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKORNYÉK É R D E K EIT B L Ő M 0 Z DIT Ó T ÁRSADALMI HETILAP. 38. szám. Kéziratokat a szerkesztőség cimére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadohivatali Interurbán : 15. Züllés. Azt mondják, hogy a közös baj, a közös veszedelem összehozza az embereket, acélossá teszi az idegeket, fokozza az energiát, a létfenntartási ösztönt és tisztító tűzként hat a lelkekre is. Ha valamikor bajban voltunk, ha valamikor veszedelem fenyegetett bennünket, ha' valamikor szükség volt a tömörülésre',- a vállvetett munkálkodásra, az egymás segítésére, izmaink acélosságára, energiára, lelkünk tisztaságára, az erények s különösen a felebaráti szeretet gyakorlására, akkor az az idő most van, mert nagy bajban vagyunk, .mert hazánkat, önállóságunkat, létünket fenyegeti az összeomlás, a megsemmisülés veszedelme. És mégis, mit látunk ? Széthúzást, önzést, önös érdekek előtolását és kielégítését, embertársaink megkárosítása, esetleg teljes tönkretétele árán is

:; az arany borjú imádását, féktelen ga'zdagodási vágyat, bármily nemtelen észközök felhasználásával ; hitetlenséget, vallástalanságot, szeretet hiányát, elkölcstelenségét, az idealizmus teljes;hiányát s a realizmus valóságos tobzódását. Ma három főosztálya van az embereknek. Az első a harcolók osztálya, akik az életüket- és vérüket kockáztatják és áldozzák mindnyájunkért A második a dolgozók kis osztálya, akik itthon, nemcsak önmagukért, hanem az első és harmadosztálvbeliekért is becsületes és hasznos munkában görnyedeznek s e mellett az első osztálybeliekkel egvütt nélkülöznek és J CiJ szenvednek. A harmadik osztálv pedig a kalózok, a martalócok osztálya, akik az eisö és másodosztálybeliek önfeláldozó munkáját nem respektálva s őket nem sajnálva, terjesztik szét csápjaikat ezer és ezer felé s húzzák, szívják, szipolyozzák amazokat, határtalan kegyetlenséggel s irgalom nélkül. Nézzünk csak körül s fenti állitásunk valóságáról lépten-nyomon meggyőződhetünk. S ha akadnak egyesek, akik az Isten képére teremtett lényeknek tartják magukat s ahhoz méltó módon élnek, azokat futó bolondoknak tartiák és a guny ezer mérges nyilát röpítik feléjük. Ez elszomorító, sőt kétségbeejtő jelenségek közepett szinte enyhítő balzsam és valóságos reményforrás, ha találhat az ember itthon, a silány embermilliók között egy-egy kivételt, egy olyan 'ideális embertípus*-t, mint amilyen Prohászka Ottokár, a székesfehérváriak nemes püspöke. Egv oázis Ö, ahol, akinél s akiben az ember lelke — mint a sivatag vándora —, megpihenhet s ideális lelke kincsesházából hitet, reményt, szeretetet meríthet, erőt és megújhodást nyerhet. Mit is mond ő az »ideális embertípus«-ról irt müvében? »Az ember elhasználás korában élünk. Ha a csatatereket nézzük, se szeri se száma az emberpusztulásnak, ha pedig a köznapi igavonó munkát s a gondot tekintjük, ott is csak ugy használódik, kopik s fogv el az ember, mint ah ugy elhasználódik az erdő, melyet vágnak s a bánya, melvet föltárnak. De legijesztőbb az emberelhasználás mérve az ember szellemi világában, hol a fáradt, unott s leromlott ember szomorú típusával • lépten-nyomon találkozunk. Ez a típus a léha, az ideálokból s erkölcsiségből kikapcsolódott ember. t :!e gőggel és értelmetlenséggel. Nem ismerek kort. mely a szellemi világ rokkantsága tekintetében rajtunk tul tett volna, kort, mely olv nagy kiterjedésben s oly annyira elhasználta s elkoptatta volna a hitet s az idealizmust, az erkölcsi tisztaságot s a szeplőtlen jellemességet, mint ez a mi korszakunk, mely a férfivilágot blazírttá teszi s mely nagykorúsít erkölcsileg teljesen neveletlen nemzedékeket. A pénzhajhászás s a testi élvezetek kergetésében elhasznált s kopott lesz az idegzete s az ingerek és izgalmak szakadatlan rajtaütésétől ez a folyton kattogó idegszál-szövedék ugy elhangolódik, mint egy desperát rossz zongora, melyen a művészek s a világ nagyjai is az életnek nem himnuszát, hanem csak macskazenéjét játszák. Az elhasznált idegrendszernek elhasznált a kedélye is, mint ahogy az cs 1 k *"» c "7 ó 1"f 1 r\ 1 1/-11 « i »-» o Ír ootitiÁ CUiuO/^1 Iú> t. iViOnuvU iiiUjUO^uwiv cOo.tiC " nyei ; elhasznált levegőben kialuszik a tüz, ugy a lángész is kialszik s elpattannak rugói s motívumai is. R lélekkopásnak két oka van, az egyik a hitetlenség, a másik pedig az erkölcsi blazirtság«. Mindkettő züllésre vezet ! — A rokkant katonak összeírása Zalamegyében. A honvédelmi miniszter elrendelte, a megye területén tartózkodó, harctéren rokkanttá vált azon népfölkelőknek összeírását kik Károly-kereszt viselésére igénynyel bírnak. Mindazon rokkant népfölkelők tehát, kik betudják igazolni, hogy a harctéren legalább 12 heti szolgálatot teljesítettek és ezen idő alatt harcban is résztvettek, öszszeirásuk végett mielőbb jelentkezzenek a községi elöljáróságóknál. Élelmezési bizottságot! Tekintetes Képviselőtestület ! Keszthely város közélelmezése gyarló módon történik. A közigazgatási hatóság a .3 év óta tartó élelmezési mizériákat nem tudta a város közönségének javára megoldani. Ma már ott tartunk, hogy valósággal irtózik az ember a főszolgabirósághoz, vagy a városházhoz menni, mert ett csak ide-oda küldözgetik az embert. Az élelmiszer jegyek kiadása lassú. Órák hosszáig kell a közönségnek a városháza előtt, sőt a kiosztó helyiségben is ácsorogni, amig jegyéhez jut, a hozzájutás körülményei pedig olyanok, amelyek lealázok az emberi méltóságra. Egyes, a hatóság által elkapatott kereskedők modora is olyan, hogy az ember arcába kergeti minden csepp vérét, amikor a városházánál nagy nehezen megkapott jegyével az élelmiszert meg akarja vásárolni. E bajok s általában a jelenlegi rendszer bajainak az orvoslására s ama tűrhetetlenül rossz állapotok megszüntetésére, amelyek az érdekelt fogyasztók részéről minduntalan panasz tárgyát képezik, azt ajánljuk a tek képviselőtestületnek : hogy a város vezetőségéből, a fogyasztó közönség minden rétegéből, valamint a termelőkből egy közös bizottságot alakítson, amely a város élelmezési ügyeit határozó hatalommal intézné és határozatainak a város vezetősége köteles lenne eleget tenni s illetve azokat végrehajtani. A közélelmezési és közellátási bajok megszüntetésére nem tudunk más utat és módot, mintha a városi nép élelmezési intézkedéseibe magának a >nép«-nek is beleszólást biztosítanak. Mert már torkig vagyunk a piros és fehér plakátokkal, — vagy magyarul : falragaszokkal — melyek sok-sok Ígéretet tartalmaznak szenvedéseink enyhítésére és soksok fenyegetést helyeznek kilátásba azok részére, akik a rendeleteket be nem tartják; de sajnos, arra a szomorú tapasztalatra jutottunk, hogy ezek a plakátok csak írott malasztok, amelyek mindenre alkalmasak, csak arra nem, hogy a közélelmezés és közellátás körül fennforgó nagy-nagy bajokat orvosolják és nélkülözéseinknek, szenvedéseinknek véget vessenek. Ennek az élelmezési bizottságnak - ha ugyan megalakittatnék — már most javasolnánk, hogy : a) minden jegy 2 hónapra adassék ki, b) a jegyek az élelmezési bizottság által 2 hónaponkint dolgoztassanak fel és minden családfőnek a lakására küldessenek. Az élelmiszerek árusítására nézve javasoljuk, hogy : az élelmiszerek árusítása a legnagyobb mérvben decentralizáltassék, oly formán, hogy azok mindenki részére és mindenkor könnyen hozzáférhetők legyenek, ne pedig egyes protekciós kereskedőhöz legyen utalva a fogyasztó, aki aztán ugy bánik a szegény hozzáutalt vevővel, mint a kanász a süldővel. Ezen baj orvoslására ajánljuk, hogy az élelmiszerekből cs egyéb szükségleti cikkekből (fa, kőszén, petróleum, stb.) mindazon kereskedők részére adassék ki megfelelő mennyiség, akik hajlandók magukat a rendőrség s illetve az élelmezési bizottság ellenőrzésének alávetni.