Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-01-07 / 1. szám

2 BALATONVIDÉK 1917 február 11. most már biztosítva van és az alakuló köz­gyűlés február 18-án lesz Budapesten. Ennek az uj részvénytársaságnak lesz a hivatása, hogy komoly 'formában tárgyal­jon a közmiivek átvétele felől és amennyi­ben a tárgyalások sikerre vezetnek, az uj társaság fogja a szövetségtől a kezelést át­venni és gondoskodni az üzem kiterjesz­téséről. Az üzem kiterjesztésének szinte határ­talan tere van. A Balatonvidék ma is első­rangú idegenforgalmi hely és mai napon 40 fürdőjével az ország legnagyobb fürdővidéke. A fürdő- és nyaralótelepek száma szinte év­ről-évre nő és nincs éppen messze az az idő, amikor a szebbnél-szebb villák és nyaralóhe­lyek összeérve, pompás, szép koszorúként övezik kincses nagy vizünket. Ott, ahol az idegen forgalom nő és terjeszkedik, ott a vagyoni helyzet is kifogástalan. Tehát a be­ruházásra nem csak az alapok, hanem a feltételek is megvannak. A környék gazdaságai mindjobban tér­nek át a belterjesebb gazdálkodásra, a gé­pek használatára ; ezek működésben tartá­sára mind nagyobb mértékben szükséges a kedvező feltételek mellett nyert hajtóerő, nem is szólva arról, hogy a fürdők is egymásután rendezkednek be a fejlett igények követel­ményeire. Alkalmasint rövid időn belül min­den fürdőnk csatornázással és vízvezetékkel lesz ellátva, ami nehezen volna megoldható, hogyha az olcsó és biztos hajtóerő rendel­kezésre nem állana. A villamosmüvekhez elsősorban a köz­vetlen parti községeket és fürdőket kapcsol­ják. Azután a szomszéd községek és további községek bekapcsolása fog megtörténni. A tervezet szerint mintegy háromszáz község bekapcsolása lesz lehetővé téve a Balaton két partvidékén és ezen tul is. Hogy ez a nagy üzem ekkorára mikor fog kifejlődni' előre nem tudhatjuk, de a tervezetek iránt való igen meleg érdeklődés azt látszik iga­zolni, hogy a balatoni villamosmüvek egyike lesz az ország e nemű legnagyobb vállala­tának. — Kérelem a hátralékos előfizetőink­hez. Hátralékos előfizetőinket kérjük, le­gyenek szivesek az 1916. évről még hát­ralékban levő hátralékaikat dr. Csák Árpád felelős szerkesztőhöz cimezve postafordul­tával megküldeni ; mert a mai nehéz vi­szonyok között nem kívánhatja senki, hogy a hirlapot dij nélkül küldjük. kard és a lanttal, szolgálta, vivta a szabad­ság fenséges eszméit. Akkor ő is fegyvert fogott. Én tűztem fel a nemzeti szinü szalag­csokrot a csákójára. És nem jött vissza. Nem is láttam többé. Csak emléke, oh az emléke még itt vergődik e kihűlő, annyit szenvedett szívben. — De ne sírj-nagymamikám, mert ak­kor én is sirok veled, mert háthogyha ő is elmegy és nem jön vissza és . . . és . . . nem látom többé. — Nem sirok gyermekem. Mindig tü­relmesen viseltem el a sors szeszélyeit. Ha­nem az a nap 1849 juliusában, óh az felejt­hetetlen nap volt. Nagyapádat azután ismer­tem meg. De az a komoly, izzó lelkű ifjú, aki annyira megértette lelkemnek még a leg­titkosabb gondolatát is, nem ment ki soha, soha emlékezetemből. Megnézheted, ott van a fényképe, a kopott imakönyvemben, azzal a néhány szál fehér rózsával, melyet legelő­ször adott. És a nagymama könnyezve s moso­lyogva nézett a magas, fekete ifjú elsárgult fényképére, akinek tiszta tekintetébe annyi­szor mélyedt el, mikor még tizenötéves bakfis volt. SZALAY ANNUS A magyar mezőgazda­ság uj esztendeje. Az 1916. esztendő itthagyott bennünket. Nagyon kevés gazda siratja eltávozását, mert csupa rossz emlék marad nyomában. Egyik legszomorúbb emléke mindenesetre az, hogy ma is felhangzik még a józanabb gondolko­dásúak ajkáról a vád, hogy a mostani barna kenyérnek, a zsírtalan napoknak, a lencse és borsó eltűnésének, a cukortalan kávénak kizárólag a gazda az oka. A gazda : ez a földetturó, napkeltétől késő estig dolgozó, a maga munkájának eredményét előre soha nem látó, jámbor, igavonó állat, ez az oka annak, hogy sokakra rákényszeritődött nem ugyan az éhezés, hanem a gyomorbeli igé­nyek korlátozásának terhe. Énnek a képtelen vádnak erősödése volt a legszomorúbb tü­nete az elmúlt esztendő. Egyetlen magyar gazda se sirassa te­hát 1916-ot. Felejtse el, de iparkodjék, hogy a szomorú emlékű 1916. utóda szintén el ne fajulhasson. Tegyen meg minden lehetőt, hogy a nemzet minden rétegében mestersé­gesen szított bárgyú felfogás, hogy a nagyon is elviselhető emberi bajoknak forrása csak egyedül a szántó-, vető gazda volna, az uj esztendő folyamán gyökerestől kiirtassák. Csakis a gazdaközönségen múlik, hogy ezt minél rövidebb idő alatt elérjük. Ha kezdet­től fogva szervezetten, az erkölcsi erő teljes öntudatával szálltak volna szembe az ilyen vádakkal, a gazdák igazságán megdőltek volna és a nemzet minden értékes rétege egyesült volna a háborús terhek elviselésé­nek megkönnyítésére. A gazda támogatná az iparost és a kereskedőt és viszont, így azonban csak egymásra agyarkodnak és míg a veszekedő felek pusztulnak, vigan hizik a más bőrén élő spekuláns. A szervezettlenség volt az oka mindennek. H 1 R K K. — Keresztény=szociáIis=misszió= társulat egy tagja Keszthelyen. Tanul­ságos és igazán élvezetes előadásban volt része a keszthelyieknek a mult csütörtökön, pénteken és szombaton délután, az irgalmas nővérek zárdájában. A társulat egy kiváló tudásu és készültségi tagja : Rónai Berta nővér tartott gyönyörű előadást, ismertetve a misszió céliát. Majd áttért a hit és erköl­csi életre, a felebaráti szeretfet és irgalmas­sági cselekedetek terére s a nőknek e téren való hivatását ecsetelte és kötelezettségeiket szabta meg. Szépen csengő, szinte behízelgő hangjával, örökké bájos mosolygásával, sza­vainak keresetlenségével, de annál bensőség­teljesebb voltával, csakhamar megtalálta az utat nagyszámú hallgatói szivéhez, akik mindvégig a legnagyobb figyelemmel és élve­zettel hallgatták előadását. Vajha követnék is tanítását s a sok jó példát ! Rónai Berta nővért dr. Dunszt Ferenc apát mutatta be a közönségnek egy szép és emelkedett beszéd kíséretében. — Egy jól eső értesülés. A keszt­helyi templomban elhelyezett bomba-persely, mely a hadiárváknak gyűjt az ünnepek alatt 106 K 33 fillért jövedelmezett. — Kitüntetés. Őfelsége a király dr. Lénárd Dezső ezredorvost, dr. Lénárd János uradalmi főtitkár testvérét, a ki a háború kezdete óta a fronton teljesít egészségügyi szolgálatot, önfeláldozó magatartásáért a koronás aranyérdemkereszttel a vitézségi érem szalagján tüntette ki. Szívből gratulá­lunk a szép kitüntetéshez ! — Koronázási ünnepély a fő= gimnáziumban. Országszerte ünnepelték a királyi pár megkoronázását az iskolák. Lélekemelő s a koronázási hangulatba bele­illő ünnepéllyel adózott a keszthelyi főgimn. ifjúsága is a szent korona fenséges gondo­latának. Az ünnepélyt a nemzeti ima : a Himnusz hangjai vezették be. Tibolt Ákos főgimn. tanár mély történeti és közjogi ala­pon fejtegette a szent korona tanát, a kirá­lyi hitlevelet s az eskü mintát. A megkoro­názott IV. Károly király trónraleptéből két mozzanatot vésett az ifjak lelkébe : a béke gondolatát, mint az uj király főcélját és a Himnusz elrendelését, megkoronázása alkal­mával. Majd Huber gyönyörű koronázási indulóját hallottuk. Szekeres Qvörgy VI. o. t. csengő hangján szavalta el Vörösmarty ; Himnuszát, a királyért. Az ünnepélyt a »Szó­zat«-tal fejezte be az ifjúsági énekkar. Kár, hogy a közönséget nem igen láttuk az ün­nepélyen. — A vasúthoz levezető gyalogút oly rossz karban van, hogy a mai esős idő­ben alig használható. Felhívjuk a figyelmét az illetékes köröknek a kérdéses útvonalra, annvival is inkább, mert a mai dra'ija időben J 1 ö nem mindenki veheti igénybe a drága bér­kocsit. — Miért nincs kosaras piacunk? Lapunk egyik olvasója szerint azért nincs, mert a somogyi asszonyok elmaradtak a piacról. Ennek oka pedig olvasónk sze­rint — az, hogy a vasúti személyszállító ko­csikba nem vihetik be élelmicikkekkel, külö­nösen apró szárnyas állatokkal megrakott kosaraikat. Pedig ugy tudjuk, hogy máskor bevihették s ha volt is erre vonatkozólag ti lalmi rendszabály, azt a vasút nem hajtotta végre szigorúan. Nincs jogunk a vasút e ti­lalmi rendszabályainak szigorú végrehajtása ellen állást foglalni, csak azt nem értjük, hogy miért éppen most hajtja végre olyan nagy szigorral e tilalmi rendszabályt, amikor a városi közönség amúgy is olyan nehezen jut a létfentartáshoz szükséges élelmi cik­kekhez ? A vasútnak ezekben a nehéz idők­ben inkább meg kellene könnyíteni az áru forgalmat, nem pedig megnehezíteni. — Adakozás. Neumark Mór ur, ká­vés, 40 koronát küldött hozzánk szegény­sorsú iparos-családok segélyezése céljából, mely szives adományért ez utón is hálás köszönetet mond az ipartestület Elöljárósága. — Adakozás. Az ingyentej javára Bokány Mária 10 K adományozott, mely adományért hálás köszönetet mond Berkes Ottó. — A nikkel huszfilléresek be= szolgáltatása. Figyelmeztetjük a közönsé­get, hogy a saját károsodása elkerülése cél­jából a forgalomból kivont pénznemet két hónapon belül az adóhivatalnál szolgáltassa be, melyet azok a jelzett időig kötelesek beváltani. — Rekvirálják a kilincseket. A hivatalos lap közli a honvédelmi miniszter rendeletét az ajtóveretek rekvirálásáról és beszolgáltatásáról. Eszerint a kilincseket, gombokat, kilincsrózsákat, kulcslyukpajzso­kat, kulcslyukfedőket, zárpajzsokat és ajtó­fogantyukat, ha túlnyomó részben vörösréz­ből, sárgarézből, vörösfémből, vagy bronzból vannak és amennyiben a gyárosok és keres­kedők raktárában vannak, be kell szolgál­tatni. A rekvirált ajtóvereteket január 20-ig el lehet adni a fémközpontnak. Az átvétel árát a miniszter később fogja közölni. — Köszönet. A helybeli sebesültek karácsonyára az egyes kórházakban adakozni szivesek voltak : Mesterich Elekné, Marinka és Dudi, Imrik Jánosné, Stieder Kálmánná, Lehrmann Laura, Reischl Vencelné, Hofman Istyánné, Pál Miklósné, Sujánszky Józsefné süteményt, kalácsot, cigarettát, Reischl Ven­cel bort, özv. Pap Sándorné 20 K, Egry Fanny 10 K- A szives adományokat ez uton is hálásan köszöni a vöröskereszt fiókegylet Elnöksége. — Elfogták a cinkotai tömeg= gyilkost. Reichenbergből irják, hogy a cin­kotai tömeggyilkost, Kiss Bélát ott elfogták, Kiss Béla valószínűleg 44-esek közt szolgált és igy került Reichenbergbe. — A vármegye gyásza. A belügy­miniszter leiratot intézett Zalamegye alispáni hivatalához, amelyben azon kívánságát fejezi ki, hogy a megyei hatóságok az országos gyász tartama alatt, 1917. május hó 25-ig minden levelezésen és okiraton fekete pecsé­tet használjanak. A vármegye természetesen kegyeletes érzéssel tesz eleget a belügy­miniszter óhajának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom