Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-30 / 18. szám

XX. évfolyam. Keszthely, 1916. április 30. 18. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K - f Negyed évre 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Syilttér soronkint I korona. KESZTHELY, HEVIZ S AZ EQESZ BALATONKORNYEK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ í> OLI^IÍÍAí l-l rr X I , Kéziratokat a szerkesztőség cirnére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Nzerkesztöség és fciadóhiva ta! a «volt Gazdasági Tan intézet épületében . V Szerkesztőségi és kiadóliivatali Interurbán: 51. A Balaton. Amig csendesen megmaradt medrében, amig csak hasznát húzták társtulajdonosai bőséges és jóizü halából, rengeteg náderdejéböl, s a nádasok közt élö százezernyi vizi szárnyasaiból, amig verőfényes nap mosolygott csendes és bájos partvidéke fölött, melv szépségével elbűvölte á véletlenül idetévedt idegent .s mely külföldi példák nyomán tettre késztette s utánzásra ösztönözte az embert, hogy a természet pazar bőségét emberi erővel és találékonysággal még pazárabbá, még hasznosabbá, még jövödelmezöbbé tegye, — aduig, az ördög se, hederített reá s legfölebb a partvidéki hirla•pok néhány ideális gondolkozású irója zengett róla dicshimnuszt, hogy felhívja a figyelmet reá, Kozépeurőpa e legnagyobb és legszebb tavára és ringó kalászmezőkkel, drága nektárt termő, hegygerincekké koszorúzott partvidékére, gyógyerővel biró, testet edző s uj életet adó vizére. S habár.ennek- a néhány ideális embernek szózata nem is volt egészen a pusztában kiáltónak szava, s habár az utóbbi évtizedek alatt fürdők és nyaralóhelyek épültek a partmentén, még sem részesült e gyönyörű tó és stenáldotta partvidéke abban a figyelemben és méltánylásban a kormány, a fővárosi sajtó s a pénzvilág részéről, mint azt megérdemelte volna. Legfölebb egy-egy fővárosi firkonc vagy egy dobutcai „fürdővendég" csepüzte le időnkint, kimutatva hiányait s égig magasztalva a külföldi fürdők előnyeit, amiket sohasem élvezett. Most azonban, amikor a multak mulasztásai következtében elvadulva, egy neveletlen, zabolátlan és rakoncátlan gyermek módjára viselkedik, mikor ! elhagyta csendes medrét, megmutatta félelmetes .erejét és egy csapásra szétrombolta azokat az emberi alkotásokat, amelyek annak a néhány jobb érzésű és ideális gondolkozású embernek agitációját folytán létesültek, amidőn nem csak a parti fürdőket és nyaralókat semmisítette meg, és tette romhalmazzá, de a távol eső vidéken is : milliókra menő károkat okozott, —csak rnost kezdik észrevenni s a fi! gyeimet reá fordítani azok, akiknek ! elsősorban állott volna kötelességében a nemzetgazdasági szempontból is oly < értékes kincs érdekében a szükséges lépéseket megtenni s a vezetés gyeplőjét kezébe venni. De habár szomorúság tölti is el szi-vünkét, látva a rombolást ésamillónvi kárt, mit a kincses Bal tton okozott - • i s habár az elfojthatatlan bosszúság érzete él is lelkünkben a multak mulasztásainak eme elmaradhatatlan s előre megjósolt káros következményei miatt, — mégis némi reményt merítünk abból a körülményből, hogy a nagv veszedelem s a milliókra menő Cjj kár .végre reá irányította a figyelmet a Balatonra és értékes partvidékére a fővárosi sajtónak s a kormánynak is. Alig van hírlap, amely a közelmúltban ne foglalkozott volna a ma[• gyar állam területének ez értékes részével. Legutóbb Budapesti Hírlapban Kjnetty Károly dr. a lap vezető helyén irt róla megszívlelésre méltó cikket a többek közt a következőket mondván : Dicsérjük a kormánynak a Balatoni kormánybiztosság szervezésére vonatkozó elhatározását. Országos foni o íosságu aktus ;ez, a mint országra szóló jelentősége van a balatoni,vízrendezés és vízhasznosítás ügyének, közgazdasági és főképpen közegészségügyi szempontokból. Ez a hétszáz négyzetkilométer területii, gyönyörű l^eítenger, nem a határoló vármegyéknek, nem is csak a dunántúli Magyarországnak, hanem legalább is Szent István birodalmának közkincse. Az ország dolga és gondja hát, hogy jól kiaknázzuk és gyümölcsöztessük. A BALATONVLDEK TARCAJA Az ígéret. A bálterem zsúfolásig'mé^teíleft; az előadás nagyszerűen sikerült és á közönség tombolvíi hívta ki a .szerepilöket a lámpák elé. — a bószorkáby még kezében tartotta az orsót, a .szakácsné a fözőkanala*, a kis apródok mosolygó, vidám arccal csörgették kardjukat és Csipkerózsika édes pirulással borúit megs/ábaditójá mellére, ki felébfeszté őt százéves álmából, egy hosszú élet boldogságára. Végre legördült a függöny s a társaság oszlani kezdett. A székeket kihordták a teremből, a íliszlettíket elrakták és a színpadon helyet, készítettek a cigányoknál?. Az anyák izgatottsága egyforma nagy. volt leányaikéval.' Node hogy is ne 1 Az csak természetes, hogy minden anya izgatottan várja, vajfon akad-e táncosa leányának és nem kell-e már az első tánc afatt „petrezselymet árulni'* néki. . . Az aranyifjúság zajongva foglalkozott a fehérruhás, kipirult arcú leányokkal. — ' Petrics, a festő boldogan karolt a szőkehaju, kék-szemü Ji.is Csipkerózsába. Édes "szavakat suttogott fülébe."Ágnes pirulva hallgatta a bohó. festőt. Kábító illat szállt a" levegőben ; megrészegítő szerelemre csábító. Éjfél után a cigány egy régi, ábrándos keringőt játszott. Mindenkin valami édes-bús' érzés v.e,tt erőt.. Ágnés qgy ablak mélyedés előtt állt Petriccs.el. A festő.lángoló, szerelmes szavakkal kérte, hogy valósítsa meg a színdarabban eljátszott szerepüket és.bizza magát az életben is az ő erős, férfias, karjára. Mámoros szavakkal ecsetelte Ágnés iránti tiszta szerelmét s esdve kért.e, hogy szeresse egy kicsit, legyen egész életén át az ő verőfényes,, éltető napsugara. Ágnes mélyen elpirult, mit a festő jó jelnek vett, de mily nagy volt a csalódása, midőn a várt szavak helyett Ágnes egy régi kis történetet kezdett mesélni, előrebocsájtva, hogy a történetbén előforduló levente az ő ideálja és előtte é'z a férfiak mintaképe. A történet maga nagyon egyszerű. Éppen úgy lehet költött, mint való. Egy kis leányról szól ki daliás Vőlegényéthősies, elszánt szívvel küldte a háborúba, honnan a levente csonkán tért vissza és ezek után felszabadította menyasszonyát ígérete alól; nem kívánva, hogy vele töltse a boldogságban oly rövid, de a bánat és fáidalom közt oly hosszú élelel. Ámde a leány hiven ragaszkodott vőlegényéhez és éppen'olyan hü és odaadó felesége lett a csonka hősnek, mint lett volna a daliás leventének. A cigány , uj csárdásba .kezdett s Ágnes Pétrics karján a táncoló párok közé vegyült. Amire senki se számított, amire áénki nem gondolt, az az idő jött el. Kitört a vi- _ lágháborti. Ez a minden békét felforgató lavina végigözönlött a vén Európán,.felégetve mindent amit útjában ért. A haza hívó szava viszharjgra lelt az emberek lelkében és fegyvert fogott minden ember. Békés családapák ott hagyták feleségöket, gyermekeiket, fíu otthagyta a szülői házat, vőlegény a menyasszonyát. Felvirágozott vonatokon, mindenkitől ünnepelve' mentek a harctérre, egy célért küzdeni, élni, vagy meghalni, a Hazáért. — Felhangzott a katonák vidám énéke: ..Kiskertemben rózsafa volt három. Mind a három elhervadt a nyákon. Ne félj rózsám kivirit az újra, Mosta-n hív a Ferenc Jóska, De megjövök két három hét múlva". Petrics is letette ecsetjét és festékes "palettáját. Lakkdpőit és bársufiyk-abátját felcserélte katonabakkancsal és fehérprémes huj szármentével és^ elment buszuzni Ágnesékhez. I « ' Összes harctér !! Beszerelhetők!! SUJÁNSZKY JÓZSEF .\ könyv- és papirkereskedésében Keszthelyen, Kossuth Lajos-utca