Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-30 / 18. szám
2. BALATONVroEK 19 16. április 30 A kormánybiztosság létesítése hivatalos megpecsételése annak, hogy a Balaton-kultusz nem lokális ügy csupán. A Balaton lelkes barátainak hosszú agitációjára volt szüksége, hogy ez az igazság elismerésre találjon. A Budapesti fiirlap ezt az agítációt eleitől fogva lankadatlanul támogatta. Erről az első sikerről elmondhatja, hogy quorum pars fui. P mélhetö, sőt bizonyos, hogy a követke, lépések gyorsabb tempóban következnek. A Balaton kultiválásának legfőbb nehézsége eddig ott rejlett, hogy az egységes és felsőbb nézőpontból kiinduló vezetés hiányzott. Három vármegye és nagyon sok parti község, annyiféleképp adminisztrált, nem volt összefogás, harmónikus össze és együttműködés ; az eljárások és intézkedések gyakran keresztezvén, hatálytalanították egymást. Nem ritkán kerekedtek felül illetéktelen helyi érdekek. Legfőbb mizéria volt az áradások pusztításai elleni okszerű védekezés hiánya, meg a rendészeti és élelmezési hiányosság. Az érdekelt szomszédság évtizedek óta érezte az egységes igazgatás hiányát, azért sokat emlegette egy Balaton vármegye létesítésének szükségét, mely a Balatont és összes partvidékét foglalta volna magában. Ennél a vizi vármegyénél kevésbbé komplikált működéssel, célszerűbben oldja meg a problémát a balatoni kormánybiztosság. Ez mint a kormány expoziturája, az országos figyelem folytonosságán kivül az országos áldozatkészséget is jobban biztosítja. Ez áldozatkészség alatt nem kívánjuk azt érteni, hogy az egész Balaton-kultura már most államosittassék, avagy államilag fínansziroxtassék. Erre szükség nincs. A o kormánybiztosság éber ellenőrzése és erélyes működése elegendő lesz arra, hogy „kiegészítő elősegítés" mellett az érdekeltség és a privát töke nagymértékű befektetésekkel, belebátorkodjék a vállalkozásokba. Az országos őrködés föl fogja bátorítani, föl fogja éleszteni a magánkezdéseket. Mindenki át fogja érezni rövidesen, hogy már most az igazi, az arra hivatott kézbe jutott a Balaton kényes és sok átgondolást kívánó fejlesztése. Nem akarunk álmokat szőni, hanem reális számítással és előrelátással elérhetőnek véljük az országos gondoskodás »intézményes» biztosítása után, hogy a természettől tündéries vízen és környékén mesésen szép és hasznos kuítura fog nőni. Megvalósul a székesfővárossal való gyors, olcsó és kényelmes közlekedés, esetleg külön összekötő villamos vasút által is. Kilátásba vehető a Balaton déli partjának végleges gátmüvekkel való védelme hullám és áradás ellen. Könnyen létesülhet Balatonparti villámos körvasút, párhuzamosan körülfutó, egyenletesen kiépített séta-és kocsiút, kapcsolatban az összes telepek villámos világításával. Ezek mellett az alapföltételek mellett biztosra vehető az egészségügyi és és sport-építkezés gyors fellendülése, melyek Európa legszebb, legnagyobb legkeresettebb gyógyuló, ünülő és szoidan szórakozó helyévé teszik majd a Balatont. A majdan kiengesztelődött európai nemzetek intelligentiáiának ezrei adhatnak itt találkozót egymásnak és megismerhetik közvetlen érintkezésből a béke magyarját is, ugy, a mint a harcterek magyarját jól ismerik már világszerte. A balatoni kormánybiztosságnak legyen reá gondja, hogy e várakozások testet öltsenek. A kormánynak pedig azt sugjuk fiilébe vivát sequens. Nem az uj kormán t. i., hanem a további intézés. Igy ir Kjnetty Károly dr. a BudaÁgnes egyedül fogadta a csillogóruhás, elegáns Petricset, ki a lelkesedéstől kipirult arccal jelentette ki, hogy elmegy hazát védeni. Én nem háromért küzdök majd, mint más katona, Királyért, Hazáért és Szabadságért — folytatta Petrics, hanein négyért. Ugye drága kis Ágni, tudja, hogy mi a negyedik ? (Vagy első ?) Szerelmemért i Magáért! — De ugye , ha visszatérnék a csatából, akkor magácska is ugy tenne, mint az a kis leány, akiről maga nekem mesélt ? Igen ? Ágnes felelet helyett zokogva borult búcsúzó katonája keblére. Mult az idő és a fák már levetették zöld lombruhájukat, de a vonatok még mindig felvirágozott katonákat vittek. Közbe-közbe jött egy-egy vonat, melynek oldalán fehér mezőben vörös kereszt diszlett. Ezek a vonatok katonákat hoztak, de nem piros arcú, daloló leventéket, hanem sápadt, beteg hősöket. Az itthonmaradottak éppen olyan igaz szeretettel fogadták a hazatért hősöket, mint amilyen odaadással engedték őket el annak idején. A bálozó, mulatóskedvü asszonyok és leányok fehér ápolóruhában segédkeztek a a helybeli hadikórházakban. Ágnes is az ápoló hölgyek között teljesítette honleányi kötelességét és sokat gondolt Petricsre, aki már hónapok óta küzd a harctéren. Eleinte naponkint jöttek a vidámhangu, rózsaszínű kártyák, tele reménnyel és bizalommal, — de később ritkábban jöttek, végre egészen elmaradtak. Elmúlt a tél, újra eljött az áldott tavasz, de Petrics levelei csak nem jöttek. Ágnes kérdezősködött felőle mindenhol, de sehol sem tudtak róla. Bizonyos, hogy meghalt. — Ágnes keserű szivvel siratta "el szerelmes lovagját, mikor egy kártya érkezett, melyen azonnal megismerte az olyan régen nélkülözött kedves ir íst. A kártyán röviden értesítette Egon, hogy sebesülten fekszik, a 3-as számú helybeli tartalékkórházban. Ágnes dobogó szivvel ment el a kórházba, hogy viszontlássa szerelmes hősét. * Egy verőfényes őszi napon aranyéremmel kitüntetett, felkötött karu huszárkadett vezetíe oltárhoz, a hófehérruhás, szőkehaju Csipkerózsikát. Brill Erzsi. pesti Hírlapban. Mi ugy a hírlapnak, mint a cikk Írójának hálás köszönettel adózunk a szép cikkért, melynek minden betűjét magunkévá "tesszük s melyhez kevés hozzátenni valónk van. A Balaton kormánybiztosává, mint már köztudomásu dolog, a miniszter Zalavármegye főispánját, sipeki Baiás Bélát nevezte ki. Örömmel töltött el bennünket e hír, mert főispánunkban ideális gondolkodású, de egyszersmind tetterős és agilis férfiút volt alkalmunk megismerni, aki bizonnvára tudatával bir annak, hogy a Balatonban minő óriási nemzeti kincs rejlik kiaknázatlanul s hogy annak kiaknázása s a Balaton kultusz ápolása éppen ezért hazafias kötelesség. Kíváncsian, de bizalommal tekintünk főispánunk megindítandó akciója elé. Dr Csák Árpád. Hozzuk közelebb a békét. A húsvéti ünnepek halelujás harangzugása nekünk, magyar nemzetnek, csakugyan az elkövetkezendő diadalmas békét hirdette. Nem a keresztrefeszitést, hanem a megdicsőülést. Nem a halál komorságát, hanem az élet — a jövendő szép élet — ujjongását, ragyogását. Feltámadunk ebből a gyötrő mai állapotból. Feltámadunk, mert van hitünk, bizalmunk, erőnk hozzá. Akaratunk is van. Akarjuk, hogy a háborús vérzivatarnak egyszer, valahára már vége legyen. És ehhez az akarathoz megadjuk az eszközöket is. Vért is adunk, pénzt is adunk, Jogunk van a békéhez, mert győztünk a háborúban. Jogunk van az élethez, mert győztünk a halálon is. Minket már ellenség meg nem ver. Csak az ellenség kormányai gonoszak. Olyanok, mint a rossz kártyások. Ha vesztettek, még az utolsó kártyára ís mindent megtesznek, mert azt képzelik, hogy valamit visszanyerhetnek. Ellenségeink kormányai rossz lelkiismeretükkel nem akarják, nem merik bevallani, hogy már ők legyőzöttek, mi vagyunk, a győzők. Ezt kell hát kikényszeríteni belőlük, ráiuk kell erőszakolni. Ez a fejadat hős hadseregünkre, katonáinkra vár. Őket nem szabad hagynunk, segítenünk kell, hogy a döntés óráiban semmiben nélkülözést ne szenvedjenek. A magyar nép a háború lángralobbanása óta csudálatos szép jeleit mutatta, hogy mennyire együtt érez frontunkon küzdő hős fiaival. S ha más módon is, valósággal együtt harcol velük. Ugy cselékszik, mint a lakosság apraja-nagyja szokott nagy tüzesetek alkalmával. Lázas igyekezettel hordja a vizet, a szivatytyuknál dolgozik : ezzel segít a hivatásos tűzoltóságnak. Épp igy a háborúban a magyar nép : muníciót hord a katonaságnak. Érre valók a hadikölcsönök. Áz eddigiek fényesen sikerültek. A negyedik ilyen nemzeti kölcsönre való verbuválás első napjai a béke és feltámadás diadalának ünnepnapjaira estek. Országszerte népgyűléseken és templomok szószékeiről s tanácstermek zöld asztalai mellől hangzottak a csatasorba hívó uj harsonahangok: Segítsük katonáinkat, jegyezzünk hadikölcsönt! És hála a magyarok Istenének, összegyűlt hírekből meg lehet állapítani, hogy a kiáltó szózatok nem hangzottak el a pusztába. Sereglettek az aláírók. Minden rendűek, Re gensperger kékfastő gyár fest minden szövetet, bármily szinre. Feketét 24 óra alatt.
