Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-30 / 18. szám

2. BALATONVroEK 19 16. április 30 A kormánybiztosság létesítése hi­vatalos megpecsételése annak, hogy a Balaton-kultusz nem lokális ügy csu­pán. A Balaton lelkes barátainak hosszú agitációjára volt szüksége, hogy ez az igazság elismerésre találjon. A Buda­pesti fiirlap ezt az agítációt eleitől fogva lankadatlanul támogatta. Erről az első sikerről elmondhatja, hogy quorum pars fui. P mélhetö, sőt bizonyos, hogy a követke, lépések gyorsabb tempó­ban következnek. A Balaton kultiválásának legfőbb nehézsége eddig ott rejlett, hogy az egységes és felsőbb nézőpontból kiin­duló vezetés hiányzott. Három vár­megye és nagyon sok parti község, annyiféleképp adminisztrált, nem volt összefogás, harmónikus össze és együtt­működés ; az eljárások és intézkedések gyakran keresztezvén, hatálytalanították egymást. Nem ritkán kerekedtek felül illetéktelen helyi érdekek. Legfőbb mi­zéria volt az áradások pusztításai elleni okszerű védekezés hiánya, meg a ren­dészeti és élelmezési hiányosság. Az érdekelt szomszédság évtize­dek óta érezte az egységes igazgatás hiányát, azért sokat emlegette egy Balaton vármegye létesítésének szüksé­gét, mely a Balatont és összes part­vidékét foglalta volna magában. Ennél a vizi vármegyénél kevésbbé komplikált működéssel, célszerűbben oldja meg a problémát a balatoni kormánybiztos­ság. Ez mint a kormány expoziturája, az országos figyelem folytonosságán kivül az országos áldozatkészséget is jobban biztosítja. Ez áldozatkészség alatt nem kívánjuk azt érteni, hogy az egész Balaton-kultura már most államosittassék, avagy államilag fínan­sziroxtassék. Erre szükség nincs. A o kormánybiztosság éber ellenőrzése és erélyes működése elegendő lesz arra, hogy „kiegészítő elősegítés" mellett az érdekeltség és a privát töke nagy­mértékű befektetésekkel, belebátorkod­jék a vállalkozásokba. Az országos őrködés föl fogja bátorítani, föl fogja éleszteni a magánkezdéseket. Mindenki át fogja érezni rövidesen, hogy már most az igazi, az arra hivatott kézbe jutott a Balaton kényes és sok átgon­dolást kívánó fejlesztése. Nem akarunk álmokat szőni, hanem reális számítással és előrelátással el­érhetőnek véljük az országos gondos­kodás »intézményes» biztosítása után, hogy a természettől tündéries vízen és környékén mesésen szép és hasz­nos kuítura fog nőni. Megvalósul a székesfővárossal való gyors, olcsó és kényelmes közlekedés, esetleg külön összekötő villamos vasút által is. Ki­látásba vehető a Balaton déli partjá­nak végleges gátmüvekkel való védelme hullám és áradás ellen. Könnyen léte­sülhet Balatonparti villámos körvasút, párhuzamosan körülfutó, egyenletesen kiépített séta-és kocsiút, kapcsolatban az összes telepek villámos világításá­val. Ezek mellett az alapföltételek mellett biztosra vehető az egészségügyi és és sport-építkezés gyors fellendülése, melyek Európa legszebb, legnagyobb legkeresettebb gyógyuló, ünülő és szo­idan szórakozó helyévé teszik majd a Balatont. A majdan kiengesztelődött európai nemzetek intelligentiáiának ezrei adhatnak itt találkozót egymás­nak és megismerhetik közvetlen érint­kezésből a béke magyarját is, ugy, a mint a harcterek magyarját jól ismerik már világszerte. A balatoni kormánybiztosságnak legyen reá gondja, hogy e várakozá­sok testet öltsenek. A kormánynak pedig azt sugjuk fiilébe vivát sequens. Nem az uj kormán t. i., hanem a to­vábbi intézés. Igy ir Kjnetty Károly dr. a Buda­Ágnes egyedül fogadta a csillogóruhás, elegáns Petricset, ki a lelkesedéstől kipirult arccal jelentette ki, hogy elmegy hazát védeni. Én nem háromért küzdök majd, mint más katona, Királyért, Hazáért és Szabadságért — folytatta Petrics, hanein négyért. Ugye drága kis Ágni, tudja, hogy mi a negyedik ? (Vagy első ?) Szerelmemért i Magáért! — De ugye , ha visszatérnék a csatából, akkor magácska is ugy tenne, mint az a kis leány, akiről maga nekem mesélt ? Igen ? Ágnes felelet helyett zokogva borult búcsúzó katonája keblére. Mult az idő és a fák már levetették zöld lombruhájukat, de a vonatok még min­dig felvirágozott katonákat vittek. Közbe-közbe jött egy-egy vonat, melynek oldalán fehér mezőben vörös kereszt diszlett. Ezek a vo­natok katonákat hoztak, de nem piros arcú, daloló leventéket, hanem sápadt, beteg hősö­ket. Az itthonmaradottak éppen olyan igaz szeretettel fogadták a hazatért hősöket, mint amilyen odaadással engedték őket el annak idején. A bálozó, mulatóskedvü asszonyok és leányok fehér ápolóruhában segédkeztek a a helybeli hadikórházakban. Ágnes is az ápoló hölgyek között telje­sítette honleányi kötelességét és sokat gon­dolt Petricsre, aki már hónapok óta küzd a harctéren. Eleinte naponkint jöttek a vidám­hangu, rózsaszínű kártyák, tele reménnyel és bizalommal, — de később ritkábban jöttek, végre egészen elmaradtak. Elmúlt a tél, újra eljött az áldott tavasz, de Petrics levelei csak nem jöttek. Ágnes kérdezősködött felőle mindenhol, de sehol sem tudtak róla. Bizonyos, hogy meghalt. — Ágnes keserű szivvel siratta "el szerelmes lovagját, mikor egy kártya érkezett, melyen azonnal megismerte az olyan régen nélkülö­zött kedves ir íst. A kártyán röviden értesí­tette Egon, hogy sebesülten fekszik, a 3-as számú helybeli tartalékkórházban. Ágnes dobogó szivvel ment el a kór­házba, hogy viszontlássa szerelmes hősét. * Egy verőfényes őszi napon aranyérem­mel kitüntetett, felkötött karu huszárkadett vezetíe oltárhoz, a hófehérruhás, szőkehaju Csipkerózsikát. Brill Erzsi. pesti Hírlapban. Mi ugy a hírlapnak, mint a cikk Írójának hálás köszönettel adózunk a szép cikkért, melynek min­den betűjét magunkévá "tesszük s melyhez kevés hozzátenni valónk van. A Balaton kormánybiztosává, mint már köztudomásu dolog, a miniszter Zalavármegye főispánját, sipeki Baiás Bélát nevezte ki. Örömmel töltött el bennünket e hír, mert főispánunkban ideális gondolkodású, de egyszersmind tetterős és agilis férfiút volt alkal­munk megismerni, aki bizonnvára tu­datával bir annak, hogy a Balaton­ban minő óriási nemzeti kincs rejlik kiaknázatlanul s hogy annak kiakná­zása s a Balaton kultusz ápolása ép­pen ezért hazafias kötelesség. Kíváncsian, de bizalommal te­kintünk főispánunk megindítandó ak­ciója elé. Dr Csák Árpád. Hozzuk közelebb a békét. A húsvéti ünnepek halelujás harang­zugása nekünk, magyar nemzetnek, csaku­gyan az elkövetkezendő diadalmas békét hirdette. Nem a keresztrefeszitést, hanem a megdicsőülést. Nem a halál komorságát, ha­nem az élet — a jövendő szép élet — uj­jongását, ragyogását. Feltámadunk ebből a gyötrő mai álla­potból. Feltámadunk, mert van hitünk, bizal­munk, erőnk hozzá. Akaratunk is van. Akarjuk, hogy a háborús vérzivatarnak egyszer, valahára már vége legyen. És ehhez az akarathoz megadjuk az eszközöket is. Vért is adunk, pénzt is adunk, Jogunk van a békéhez, mert győztünk a háborúban. Jo­gunk van az élethez, mert győztünk a halá­lon is. Minket már ellenség meg nem ver. Csak az ellenség kormányai gonoszak. Olya­nok, mint a rossz kártyások. Ha vesztettek, még az utolsó kártyára ís mindent megtesz­nek, mert azt képzelik, hogy valamit vissza­nyerhetnek. Ellenségeink kormányai rossz lelkiis­meretükkel nem akarják, nem merik beval­lani, hogy már ők legyőzöttek, mi vagyunk, a győzők. Ezt kell hát kikényszeríteni belőlük, ráiuk kell erőszakolni. Ez a fejadat hős hadseregünkre, katonáinkra vár. Őket nem szabad hagynunk, segítenünk kell, hogy a döntés óráiban semmiben nélkülözést ne szenvedjenek. A magyar nép a háború lángralobba­nása óta csudálatos szép jeleit mutatta, hogy mennyire együtt érez frontunkon küzdő hős fiaival. S ha más módon is, valósággal együtt harcol velük. Ugy cselékszik, mint a lakosság apraja-nagyja szokott nagy tüzese­tek alkalmával. Lázas igyekezettel hordja a vizet, a szivatytyuknál dolgozik : ezzel segít a hivatásos tűzoltóságnak. Épp igy a hábo­rúban a magyar nép : muníciót hord a ka­tonaságnak. Érre valók a hadikölcsönök. Áz eddigiek fényesen sikerültek. A ne­gyedik ilyen nemzeti kölcsönre való verbu­válás első napjai a béke és feltámadás dia­dalának ünnepnapjaira estek. Országszerte népgyűléseken és templomok szószékeiről s tanácstermek zöld asztalai mellől hangzottak a csatasorba hívó uj harsonahangok: Segít­sük katonáinkat, jegyezzünk hadikölcsönt! És hála a magyarok Istenének, össze­gyűlt hírekből meg lehet állapítani, hogy a kiáltó szózatok nem hangzottak el a pusz­tába. Sereglettek az aláírók. Minden rendűek, Re gensperger kékfastő gyár fest minden szövetet, bármily szinre. Feketét 24 óra alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom