Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-30 / 5. szám

XX. évfolyam. Keszthely. 1916. január 30. 5. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — í Fél évre . . . 5 K - i Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Nviittér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal a «volt Gazdasági Tan­intézet épiiletében>. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ P OLIT I KAI H E rr 1 I P. Kéziratokat a szerkesztőség cirr.ére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhiva­talba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó­hivatali Interurbán : 51. Football helyett konyhakertészet. A közoktatásügyi miniszter az Országos Testnevelési Tanáes javas­latára rendeletet intézett valamennyi tankerületi főigazgatóhoz, melyben el­rendelte. hogv az állam közvetlen ve­zetése és rendelkezése alatt álló mind­azokban a középiskolákban, amelyek­ben az 1915—16. tanévben a rendes testgyakorlati oktatás a háború miatt szünetel és az ifjúságnak katonai szolgálatra való előkészítése sem le­hetséges, az összes osztályok, — ott pedig ahol az ifjúság katonai szolgá­latra való előkészítése a VI—VIII. osztályban folyik, az I—V. osztályok lehetőleg rendszeres tanévközi kirán­dulásokban vegyenek részt. Ezek a kirándulások csak ott és akkor ma­radhatnak el, ahol és amikor erre saiát intézeti, vagy más intézeti al­kalmas tanerők hiányoznak. Az ifjúság 40—50 tanulóból álló csoportokban, mindan csoport havonta legfeljebb két izben, egy-egy délutá­non át, egy tanár vezetése mellett rándulhat ki. Az ifjúság az évszakok­nak és időjárásnak megfelelően, al­kalmas játékokkal is foglalkoztat­ható. Az intézeteknek bé kell mutatniok J a kirándulások tervezetét. Igy szól a miniszteri rendelet. Hát iszen szép, üdvös és dicsé­retre méltó dolog most, a mikor a nemzet itjusága, szine, virága a harc­téren hősi halált hal, vagy munka­képtelen nyomorékká válik, — a férfi­erőben megfogyatkozott nemzet jö­vendő emberanyagát a mostani ser­dülő ifjúság testi ápolásával, fejlesz­tésével, edzéséve némileg pótolni; de szerény véleményünk szerint a fen­tebb közölt miniszteri rendelet nem egészen alkalmas eszközt jelöl meg ! a kitűzött cél eléréséré. Két hetenkint egv-egy rövid dél--, utánt igénybevevő kirándulás, vagy" j séta s a szabad levegőn való tartóz­kodás kétségtelenül ió hatással leend a sok elméleti tudománnyal túlterhelt ifjúság szellemére, kedélyére és fizikai szervezetére, de ezek a kéthetenkinti, rövid, néhány órás kirándulások oly távol fognak esni az ifjúság fizikumá­nak rendszeres fejlesztéséhez és edzé­séhez, mint amily íavoi esik Makó Jeruzsálemtől. A miniszter ugy látszik maga is elégtelennek látja a puszta kirándulá­sokat, vagy sétákat az ifjúság testi nevelésére, mert megengedi, hogy az ifiuság a kirándulások helvett, vagy ö J ' CyJ , mellett, az évszakoknak és időjárás­nak megfelelően: „alkalmas játékokkal is foglalkoztatható legyen." No és miből állnak ezek az alkal­mas játékok ? — A közelmúltból me­rített tapaszlalásunk szerint, majdnem kizárólag abból az ostoba és nem a magyar ember természetéhez és vér­mérsékletéhez való s azon kivül még veszélyes sőt életveszélyes football­játékból. Eszünk ágában sincs kétségbe­vonni a kultuszkormány szándékának komolyságát a tanuló ifjúság testi ne­velésére vonatkozólag; csak aggályunk­nak adunk itt kifejezést az iránt, hogy a szándékolt cél a rendeletben megjelölt módon és eszközökkel el nem érhető. A tanuló ifjúság fizikumának fej­lesztésére és edzésére sokkal alkal­masabb módot és eszközt ajánlanánk, amely ebben a háborús világban elő­állott nehéz megélhetési viszonyainkon is segitene némileg, tehát közdazdasági szempontból is megszívlelésre méltó. Nem régen olvastuk a földműve­lésügyi kormánynak, egv a gazdakö­zönséghez intézett felhívását, mely szerint a termelés fokozása s ez ál­tal a megélhetési nehéz viszonyain­kon való könnyítés szempontjából min­den nélkülözhető és alkalmas földet be kell vetni. A földmivelésügyi miniszternek A BALATONVIDEK TÁRCÁJA Szepessy a magyarságért! Irodalmi hangok a kivándorlásról. Irta : Nagy Barna. Elhangzottak Prohászka püspölc magas szárnyalású szavai, de nemcsak Keszthely, nemcsak Zala és Somogy közönségéhez szól­tak, hanem az egész ország szivéhez. Szavai­nak hallatára megdobban, ujjong a szivünk. Szózata a magyarság kultuszának hangos hirdetője. Hallottuk a lángajku püspök ajkáról a magyarság erejének két megölőjét: az ame­rikai kivándorlást és a gyakori gyermekha­landóságot. Én az előbbiről szeretnék rövi­den megemlékezni, bár kissé irodaimi be­keretezésben. * Szepessy László, ez a fanatikus magyar poéta jut eszembe, ki még nem rég harci dalaival rohamra buzdította századát s aki­nek tüzes szava örökre elnémult a doberdói fennsíkon. Nem volt világrengető tehetség, de hazafias ésvallásos ünnepélyeken szerte szaval­ták alkalmi költeményeit. Hit és Haza. Ez a címe egyik köteté­nek. De én többbet mondok : ez a két szó jelezte életének két vezető elvét is. Ifjú költő volt, de nem tántorította meg elveiben semmi sem. Tollát nem adta el. Szeme előtt egyedül csak a hit és haza eszméje lebegett. Legelőször kisdiákkoromban iskolai ünnepélyen hallottam a nevét. Egyik költe­ményét szavalták. Később, mikor már nagy­diák lettem, ismét felhangzott a neve. Meg­jelent a sokat emlegetett Nyepozvoliin Ábrányi tollából. Szepessyt sértette a költemény hangja s meg irta rá az Uj Nyepozvolimot, mely az akkor'' évek közhangulatát oly hiven fejezte ki. Nekein legjobban tetszettek Liliomok Lilioma c. Mária-dalai, melyekben katholikus magyar lelke a Magyarok Nagyasszonyának jóságos tekintetét esdi le a nemzetére. Végig olvastam e könyvet s szemem megakadt egy helyen. Gondolatai megrögződtek, sorai visz­hangra találtak bennem. Meghatóan sir föl a költő szava Nagy­asszonyunkhoz, mikor látja, hogy ismét „mint oldott kéve széthull nemzetünk", de most már nem az elnyomó hatalom vérlázító uraliua, hanem a szegénység, a gyámoltalanság miatt. Feljajdul a tömeges amerikai kivándorlások gondolatára s érzi, hogy a kivándorlók he­lyét idegen elem foglalja el, mely végzetessé lesz nemzetünk sorsára. Felsirámlik a jajszó : pusztul Szent László hős hona, fiai elhagyják a hont, hol az ősök hamvai pihennek, pedig e hűtlen gyermekek könnyen a boszuló tenger ör­vénylő habjaiba, az itthoniak értük való könnyek tengerébe vesznek. Ha megtudtuk szerezni vérrel e földet, mtért engedjük más prédájára. ,.BuzakaIásztenger kinek hullámozzon, j Daloló pacsirta kinek dalolgasson, Ha nem magyar kézbe zeng kaszák fcsengése ? \ Megállna a nap is talán keservébe." Keserű hangon ecseteli, távolba szakadt | véreink szomorú végzetét s eszébe jutnak a j Szózat sorai : „A nagyvilágon e kivül Nincsen számodra hely; Áldjon, vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell," II Extra Hungaria non est vita... . Haza vágyódik a magyar. Szive mindig visszavonja az édes hazai röghöz. Legalább halni vissza­tér, hogy honi föld takarja haló porait. Mi is leSz velünk, ha í Karcsú, templomtorony három kis harangja : Búcsúzó lelkünket el Se sirathatja; Orgonakoszorus kis temetőnk földje Nem lehet koporsónk édes szemfödöje... Dehogy lenne nyugtunk idegen sir alatt! Nagyasszonyunk, állítsd meg a futó hadat I" Ezek a gondolatok tépik, marcangolják a költő fájó lelkét „Esdeklés a kivándorlók­ért" c. költeményében. Szive keserűséggel te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom