Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-01 / 40. szám

XX. évfolyam. Keszthely, 1916. szeptember >7. 1 Előfizetési ár: Egész évre 10'— K Fél évre . 5' - K Negyedévre 250 K Egyes >z. ára 0 20 l< Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhi­vatal KOSSUTH LAJOS­utca 58. szám. KESZTHELY, HEVIZ S AZ EG-ESZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ POLITIKAI HETILAP. . szám. Kéziratokat a szer­kesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízatá­sokat és reklamáció­kat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó­hivatali Interurbán : 13. Előfizetési felhívás ! Felkérjük mindazokat a tisztelt elő­fizetőinket és állandó hirdetőinket, akik­nek előfizetési és hirdetési dijja folyó év junius hó 3Q-án lejárt, hogy azt megújí­tani és a dijjakat lapunk felelős szer­kesztője és kiadója dr. Csák Árpád kezé­hez (Kossuth Lajos-utca 52. sz.) postautal­ványon mielőbb megküldeni szíveskedjenek, hogy a lap megjelenése fennakadást ne szenvedjen. Ezekben a rendkívüli időkben az előfizetési és hirdetési dijjak pontos befizetése méltányos kívánság. RAKOYSZKY BÉLA ÖRÖKE. Rakovszky Béla váratlan halála folytán a keszthelyi országgyűlési vá­lasztó kerület képviselő nélkül maradt. Ugy magánkörökben, mint nyilvá­nos helyeken egyébről sem folyik most a beszéd, mint a köze! jövőben megejtendő választásról Még a világ­háború eseményeinek pertraktálása is háttérbe szorul egy kevéssé e fontos kérdés mellett. A kérdések kérdése most az, váj­jon ki lesz a kerület uj képviselője, ki lép Rakovszky Béla örökébe ? A másik fontos kérdés : milyen egyént válasszunk meg képviselőnek, vagy legalább is léptessünk fel jelölt­nek ? E kérdések tekintetében,— ameny­nyire azt sikerült kipuhatolnunk — meg­oszlanak a vélemények. Az egyik vélemény hívei valami előkelő származású, nagy nevü, vagy magas állású egyént óhajtanának fel­léptetni, aki megválasztatása esetén a kerület, különösen pedig Keszthely város érdekeit a kormánynál minden­kor sikerrel és eredménnyel (? !) kép­viselhetné. Vannak akik kisebb kali­berű emberrel, mint államtitkárral, vagy miniszterrel meg sem elégednének, sőt vannak olyan vérmes reményüek is, akik magát Tisza Istvánt, a miniszter­elnököt óhajtják felléptetni és megvá­lasztani. / Mert sajnos, hogy (S^agyarorszá­gon még mindig az a balhit és téves felfogás uralkodik, hogy az ország­gyűlési képviselőséghez okvetlenül elő­kelő származás, magas méltóság, vagy legalább is nagy vagyon szükséges... A másik vélemény hivei kerület­beli egyént óhajtanának felléptetni, aki ismeri a kerület szükségleteit, ügyes ­bajos dolgait, akiben van ész, tehet­ség, bátorság az igaz szó kimondására, nemes törekvés és szorgalom a kerü­let lokális érdekeiért sikraszállani s aki rendelkezik az ehhez szükséges idővel is, melyet a közügyeknek szen­telhetne s áldásosán gyümölcsöztet­hetne. Hát ami az első csoport vélemé­nyét illeti, elvitázhataílan, hogy mára hatalmon, vagy legalább is magas po­zícióban levő egyén többet tehet a lo kális érdekek kielégítésére és óhajok megvalósítására is, mint az, aki attól még távol áll s aki előkelő származás, fényes történeti név, magas állás hiá­nyában egyedül tehetségére, nemes ambíciójára és szorgalmára támasz­kodható s előbb ki kell lépnie az is­meretlenség homályából; — csakhogy ne felejtsük el azt sem, hogy azok a magas méltóságbeli, vagy történeti névvel biró egyének nagyobbrészt már mind tagjai a képviselőháznak, azok tehát valószínűleg nem fogják — a mi szép szemünkért — kerületeiket ott­hagyni, magukat l öltségbe verni és a választás izgalmainak kitenni. Es ha vuíi/tí is ezen fajtából egy alkalmasnak látszó egyén, akinek •bizalmunkat előlegeznénk, vájjon meg­választása esetén, meg fog-e felelni a hozzáfűzött reményeknek, be fogja-e tölteni nemes hivatását és lelkén fog­ja-e hordani a kerület ügyeit és ér­dekeit ? Mert egy Széli Kálmán, vagy egy Darányi Ignác nem terem ám minden bokorban és nem lehet ám ilyen nagy kaliberű embereket, akik kerületeiket is boldoggá tették, a tarisznyából csak ugy elörázni 1 Szerintünk a magas állás és mél­tóság s a selyem ágyban való szüle­tés és bizonyos számú ősök kimuta­tása senkit sem praedestinál még a képvi­selőségre, különösen olyan képviselő­ségre, amelynek birtokosától az or­szágos érdekek és ügyek mellett még helyi érdekek és ügyek istápolását is kívánjuk. Világos példa reá a most elhunyt képviselő, aki nem a mi em­berünk volt, akinek bölcsője nem itt ringott s akit semmi féle érdekek «#em fűztek sem a kerülethez, sem K esz t' helyhez. A képviselőséghez első sorban természetesen ész, tudás, hazafiúi ér­zés, becsületesség, függetlenség, bátor szókimondás, szótehetség, ambíció, ernyedetlen szorgalom és egy lázas és leküzdhetetlen vágyódás kell a magyar haza s a magyar nemzet anyagi jólé­tének és kulturális haladásának elő­mozdítására ; másodsorban pedig a választókerülethez való szeretet és ragaszkodás. Istenem ! Ha a mult idők parla­mentje ilyen egyénekből állott volna, hol volna most Magyarország, hol volna a magyar nemzet! Nézzünk kö­rül tehát előbb itthon s ha találunk magunk között egy ilyen féríiut, aján­dékozzuk meg bizalmunkkal s adjunk neki alkalmat az előretörésre és ugy a haza, mint a kerület érdekében való ' . hasznos érvényesülésre ! ^V , ^ Kérelem Zalavármegye alispánjához, a keszthelyi főszolgabíróhoz, a keszthelyi képviselő­testülethez és elöljárósághoz. Azoknak az ezreknek a nevében fordu­lunk egész tisztelettel a fent cimzett hatósá­gokhoz, — akiknek nem jutott osztályrészül az élelmi cikkekkel való kereskedés és uzso­ráskodás, akik nem szállítottunk a hadsereg részére ötszörös áron vágómarhát, papirtalpu cipőket és két napig tartó pókháló szövetből készült ruhákat, — hanem akik itthon hasz­nos munkakörben szorgalmatoskodtunk és verejtékes munkával kerestük meg megélhe­iJbüiiknck becsületes eszközeit, amel^eK a háború előtt, békés időben, normális viszo­nvok közt, szerény i /ények mellett ugyan elégségesek voltak, de amelyekből most, ebben az uzsora-világban a száraz és deka­szám kimért kenyérre sincs elegendő. Reméljük, hogy kérésünk nem fog si­ket fülekre találni s hogy szavunk nem fog a pusztában kiáltónak szava lenni ! Nem akarjuk megkondítani a tizenket­tedik óra vészharangját, de nagyon félünk, hogy a tizenkettedik óra elérke/ik s ahol régen és gyökeresen orvosolni kellett volna, ahol fekély és seb az egész test, a tizenket­tedik óra már gyógyítani valót sem fog ta­lálni, a teljesen menthetetlen pusztulásban. Mert ami most minden téren, de külö­nösen az élelmi és háztartási cikkek terén történik, az már több a soknál Azok, akik alaposan ismerik a mai ter­melési viszonyokat, nyugodt lelkiismerettel állapíthatják meg azt, hogy adott ennek a szép országnak a Gondviselés mostanában is mindenből annyit, hogy a fogyasztás né­mileg mérsékelt igényei túlságos áremelke­dések nélkül ki volnának elégíthetők. De csak akkor, ha a termelő közvetlen érint­kezhetnék a fogyasztóval és ha éber, erős gazdasági és szociális érzékkel megáldott közigazgatásunk volna, amely a mestersége­sen ápolt, gyarapított közélelmezési zava­roknak végét "tudná vetni a háborúban ^ egé­szen természetes, megalkuvást nem tűrő ha­talmi szóval, erélyes, kíméletet nem ismerő végrehajtással. A mesterségesen fokozott zavarok a közélelmezésben főleg abból származnak, hogy a termelők és a fogyasztók sem a békés időkben, ma, a háború istentelen • napjaiban pedig soha közvetlenül éppen nem érintkez­hetnek egymással. Pedig ezt követelték im­már évtizedek óta a termelők és fogyasztók, tehát tulajdonképen az egész nemzet. De sem komoly kérésük, sem erős követelésük meg­hallgatásra nem talált sehol. Ál humanizmus és ferdén magyarázott szociális teóriák min­dig a fogyasztók és termelők közé engedték ékelődni a közvetítők olyan tömegét, amit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom