Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-23 / 4. szám

9 BALATONVEDEK 1916. január 14

. Prohászka Ottokár Keszthelyen. A keszthelyi tartalékkórház diszünnepe. A világrengető háború sivár kietlenségébe már már belefásult lelkünknek mintegy felüdítő oázisa volt , a kedves est, melyben Keszthely város I önségének része volt. A keszthelyi tartalékkórliáz Festetics Tassilo herceg védnöksége, Illés Ignácz dr. törzsorvos vezetésével ,,Hóhenberg Zsófia Gyermekvédelmi /\lap" és az Ottokár árvaház javára jan. hó 15.-én diszünnepélyt rendezett az Urania színházban, mely a magas helyárak dacára zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. Az ünnepélyt vonzóvá s felejthetetlenné Prohászka Ottokár, Székesfehérvár püspökének magas személyisége és nagyhatású, hatalmas beszéde tette. Magasan szárnyaló ragyogó elmével bevilágított az élet sötétségeibe s észrevette annak minden sajgó fájdalmát. Ami a gyakorlati politikusoknak soha fel nem tünt, vagy ha feltűnt is, de nem fájt, az ebből a fönséges szónoki talentumból szivettépően fájdalmas dallamként tört ki. Mintegy prófétai ihlettel látja a most oly féltve őrzött jogok és felfogások felbomlását, modern jogok, ui törvények szentesítését, mely az annyi vérrel, könnyel, szenvedéssel folyó második honalapítás véres munkája után megilleti azokat, kik vérükkel szerzik és irják azt a csatatereken maguk és árváik számára. ,,Ha valakinek jár rög, annak jár, ki azt vérével öntözte, nincs az a gróf, nincs az a herceg, nincs az » püspök," — de még hozzátehette volna : nincs az a bankár, s annálkevésbbé nincs az a jposztócsaló, nincs az a bakancshamisító, nincs az az élelmicikk uzsorás — „kinek annyi joga volna az ősi földhöz, a hazai kenyérhez, mint annak a hősnek, aki saját vérével küzdötte azt ki." Verjsn abba a vérrel öntözött hazai rögbe minél több gyökeret a magyarság életerős fája, s ébredjen 'abból a minden izében megtisztult magyarság uj tavasza! Mentsük a magyart, állítsuk gazdaságilag talpra ! Életerős faj; erejét próbára tette sokszor, szabadságát kivívta mindig dicsőséggel, most még csak egy szolgaságból kell szabadulnia : a „bankjobbágyságból" ! Adjunk hont a hontalannak, ápolást a a sebesülteknek, menhelyet az árváknak, s az áldozatos szeretetet varázsoljuk bele a kulturmélységekbe, ápoljuk az árvalányhaj kultuszát, mely mint egy tündöklő uj csillag bontakozott ki a Prohászka Ottokár püspök beszédéből s melyet azóta már magáévá tett az Országos,Hadsegélyző Bizottság. — Akkor boldog lesz szenvedések árán újra a magyar! Prohászka püspököt Dunst Ferencz dr. apát, a katonaság részéről Bogyay Kornél őrnagy és Schömen Lajos dr. főhadnagy fogadták Balatonszentgyörgyön, honnnan kocsin érkeztek Keszthelyre ; itt Berkes Ottó igazgató, Lénárd János dr. főtitkár, Illés Ignácz dr. törzsorvos és Fodor Oszkár dr. kir. tanácsos, a tartalékkórház főorvosa csatlakoztak az üdvözlőkhöz. Az előadáson Prohászka püspököt Fodor Oszkár dr. a tartalékkórház főorvosa a következő szép szavakkal üdvözölte : Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! — 1914 junius 28,-án olyan dörgés verte Szarejevoban az eget, amelynek hangja messze elhallatszott az egész világban. — A legundokabb és a legalábbvalóbb merénylő gyilkos golyója, amely e napon keresztülfurta a magyar és osztrák trón várományosának, Ferencz Ferdinánd főhercegnek szivét és örökre megállította legendássá vált nejének, Hohenberg Zsófia hercegasszonynak is szivedobogását, az a golyó, amely a ma duló irtózatosan véres világkatasztrófának kiindulójává lett, a mely egy pillanat alatt teljesen árvákká tette a háború első árváit, a Hohenberg csemetéket, az a golyó azóta állandóan arra serkentette a nemzet társadalmát, hogy tegye meg ki ki a maga kötelességeit a háború borzalmas szenvedéseinek enyhítésében, de sőt kötelességen túlmenőleg is egy bizonyos supertussát végezze el annak az önkéntes munkának, a mellyel embertársai háborús bajain segíteni, enyhíteni képes. Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A háború egyik első martir halottjának Hohenberg Zsófia hercegasszonynak nevére létesített Gyermekvédelmi Alap és az Ottokár hadiárvaház alapjának gyarapítására gyülekeztünk ma itt össze. F.zt a nagy és szent célt támogatni jött ide közibénk az a férfiú, aki nemcsak disze egyházának (éljen Prohászka) hanem nevének fényével, hatalmas egyéniségének nagy súlyánál és tudásának hatalmas házban, otthon vannak szép Magyarországban. Merengésünkből egy 18-as gránát szerény megjelenése zavart fel. A jó „szomszédok" küldték; feltétlen jobb családból való, mert husz lépésre állt meg tőlünk s onnét énekelt hozzánk fülemüle lágy csattogásával. Iiy magas vendég látogatása után kénytelenek voltunk mi is a zene istenasszonya kegyéhez folyamodni, ki le is szállt hozzánk Józsi cigány képében, melléje társul szegődött Bandi — a flótás. A hangulat kezdett megváltozni. A még előbb borongós kedvű harcosok a táborozó kurucok énekébe kaptak. Éles hangon, incselkedve kérdezgette a flóta : „Hova, merre deli hősök ?" S mély hangon válaszolt a karcsú hegedű G húrja: „Vak Bottyánnak táborába, táborába 1" Ugy hiszem az öreg Vak Bottyán is sóhajthatott, hallva énekünk: „Hát már soha békében nem alhatok? Ni, a fiuk is táboromba akarnak szállni, az én táboromba ! Hisz annyi vezér van, — annyi osztrák vezér . . ." A nagy üveg kézről-kézre jár, a vig nótát felváltja a bus magyar nóta. Megered a szó, a szép asszonyok, a kis édes lányok sem gondolhatták még titkos álmukban sem, hogy Volhynia erdejében — a föld alatt — fogják emlékükkel életünket színessé tenni. Még itt a halál komor birodalmában is a nő a legnagyobb személy, róla beszélni egyenlő a véres jelen feledésével. Sir a cigány hegedűje, kezére hajtja fejét egy szőke fiu, halkan dúdolja a nótát. Csend lesz. A kisértet, a nő újra előtérbe lép, — bús életének édes emléke szól hozzá: „Álom volt a mi szerelmünk Fényes tündér álom . . ." Felállók, magam sem tudom miért, kimegyek a szabad levegőre, felnézek a szürke égre. Nagy fehér pelyhek beborítják köpenyem s én hallgatom a föld alól elhalóan kiszivárgó Lavotta szerelmét. Deutsch Zoltán honvéd hadnagy. kincsesházánál fogva: disze az egész magyar hazának. (Lelkes éljenzés és taps) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem mai ünnepélyünket méltóbban nem is kezdhetjük meg mással, mint azzal, hogy bensőséges hálával fordulunk a Püspök ur Ő méltósága felé és biztosítjuk öt soha meg nem szűnő benső, őszinte, igaz és nagy ragaszkodásunkról ; az isteni Gondviselést pedig arra kérjük: árassza el nagy kegyelmével a Püspök ur ő Méltóságát, hogy egy nagyon hosszú életen át, változatlan sikerrel szolgálhassa egyházát és szolgálhasa a hazát, (hosszantartó lelkes éljenzés és taps, éljen Prohászka) Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Méltóztassanak még megengedni, hogy mielőtt a műsorra áttérnénk, hálával emlékezhessünk az ünnepség fővédőjére, Keszthely hatalmas patrónusára, Festetics Tassilo herceg ur őfő méltóságára, a kit felette sajnálatos családi körülmények késztettek a távolmaradásra s hogy köszönthessük dr. Dunszt Ferencz apát ur őnagyságát, (élénk éljenzés) amiért szeretettel, lelkesedéssel és áldozatkészséggel karolta fel törekvéseinket, s hogy köszönthessük Berkes Ottó igazgató urat (éljenzés) a miért saját hatáskörében gyermekvédelmi mozgalmunkat istápolni méltóztatott (Lelkes éljenzés és taps.) Óriási tapsvihar közt lépett Prohászka püspök az emelvényre s a következő gyönyörű beszédet mondotta: Máskor is tapasztalhatta már a magyar nemzet, hogy dicsőségét csak tengernyi szenvedések árán érhette el; mert a szenvedés, a könny, a vér e második esztendejében is hajmeresztő véráldozatok árán, fényes dicsőség háramlott a magyar névre, midőn a szibériai farkas éhségével reánktörő orosz áradatot visszaszorította a Kárpátoktól s a hitszegő olaszokat megállította az Isonzónál. De nem a kénytelen dicsőségre, hanem a kultura munkájára fektetett dicsőség kell nekünk, melyet végzünk. Kínt a fronton diadalmasan lengnek a zászlók, egészséges, életerős ifjak,' férfiak milliói állják meg dicsőséggel helyüket, idehaza fekete hadak vonulnak fel: rokkantak, bénák, szegények, árvák, özvegyek ; a diadalmi zászlók helyett özvegyi fátyolok, rongyok lógnak. A küzdők szeme harci dicsőségtől ragyog, itthon a kisirt szemgödrök kisértenek s vonaglik a lélek 1 A keresztes hadak derekasan elvégzik a munkát, de azok nyomában hány keresztet látok ! Világitélet folyik, nemzeteket mérnek. A nemzetek géniusza és a háború furiái összetűznek, a nemzetek erejének, áldozatkészségének tüzpróbáját vivják, de itthon is a legnemesebbet váltják ki a lelkekből. Az átdozatkész irgalmasság megnyilránulására az ellentétek törvénye indítja az embert; kiemeli az ideált a reálitás kegyetlenségeiből, megmutatja az ideálizmust, melyből élünk és a realitást, melyben élünk. A világháború szenvedései széttörik az egoizmus láncait. A békében azt hirdettük: az én házam a te korlátod, az én szobám nem a te otthonod; az én kenyerem nem a te éhséged csillapítására szolgál, s most a közös szenvedés idején mindenünket megosszuk a szükölködőkkel, a háború nyomorultjaival s most azt mondjuk ; az én házam előtted mindig nyitva áll, az én otthonom a te otthonod is, az én javam a te javad is 1 ... Igy hozza közelebb a szenvedés az embereket 1 Mig a békében eltaszítjuk egymást, most testvérek vagyunk! A szeretet erős, mint az élet! Az emberek azt akarják, hogy Összes harctéri térképek 11 Beszerezhetők!! SUJÁNSZKY JÓZSEF könpv-, és papirkereskerlésében Keszthelyen Kossuth Lajos-utca.