Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-10 / 2. szám

2 BALATONVXDÉK 1915. január 10. Francia- és Olaszországgal a gyarmati kérdések feletti megállapodását és Ázsiában szembe kerül Németországgal. Olaszország riválisunkká lesz a Balkánon, Anglia pártfogolja, de egyúttal az orosz érdekeltséget is ide tereli, helyesebben igy igyekszik öt lekötni. Anglia az annexio elleni akció förészese. A bojkottot, mely akkor áruink ellen irányitatott és fél milliárdnyi kárt okozott, a Monarchia Angliának köszönheti. Tény, hogy Németország kinai politikája tarthatatlannak bizonyult, Angliával éles érdekellentétbe keveredett, marokkói politikája pedig feltüzelte Franciaország hangulatát. A balkáni annexionk az Oroszországgal való egyetértést teljesen megszakította, pedig Bosznia enélkül is nyerhetett volna alkotmányt, mint azt Egyptom példája is mutatja. Novibazárban, Montenegróban általa csak jogokat vesztettünk s a török kárpótlás, a mozgósítás és a bojkott költségeit viselnünk kellett. Mindenesetre könnyelmű és meg nem fontolt volna a vonatkozó tények és adatok teljes ismerete nélkül az alkotmányos kritika könnyű jogán ítélni ily komplikált kérdések felett. Egy mégis tény. Ha a helyes politika nem is egyenlíthet ki minden ellentétet ; az államok felvirágzásához vagy bukásához nagyban hozzájárul az államférfiak szereplése. A világszerte dúló harcok és elfajult küzdelmek kezdenek megérni immár a békére. Minden nemzetben felhangzik a kérdés : mikor lesz vége ? A háborús államok egyike sem kezdeményezhet békét a saját érdekében. A feleletet tehát a szeretet és a béke földi királyától várjuk. XV. Benedek már is nagy buzgalommal teljesiti nagy, szent kötelességét. Nemes munkálkodását áldja meg az Isten és hozza meg nékünk a tisztességes békét! Meghalt az utolsó magyar polihisztor. írta Váth. Hennán Ottó halálát várhattuk és várhatta is szerencsétlensége előtt is mindenki. Öreg volt már. Jó harcot harcolt nagy öregünk. Az utolsó rendkivüliség.. Szép öreg íejét a Magyar Szemle utolsó évfolyamában láttam. Már azelőtt ismertem, szerettem, mint tanítványa. . . A könyveit bújtam. A magyarságát szerettem, hogy véremmé váljon. Első könyvemet — a halásztémásságáért — megküldtem neki, aki a legnagyobb könyvben gyűjtötte össze rajzolva, írva, amit talált az ősi foglalkozásunkból széles e határon belül. Kedvelt nyaralóhelyéről válaszolt rá, Lilafüredről. Kedvesen, utatmutátón, igazán. S örült szándékomnak, hogy a Hazai rejtelmek« iróján, Kuthy Lajoson kiviil "más is} nemcsak érinti, de jóformán életcélul tűzte ki a halászat szépirodalmi feldolgozását. Most elvonul szemem előtt munkássága. A lapok Írták, a Gellérthegyre micsoda türelemmel járt ki egy pókpár nászát megfigyelni. Akkor én még a Balatonparton álmodoztam. Édes diákkori nagyvakációmban. Egy pók hálóját. . . . E művészi, mesteremberi bizonyossággal megépített hálót, meiy ha levegőkeritő, rekesztő szerszám is, de háló.- . . elvezette a magyar halászat, a legősibb foglalkozás megfigyeléséhez. Kontyos kunyhók, hollókárogtatók, 300 öles öreg háló, halászelszólások, sereg mesterszó, bödönhajó. . a deresedő Hermáu Ottó, a volt szarvasi lutheránus gimnáziumi tanárnak köszönhetitek utókorramaradástokat. A madárvilág megírásakor vetődött el akisbalatoni tenyészetre. Itt járt: Tihanyban, Keszthelyen, Kenésén, Őrsön. . . s a lápi halászat egyik fészkét csak most láthatta meg és sajnálhatta, hogy a magyar halászat történetének megírása előtt nem kutatott itt. Dráva, Szernye, Duna, Fertő. ... és a többiek, még a rokon hangságok is elütnek ettől. . . Igaz, a királyi kócsag csak itt telepszik meg. De a mesterszótárból kimaradt Vörs igazán eredeti magyarázata, ami a varsa része, amit itt nem is varsának, de még csak nem is veicnek, vagy vejszének, hanem vejiszének mondanak. S elmaradt a gráblaháló, amit 7 havi, köztük lóggás közt is egyszer láttam. . . Egyetlen egyszer, az orvhalászok bizalmatlanságából. Pedig inkább behajtattam volna magamat, mint elárulom őket. Jó barátom, a halászgazda ejőtt is letagadtam — a bizalomért — hogy az öreg Fönyedi Csicsa tulajdon szemem láttára rejtett el két süllőt. De én a gazdától is sokat tanultam, az öreg Csicsától még többet. . . Ha az öreg olyan bizalomrahangolón köszönt rá a szentgyörgyi szigonyosra, zalavári tilosra, ahogy a tihanyi kompániára, ej többet kicsal belőlük, mint én. Ami kevésért áldja őket Isten tilos fogásban is sok-sok szerencsével. Bár az ott hivataloskodásom makulányi szépséget se hagyott lelkemben — a szabad időm csatangolásainak minden perce legyeu áldott — az öreg Hermán Ottóval együtt. . . . Politikai pályáján a kultúrharcban a katholicizmus elleh dolgozott. Ne essék zokon e megjegyzés áldott hamvaidnak nagy halhatatlanunk ! Te, ki a pókokat szeretted legjobban s legkimerítőbben róluk írtál, elvágtad e nagy zivatarban összegubancolódott hálód ég felé huzó vonalát, istenes szálát, mint Jörgensen János pókja. ... A te nagy és teli lelkedre-szivedre is ráfészkelődött a hétköznapok kenyeres gondja. — »Áldott inség, magyar élet - jól iria Ady. Itt, lám csak a politikai szekértolók jutnak ambíciójuk kielégítéséhez. Még olyan nemes, szép lelkek is talán meggyőződésük ellen kénytelenek (világhírre emelő megbízatásuk bizonyságáért) politikai voksot leadni. Azért a kontyos kunyhók, halásztanyák, halászlegények, delelők, a cigányutca tája, góbé. tilosok ti sirtok. . . Néktek és nekem a »java kenyerét is elfogyasztott Hermán halála fáj. Nekünk ne fájjon a politika, az urak huncutsága ! A komáromi tanyavetők fölfigyelnek most. Kunyhójuk hollókárogtatóján mért búg olyan bús sirámosan a szél ? ! Hermán Ottót, az utolsó magyar polihisztort zokogják. Más természettudósnak az algák egy alfaja egész életre táplálék. . . Neki foliánsai jelentek meg Magyaror| szág pókfaunájáról, a magyar halászatról, melyet kibővített volna, ha az akadémia valamit kétszer kiadott volna valamikor, a »magyar nép arcáról és jelleméről«, hol eldobta kevéssé a sulykot s kis füzetkében gyűjtötte össre a magyar ősfoglalkozásra vonatkozó észleleteit. Folyóiratokat szerkesztett, ágitált, generációt nevelt és az Ornitólógiai megfigyelőállomást szervezte. . . A madáretetők alól kis cinke száll ki. Most még nem kell neki • Csíki szür.« Az örök nyár hazájában hat kócsag család búra veti a fejét. Hermán Ottó vitte ki a földmivelésügyi minisztériumban, hogy a Kisbalaton nyári vendégeinek : se tojásának, se fiának, de édes maguknak is bántódása ne essék. . , A magyar lápok nádja zizeg. . . Még szárcsa feketedik a vizszinen. ... Itt marasztotta a lágy idő gyászoljii. . . Siratja osztályosa, jó felesége; a gyermekeknek ő tolmácsolta versikékben a tudós halászt, madarászt, pásztorirót . . A » Madarak haszna és kárá«-val úgyis bevonult az elemi iskolások pici világaba ő maga is. Magyaros szeretettel Az iskolák táján is gyászt dúdol a szél. A gyermekek barátja, a béke fejedelme szerethette, hogy a békés tudóst magához szólította az Ö napján - a vérszag és öldöklés förtelméből. Amit vétett az Egyház ellen, azt is ideáljáért követte el egyéni hasznán kivül. Elköltözött az öreg Szappanos István után, akivel együtt harcolt a képviselőházban. Azért hagyta oda, mert az öregségére nagyot hallott s nem volt aki megmondja, hogy miről van szó. Nagy ember volt, sokat használt a köznek. Csöndes tudós létére is elemlegetik a kompániák a téli jegelő halászaton s rekkenő nyári delelőjükön a pásztorcsernyék keskeny árnyában, a gulyások, csikósok, dorkó mellett delelő parasztok. Ritka, hogy nagy úr halálán sírjon a vidék. Most sir. Az utolsó háború. Irta Kertész Kálmán. (Folytatás.) Octavius. Afrika hivő népe ! Készen vagy-e a halálra? A sereg. Krisztus él! Krisztus uralkodik! Krisztus győz! Sempronius. Severinus új fegyverrel jő ellenünk. Vesztünk bizonyos. Készen vagytok-e a halálra ? A sereg. Krisztusért élünk-halunk ! Sempronius. Dominus vobiscum ! A sereg. Et cum spiritu tuo ! Octavius. Egytől tizig föl ! (Tiz gép fölrepül, s a magasban megáll. Octavius messzelátóval nézi. Sempronius imádkozik.) Barnabás csapata. Kyrie eleison. Christe eleison. A sereg. Kyrie eleison. Christe eleison. (E pillanatban feltűnik Severinus flottájájából száz gép Barnabás tiz gépe előtt. Seveverinus gépeiből sivító hang hallik s Barnabás tiz gépe egyszerre lezuhan ; az ötven ember rajta halott. Octavius odasiet és vizsgálja az új találmány hatását. Komoran néz.) Octavius. Nem ismerem föl a titkot. Küzdelem nélkül fogunk elhullani. Sempronius. Mártírok leszünk. Severinus (fölöttük). Hódoljatok meg ! Octavius. Tíztől ötszázig föl ! (Négyszázkilenven gép suhan fel hirtelen s körülveszi Severinus gépét. Radionit-sugarak röpködnek Severinus gépe felé, de hatástalanul. Severinus jellegzetes kacajával küldi gépéből a süvítő hangokat, melyek nyomán egymás után zuhannak le a hivő Afrika gépei. Ám Severinus is észreveszi, hogy titkos arzenálja igy idejekorán kifogy, azért hát kirepül a feketék gépei közül. Pár perc múlva ezer gépe jelenik meg s néhány szempillantás alatt Afrika ötmilliónyi fekete hivő hadserege és ezer repülőgépe áldozattá válik. Sempronius és Octavius egymást átkarolva halnak meg.) Negyedik rész. (Két év múlva. Severinus és a hivők közt nincs többé hadi titok ; minden találmánynak megvan az ellenszere. Ekkép a technikai, mechanikai és kémiai hadviselés lehetetlenné vált. Egyedüli fegyver — a kard. Severinus felszólítására -minden nemzet három képviselőt küld egy világkongresszusra, amelynek színhelye Memphis. E kongresszus idejére fegyverszünet van a nemzetek háborújában, mely mind a hat világrészben dúl. Az egész emberiség tudniillik két pártra oszlott: Severinus és Illés próféta pártjára. Illés ugyanis megjelent, csodákat művel és milliókat térít meg Severinus híveiből. Közöttük megtéríti Dalilát is. A világkongresszus nem sok eredmény-