Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-10 / 2. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. január 10. 2. szám Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára — K 20 f Nyilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal a «volt Gazdasági Tan­intézet épületében . BALATONVIDÉK POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKÍNT EGYSZER: VASÁRNAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhiva­talba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó­hivatali Interurbán: 51. Heti kis tükör. Goldmark Károly. Korunk egyik leg­híresebb zeneszerzője, Keszthely szülötte és díszpolgára : Goldmark Károly nincs többé. A szegény keszthelyi zsidókántor fia a jó Istenen kívül a maga törhetetlen erejének kö­szönhette szédületes nagyságát, melyet egy­formán ünnepelnek ma nuír a Duna, Tiberis, Szajna partjain, de még az óceánon túl is, a szabad Amerikában. Goldmarkot a sors hallámai elszakítot­ták szülőföldjétől, el még a magyar hazától is, de őserejii és keleti szinizetü muzsikájá­ban volt valami, ami a magyaros zamatra vallott s amelyet ő a magyar földről vitt magával az-idegenbe. Dicsőséges pályája végén eljött Keszt­helyre, ahoi rajongó szeretettel ünnepelték s maga megvallotta, hogy a Keszthelyen töltött rövid napok élete legszebb emlékei közé tar­toznak. Temetése alkalmával fekete lobogó lengett a keszthelyi városháza ormán, je­lentve, hogy a művészet nagy és mélységes gyásza a mienk is. A hármasszövetség kialakulása és a háború. — Irta Berkes Róbert. A Glóbus legrégibb három föld­részén ma a legelkeseredettebb harc folyik. A tengereken milliós értékű páncélszörnyetegek igyekeznek egymás megsemmisítésére, a szárazon a ka­tonák kiontott vére összeforr a gyer­mekek, aggastyánok, özvegyeknek és árváknak irtózatos szenvedésével. Há­ború van ! És e szót égö falvak, szen­vedő harcosok, siró asszonyok és di­dergő, éhes családok kisérik utján. y Vájjon mi idézte elö a föld né­peinek e két táborba való csoporto­sulását ? A serajevoi tragédia vajon elég ok volt-e ahhoz, hogy milliós seregek egymásra rontsanak ? Kétség­telenül nem. Mindenesetre nem a gloire, o 7 hanem a létért való küzdelem az, mely az államoknak barátot vagy ellensé­get szerez, az szerint, amit annak ér­deke kivánja. Vizsgáljuk most, hogy miként alakult ki a mi országunk hely­zete a világháborúban. Ha a történe­lem utján visszafelé ballagunk, azt lát­juk, hogy a felrobbant akna gyújtó zsinórja a szignatárius nagyhatalmak 1878. évi berlini kongresszusára ve­zethető vissza. K e zdjük egészen ott, mikor az olasz és némettörekvés mind­inkább kiszorítja régi hatalmi köréből a Habsburg dinasztiát. Az ebből eredő vereségek nyomán Magyarország füg­getlenségének realizálása uj alapokra fekteti a monarchiát. Mi elfeledjük Vi­lágost, az aradi vértanukat, Őfelsége elfeledi felkelésünket és a detronációt; a régi Ausztria államjogilag megszű­nik és helyét elfoglalja a dualizmus. Később a diadalmas Poroszország le­mond Ausztria németjeinek meghódítá­sáról, uralkodónk elfeledi Königgrátzet; Bismarck sürgetésére az akkor már egyesült német birodalom szövetségre lép a Monarchiával. Olaszország és Mo­narchia érdekei sohasem voltak azo­nosak, de Franciaország tuniszi poli­tikája elfeledtette vele a mult annyi keserű emlékét és lemondva fajroko­nai felszabadításáról, 1882-ben a hár­mas szövetségbe lép. Bismarck müvét teljessé teszi az Oroszországgal 1887­ben kötött viszontbiztosítási szerződés; ez nem ellentétes a hármas szövet­séggel ; célja csupán defensiv termé­szetű. A szerződés főelönye, hogy Oroszországot elvonta Franciaország­tól, éle pedig Anglia ellen irányul. Bismarck hangoztatta, hogy Németor­szág terjeszkedésének és fejlődésének egy akadálya van és az Anglia. II. Vilmos nem igy gondolja 'helves'-. nek. Az orosz birodalommal e szer­ződést nem újitja meg, hanem Angliá­hoz közeledik. Ez előidézi a nagy kancellár bukását;*Oroszország pedig Franciahonnal szövetségre lép. Anglia a berlini kongresszuson indítványozza Bosznia és Hercegovinának a Monar­chia általi megszállását és teljes erő­vel készen áll Oroszország ellen. A mi nagy Andrássy Gyulánknak a szerző­désnél való szereplése a kettős mo­narchiát avatta az önállósított balkáni kis államok jóindulatu irányitójává és súlyos csapást mért az orosz protek­torátust ambíciókra. 1891-ben Hatzield­ben jegyzőkönyvileg konstatálják az Angol és a hármasszövetség érdekei­nek azonosságát. A hármasszövetség o o fénykora azonban nem tartott soká. A Monarchia Olaszországgal a Bal­kánon szembe került. Németország marokkói politikája keresztezve a fran­cia érdekeket, felhívja Olaszország fél­tékenységéi. A későbbiekben a hármas­szövetség diplomatáinak határozottan nincs szerencséje. Anglia létre hozza A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Goldmark Károly halála. A hideg téli szél gyászlobogót lengetett a mult vasárnap a városház tetején. Az em­berek kíváncsi arccal kérdezgették egymástól a gyászlobogó jelentőségét és mély megille' tődéssel vették tudomásul a hírt, hogy Gold­mark Károly, városunk nagy szülötte, a zene­világ királya költözött el az élők sorából s hogy muló porhüvelye immár ravatalon fek­szik a bécsi halottas házban. Szomorúság fogta el lelkemet annak tu­datára, hogy Goldmarkot nem a hazai földben, hanem az osztrák fővárosban fogják elte­metni. Pedig Goldmark hosszú, nélkülözéssel és dicsősséggel teljes pályafutása alatt, amely a keszthelyi «zsidóház» és a koszorúkkal, ezüst- és arany pálmaágakkal díszített bécsi otthon közé esik, mindig magyarnak vallotta magát. Hiszen Keszthelyen született, itt töl­tötte gyermekéveit, itt a Balaton mellett, Kisfaludy Sándor, Festetics György, Fejér György és Vaszary Kolos szűkebb hazájá­ban, amelynek napsugaras, verőfényes kék egét, derűs hangulatát olyan mesterien érzé­ki tette meg Falusi lakodalmában. Szomorúság fogta el a lelkemet annak tudatára, hogy temetésén szülővárosa nem volt képviselve, hogy koporsójára egy sze­rény koszorúcska sem jutott onnan, ahol ez előtt négy évvel emléktáblával jelölték meg szülőházát s ahol oly nagy és méltó ünne­peltetésben volt része. Mindig visszavágyott Magyarországra s hogy nem telepedhetett meg itt állandóan, az csupán az adott viszonyoknak és körülmé­nyeknek tudható be. Ennek dacára még haló poraiban se pihenhet a honi földben, sírkövén se magyar szó hirdeti emlékét, nagyságát. Az elhunyt zeneköltőről a • Neues Wie­ner Journal» hasábjain ezeket irja unoka­öccse, Kárpáthy Lajos bécsi zenekritikus : — Goldmark egészen a legutóbbi na­pokig minden iránt érdeklődött, ami a világ­ban történik. Hallatlan alapossággal tanul­mányozta például a háború térképeit és ugy dolgozott a térképeken, mintha csak egy ve­zérkar székhelyén lenne. A világ minden ese­ménye iránt a legnagyobb érdeklődéssel vi­seltetett, a legodaadóbban mélyedt bele min­den tárgyba és nem nyugodott előbb, mig a tárgy minden oldalát ki nem merítette. Goldmark Károly több év óta a Práte­ren, a Josef Gall utcában lakott, ahol leánya, Hegenbarth Ernő akadémiai szobrász felesége gondos szeretettel ápolta. A mostani év május 18-ikán töltötte volna be 85-ik évét. Utolsó pillanatáig friss, fiatalos maradt. Naponta hosszabb sétákat tett a Práterben s örömmel dolgozott a zon­gora-ötösön, amelyet a nyáron fejezett be. Az első karácsonyi estén, a szokottnál valamivel gazdagabb vacsora után elájult. Hamar magához tért, de azután heves vér­zések állottak be, amelyeket a szokott orvos­szereivel nem tudtak elállítani. A beteg ereje rendkívül gyorsan aláhanyatlott, aminek kö­vetkezménye lett, hogy vonakodott táplálékot venni magához. Az utolsó napokban már csak folyékony ételekkel tudták erejét fenn­tartani. Erőbeli állapota percről-percre ha­nyatlott és fájdalom nélkül csendesen elaludt. De csak testileg halt meg Goldmark, mert lelke és emléke örökké élni fog alko­tásaiban. Mint halljuk, a Balatoni Muzeum-Egye­sület vezetősége «GoIdmark-szobát» óhajt városunk nagy szülötte tiszteletére a Bala­toni Muzeumban felállítani. Ez érdemben le­velet intézett a zeneköltő leányához, arra kérve öt, hogy az elhunyt kézirataiból., hasz­nálati tárgyaiból és bútorjaiból néhány dara­bnt engedjen át. Minthogy a muzeum írásbeli igéretét birja erre vonatkozólag magának a mester­nek, alig lehet kétség az iránt, hogy leánya ne teljesítené a muzeum vezetőségének ké­relmét. A Goldmark-szobával legalább pótolva lesz némileg a mulasztás, amit temetése al­kalmával elkövettünk s abban a szobában elhelyezendő tárgyak emlékezetben tartják őt a késő utódok előtt is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom