Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-14 / 7. szám
XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. február 14. 7. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára — K 20 í Nyitttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében . BALATONVIDEK POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó_ hivatali Interurbán :.!51. Heti kis tükör. \ A világegyház imája. Vasárnap a pleb. mise után este 6 órakor testvéri szeretetben dobbant össze a világ katholikusainak szive. Hatalmas sereg verődött össze a templomok ivei alatt, százszor, ezerszer nagyobb, mint az az embersereg, amely ma fenevadként egymás drága élete ellen tör a modern technikának minden ördögi szerszámával. Az emberiség nagy többsége, azok is, akik a lövészárkokban sínylődnek, áhitozza a fehér békét, melynek érdekében az egeket is ostrom alá fogta. És ez az ostrom megható, felemelő és nagyszerű volt. A Misererében, a Mindenszentek iitániájában, Benedek pápa imádságában, á sz. olvasóban, melyeket a mi templomunkban olyan szent áhítattal imádkozott el a galambősz Szalczer plébános, egyesültek az apák, édesanyák, özvegyek, jegyesek és árvák könyörgései. Az ájtatosság végén pedig felzengett a magyarok imádsága, a Himnusz, amely után e sorok irója elénekelte Vörösmarty Mihály Himnuszát. A világháború sötét árnyai. Irta : Veszprémi. Hindenburg vallásossága. Azt olvassuk az újságokban, hogy a németek zseniális hadvezére, az oroszverő Hindenburg, ha csak szerét ejtheti, naponkint sz. misét hallgat és áldozik. Nem lehet e híradást csak ugy könnyedén a fülünk mellett elereszteni, nem már azért sem, mert nálunk magyaroknál, úgy látszik, az a balhit kezd lábra kapni, hogy a vallásosság, az imádság és templomlátogatás csak az asszonyoknak való. Erre a vidékies magyar felfogásra alaposan rácáfol a németek nagy hadvezére, kinek nagyságából a vallásosság csak ugy nem von le semmit, mint Hunyadiéból, Zrínyiéből és Rákócziéból. Ez a nemzeteket megsemmisítő világháború messze előre veti sötét árnyékát. Több évtizedek kellenek, míg ennek sötét árnyképei eltűnnek a földnek színéről. Egv emberélet hossza sem elegendő, hogy az emberanyagban a nemzetek kebelében támadt nagy űr betöltve legyen. Igaz, hogy teljes a hitünk az igazságos Istenben és reménvünk katonáink o J kitartó bátorságában, hogy ez irtó háború ellenségeink csúfos leveretésével és szövetséges seregeink fényes győzelmével fog végződni. Lelki imánkban nem kérünk egyebet a jóságos Istentől, mint igazságot s ha ezt ne' o o künk megadja, akkor ellenségeink a porba hullnak. Egy emberélet idő kell hozzá, míg ennek a véres háborúnak nyomora eltűnik, mind a mezei gazdaságban, mind az ipar, kereskedelem és a tudománynak ágazatában. Most, a midőn férfieröink a harctéren küzdenek hazánk szabadságáért, most kell nekünk itthon maradiaknak arra gondolnunk, miként kelljen e világháború sötét árnyékában megjelenő rémképepeket szelídebb világításba helyeznünk. Most kell arra gondolnunk, hogy a már bekövetkezett és még nagyobb arányban bekövetkező nyomornak mikép vehetjük el pusztító élét, mert nagy űr fog mutatkozni minden téren. Első sorban tömörülnünk, összetartanunk kell a mezei gazdálkodásban is, meg az ipar és kereskedelemben is. Az összetartás azon szép erény, mely az élet küzdelmeit legyőzve biztosítja a nemzetek jövőjét. Mivel legtöbb helyről a munkaerő elvonatott, sok család vezetögazda nélkül maradt. Az özvegyen maradt családanya nem birja és nem tudja kicsi gazdaságát helyesen vezetni. Egy darabig küzd a rászakadt nehézségek| ö o kel, de végre is nem bir az árral, eladósodik és elszegényül, mig végre egy reggelen arra ébred, hogy megütik a dobot háza előtt. Kérdem, nem-e az összetartás, az összetett erő által lehet-e az ilyen családot az elzülléstől megmenteni. o Egy elbeszélés jut eszembe Benedek Elektől, ki mint hivatalnok az ország fővárosából aratásnak idején rándult le öreg szülőinek látogatására. Az ozonos nyári reggel őt is kicsalta a mezőre. Lelkében öröm és hálaérzettel szemlélte Istennek atyai áldását, a megérett buzakalászokat. A dülöutakon itt-ott ismerősökkel találkozott, kik szives jó reggelt kivánás után siettek megkezdett aratási munkájuk folytatására. Már a nagy tábla búzának végéhez közeledett, midőn egy keskeny búzaföldön Kovács Bálintné asszonyt ismerte fel, ki .4 éves fiacskájával jött ki a mezőre, hogy nehéz gondokkal terhelve megkezdje búzájának aratását. Adjon Isten jó napot, K o vácsnéasszony ! Hát csak egyedül aratja e A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA A vörös könyv. Eduárd Bernstein nyomán ismerteti BERKES RÓBERT. Az úgynevezett szines könyvek angol szokásból erednek. Az angol kormánynak a parlament elé terjesztett jelentéseit, főleg a külügyekre vonatkozóakat mindig kék fedélbe kötötték. Ezt a szokást, később a többi hatalmak is átvették. A mostani európa-ázsiai háborúban résztvevő államok kormányai különböző szinü könyvekben nyilvánosságra hozzák mindama okiratokat, emlékiratokat, sürgönyváltásokat, melyek a háborút megelőzték. A diplomáciai eseményekről szóló hivatalos közlemények gyűjteménye hü képét adja a krizis kitörésének és megállapítja az indokokat, mely a népeket háborúba kergette. A most megjelent Osztrák-Magyar vörös könyv magában foglalja többek között a szerb konfliktusra vonatkozó mindama iratgyüjteményt, mely az egész világ előtt igazolja a Monarchia eljárásának igazságát. Hites adatokkal igazolja, hogy Szerbiában egy mozgalom indult meg, mely azt tűzte ki céljául, hogy Ausztria-Magyarország délszlávok lakta részeit elszakítsa, a Monarchiától és e területeket Szerbiával egy állami egységben egyesítse. Ez a propaganda, mely végcéljában mindig azonos maradt és csak eszközeiben és erejében váltakozott, az annexiós válság idején érte el csúcspontját, amikor is céljainak nyilt bevallásával állott elő. A szerb sajtó védelme alatt különböző egyesületek létesültek, melyek a harcot előkészítették. Legjelentősebb ezek közül a Narodna Odfcrana. Mint már «Szerbia» cimü cikkemben is említém, a szerb radikálisok egy forradalmi bizottságából fejlődött ki ez a szervezet ; egyébként teljes függésben a belgrádi külügyi hivataltól. Alapítói között államférfiak és katonatisztek is szerepelnek. Igy Jankovic tábornok és Ivanovic egykori miniszter. Az egyesületnek főcélja volt, hogy egy OszlrákMagyar elleni háború részére szabad csapatokat szervezzen és kiképezzen. E feladatát úgy látszik hiven is teljesítette, mert harcosaink állítása szerint a komitácsik a legjobb katonáknak bizonyulnak. Az egyesület irományaiban a Monarchiát leginkább csak per Ausztria említi. Egy helyen így szól híveihez: «Amikor a Narodna Odbrana az Ausztria ellen való harcot hirdeti, nemzeti- helyzetünk egy szent igazságát prédikálja.« A Narodna Odbrana Tankosic százados vezetése alatt iskolát tart fen bandák szervezésére. A komitácsikat főleg bombavetésre, aknalerakásra, vasúti hidak felrobbantására oktatták. Tény, hogy Varesanin boszniai tartományi főnök ellen irányult merénylet alkalmával a merénylőt szerb nemzeti hőskent ünnepelték. Tettét dicsőítő lapokat nemcsak Szerbiában terjesztették, hanem a Monarchiába is becsempészték. A Narodna Odbrana felügyelete alá tartozott a mintegy 260 lövész szövetség és vagy 3500 tagból álló szokolegyesületis. Közlönyében nyíltan hirdeti, hogy elengedethetetlen szükségesség Ausztria, ezen legelső és legnagyobb ellenség ellen való pusztító harc, mely a leigázott területek felszabadítására irányul, ahol sok millió testvér senyved rabságban. Különösen a fiatalság és az ítéletre képtelen diákság megrontására és elkábítására törekedtek. Számos tagot toboroztak Boszniában, továbbá különösen messzemenő agitációt fejtettek ki a tanítóképzők intézeteiben. A háborút annyira előkészítették, hogy a különböző szállító eszközök, hidak, utak felrobbantására már készen volt a szereposztás. Okmányok igazolják, hogy Cuvaj zágrábi királyi biztos elleni merénylet 1912 juliusában és Skerletz ellen 1913-ban Zágrábban elkövetett merénylet kiinduló pontja a Narodna Odbrana. Tisztán és világosan sikerült őket leleplezni a trónörököspár elleni merényletben is. A merénylők Pribicevic és Dasic segítségével szerezték meg müvükhöz szükséges eszközöket és a kilétében homályos Ciganovic szállította a gyilkoló szerszámokat. Fel\
