Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-14 / 7. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. február 14. 7. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára — K 20 í Nyitttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal a «volt Gazdasági Tan­intézet épületében . BALATONVIDEK POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhiva­talba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó­_ hivatali Interurbán :.!51. Heti kis tükör. \ A világegyház imája. Vasárnap a pleb. mise után este 6 órakor testvéri szere­tetben dobbant össze a világ katholikusainak szive. Hatalmas sereg verődött össze a tem­plomok ivei alatt, százszor, ezerszer nagyobb, mint az az embersereg, amely ma fenevad­ként egymás drága élete ellen tör a modern technikának minden ördögi szerszámával. Az emberiség nagy többsége, azok is, akik a lö­vészárkokban sínylődnek, áhitozza a fehér békét, melynek érdekében az egeket is ostrom alá fogta. És ez az ostrom megható, felemelő és nagyszerű volt. A Misererében, a Minden­szentek iitániájában, Benedek pápa imádsá­gában, á sz. olvasóban, melyeket a mi tem­plomunkban olyan szent áhítattal imádkozott el a galambősz Szalczer plébános, egyesültek az apák, édesanyák, özvegyek, jegyesek és árvák könyörgései. Az ájtatosság végén pedig felzengett a magyarok imádsága, a Himnusz, amely után e sorok irója elénekelte Vörösmarty Mihály Himnuszát. A világháború sötét árnyai. Irta : Veszprémi. Hindenburg vallásossága. Azt ol­vassuk az újságokban, hogy a németek zse­niális hadvezére, az oroszverő Hindenburg, ha csak szerét ejtheti, naponkint sz. misét hallgat és áldozik. Nem lehet e híradást csak ugy könnyedén a fülünk mellett elereszteni, nem már azért sem, mert nálunk magyarok­nál, úgy látszik, az a balhit kezd lábra kapni, hogy a vallásosság, az imádság és templom­látogatás csak az asszonyoknak való. Erre a vidékies magyar felfogásra alaposan rácá­fol a németek nagy hadvezére, kinek nagysá­gából a vallásosság csak ugy nem von le semmit, mint Hunyadiéból, Zrínyiéből és Rá­kócziéból. Ez a nemzeteket megsemmisítő világháború messze előre veti sötét árnyékát. Több évtizedek kellenek, míg ennek sötét árnyképei eltűnnek a föld­nek színéről. Egv emberélet hossza sem elegendő, hogy az emberanyag­ban a nemzetek kebelében támadt nagy űr betöltve legyen. Igaz, hogy teljes a hitünk az igaz­ságos Istenben és reménvünk katonáink o J kitartó bátorságában, hogy ez irtó há­ború ellenségeink csúfos leveretésével és szövetséges seregeink fényes győ­zelmével fog végződni. Lelki imánk­ban nem kérünk egyebet a jóságos Istentől, mint igazságot s ha ezt ne­' o o künk megadja, akkor ellenségeink a porba hullnak. Egy emberélet idő kell hozzá, míg ennek a véres háborúnak nyomora eltűnik, mind a mezei gazdaságban, mind az ipar, kereskedelem és a tu­dománynak ágazatában. Most, a mi­dőn férfieröink a harctéren küzdenek hazánk szabadságáért, most kell ne­künk itthon maradiaknak arra gon­dolnunk, miként kelljen e világháború sötét árnyékában megjelenő rémképe­peket szelídebb világításba helyeznünk. Most kell arra gondolnunk, hogy a már bekövetkezett és még nagyobb arányban bekövetkező nyomornak mi­kép vehetjük el pusztító élét, mert nagy űr fog mutatkozni minden téren. Első sorban tömörülnünk, össze­tartanunk kell a mezei gazdálkodás­ban is, meg az ipar és kereskedelem­ben is. Az összetartás azon szép erény, mely az élet küzdelmeit legyőzve biz­tosítja a nemzetek jövőjét. Mivel legtöbb helyről a munkaerő elvonatott, sok család vezetögazda nélkül maradt. Az özvegyen maradt családanya nem birja és nem tudja kicsi gazdaságát helyesen vezetni. Egy darabig küzd a rászakadt nehézségek­| ö o kel, de végre is nem bir az árral, el­adósodik és elszegényül, mig végre egy reggelen arra ébred, hogy meg­ütik a dobot háza előtt. Kérdem, nem-e az összetartás, az összetett erő által lehet-e az ilyen családot az elzüllés­től megmenteni. o Egy elbeszélés jut eszembe Bene­dek Elektől, ki mint hivatalnok az or­szág fővárosából aratásnak idején rán­dult le öreg szülőinek látogatására. Az ozonos nyári reggel őt is ki­csalta a mezőre. Lelkében öröm és hálaérzettel szemlélte Istennek atyai áldását, a megérett buzakalászokat. A dülöutakon itt-ott ismerősökkel talál­kozott, kik szives jó reggelt kivánás után siettek megkezdett aratási mun­kájuk folytatására. Már a nagy tábla búzának végé­hez közeledett, midőn egy keskeny búzaföldön Kovács Bálintné asszonyt ismerte fel, ki .4 éves fiacskájával jött ki a mezőre, hogy nehéz gondokkal terhelve megkezdje búzájának aratását. Adjon Isten jó napot, K o vácsné­asszony ! Hát csak egyedül aratja e A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA A vörös könyv. Eduárd Bernstein nyomán ismerteti BERKES RÓBERT. Az úgynevezett szines könyvek angol szokásból erednek. Az angol kormánynak a parlament elé terjesztett jelentéseit, főleg a külügyekre vonatkozóakat mindig kék fe­délbe kötötték. Ezt a szokást, később a többi hatalmak is átvették. A mostani európa-ázsiai háborúban résztvevő államok kormányai kü­lönböző szinü könyvekben nyilvánosságra hozzák mindama okiratokat, emlékiratokat, sürgönyváltásokat, melyek a háborút meg­előzték. A diplomáciai eseményekről szóló hivatalos közlemények gyűjteménye hü képét adja a krizis kitörésének és megállapítja az indokokat, mely a népeket háborúba kergette. A most megjelent Osztrák-Magyar vörös könyv magában foglalja többek között a szerb konfliktusra vonatkozó mindama iratgyüjte­ményt, mely az egész világ előtt igazolja a Monarchia eljárásának igazságát. Hites adatokkal igazolja, hogy Szerbiá­ban egy mozgalom indult meg, mely azt tűzte ki céljául, hogy Ausztria-Magyarország dél­szlávok lakta részeit elszakítsa, a Monarchiá­tól és e területeket Szerbiával egy állami egységben egyesítse. Ez a propaganda, mely végcéljában mindig azonos maradt és csak eszközeiben és erejében váltakozott, az an­nexiós válság idején érte el csúcspontját, ami­kor is céljainak nyilt bevallásával állott elő. A szerb sajtó védelme alatt különböző egye­sületek létesültek, melyek a harcot előkészí­tették. Legjelentősebb ezek közül a Narodna Odfcrana. Mint már «Szerbia» cimü cikkem­ben is említém, a szerb radikálisok egy for­radalmi bizottságából fejlődött ki ez a szer­vezet ; egyébként teljes függésben a belgrádi külügyi hivataltól. Alapítói között államférfiak és katonatisztek is szerepelnek. Igy Jankovic tábornok és Ivanovic egykori miniszter. Az egyesületnek főcélja volt, hogy egy Oszlrák­Magyar elleni háború részére szabad csapa­tokat szervezzen és kiképezzen. E feladatát úgy látszik hiven is teljesítette, mert harco­saink állítása szerint a komitácsik a legjobb katonáknak bizonyulnak. Az egyesület iromá­nyaiban a Monarchiát leginkább csak per Ausztria említi. Egy helyen így szól híveihez: «Amikor a Narodna Odbrana az Ausztria ellen való harcot hirdeti, nemzeti- helyzetünk egy szent igazságát prédikálja.« A Narodna Odbrana Tankosic százados vezetése alatt iskolát tart fen bandák szerve­zésére. A komitácsikat főleg bombavetésre, aknalerakásra, vasúti hidak felrobbantására oktatták. Tény, hogy Varesanin boszniai tar­tományi főnök ellen irányult merénylet alkal­mával a merénylőt szerb nemzeti hőskent ünnepelték. Tettét dicsőítő lapokat nemcsak Szer­biában terjesztették, hanem a Monarchiába is becsempészték. A Narodna Odbrana fel­ügyelete alá tartozott a mintegy 260 lövész szövetség és vagy 3500 tagból álló szokol­egyesületis. Közlönyében nyíltan hirdeti, hogy elengedethetetlen szükségesség Ausztria, ezen legelső és legnagyobb ellenség ellen való pusztító harc, mely a leigázott területek fel­szabadítására irányul, ahol sok millió testvér senyved rabságban. Különösen a fiatalság és az ítéletre képtelen diákság megrontására és elkábítására törekedtek. Számos tagot tobo­roztak Boszniában, továbbá különösen messze­menő agitációt fejtettek ki a tanítóképzők in­tézeteiben. A háborút annyira előkészítették, hogy a különböző szállító eszközök, hidak, utak felrobbantására már készen volt a sze­reposztás. Okmányok igazolják, hogy Cuvaj zág­rábi királyi biztos elleni merénylet 1912 juliu­sában és Skerletz ellen 1913-ban Zágrábban elkövetett merénylet kiinduló pontja a Na­rodna Odbrana. Tisztán és világosan sikerült őket le­leplezni a trónörököspár elleni merényletben is. A merénylők Pribicevic és Dasic segítsé­gével szerezték meg müvükhöz szükséges eszközöket és a kilétében homályos Ciga­novic szállította a gyilkoló szerszámokat. Fel­\

Next

/
Oldalképek
Tartalom