Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-14 / 7. szám

2 BALATONVIDÉK 1915. február 14. szép buzakalászokat? Hát a Bálint hol van ? Az asszony a köszöntést elfogadva, könybeborult szemeit megtörölve, igy válaszolt: Bizony nagys. uram csak egyedül aratok, jó uram már három éve hogy a temetőben pihen. Napszámost nem kapok, mivel mindegyik a magáéval van elfoglalva. Hiszen mire maga egyedül learatja e szép gabonát, akkorra a gabonaszemek az anyaföldre hullanak. Adja ide csak a sarlóját! Vájjon tudnék-e még aratni, mint gyermekkoromban, mikor az aratók kezéből kivettem a sarlót és arattam. Azzal fogta Kp

vácsné sarlóját és gyorsan egy fél marék búzát aratva, ügyes kézmozdulattal kötélnek csavarta. Csakhamar a learatott búzával megtellett a kötél, melyet ügyesen összekötve felállított és árnyékába a négy éves Jóskát ültette. Midőn a szomszédok a nagys. urat aratni látták, igy szóltak: Menjünk mi is segíteni a szegény asszonynak, egy pár óra nem a világ, azért időben elvégezzük aratásunkat. A szót •tett követte, eleinte kettő, később négy, -utóbb huszonöt aratót olvastam s igy szóltam Kpvácsnéhoz : — Már látom, édes Kovácsné, rám nincs szükség, ezek a jó emberek pár óra alatt learatják gabnáját. Isten áldja meg magát e jó emberekkel együtt és Isten áldása legyen szikes munkájukon. E szavak ntán elhagyta az aratókat. Ez a kis történet igazolja előttünk, hogy egyesült erővel mily kis fáradsággal segíthetünk az apró gyermekeikkel magukra maradt szegénv özvegyek szomorú sorsán. Az összetartás azon szép erény, mellyel a mezei gazdálkodásban nyomorúságba jutott özvegyeken segíthetünk. De kell, hogy összetartás legyen síz iparosok és kereskekők között. fedezték a magyar dedektivek a csempész utakat, melyeken át éveken keresztül fegyvereket és bombákat csempésztek be Boszniába. A nagyhatalmakhoz intézett Osztrákmagyar körjegyzék egy melléklete a Ferencz Ferdinánd főherceg és neje elleni merénylet vizsgálatát tartalmazza. Ez szerint Princip, Cabrinovic, Qravez, Crupilovic és Papovic beismerték, hogy az elmenekült Mehmedbasiccal együtt összeesküvést szőttek a trónörökös ellen. Mindkét tettes beismeri, hogy gyilkos szándék vezette őket. A bombák a kragujeváci szerb fegyverraktárból származtak. Felvilágosítást ad a melléklet a merénylők útjáról Szerbiából Boszniába. Kitűnik, hogy Belgrádban a Monarchia egy tagja gyanújáról jelentést akart tenni az osztrák-magyar konzulátusnál, de éppen az épületbe való belépés pillanatában szerb rendőrközegek, akik szintén tudtak a merényletről, semmis okok alapján letartóztatták az illetőt. Még csak annyit: A szerb hadügyminisztérium fogadóterme előtt négy allegorikus kép van a falon. Ezek közül három a szerb hadi dicsőségre vonatkozik, mig a negyedik Szerbiának a Monarchia ellen irányuló" céljainak megvalósítását ábrázolja. Egy részint hegyes (Bosznia), részint lapályos (Délmagyarország) vidék fölé emelkedik a zóra, a szerb remények hajnalhasadása. Az előtérben fegyveres nőalak áll, amelynek pajzsán ott áll valamennyi, még felszabadítandó provincia neve : Bosznia, Hercegovina, Vojvodina, Szerémség és Dalmácia. Nem úgy, hogy portékájukat minél magasabb árakon eladják, — mert azzal csak maguknak ártanának, -rhanem úgy, hogy a szükségben levőkön közös akarattal segíteni igyekeznek, mert ha ezt nem cselekszik, akkor évekre szóló visszasés fog bekövetkezni. Másodsorban, hogy e veszedelmes háború sötét árnyában megjelenő rémképeket meglássuk, kell, hogy szűnjön meg az egyke uralkodó vétke. Már is érzik a szülök eme bűnnek büntetését. Hogy birtokaikat a családtagok szaporodásával ne kelljen szétdarabolni, vagy hogy az édes anyának ne kelljen a gyermekneveléssel továbbra is vesződni, az egyke rut bűne mellett útját állták a szaporodásnak. De most, midőn egyetlen fiuk a harctéren küzd, avagy az elesettekkel együtt messze idegenben egv közös sirban alussza örök álmát, most későn siratják elkövetett bűnüknek gyászos súlyát. Tekintsék a szülök gyermekeiket úgy, mint Istennek áldását. Igyekezzenek őket Isten félelmében és benne helyezett hittel nevelni, akkor ők maguk is áldottak lesznek gyermekeik körében. Ne frivol nevelésbeu részesítsék gyermekeiket. Ne a nevelésnek külső mázával ruházzák és ékesítsék fel őket, hanem igyekezzenek a szívnek nemes indulatait hovatovább fejleszteni, vad hajtásait nyesegetni, igy agg napjaikban az öregség fájdalmai között nem maradnak magukra és elhagyatva, mert jól nevelt gyermekeik szeretettel gondozzák őket tehetetlenségükben. Ha a szülök mindezeket megszívlelik s ily elvek mellett nevelik csemetéiket, akkor e vészterhes napok után a fejlődő nemzedékkel fel fog lendülni nemzetünk s hazánknak aranvkora el fog következni, mert a szülök fiúgyermekeiket törekvő szorgalmas gazdává, leánygyermekeiket pedig házias és gondos gazdaasszonnyá nevelték. Az összetartás és az egyke megszűntével gyermekeinknek helyes jó uton való nevelése által be fog következni a nagy Széchenyi eme jóslata: «Magyarország nem volt, hanem lesz.» Háborús délután az Urániában. — Bírálja : Berkes Róbert. — Fenn Galíciában dűl a háború. Egy fiatal, szőke zászlós abban a pillanatban, amint lelkesedéstől ragyogó szemmel rohamot vezényel : megtántorodik és szó nélkül zuhan egy tölgyfa tövébe. Kipirult arca halványra vál, a mellén a szive táján megjelenik egy piros folt a blúzon mintha érdemrend volna. Szemei lassan elhomályosodnak s csak tompán jut már fülébe a távuló dulakodás zaja. A százados fák között átsuhan a szellő s leveleket perget le az ifjú homlokára. Leszáll a köd és egyre gombolyog. Gombolyából egy viruló nö lesz. Mintha már ismerős volna. "Ott áll előtte a turáni szellem. Megigézi szavával a léget s csodásan, bűvösen zúgni kezdnek a fák. Mesél az egyik. Az idők homályából a nagy Volga pusztaságon egy nép bontakozik ki. Nyirfahéj sátrak tűnnek elő. Lüktet az eleven élet. Emberek ijakat készítenek. Ezüsttel kivert fegyverekkel készülnek a harcra. Megáldják a táltos lovat és megindulnak Csaba vezérletével elfoglalni az örökséget. S a szilaj, büszke nép bebarangolja a fél világot. Barna kis lovakon jönnek-jönnek a «kelet vitézi.* DunaTisza között fellobog a máglya, ürül a tömlő, szól a duda és harsog a dal az istenekhez... Átveszi a szót egy másik fa. Virágok szinpompája tarkítja a földet Beszkidek ormán olvad a hó. A messze kéklő hegyeken szüzlángok gyúltak : feltámadt a kurucvilág. Földet rengető robajjal vágtatnak a darutollas kucsmáju, karmazsin csizmáju, farkasbőrkacagányos kurucok. Rajta ! Kuruc rajta ! Mintha az ősi huj ! huj! visszhangzanék szilajon az idők távolából. Sir, majd riad a tárogató. .... Lehajlik a zászló. Bujdosó lesz a nagy vezérlő fejedelem. A pusztákon összeverődő legények danolnak keserű, megadó, de felejteni nem tudó panaszokat. «Gyenge violának.. .» Fájdalmasan nyög bele a futó szél, jajgat siralmasan. Regélnek a fák tovább: Valahol egy utcában, kicsiny kis szobában, véres napokról álmodik egy szikár lantos. Egy füstös kávéház. Egy zúgó tömeg. A nagy március Idusa. Újra harsog a trombita, pereg a dob és ifjak-vének mennek előre. Mindenütt dia-' dal, mig nem ismeretlen harcosok tapossák a hazai rögöt. Múlnak az idők, újra feléled a remény : „Ne sirj, ne sírj Kossuth Lajos." A távol Lengyelországban uj harangszó kondul : Bem, bem, bem. .. és Bem apó újra visszajön. Ébred Magyarország. Felvirrad a hajnal. Megjelen az ősi géniusz. Győzedelmes csatán ezernyi ezernek munkás, erős karja. Eloszlik a köd, elszáll az élet. A fák már nem regélnek. Csitt ! Alszik a hős, vitéz Igy, de ennél sokkal szebben, igazi ihlettel mondotta el ezt nékünk Horváth György főgimn. tanár a szerdai háborús délutánon. A magyar nép történelmén végig vonuló bájos regék valóban gyönyörűséget szereztek hallgatóinak. Fokozták a hatást az előadás keretébe szőtt szavalatok. A kurucvilágból és a Kossuth időkből meritett két nekünk olyan kedves verset fíendekovics László főgimn. tan. mondotta el szépen, értelmesen. Endrődi: «A lengyelországi harangok« cimii költeményét Szalay József ur szavalta tiszta szinművészettel. A délutánt Smith Carrie magas nivóju klasszikus zongorajátéka vezette be. Ez alkalommal nagybátyjának, Sidney Smithnek talentumos alkotását, a «Coquetterie>-t adta elő, majd a közóhajia Benjámin Godard 2 Valseját játszotta. Egy tehetséges, fiatal hegedűs, Radó Alajos, előadásra szánt darabját Wagner müveiből választotta. Amennyire a lassú tempójú «Walther versenydala» szólóhegedűn érvényesülhet, annyira az néki is sikerült. Játékát Bogyay Kálmán kisérte zongorán finom precizitással. A délután kiemelkedő száma Tiringer Vilmos ur cselló művészete volt. Lavotta— Huber : «Magyar szerenád a Tisza ház előtt.» Pompás hatást keltett. Megismételt játékát hangos taps kisérte. A siker egy része az átérzett, pontos kíséretért Fehér Zoltán főgimn. tanulót illeti. Az emlékezetes háborús délutánt a műsor minden számához igazán méltóan Váradi— Hetényi szépséges mejodrámája: «A király imádkozik» fejezte be. Ósz uralkodónk buzgó fohásza Istenhez az ' igazság győzelméért; könnyeket fakasztott a hallgatók szemében. A nagy hatás a szavaló Laragó Imre és a zongorán kisérő Bogyay Kálmán érdeme. Használjunk hadisegély postabélyeget!