Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-26 / 52. szám
XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. szeptember 12. &7. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — i Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Kéziratokat a szerkesztőség ciir.ére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Nyiittér soronkint, korona KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ Kéziratokat , ... nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tan- - „ . ,. . . .. .. _ _ . _ w Szerkesztőségi es kiadóintézet epületében . P OLITIKAI HETILAP. hivatali Interurbán: 51. Karácsony. Irta : Cas^or. Te szent örömünnepe az emberiségnek, már másodízben írja le egykor békességet hirdető glóriás angyalod a világháború krónikájába vérbetükkel évfordulódat! Szent örömtűz gyúlt ki hajdan az emberek szivében, midőn négyezer-, évi hosszú várakozás után dicsfényben uszó angyalod először hirdette a betlehemi csendes tájon a jámbor pásztoroknak : «Ne féljetek: nagy örömet hirdetek nektek, mert ma született az Üdvözítő, ki az Ur Krisztus!» Epedve várta az isteni szeretet megnyilvánulásának ez örömünnepét hajdan a Megváltó után sóvárgó emberiség. A Krisztus eljövetele előtti idők sötétségének rémes éjszakájában szivéből négyezerévi sóhaja refrainjeként imája »Rorate coeli desuper Harmatozzatok egek onnan felülről«... keserves melódiájában tört fel az égre! Szívszaggató imájára az isteni irgalmasság reménycsiílaga kigyúlt a betlehemi jászol felett... a Fiu Isten emberré lett; — bánatos siralmára az angyali karok öröméneke viszhangzott a csendes éjszakában: „Dicsőség mennyben az Istennek, Békesség földön az embernek!" Az a Betlehemben kigyulladt ragyogó Csillag fordulópontja lett a világnak; fényével évezredeket világított be, s vezércsillagul szolgál minden idők emberének! A »Dicsőség mennyben az Istennek« varázsszerü melódiája mindig rezgésbe hozza a szivek legédesebb érzelmeinek húrjait, hogy megszólaltassa a szivek vágyát a béke, a boldogság után: »Békesség földön az embernek !« Ez az, ami után szívünk eped, ez az, amit oly fájóan nélkülözünk! A karácsony 'jlibegő szárnyú angyala már másodízben nem talál helyet a tenger vérrel áztatott, gyilkos lövedékekkel, elszórt öldöklő fegyverekkel, s emberi hullákkal borított földön, hol a béke olajágát lefűzhette volna. Visszaszált, — mint a vízözön galambja ahhoz, ki öt küldötte, — elmondani, hogy helyette a háború rémes furiái végzií\ embertelen munkáikat, vérengző vadállatként száouldnak élő emberi sziveo ken ! Tengernyi kín, fájdalom, szenvedés mérges nyilaival sebzik véresre a küzdőkért, letiportakért aggódó sziveket ! A karácsonyi gyertyák szelidfényü világa helyett égő városok és falvak világa rémit; az egykor békét és boldogságot hirdető angyali ének helyett ágyuk bömbölése gyilkol, szuronyrohamos — glatiátorokként — küzdök halálhörgése rengeti meg a világot! Betekintett a karácsonyi angyal a családi fészkek feldúlt otthonába is, hol örvendve játszó gyermekek helyett testvérüket, atyjukat sirató árvákat talál, kiknek nem hogy örömet szerző játék, de kenyér sem jut elég! Mosolygó anyák helyett férjükért, gyermekeikért aggódó, siránkozó asszonyokat talál, kik fájdalmasan érzik a szent estén az őket szerető meleg sziv hiányát! A betlehemi Kisded békéje és boldogsága hiányzik a szivekből, a közös fájdalomtól sújtott családi fészkekből. Az isteni szeretet ez örökszépségü ünnepén milliók ajkáról száll fel égbetörő imádság a krisztusi békéért, melytől »Renovabitur facies terrae . .. megujul a föld szine!» Ez a karácsonyi angyal idei missiója: felvinni a könnyezők imáját, s lehozni a béke áldását! A SZERKESZTŐSÉG KÉRELME. A „Balatonvidék" szerkesztősége azzal a kéréssel fordul a igen t. szülőkhöz, kiknek fiai hadi kitüntetésben részesültek, kegyeskedjenek ezt a jó ügy érdekében a szerkesztőség tudomására hozni. A BALATONVIDEK TARCAJA Előre magyarok! Az Isten nevével! . . . Irta: Deutsch Zoltán, honvéd zászlós. József Ferdinánd, kinek nevéhez fűződik Orosz-Lengyelország nagy részének meghódítása, hadvezét i tudásával, bölcs előrelátásával győzelemről győzelemre vezette a IV. hadsereget. E hadsereg kötelékébe tartozott a soproni 18-as honvéd gyalogezred is. Köpcös, vastagnyaku magyar gyerekek énekelve rohantak nevével a tűzbe s ütközet után egy ujabb levelet fűztek hadvezérük borostyán koszorújához. Csaták zaja, ágyuk dörgése vesz körül, srapnelok kinos sírása közé méltóságteljes nyugalommal a nehéz gránát bugása vegyül. Kint kerepel a géppuska s a hanghullámok e chaosza önkénytelenül is az emlékeim közé hatol, keres, kutat az elmúlt események között s e pokoli korcerthez hasonlót a már lezajlott csatáim közt keres. Egersdorf ! Igen, Fgersdorfnál szólt ily vészes hsngon a muszka cár ágyúi dörgése, gránátok ezrei védelmezték a fedezékükben kuporgó orosz tömeget. Géppuskák szórták ránk a golyók százezreit — de hiába ! Megindult a támadás. A 18. honvéd gyalog ezred III. zászlóalja Maróthy Géza százados vezetése alatt megpróbálta a lehetetlennek látszót ís lehetővé tenni. Több ezred igyekezett már előttünk, de sajnos, fáradságuk hiába valónak bizonyult. — Az orosz túlerő a mestermódon elkészített 10 soros drótakadály, farkasvermek, buktatók oly félelmes erőt kölcsönöztek a srapnelmentes, jól kiépített fedezékeknek, hogy a bent üdülő orosz katona lelki nyugalommal főzhette a miudennapi „kartofliját". Vigan nézhetett, talán még a szem sem rezdült meg, mikor a ..szürkék" ujabb támadásának megindulását látta. Megyünk, néhány pillanat s az első srapnell fehér füstje úszik a fejünk felett. Ujabb srapnell, kissé hátrább, majd az orosz tüzérség teljes erővel működésbe lép. Dübörög a mező az ágyuk szavától, a föld kínosan mutogatja a gránátok százai okozta mély sebét. Egy élő léleké nem mutatkozik a mezőn, csak a gránátok és a csapódó srapnelok járják órákhosszat már eszeveszett táncukat. Egy pillanati csendet a legőrültebb ágyúzás követi, szinte tombol az orosz tüzér, pokoli gyönyörrel eteti szörnyetegét. Fekszünk a rozsban mozdulatlanul, várjuk a percet, mikor újra megindulhatunk, í Lelkünkben cseng még Maróthy szava: „Előre magyarok! Az Isten nevével !" — Érezzük a szavak súlyát, bennünk él a honvéd szent szava: „Előre!" — lljra megindulunk. A géppuskák mind idegesebb hangon pörölnek, a kis sziszegő kigyók öltögetik ránk hegyes, érc nyelvüket, itt is — ott [is elbukik egy honvéd — lányos arcú kis hadapródok, zászlósok futkoznak, hangjuk férfiasan cseng; „ Előre magyarok! Az Isten nevével!" — A jobbszárny kanyarodik! Horváth szái zados vezeti századját, már a drótakadály I előtt tépik a drótot, élesen csattog a balta, pokoli zaj — messze — messze viszi a szél a szent magyar szót, messze hallatszik a: „ , Rajta ! Rajta! . . . . Rajta ! .. . . Még kattog a géppuska, lassan, elhalóan, itt-ott egy-egy golyó süvít még, a zaj csendesedik, — már sorakoztatják az elfogott muszkák tömegét. — Erős magyar kezek szedik össze az elszórt puskák százait, töltények ezrei fekszenek lábainknál, kézi gránátok halmazára esik az elvonuló fogoly orosz bús tekintete. De szép nap is volt az ! Tabajdi tábornok boldogan gratulált a nap hősének Maróthy Géza századosnak — kit azóta már a királyi kegy soronkivül őrnaggyá lépttette elő. A mélabús lengyel mezőkről a sors Volhynia vérásztatott földjére vitt. Nehéz !Karácsonyi, újévi és háborús képeslapok!' ° r' a s i: választékban kaphatók Sujánszky József könyv- és papirkereskedésében Keszthelyen. :-:
