Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-26 / 52. szám

9 BALATONVIDEK Szomorú karácsony fekete karácsony. Irta : Pollux. Nemzetünk karácsonyfáján még nem égethetjük igazságos ügyünk végső győzelmének lobogó gyertyáit. Végtelen hómezőkön, meredek hegyek szakadékai közt harcoló fiaink még nem Ítélkeztek véglegesen megaláztatásuk miatt fogukat csikorgató, boszszút lihegő, pusztulásunkat áhító és vérünkre szomjazó ellenségeinken. Nem késhetik soká a végső leszámolás. A magyar ököl keményen tud sújtani, a magyar kard mélyen vág, a magyar szurony halálos sebet ejt, a magyar sziv tiszta és Istenben bizakodó, lankadást nem ismerően SZÍVÓS és minden áldozatra kész, a magyar föld megőrizte ellenségeket inegőrlő erejét. Hazaszeretetünk szent fatalizmusával hisszük és valljuk, hogy a Kárpátok nagy szelleme nem türi és megtöri a betolakodó ellenséget, a geográfiai tények meggyőző erejével kiáltja az életünkre törő vad ellenségnek : Ne bántsd a magyart! Az orosz kolosszus megszégyenülve és félelmetes erejét vesztetten takarodott ki hazánk földjéről, pedig már a mult év karácsonyán szép fővárosunkban akart győzedelmi ünnepet ülni. Most pedig a saját országában, annak is a leggazdagabb vidékén tanítgatják jó magyar vitézeink megemlegetni a magyarok Istenét, süvítő golyóval és sokszor puskatussal. A háború borzalmainak véres kezű felidézője, Szerbia, leigázva hever lábainknál. Kegyelmet nem kér, úgy sem nyer, gyilkos számára Istennél a kegyelem. Sírját nem mi ástuk, önmaga ásta meg. Sírját nem veszi körül népek millióinak részvéte, hiszen csak eszköz volt, romlásunkra törő elleneink véres eszköze. Felmondta a szolgálatot, eldobták, csak a krónikák fognak beszélni róla, hogy volt egy kis nemzet, mely nem fért a bőrébe, nagy nemzetekkel komázott, de pórul járt, mert a na^y hal rendesen meg szokta enni a kicsinyt. Ilyen a mi karácsonyunk az Urnák 1915-ik esztendejében. Ez még nem az igazi, a nagy, örvendetes karácsony, az még csak azután következik, azt még csak ezután fogja elküldeni a világot megváltó isteni Gyermek, kinek nevével ajkukon hős fiaink diadalmasan törnek előre minden ellenségeken, minden poklokon keresztül, hazáért és szabadságért. Még nem ujjongunk, még nem örvendezünk, ünnepi dalunkból még nagyon szivettépően kihallatszanak özvegyeknek és árváknak siralmas éneke. Nemcsak az ellenséget kell megvernünk, a könnyeket is le kell száritanunk ártatlanul szenvedők szeméről. Még nem vigadozunk, örömünkkel nem sértjük meg oly sok derék magyar család büszke fájdalmát. Hiszen a mi nekik fáj, nekünk is fáj. Mi is siratjuk nemzetünk élet-halálharcának vértanúit. Óhajtjuk a békét, de azt mondjuk, hogy nem kell a béke, mig az Istenhez bosszúért kiáltó, sok ártatlan magyar vért meg nem bőszültük s az igaz ügyet diadalra nem juttatjuk. Ellenségeink adták kezünkbe a kardot, nem magunktól rántottuk ki. Beteges ambícióink nem voltak, nagyzási hóbort nem bántott bennünket, életünkre törtek. Mi nem vagyunk okozói, hogy a világnak nincs igazi karácsonya, nincs békéje, mi nem vagyunk okozói, hogy a békességet hozó, nagy örömet, isteni Megváltónk születését hirdető angyal az idén is szuronyerdőbe lépett és megsebezve, megtépázva került vissza Urához. Mi nem tehetünk róla, hogy a szeretet ünnepén egymást gyilkolják az emberek s a puskaropogás és ágyuk bömbölése még a szeretet estéjén is elnyomja imádságra szólitó, halottakat megsirató és felhőket megreszkettető harangjaink szavát. Isten azért küldötte a háborút, hogyannál jobban megbecsüljük a békét. Most népek népek ellen harcolnak, fogukat csikorgatva törnek egymásra gyűlölettel telvék, halált kiáltanak egymás fejére. Isten nem fogja megengedni, hogy a gyűlölség fája az Égig érjen, el kell jönnie a nagy kiengesztelődésnek, a' Népek nagy Karácsonyának is. Mi azért csak ünnepeljünk, mi, magyar emberek, a magyar nemzet nagy családjának egyes tagjai. Üljünk ünnepet az Isten házában s béke után szomjazó lelkünk áhítatával imádjuk az Urat, a Háború és Békesség Urát. Ünnepeljünk a családban. Ékesítsük fel a karácsonyfát, gyujtsuk meg az ün59!5. december 26 neplő gyertyákat, ne rontsuk meg az ártatlan gyermekek örömét, egyesüljünk a betlehemi jászolnál a Megváltó Isten imádásában, testvérisüljünk a nagy áldozatokat és sok lemondást követelő hazaszeretet oltára előtt ennek a magyar földnek izzó szeretetében. Ne legyen közöttünk harag, tűnjön el a kaján irigység, szeretetben olvadjon fel gyűlöletünk. Ha jól megy sorsunk, ne csak magunkra gondoljunk, hanem azokra is, kiknek a szomorú idők nehéz viszonyai sok szenvedést, kevés, vagy semmi örömöt nem nyújtanak. Ne legyenek idegenek előttünk a szegények és árvák könnyei. Gondoljunk szerető gondoskodással azokra, kiket a háború tett szerencsétlenné, kiknek gondozása a társadalom melegszívű szeretetére vár. Hagyjuk az önzést, máskor is bűn az, most egyenesen hazaárulás. Vegyük ki részünket áldozatos lélekkel a társadalom munkájából, melynek célja a háboruütötte sebek behegesztése, a nyomor enyhítése és a kiáltó egyenlőtlenségek megszüntetése. Azután még egyet I Bízzunk és imádkozzunk. Szomorúságunk örömre fordul, ellenségeink megszégyenülnek, mi pedig alázatosságunkban felmagasztaltatunk : ' Isten velünk van és megsegít. Igazságos ügyünk diadalmaskodik s talán jövőre nem lesz ilyen szomorú karácsonyunk. — Fehér hó esett — mégis fekete karácsony ! orosz tömegek támadtak szüntelen, ágyúik védőpajzsa alatt helyi sikereket is értek el. — Orosz hullák százai tarkították a szürke homokot, biztos kezű harcosok osztották itt bőkezűen a gyors halált. Verőfényes októberi nap köszöntötte a rajvonalban előre menő támadó 18-asokat. A régi, elveszett állásra csábítólag, várakozva néztek az előre törő honvédekre. Gröller, Tretter főhadnagyok tüzelik a harcolókat, jó példát mutatva rohannak előre, a golyók százezrének sípolását elnyomja a gránátok földrengető döreje. Már gyűjtögeti a halál birodalmába húzódó elesett hősöket, a gyilkos géppuska már-már megállásra készteti a ritkult rajvonalat, mikor felcseng lelkünkben Maróthy szava : „Előre magyarok ! Az Isten nevében!" Mint a szélvész száguld tova a szó, a megtámadott honvéd' s/ent boszujának igazságszolgáltatását vitték véghez a 18-asok. Lesöpörve az ellent, az árokban rövid, de véres harc után kipirulva mondta a honvéd vérző bajtársának : > Megfizettem a bestyének, — a mellette álló többi megadta magát! — Szürke tömeg lomhán hömpölyög előttem, az elfogott muszkák megszokott látványa. Viszik a töredéket a muszka cár elfogott millióihoz. Ezredparancsnokunk felsőszopori Tóth Sándor alezredes megszemléli az elfogott tömegen kivül a rengeteg orosz fegyver és egyébb zsákmányt. Mellette áll Karcsay százados, ezredsegédtiszt, ki a háború elejétől teljesít szakadatlan harctéri szolgálatot. Csendes, halk szó üti meg a fülünké', az ismert hang oly jól esik nekünk. »Semmi különös! Másnak nagy, néktek semmi. Hisz megszoktuk, hogy a 111. zászlóalj a győzelem serlegét mindig fenékig üríti ki!< Félben hagyom az írást ; jelentik, az orosz támad. — Megszokott módszer, a hiába való ágyúzás után az orosz gyalogság halál rohama. — A kárpáti orosz erőpazarlás csak szerény igyekezet volt az itt elpocsékolt rossz tömegekhez képest. Jöhetnek ! Mi készen várjuk ! Fegyverünkön kivül nagy érzések tartják megszállva lelkünk ; minden honvéd lelkében ott zsibong az elhagyott édes hazai tanya, a védelmezett hitves, a gögyögő gyerek. . . Előre magyarok I Előre honvédek ! Az Isten nevével! — A fogyasztók szervezkedése. Egyszer a liszt, máskor a cukor, hol ez, hol meg amaz drágul a kereslettel szemben a meglevő készletekhez arányítva aránytalanul. Most ujabban megint mennek arcátlanul felfelé az árak, ami tudvalevően csakis a szabadon grasszáló spekulációnak a folyománya. A közönség meg nyög, szenved és -ha nem akár éhezni — fizit. Védekezni nem tud, mert hatalmas töké\ el rendelkező hatalmas spekulánsok állanak veje szemben. Az egyén meg ebben a versenyben gyenge s fizetésen kivül mást nem tehet. Van azonban mégis mód a védekezésre. Amire gyenge egy ember, száz ember, ahhoz majd nem lesz gyenge kétszáz, ötszáz vagy ezer ember. Egy vevő pénze csekély summa az élelmiszer uzsorás szemében, nagy tömegé azonban már imponál. Apró emberek nagy tőkévé hizlalt apró koronácskái tehát az az alkalmas mód, ami által a mai drágaság ellen küzdeni lehet. A fogyasztás szervezése a spekuláció grasszálását kizárja. Mert amilyen gyönge tényező az árszabásnál az egyén, olyan számottevő a tömeg. Az a tömeg, amelyik a .maga javára tömegesen első kézből, a termelőtől vásárol, már nem fogja megsinyleni a közvetítő eladók által beszedett nagy hasznot. Mert a haszon mindjárt nekik, a vevőknek jut közvetlenül, megkönnyítve meegélhtésüket. A közhatóságok szociális politikájában ennek a fogyasztásszervezésnek egy igen tágkörű és tekintélyes fejezetet lehetne nyitni. Eddig igaz, senkisem törődött vele. De ha a drágaság ilyen gyorsan növő fiatalember lesz, a nyomor talán reá fogja vinni fajunkat erre az okos lépésre is, miután már jól kiszipolyoztattunk. A társadalmi egyesületek, sőt a politikai pártok keretében ezt a szervezkedést egészen sikeresen meg lehetne valósítani. A fő, hogy legyen meg a fogyasztókban a komoly szándék, hogy nemcsak sírni, nemcsak jajgatni, de önmagukon segíteni is tudnak. Reg kékfestő gyár fest minden Ptfl QnPmAF szövetet, bármily szinre. Viiopui O Feketét 24 óra alatt.