Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-19 / 51. szám
Nyiittér so^t i korona KESZTHELY, HEVIZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ F O JLt I T I Ii A I II E rr I J_j V 1> Szerkesztőség és kiadóhivatal a «vo!t Gazdasági Tanintézet épületében . Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. y Bulgária. Csodálattal vegyes büszkeséggel tekintünk turáni testvérünkre, erre a külsőségében elszlávosodott, Volgamenti kis nemzetre, amely valósággal csodákat müveit a Balkánon. Fölújulnak lelkünkben a nyár izgalmai, amikor a hatalmas orosz várak halomra dőltek s alig volt nap, hogv valami győztes, boldog szenzáció ne növelte volna harci kedvünket. Ugyanígy vagyunk most a Balkánon. A vitéz bulgár nép keletről és délről hatalmas erővel rontott Szerbiára a mi közös, ádáz ellenségünkre s egymás után szedte el legfontosabb katonai és sztratégiai állomásait. Szinte hajlandók vagyunk összehasonlításokat tenni a bulgár és német szövetségesek fegyvertényei között s büszkén kell bevallanunk, hogy minden tekintetben méltók egymáshoz. A bulgár nép megérdemli, hogy vezető szerephez jusson a Balkánon és ne csak nemzeti sérelmei orvosoltassanak, hanem uj, erőteljes politika, jávai folytatása legyen az Eu rópa középső részét elfoglaló német — osztrák -— magyar szövetségnek és részese minden vívmánynak, amely egy győzelmes hadviselés elmaradhatatlan következménye s amely az anyagi jólét s a kultura áldásait van hivatva terjeszteni Hamburgtól Konstantinápolyig. Istenben bizunk mindnyájan s s hivő és alázatos szívvel reméljük, hogy a végső győzelmet nekünk adja. Eddig legalább minden reményünk megvan a föltevésre. Hiszen az igazság a mí részünkön van s az igazság nem bukhatik el a gazság mellett hanem győznie kell ! Koraiak ugyan még a különböző tervek, amelyek a győzelmes háború befejeztével a győztes szövetségesek területi gyarapodására és uj földrajzi elhelyezkedésére vonatkoznak, egyet azonban már most meg kell jegyeznünk. Bele kell vinni a köztudatba azt, hogv Magyarország és Bulgária határait ugy kell megállapítani, hogy azok közvetlenül érintkezzenek egymással s közöttük a tényleges territoriális kapcsolat megvalósuljon. Mindössze nem nagy az a terület, amely az orsovai magyar földet Bulgáriától elválasztja. Ennek a földnek kellő körültekintéssel történő felosztása a kétnemzet között megvalósíthatja azt a törekvést, hogy a hatalmas német nemzet két keleti szövetségese; a magyar és a bulgár, testvéries ölelkezésben szoros kapcsolat legyen Nyugat és K e'et között, két értékes drágakő Európa koronájában, amelyek fénye a többi kulturnemzet fényénél semmivel se lesz kisebb. Az érzelmi kapocs úgyis meg van már régen közöttünk, A magyar és a bulgár király! család vérszerinti rokonsága, a magyar és a bulgár népnek béke időben való munkássága, szorgalma s a kultura iránti hajlama, háborúban vitézsége és önfeláldozó hősiessége, de legföképen a közös cél és a közös érdek,mind megannyi ok, amely a minél szorosabb kapcsolat létesítését szükségessé és indokoltá teszi. Á világháború egyik nagy tanulsága. ii. A földben rejlő örök ifjitó őserő népünk erkölcsi megújhodásának is gazdag forrása marad. De ezt az igazságot idegen nép példáján akarom szemléltetni. Előttem lebeg ugyanis a dán földmives nép regenerátiója. Az az óriási lendület, melyre az elmúl 1/ 2 század alatt a dán nép kapott munkaerejével és bírásával, önálló nemzeti életével és tudatos föltörekvésével, méltán bámulatot keltett Európa népeiben. Qründtvig, egyszerű papi emberben érlelődött meg az az eszme, hogy a dán nép túlnyomó többségét kitevő földmives osztálya első sorban nem politikai jogok által, hanem A BALATOhMDEK TARCAJA A hazafias költészet fontossága napjainkban. Irta és a V. K- E. keszthelyi fiókja által rendezett hadi délutánon felolvasta : Dr. Laka" os Yince. 111. Nincs és nem is lehet ilyen erő ebben a modernnek mondott költészetben, hisz a mai poéták — mindig csak az u. n. moderneket értve — kirúgták lábuk alól a vallás, a a nemzeti eszme, a nemzeti hagyományok, a nemes ideálizmus szilárd talaját s kormánylapáttól megfosztott hajókként sivár egyéniségük komor vizein hánykódnak és az erotikum lázától égő testi és lelki szemeik nem látnak egyebet, csak feketét, feketét, feketét. . . De ha szinre olyan gazdag volna is egyéniségük, mint Dantéé, Shakespeáre-é, Qoethé-é, Vörösmartyé, Petőfié, még akkor is unalmassá válnék a modern költőknek az a folytonos önimádása, mely hasonlít az angol helyesírásnak ahhoz a több, mint önérzetes szokásához, hogy a névmások közül csak az l-t, én-t irják nagybetűvel, a te, ő s a többiek pedig megelégedhetnek egy szerény kis betűvel is. Mintha csak ezekre gondolt volna Plinius a nagy római, midőn Marcellinusnak ezt írja: „Egyszerre bölcsek — úgymond — egyszerre tudnak mindent ; senkit sem tisztelnek, senkit sem utánoznak s maguk maguknak a példái. Nem igy Avitus, kinek abban állt kiváló okossága, hogy másokat okosabbaknak tartott; az volt kiváló tanultsága, hogy tanulni akart," Ám régi költőink nemcsak a nemzetben, hanem a nemzetnek éltek. A nemzet sülyedésén, elkorcsosulásán megdöbbentek és bánkódtak; a nemzet minden örömében, minden bánatában igaz szivvel osztoztak; előhaladásán gyermeki lelkük egész odaadásával csüngtek. Korholtak, lelkesítettek, sőt gúnyolódtak is, de a legkeményebb gúny ostorát is azért suhogtatták, hogy a betegséget enyhítsék, a sebeket gyógyítsák. Az volt a jelszavuk, ami a nagy római gúnyos költőé ; Juvenalisé : Mordét ut sanet: mar, hogy gyógyítson ! Hisz már Platón is, a nagv görög gondolkodó, kijelentette, hogy nem illik a költészethez, hogy ne törődjék az igazságossággal és a többi erényekkel! Az emberek sírjuk szélén, — mikor már közel érzik halálukat, rendesen igazat szoktak mondani. — Nincs az a tizenhárom próbás hazug, akit a halál kaszájának suhintása észre ne térítene. És ime, mit lehetett olvasni a nemzeti irányt védő s a nyugatosok költészetét oly sikeresen ostromló Budapesti Hírlap november 17-ki számában! Velykov Dimitrievecs szerb szóvivő férfiú, ki öngyilkos lett Bulgáriában, ezt irta kevéssel öngyilkossága előtt : >A hazugságra alapított állami szisztéma s az öntelt ifjúságot nevelő iskoláink ásták meg Szerbia sirját.« Nagyon súlyos szavak ezek. melyekből valamennyi állam vezető férfiai igen sok okulást meríthetnek. Ha a háború iszonyatos dúlásai után gyors kézzel akarják, felépíteni a romokat ; ha hadiárváinknak életét, nevelését úgy fogjuk fel, mint legszentebb magyar nemzeti feladatunkat ; ha nem akarjuk, hogy 24640 hadiárvánk, — annyi volt már szeptemberben, — siralommal egye mindennapi kenyerét ; ha gondoskodni akarunk ezer meg ezer béna, vak, vagy máskép megnyomorodotl vitézeinkről; ha rombadölt falvainkat fel akarjuk építeni s a szegény földönfutóknak újra otthont akarunk adni: arra a csüggedést nem ismerő nemzeti lélekre van szükségünk, melynek erősítőit, bátoritóit csak régi nemzeti költészetünk dicső munkásai sorában találhatjuk meg. !Karácsonyi, újévi és háborús képeslapok