Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-19 / 51. szám

9 sajátmaga által a tenne szunnyadó nagy erok fölszabadítása által válhatik ura önönmagának és rendelkezhetik célszerűen és hasznosan testi-lelki erőinek tsrmészetes adományaival. A dán földmives nép alacsony SZÍQVOnalu szellemi műveltségét következő okokkal magyarázta : 1. Az ember csak a pubertás zajos és veszedelmes korának befejezésével jut testi és szellemi erejének teljes cselekvő birtokába; csak ekkor kezd a teljes megértés és önálló felfogás foganatba lépni, csak ekkor lehet számítani az objectiv értékelés becses szellemi müvelésére. 2. Egy nemzet életereje csak abban gyökerezhetik, a mit magából teremt : saját történetében és saját kultúrájában. Az idegen hatás csak saját teremtő erejének fokozása szempontjából állhat meg. 3. Az iskolai tanitás eddigi módja, a száraz, lélek nélkül való elvont tanitás (szócséplés), mely az ismeret mennyiségében látja egyedül az elérendő ideális célt, ifjúságunkat éppen abban a korban idegeníti el a művelődés áldásától, midőn a lélek fölszabadulva a test bilincsei alól, önálló megértéssel fordul eszmei szempontok felé, eszményítve fogja föl az élet föladatait. Grundtvig fölfogásának helyességéről számos tapasztalat alapján meg levén győződve, nem késett levonni a végkövetkeztetést és fáradhatatlanul sürgette földmives-akademiák fölállítását. De hogy az ige testet öltsön, hogy az eszme életrevalóságáról általános megértés és meggyőződés támadjon, ahhoz a tett embere kellett. Ilyen akadt is csakhamar Kold személyében, egyszerű néptanítóban, ki hazatérve hittéritői keleti útjáról (1848-ban) két kézzel megragadta Cirundtvig eszméjét, melynek ez a veleje: a puszta szóbeli közlés magában véve semmi, ha belső értékké, erkölcsi meggyőződéssé és nemes törekvéssé nem változik át. Erre nézve pedig sikerrel, teljes sikerrel csak a pubertás utáni kor kecsegtet. Mint Grundtvig, I\old is meg győződött, Röddingben fölállított első földmives akadémiáján megkezdett működése folyamán, hogy a 18-20 éves fiatalsággal-minden jó és szép iránt fogékony levén, meg lehet vitatni és ér8ALATONVIDEK 915. december 19. tetni a legnagyobb kérdéseket, úgymint a legkissebbeket egyaránt, de az ebből származó nehéz munka a tanitó részéről teljes rátermettségst, egész odaadást és apostoli hivatást föltételez. Attól fogva maiglan 71 földmíves akadémiában 7000 földművelő ifjú és leány nyer sikeres kiképzést. Az eszme, mely létre hozta ez intézményt, azóta mindjobbbn mélyül és tartalomban gazdagodik. A földműves nem áll többé tagadólag a kulturával szemben, szellemi vezetőinek megértő bizalmat előlegez és szívesen meghajol jóakaró tanácsaik előtt. A nép nem akar többé pusztán adófizető, anyagi kötelezettségek terhe alatt í oskadó pária lenni, az sgész államszervezetnek nem cselekvő, csak szenvedő tagja. Mint népének értelmes, öntudatos része, feladatokat tüz maga elé és ezeket a nép egészének jóvoltával és boldogulásával arányban törekszik megvalósítani. A földmives osztály különleges életföltételeivel különleges gazdasági érdekeit csak a többi társadalmi osztály életföltételei — és céljaitól lüggésben, velük együtt, de nem nélkülök és ellenök kívánja realizálni Általános emberi szempontokat nyer, melyek őt a felelőségérzet-parancsolta komoly ellenőrzés sel késztetik polgári kötelességeinek teljesítésére. Egy uj korszak hajnalán nem jobbágyérzelmű, hanem a nagykorúság teljes beszámithatóságával bíró földműves osztályt akarunk mi magyarok is, olyant, mely átértve nemzet erősítő feladatait, az állam számottevő tagja lesz minden nagy elhatározásnál és önálló célokat tűzve maga elé, saját erejével igyekszik a nemzeti kultúra épületének betetőzéséhez, hozzájárulni; olyant, mely a szellemi függetlenség összes ismérveivel a magyar nemzet belső egységének létrejöttéhez a maga részéről is hordja az alapkövaket. A földműves akadémia nem akar uj szakiskolát teremteni! Ilyesmi egyenesen ellenkezik eszméjével, mely Dániában létrehozta. Által ános ismeretek nemzeti vonatkozásaival szélesebb szellemi látókört, magasabb társadalmi problémák megértése iránti fogékonyságot és önálló polgári törekvéseket akar ébreszteni. Erkölcsileg és szellemileg fölemelni, az az általános kulturai törekvések körébe beleilleszteni a mai magyar földmives népünket, hogy necsak szeresse földjét, de tudja azt is, hogy miért szereti és miért érdemes szeretni, — ez a jövőbe, egy jobb jövőbe való kipillantás javasolja a földműves akadémiáknak vagy ha ugy te'szik — parasztképző magasabb tanfolyamoknak fölállítását nálunk is. Póseli Zsigmond. (Vége.) A termelök figyelmébe. Még csak néhány nap van hátra, mely idő alatt minden termény és gabonakészlet tulajdonos a búzát, rozsot, kukoricát, zabot, borsót, babot, lencsét a legmagasabb áron (maximális ár) eladhatja a HaditerményRészvénytársaságnak, vagy bizományosainak. A hüvelyeseket, a babot, borsót, lencsét ezen idő alatta helyi nyílt piacokon is szabad árulni, vagy a helybeli kiskereskedőknek eladni. Ezen felül 30 kiló hüvelyest még szabad tartani házi, saját szükségletre. December 26 után azonban senki sem rendelkezhetik többé azokkal a hüvelyes- és gabonakészletekkel, amelyeket már no\ember első napja óta mindenki köteles pontosan bejelenteni a községi elöljáróságnál. Ezeket, az összeirt készleteket december 26-ika után közszükségletre igénybevettnek jelenti ki a kormányrendelet és ettől fogva bármikor elszállíthatják és 4 koronával olcsóbb árat fizetnek érte, mint a mennyi volt a december 26-ika előtti maximális ár. Nincs tehát semmi ok arra, hogy a gazdák továbbra is visszatartsák készleteiket, hanem a saját jól felfogott érdekükben áll, hogy december 26-ig eladják készleteiket. Többé elrejtésre nem lehet gondolni. Ezentúl nem a községi elöljáróságok és a közigazgatási hatóságok erőtlen közegei vizsgálódnak az elrejtett készletek után, kiknek ez irányban kellő gyakorlati tapasztalataik sem voltak, hanem a pénzügyőrség kipróbált szervei teljesitik ezt a funkciót. Ha Plató, a nagy görög bölcs, a költészetet a lélek puszta játékának tekintve, ki akarta tiltani eszményi államából : nálunk fordítva : a költőket a nemzeti eszme leghasznosabb munkásainak, a nemzet megerösítőinek kell tekintenünk, mint a kik belecsepegtetik fogékony ifjúságiink szivébe, lelkébe a szép, igaz és jó eszméit, melyek nélkül erős, öntudatos, az emberiség általános nagy érdekeiért dolgozó népet elképzelni lehetetlen. És hogy nemzeties irányú költőinknek és íróinknak csakúgyan megvan ez a nemzetnevelő, erősítő, minden áldozatra, fáradságra képesítő hatása, azt száz meg száz magyar tanító és középiskolai tanár bizonyíthatná dicső küzdő véreinknek a lövőárokban irt száz meg száz levelével. Nekem is, kinek körülményeimnél fogva nem engedte meg a magyarok " Istene, hogy hazámat karddal is szolgálhattam volna, nekem is birtokomban van nem egy tanítványom levele, mely arról tanúskodik, hogy csak az igazán hazafias s minél kevesebb megalkuvást ismerő és hirdető magyar irodalmi nevelésnek van az a hatása, hogy nagy költőinknek régi igazságai most is megtörhetetlen igazságok nemcsak itthon, hanem ott is, ahol a drága magyar vér patakokban omlik ; ahol a hősök vérrózsái oly dúsan nyílnak ; ahol igazán ember kell a gátra 1 Ha valamikor, most van szükség arra a haláltmegvető lelkesedésre, amely Gyulai Pál Hadnagy uram c. örökké szép kis románcából kisugároz. És itt engedjenek meg nekem egy kis személyes kitérést, úgy is ritkán van alkalma a nagy közönségnek, a társadalomnak bepillantania az iskolák belső életébe. Lehet már másfél évtizede annak a kis történetuek, amit el akarok röviden mondani. Az első osztályban Gyulai Pálnak előbb emiitett költeményét olvastam fel a kis fiuknak. Lehet, hogy valaki már elfelejtette ezt az igazi gyöngyét irodalmunknak, azért felolvasom. Hadnagy uram, hadnagy uram ! „Mi bajod van, édes fiam ?" — Piros vér foly a mentére „Ne bánd, csak az orrom vére." Hadnagy uram, hadnagy uram! El ne essék itt az útban. „Bele botlám egy nagy köbe, Szegezz szuronyt, csak előre!" Megy a honvéd, áll a hadnagv, Mély sebében összeroskad. Hadnagy uram, hadnagy uram! „ Csak előre, édes fiam !" Amint felnézek könyvemből, látom, hogy két fiu keserves könnyeket hullat. Megkérdezem tőlük, mi bajotok ? Az egyik hüpögve, elcsuklyó hangon feleli: Nagyon sajnálom a hadnagyot. Mélyen megindított akkor is a romlatlan gyermeki léleknek ez az önkéntelen hódolata a költemény hazafias tartalma előtt, de csak most tudom igazán megérteni, mire képes a jó irányú irodalom. Mert azok a kicsi fink, akik akkor sírtak a mély sebeiben összeroskadó hadnagyon, azok ma mint kemény katonák védik hazánkat az orosz ellen. Az egykori kis síró fiu kemény legény, most hadnagy és már hétszer kapott súlyos sebet, a másik pedig zászlós. Nos hát, ha Petőfi feltámadna s elmenne a különböző csataterekre, megváltoztatná egyik korholó költeménye hangját s azt írná: Lesz bő gyümölcs a fán, Melynek van virága, 5 igaz virág vagy te, Hazám ifjúsága. Az ilyen irodalmi emlőkön nevelkedett ifjúság tudja újra meg újra átélni a nagv Berzsenyi szavait : Él még nemzetem Istene! Csak sast nemzenek a sasok. S nem szül gyáva nyulat Nubia párduca. Csak lelkes ifjúság teheti magáévá Petőfi honfidalát : Reg kékfestő gyár fest minden szövetet, bármily színre. F^ Feketét 24 óra alatt.