Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-28 / 48. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. szeptember 12. &7. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — í Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Nyilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében . Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó hivatali Interurbán: 51. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ B *

1 ATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT El A Ő - POLI rr 11*: .a ... riL A -i A harangok. A templomok harangjai temették el a békét másfél esztendővel ezelőtt, amikor trónörökösünk kihűlt holtteste felett gyászt hirdettek egy szomorú nyári alkonyatkor. A harangok szava kisérte örök pihenőjére a meggyilkolt j trónörököst és lelkünkre ráborult akkor a nehéz sejtés, hogy a békét is oda kell temetnünk a virágok alá, amelyeket a kegyelet gyűjtött a halott trónörökös számára. És most, hogy a véres zivatar második őszének hideglehelletét érezzük, uira szóhoz jutnak a harangok, újra végig ömlik a végtelen földeken ércszavuk. A nagy idők elkérik tőlünk a harangokat, amelyek érce eddig szelid imádságra hivott. A harangok lekerülnek a templomok tornyaiból, ágyukat öntenek belőlük és torkuk zengő szava most odagyüjti a nagy leszámoláshoz a nép javát, hogy zengésüknél rohanjanak a pokoli csaták tüzébe, megdicsőülni nemzeti jövőnkért, utódaink nyugalmas boldogságáért. Ragyogó szimbólumai a harangágyuk küzdelmünk igazságának és céljainak. Kivertek elenségeink a béke fészkeiből bennünket s azóta minden csepp verünk azért hull, hogy kicsavarjuk a bárdot kezükből és vissza adjuk az "Embereknek az áldott békét. Csodálatosan nagy és nemes munkához adják a kíséretet az ágyuk, melyeknek szava ezelőtt imádkozásra gyűjtötte a hivő népeket, most pedig ércnyelvük mélyen búgó szava temeti el ott künn azokat, akik megdicsőülnek a nagy küzdelem tüzében. Eddig a szeretet, a "béke hajlékába hivta a jámbor, istenfélő embereket, ezután félelmetes menydörgése rettegteti a béke megrontóit és halálthozó, gyilkos tüzet szór a mi ellenségeink fejére. Soha nem hitt és nem hallott erőmegfeszitést . mutat ez a sokat szenvedett, sok vihart átélt nép áldozatkészségével, amelyet óriási arányokban vesz igénybe ez a háború, a népeknek a jövőjére nézve döntő mérkőzése. Erénveink csodálatos fénnyel tűn^ J döklenek és bevilágítják az egész föld kerekségét. A legendás idők, szent o o szabadságharcunk dicső napjai ismétlödnek meg, amidőn Gábor Áron a székelvség templomainak harangjaiból öntötte ágyúit, több csatában megverve velük az ellenséget, mely szabadságunktól akart megfosztani bennünket. De mielőtt leszednék a tornyokból e szent célt szolgáló eszközöket s átadnák azokat uiabb reneltetésüknek, kondítsák meg még egyszer, utoljára, ugyanazon időben mindeniket, 'íadd zúgjanak, hadd töltsék be imára hivő ércszavukkal az ország minden zegét-zugát, a Kárpátoktól az Adriáig, hogy elmehessen hivő szavukra a szeretet, a béke templomába minden keresztény ember buzgó fohászt küldeni a magyarok Istenéhez, hogy segítse és győzelemre vezesse hős fiainkat s hogy kiküzdhessék a mindnyájunk által oly hőn óhajtott békét. Ha majd aztán ádáz ellenségeinket legyőztük, fölöttük diadalt aratunk és a béke szelid angyala megjelenik közöttünk az olajággal kezében, — akkor az ágyukból legyenek ismét harangok, hogy újra hirdethessék : Dicsőség az égben az istennek és békesség itt a földön a jóakaratú embereknek ! A kormány nyolcvanhétmillió koronát fog kérni a tövényhozástól, hogy a köztisztviselőket a rendkívüli viszonyokra való tekintettel segítségben részesítse. Nyolcvanhétmillió igen nagy összeg, mégsem sokaljuk, sőt minden kárpótlást keveselünk, amely ennek a komoly, tisztességes és sokat szenvedő társadalmi osztálynak ki| jut. A kormánv ezt a segítséget január elsejétől kezdve egyenlő tíz hónapi előzetes részA BALATONVIDEK TARCAJA apámhoz. A fölkeld hajnal vörös színében A csöndes harctér véresen ragyog; Rozs, baza, árpa közt s az árkok mentén Hevernek hullák, roncs embertanok. Mi tagadás ! Nagy harc volt itt az éjjel. Hiven leirni emberagy : kevés. Még el se halt, már is eget hasítva Hangzott ismét a gránát-dörrenés. Szaladt a muszka az eszét veszítve, S nem hagyott holtaknál egyébb nyomot. Szuronyerdönk a fényes éjszakában Száguldó kísértetként villogott. Elhányt kenyérzsák, sapka, puska, töltény Nagy össze-visszaságba' tűnt elém. — Most arra kérem a hatalmas Istent, Adjon erőt úgy neked, mint nekem, Hogy elválásunk búját elviseljük, Mint férfiak, hang nélkül, csendesen. Isten megóvott a veszélytől eddig S érted ezután is megóv talán, S lehet: együtt éltetjük nemsokára A'hont — pohár bor mellett! — jó apám ! Csapó László őrmester. }fab oru arvaja. Fészekből kiesett madár — a nevem. És én nem tudom : mi történt velem ? Annyit sírtam, a szám is belefáradt, faj, nem találom apámat, anyámat! Csak az éjjel jött el édesapám. Kard volt kezében, seb a homlokán. Nézett. Szeméből a könny kiesett. — Apuskám édes, fáj-e a sebed? Nem fáj, fiam. Szégyelleném, ha fájna. De busit, hogy a hős gyemeke árva. Ha kenyeret kérsz, van e aki hallja ? A nyoszplyád tán tüskebokor alja ? Ha sirvct fakadsz, ki ölel szivére ? Odaborulsz az országút kövére. — Apuskám, — mondtam — hát már ez [se fájjon ! Láthatd, hogy hálok puha fehér ágyon. Kenyér ha kell, az egész nemzet adja. S ha sirok, mindig lesz aki meghallja : Bárki is az, ki karjait kitrája, Krisztus szivére borul minden árva. Gárdonyi Géza. A nők hadserege. A német aratók és velők a magyar aratók most vágják az utolsó rendeket Európa gazos, dudvás rétségein és maholnap tiszta lesz ez a biinös, de gyönyörű föld. A becsület lilioma és az igazság ibolyája, — melyet eddig a {elburjánzott gaz és dudva elnyomott —, megint virulni fog a Kelet Összes harctéri térkép MBeszerezhetők!! .\ SUJÁNSZKY JÓZSEF könpv-, és papirkereskedésében Keszthelyen Kossuth Lajos-utca.