Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-28 / 48. szám

8ALATÜNVEXEK 1915. november 28. létben fogja a tisztviselők részére kiutalni és gondoskodni kiván arról, hogy a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok ugyanilyen segítségben részesíthessék a maguk tisztviselőit s e célból a nyolcvanhétmillió koronán fölül további összeget szándékszik kérni. Hírt adtunk arról is, hogy a kormány a megyei tisztviselőket is egyenlősíteni akarja az államiakkal, hogy a hátrányos fizetési viszonyokat rendezze. Ezzel jóformán az összes közszolgálatban álló tisztviselők sorsán legalább is valamelyes könnyebbség fog beállani és ha nagy áldozatokról'is van szó, örömmel és megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy illetékes helyen együttéreznek azokkal, akik a háborúnak semmiféle könnyű és gyors hasznát nem látták, hanem a drágaság fölszökkenő terheit cipelték és megadással végezték a munkát azok helyett is, akik a harctéren teljesítették a maguk kötelességét. Nehéz és szomorú éjszakák tépelődését szüntette meg a kormány és sok meddő számítást, amelynek sehogysem tudott vége lenni, intézett el az a hir, hogy a kormány annak a külömbségnek, amely a régi és a mai megélhetési viszonyok közt van, legalább egy törtjét kiküszöböli, hogy a többivel könnyebben lehessen birkózni. Minden gondoskodás, amely áldozatokkal jár, gyümölcsöző és értékes befektetés : annak a nagy szeretetnek, együttérzésnek és gyógyító segítésnek, amit a háború fölszabadított, hosszú időkre szól az áldása és társadalmi életünk minden szögletében uj szolidaritást és uj bizalmat ültet el. A tisztviselők pedig, akik mindig hamupipőkék voltak a tőke nagy forgalmában, megbecsiiltetésiiket és a maguk tisztességének és szorgalmának elismerését nyugtázzák azokban a milliókban, amelyekből mindegyikökre csak kevés jut, de magában foglalja az egész nemzet köszönetét és háláját azért, hogy velünk együtt dolgoztak és nálunk többet szenvedtek. Közélelmezési központ. A háború okozta nehézségek között nem utolsó helyen áll az, hogy ámbár senkinek éhséget szenvednie nem kell, mégis egyes élelmiszerek és elsőrendű közszükségleti cikkek árai aránytalanul magasra szöktek fel. Nehéz megvonni a határvonalat a magánvállalkozás — termelő és kereskedő — legitim haszna és az élelmiszeruzsora között, ugy hogy a hatóságoknak ebben az irányban tett intézkedései többnyire nem tudják elérni azt a célt, hogy elsőrendű szükségleti cikkekkel mindenki el legyen látva, még pedig nem túlságosan magas árakon. A mondottak helyességét úgyszólván a háború elején már felismerték Németországban, erős szervezeteket létesítettek, amelyek az élelmiszerek és egyébb fontos áruk beszerzését centralizálni törekedtek, működésűk odairányult, hogy a rendelkezésre álló árumennyiségeket arányosan osszák szét. A német példát Ausztriában is követték, mind a két országban van egy-egy organizmus, mely társadalmi és kereskedelmi alapon szervezve, a vázolt célt majdnem teljesen el tudja érni. Csak nálunk nem történt eddig ebben az irányban mélyreható intézkedés. A városok és községek közvilágításának, csatornázásának, egészségügyi berendezéseinek, egyéb közintézményeinek létesítésére és fenntartására alakult Magyar város és községfejlesztési ri. amelynek működését természetesen a háború kitörése megakasztotta, egyelőre eredeti céljait félretéve, a fentiekben vázolt élelmezési központ szervezéséhez látott hozzá. A részvénytársaság ezt a központot Némethy Károly államtitkárnak, mint miniszteri biztosnak közvetlen felügyelete alatt az érdekelt törvényhatóságok, városok és községek irányítása és ellenőrzése mellett szándékozik vezetni. a kommunitásoknak anyagi érdekeltségét olyanformán biztosítja a társaság, hogy a belügyminisztériummal történt megállapodás értelmében részvénytőkéjének feléig a főrészvényesek a részvényeket névértékben bocsájtják a törvényhatóságok, városok és községek rendelkezésére és a nagyobb öszszegti részvénnyel érdekelt kommunítások képviselőit a társaság vezetésébe is bevonják. Számos törvényhatóság, város és község már eddig is nagyobb összegű részvényeket jegyzett és egyre erősebb érdeklődés mutatkozik ezek részéről a részvények átvétele iránt. Ezzel kapcsolatosan a város és községfejlesztési részvénytársaság kötelezte magát a belügyminisztériummal szemben, hogy az áruforgalom terén elérhető nyereség limitálásába beleegyezik. A szóban forgó központ működésének egyik ága az lesz, hogy kikutatja, hol van az országban aránylagos, vagy- abszolút bőség egyes árucikkekben, — húsban, zsírban, főzelékfélékben, baromfiakban, kőszénben, tűzifában, stb. Ezeket a feleslegeket elszállítja azokra a vidékekre, ahol hiány mutatkozik és igy az áraknak aránytalan megnövekedését meggátolja: az olyan cikkeket pedig, amelyekben a szükségleteket a hazai termelés nem tudja ellátni, vagy amelyekből az országban nincsenek elegendő bűbájos kertjeiben és az Észak vizeinek partjain. Az aratók még dolgoznak. Acél kaszájuk hatalmas suhintásai nyomán még együtt hull verejték és vér s a nagy Germánia már azon fárad, mikép küldjön nagy, hatalmas aratóinak nyomába méltó marokszedöket. Ugy Germániában, mint a mi széles Alföldünkön : a nők millióinak pihent ármádiáját akarja kivezényelni a ledöntött vetéshez Németország. Igen, kivezényelni, ez a jó szó, ez a a német szó a német gondolathoz. A német férfi és vele a magyar, török, az osztrák s a bolgár feltúrta, megforgatta a Föld televényét, de a szántott barázda sir is egyben. Most hát jöjjenek a nők s ha a férfi köteles meghalni a milliók családjáért, a nemzetért, a nők is legyenek jók dolgozni érte. Mind mélyebben szánt és mind izmosabb gyökéren érik a terv, hogy a német nőt is sorozzák berukkoltassák és testét, lelkét, tudását, erejét, tehetségét egy bizonyos időn át a haza javára gyümölcsöztessék. Ez legyen a nők általános, de nem katonai kötelezettsége — egy éven keresztül s ha kell, hosszabb ideig is. Természetes, hogy nem kaszárnyaéletről, nem hadiszolgálatról van szó. Csak azt készletek, a társaság a semleges országok fontosabb piacain jól szervezett képviselőségei utján bevásárolja és onnan importálja. Különös gondot szándékozik a központ arra fordítani, hogy az egyes városok és községek közölt csereforgalmat létesítsen, lehetőleg kölcsönös kompenzálás alapján, de a semleges, külföldről való behozatalnál is természetszerűleg igyekszik a kompenzációs alapot minél szélesebb mederben kifejleszteni. A központ működése nem mondható elkésettnek, mert hiszen a nagy háborúnak 1 még nincs vége, de még nem tudhatjuk, hogy a fegyveres ellenségeskedések befejezése után is meddig fognak a béketárgyalások tartani. Sőt az árukészletek arányos elosztásával racionális alapon foglalkozó ilyen szervezetnek még normális békeidőben is áldásos szerepe lehet. akarják a németek, hogy a nó — aki most is napja emberi létünk bolygó rendszerének, akitől a meleg, a fény, a boldogság és az élet származik — még ennél is több legyen, oly sok, oly nagy, oly tökéletes és oly szent, hogy már a hasonlat se érhessen föl hozzá, hogy értékét, jelentőségét csak önmagával lehessen mérni és számítani. A nő, aki itthon marad és nem vesz részt a csaták borzalmas küzdelmeiben, tudjon dolgozni, ápolni, gyógyítani, gyermekeket nevelni, műhelyt ellátni, üzletet vezetni, jogot, érdekeket megvédeni, földet művelni, hogy amikor jön a pillanat, csak odaáll az egyik a kórház élére, a másik az ekeszarvához, a harmadik a konyhába és igy tovább, kiki oda, ahova szegődött, amihez hivatást érez magában, ahol csak szükség lehet észre, kézre, ügyességre, energiára. E az uj német gondolat, amelyen most már ezer német városban millió, meg millió német agyvelő munkál, esztergályoz javit. Talán más a forma, de ez lesz a lényeg : harc, vér, pusztulás után munka, boldog-ág, derű, világujhodás. És megszaporodott fényében csillog, tündököl a teremtés koronája : a női Rendelet az árdrágítók megbüntetéséről. A hivatalos lap a kormány egy ujabb rendeletét közli az árdrágítók üzelmeinek megtorlásáról. Ez a rendelet, a spekuláció mesterkedéseit igyekszik lehetetlenné tenni, illetve megtorolni. A rendelet kimondja, hogy a belügyminiszter, illetve az ő felhatalnTazása alapján az alsófoku közigazgatási hatóság kivételes intézkedéseket tehet a lakosságnak életszükséglet cikkekkel méltányos áron való ellátása érdekében. Ezért a hatóság elrendelheti az életsziikségletí cikkek készleteinek összeírását. Árusitóhelyiségekben mindenki köteles kifüggeszteni a rendeletileg megjelölendő életszükséglet cikkek árjegyzékét. A kitüntetett ár eladási árnak tekintendő. Ezen árért a kis kereskedelemben szokásos mennyiséget az árusitó a vevőnek kiszolgálni tartozik. A hatóság az életszükséglet cikkek árát szakértő közbenjöttével megállapíthatja. Ha az ár országosan van maximálva, akkor ettől eltérő árakat nem lehet megállapítani. A hatóság módosíthatja a vásárok helyét, megtartási idejét, meghatározhatja, hogy milyen időn át köteles a piaci árusitó a fogyasztóközönség vásárlásait előnyben részesíteni, mikor kezdheti meg az árusítást a továbbeladók részére és egyáltalán minden intézkedést megtehet, a mi a közönség ellátását megkönnyítheti. A hatóság, ha a községben nincs elég áru, a belügyminiszter engedélyével maga gondoskodhatik a szüséges mennyiségek beszerzéséről. Szabályozhatja az áruk forgalmának közvetítését, kizárhat olyanokat, a kik kereskedéssel és közvetítéssel eddig; nem fogo o lalkoztak, mig azokat, a kik eddig is ipari jogosítvány alapján dolgoztak, arra kötelezheti, hogy üzletüket a hatóság által megszabott módon folytassák, a ki pedig a rendelkezésnek nem felel meg, az illető cikk forgalombahozatalától egyáltalán eltilthatja. Azonkívül a belügyminiszter az életszükségleti cikkek előállításával, vagy forgalombahozatalával foglalkozó üzemeket arra kötelezheti, hogy üzemüket folytassák. A hatóság mindenkit, akinek háziszükségletét meghaladó készlete van életszükségleti cikkekből, arra kötelezheti, hogy feleslegét a hatóság utasítása szerint készpénzért átengedje. Az ilyenkor fizetendő árakat a hatóság szakértők meghallgatásával állapítja meg, kivéve ha az illető cikk ára már országosan maximálva van. Két hónapig terjedhető fogházzal és 600 koronáig terjedhető pénzbirsággal büntetik, a ki e rendeleteket megszegi, a ki a maximális áron felül adja el áruját, továbbá azt, a ki nyerészkedés céljából életszükségleti cikket, a nélkül, hogy azzal hivatásszerűen foglalkoznék, szükségletét aránytalanul meghaladó mennyiségben beszerez, vagy a ki életszüksegleti cikkeket kellő indok nélkül szándékosan megsemmisít, vagy értékében