Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-31 / 5. szám

2 8ALÁTONVXDEK Végre is nem lehet kényszeríteni sen­kit, 0 hogy jó és okos legyen. A háború utáni feíadatok során majd ö róluk is szó lesz. Tudnunk kell, hogy a trikolornak, mely most hadi, szent jelvény, a béké­ben is magasan kell lengnie. A töme­geknek, kik a harctéren most nemze­tünk sorsát intézik, a békében is sor­sunk intézőinek kell lenniök. A kicsi­nvességnek, apró szempontoknak el kell pusztulniok. Magyarország hatal­ma, gazdasági, ipari, kereskedelmi, kulturális fejlődése lehet majd az egyet­len cél, nem szabad többé a külföld vazalusává lennünk. A magyarságnak meg kell becsülnie önmagát ! Bismarck mondja : «Csak az a nemzet lehet erős és hatalmas, mely­ért vér omlott !» A mienk omlott és omlik ! Na­íjvon erőseknek kell tehát lennünk. Háborús délután az Urániában. — Bírálja : Berkes Kóbort. Egész életünket reggeltől estig és esté­től reggelig uralja e szó : háború. A lelki harcokból mindenki kiveszi részét. Ha me­gyek az utcán és nézem, hogy milyen szép fehér a hó, egyszerre csak mintha piros vér folyna rajta végig. Ha elmegyek egy ablak alatt — én nem tudom, mintha egy uj öz­vegy zokogását hallanám ! A jó hirre felra­gyog a szemünk, a rosszra összerezzen a lelkünk 1 Eszünkkel tudjuk, hogy a megtört, zúgolódó lélek nem illő síremlék a hősök hamvaihoz és mégis feljajdulunk. Oly rossz ilyenkor egyedül lenni! Töprengni otthon, hogy miért kell annak a tengernyi vérnek ki­folynia, miért, a kultura legszebb alkotásai­nak rombadőlnie ? Miért ? Jöjjünk össze mind, beszéljünk egymásnak erről, hisz egy a bajunk, egy a reményünk ! A harctéren küzdő katonák cselekszenek, az itthomarad­taknak jut idő a tépelődésre is. Így érezhette ezt Keszthelyen dr. Csák Árpád, a Balatoni Muzeum-Egyesület titkára is, mikor az itthon levők szivében lüktető, aggasztó miértre megakarja adni a feleletet. Felvetette a háborús délután rendezésének eszméjét, hogy a kérdés mélyét tanulmányozó, ihletett ajkakról megvigasztaló, büszkévé tevő feleletet adjon a gyötrő miértre. Hogy az ő elméjük megvilágosítása után érezzük iga­zán, hogy nem elpusztult kincs a hazáért feláldozott vér. Mikor csütörtökön az első ilyen dél­utánra mentem, úgy éreztem valahogy, mintha katakombába mennék, mikor megérkeztem azt éreztem, hogy ki kellett volna nyomtatni a falragaszra, hogy : tcsak felnőtteknek !» Talán többen lettek volna. Akik ott voltak, azok a következőkre is el fognak menni. A műsor változatos, ok­tató, szórakoztató és élvezetes volt. Csák dr. a háborús délutánok célját is­mertette szép szavakkal. Gyönyörű eszméje : hogy Keszthelyen egy hadi muzeum és az elesett hősöknek egy emlékoszlop állittassék. Ugyané célt szolgálják a befolyó belépődíjak. A délután kiemelkedő része Nagy Sándor főgimn. tanár előadása volt a háború meg­lepetéseiről. Szereplése rövid volt, de roppant hatásos. Kitűnően szavalt két főgimn. tanuló : Torma Lajos és Farkas Kálmán. Sikerüket főleg annak köszönhetik, hogy szakítva a régi iskola pózoló rendszerével, egyszerűen, természetesen, szépen, érzéssel mondták el a költők szavait. Farkasnak talán több ruténja van már, de verse is hálásabb volt. Meizler Károly, a «Helikon» önképzőkör elnökének felolvasása «Qondolattöredékek a háborúról» cimen határozottan meglepő volt. Annyi tu­dással, annyi tapintattal kalandozott végig a háborún, mintha nem is egy diák, hanem egy tapasztalt bácsi ült volna a helyén Élénkítette a műsort, kedvessé, bájossá tette fíartos Magda, Németh Béla és még egy elemi iskolás gyermek szavalata. A köszönet természetesen a tanító urakat illeti. Szándékosan a végére, a mintegy csatta­nóul hagytam az Iparos Dalkört. A kar fel­állítása a bevonult tagok miatt rendkívül ne­héz volt. A «Szabadságdal derék karnagyuk eredményes munkája folytán oly pompásan ment, hogy akár egy versenybizottság zsűrije i is meghallgathatta volna. Bravó Garai! Bravó Dalkor! Smith Carrie őnagysága zongorajátéka közbejött technikai akadály miatt elmaradt. Őszintén nélkülöztük a már ismert művésze­tét, mert az ő száma szinte belekivánkozott a programmba. Azt hiszem, a legközelebbi háborús dél­után már többeknek fog élvezetet nyújtani. Egy elesett főhadnagy naplójából. Okt. 1. 5 óra 30 p-kor parancs jön, hogy 6 órakor indulásn? készen álljunk. Még mélyen aludtam, mikor a váratlan hir megérkezett. 7 óra 15 p-kor indulunk. Irány —on át M-ba. Utunk olv területeken visz keresztül, ahol már az orosz gazdálkodott. Kevésbbé gyújtogatott, inkább rabolt, fosztogatott. B­ban a pap. beszéli, hogy az oroszok egv bir­tokost és feleségét megölték. Hihető. Azon ürügy alatt, hogy fegyvert keresnek, minden­kit kikutatnak. Persze az illetőnek minden készpénze, órája, értéktárgya is elpárolog nyomtalanul. M-ban a felizgatott zsidók úgy szaladgálnak ide-oda, mint a hangyák. .Min­den kirabolva, kifosztva. Délelőtt még itt tanyáztak az oroszok, de felderítő lovasságunk közeledtére előbb néhány lövést leadva s két lovat megölve — hirtelen eltűntek. A lakósok az egyes kato­nák viselkedése miatt vannak felháborodva. De hát használ-e ez valamit ? A 3-ik zászló­alj előőrsöket állít, mi M-ban töltjük az éjt. Jól elhelyezkedtem, csakhogy már most nem hagynak békén a tetvek. Ali lesz éijel ? Okt. 2. Igazam volt. D századossal együtt igen nyugtalan éjszakánk volt. Alvásról szó sem lehetett. 12-kor jött a parancs, hogy száza­dom balszárny véd s 6 óra 45 p-kor indulunk L-ka felé. Kaptam kölcsön egy térképet, de nem használhatom, mert még 1879-ből való. A fősereggel fényjelzéssel tartjuk fenn az ösz­szeköttetést. A legénységnek a lakósok gyü­mölcsöt, tejet, kenyeret adnak. Mind örül­nek, hogy itt vagyunk. Itt is gyalázatosan dühöngött az orosz. 10-kor elérjük az s-i pályaudvart, hol mindent elpusztítottak. Az állomás épületet gránátok lyukasztották át. 11-kor L-ba érünk, ahol erősített állásba he­lyezkedünk. Minthogy újabb parancs nem jön, 2-kor bevonulok S-he. A zászláalj egy ura­sági udvarban, mi az urasági házban va­gyunk elszállásolva. Minden valódi lengyel itt. A század felállítja a szállás- és állo­másőrséget. Én vagyok a napostiszt. Itt való­ban vandáimódra pusztított az orosz. Ez már igazán oly durvaság, amelyet a háború egy­általán nem tesz szükségessé. Rosszakaratú módon zúzták össze a drága,készülékeket, a váltót stb. s mindent tönkre tettek. Igazi ko­zák munka. De miért engedik ez; meg a tisz­tek ? Délután fizetés, közben játszik a ház előtt a katonazene. Két kmnyi távolságban nincs ellenség. Utóirat. Okt. 5. O-e községnél, a vasútvonaltól balra, a század tűzben volt és az erős gyalogsági tűzben a századparancsnok, B. főhadnagy elesett. Az éj folyamán az ellenség vissza­húzódott. (Vége.) Használjunk hadisegély postabélyeget! Megjegyzések. Vettük az alábbi sorokat : Nem tudom szó nélkül hagyni Berkes Róbert úr mult vasárnapi tárcájában irt né­hány állítását. így ír : «A visszatérő harc­képtelenek számának szaporodásával azon­ban egyre fogyott az értük dolgozó, fájdal­mukat enyhítő nemeslelkü angyalok száma. Mikor a kisasszony jó szabású, szép fehér ápolónői ruhája nem volt újság többé : lan­kadt a buzgalom is. A kíváncsiság kielégíté­sével lemondott a dicsőségről. Igaz is, ki fog vesződni rongyos, piszkos emberekkel.* Hát ez nem áll! Azok a leányok, kik arra ké­szek voltak, hogy egy komoly tanfolyamot végig hallgassanak, már nem voltak olyan üres fejűek, tartalmatlanok, hogy igy gondol­kozzanak. Azokon látszott, hogy igaz elha­tározottsággal vállalkoztak a munkára. Per­sze, hogy elvette a kedvüket, hogy még szá­mottevő tényezők is ilyesféle megjegyzések­kel illették „már előre" őket, mielőtt valamit is tettek volna. És hogy a rongyos, piszkos emberektől idegenkednek ? Ez sem áll ! Ki volna önfeláldozóbb egy nőnél ? Ki tud any­nyit szenvedni, tűrni némán, titkon, mint egy nő ? Nem, nem a női lelkekben van a hiba, ha Ön mélvebben kutatná, megtalálná, hogy csupán a rendszer az oka mindennek. Az önfeláldozásra való készség nem hiányzik. Pedig ok elég volna, hogy elmen­jen kedvök a nemes munkától, mert csipke­dés, gúny, kritika jut osztályrészül «a vi­lág*-tói, néha még azok is hálátlanok, akik­kel jót tesznek. Hogy azonban az áldozat­készség, a búzgóság mily sokakban megvan, azt csak az tudja, aki az " önkéntes ápoló­nőkkel gyakrabban érintkezik. * Kedves Támadóm ! Ha Ön múltkori cik­kemet végig olyan figyelemmel olvasta volna, mint azt a néhány szót, amit belőle kiragad, akkor megtalálta volna azt a büszke állítá­somat is, hogy «a nemzet nagy zöme méltó a harctéren küzdő katonákhoz, helyt áll és minden téren teljesíti kötelességét.» Ha az Ön buzgalma nem lankadt, akkor Ön már is egy nemeslelkü angyal. Ha pedig a kivételekhez tartozik, — mert, hogy ilyenek vannak, azt elismeri, csupán a rendszert hibáztatja — akkor igazán sajnálom, de az érdekükben irt védelmi beszéd nem bir rá, hogy cikkemen egy jottát is változtassak. A két harctér kö­zött a monarchiát végig jártam és a női lel­kek mélyének kutatását, köszönöm, elvégez­tem. Láttam utamon kényes kurtizánokat, akik azelőtt a kezüket se engedték megérin­teni idegen férfi által, most letérdelve mosták eves lábát nehéz illatú közkatonáknak. De láttam olyan mélyen érző nőket is, kik meg­győződéssel jelentették ki : — Meg kell bolondulni autó nélkül. És láttam a sarokba dobni a szép, Berkovitsnál rendelt ápolónői ruhát, mert nem tisztek ápo­lásához lettek beosztva. Pedig, lássa, a kur­zust ezek is elvégezték. Ezt a heccet nagyon sokan végig csinálták és bárhogy is szeret­ném, nem tudok magának hinni, hogy ezek nem üres fejűek. Hogy egy nő tud csak iga­zán szenvedni, pláne igy divatpangás idején, hogy az csak igazán néma és titkos — no nem bánom, — ezt elhiszem magának. Azt mondja, Keszthelyen rossz a rendszer. Lehet, ezt nem kutatom. Én csak jöttem és megyek. Azt azonban megjegyzem, hogy a rendszert az egyedek összesége alkotja. És azt is tu­dom, hogy e rossz rendszer mellett is na­gyon soknak, az erőseknek, az igaziaknak, nem ment el a kedve. Igaz az is, hogy a « világ» néha csipked, de nem szabad engedni, üssön a kezére ! Az önkéntes ápolónőkkel pedig nem merek gyakrabban érintkezni, tudja, félek, hogy feltartom őket nemes mun­kájukban. Üdv ! Berkes Róbert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom