Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-31 / 5. szám

1915. január 31. Alacsony lelkek. Irta Veszprémi. Ha a minden napi élet eseményeit figye­lemmel szemléljük, tapasztaljuk, hogy az em­ber lelki tulajdonságainak kialakulására na­gyon sok tényező bir befolyással. Felületes vagy futólagos szemlélet mel­let nem is gondolná az ember, hogy mi min­. den gyakorol befolyást az emberi" lelkület idomitására. Pedig lelki tulajdonaink kikép­zését, testi szervezetünk, a helyi viszonyok, a környezet.és táplálkozás, csakúgy befolyá­solja, mint az éghajlat és a foglalkozás. Tudjuk, hogy lelkünk alapvonásait, egyes tulajdonságait veleszületett átöröklés útján nyeri, a környezet, az élet viszonyai csak alakítják, idomítják, végül kidomborítják lelki tulajdonságainkat. Hiszen a régi jellegzetes közmondás is igy figyelmeztet bennünket : »Nem esik messze az alma fájától, keveset különbőz az apa fiától.« E közmondás igazságát ki volna, aki be nem ismerné ! ? Akár a történelmet ol­vassuk, akár betekintünk a családok életébe, mindenütt e közmondás igazságát látjuk ér­vényesülni. Az egyik családnál, hol a rend­szerető apa, a gondos anya figyelmét semmi el nem kerülheti, látjuk a gyermekek maga­viseletén, ruhájuk tisztaságán, hogy ők szü­lőiktől csak jótulajdonokat örököltek. Mig a másik családnál, hol a gondatlan apa és a hanyag anyának napjai folytonos perlekedés­ben telnek el, a fiatal csemetékből önző, ha­szonleső tagjai lesznek a társadalomnak. Az ilyenektől sem hazaszeretetet, sem áldozat­készséget nem remélhetünk. Hogy mindazon tényezők között, ame­lyek lelkünk alakítására befolynak, a kör­nyezet és foglalkozás a legjelentősebb, ezt bizonyítani szükségtelén, a szemeink előtt meg-megujuló események és szomorú példák igazolják. Aki az alacsony lelkek rossz cse­lekedeteit védelmezi, hinnünk kell, hogy maga is abban a bűnben leledzik és másokat ^is igy itél meg, sőt igen gyakran megtörénik, hogy embertájsairól is feítételezi, hogy érdek nélkül, önzetlenül, a közjó iránt érzett jóin­dulatból semmit se tesznek. A fösvénynek, ki ravaszság, csalárdság és hamis úton, igazságtalanul összegyűjtött kincseit féltve őrzi, hiába mondjuk, hogy e nehéz napokban nyissa meg erszényét azok­ért és azoknak a családjaiért, akik életüket áldozzák föl, hogy megvédjék hazánkat és benne egyeseknek eletét és világi javait ; a lelke siket marad ezeknek a meghallására és ha szégyenefejére mégis adni kell a közjóra, akkor fázik, hogy éhenhal. Az ilyen ember felől elmondhatjuk, hogy alacsony lelkületű. A gonoszlelkű ember mindenkit gonosz­nak tart, azért a jócselekedet gyakorlása előtt elzárja a szivét. S ahelyett, hogy adakozásra nyújtaná kezét, a zavarosban igyekszik ha­lászni. Felhasználja a jelen háborús napokat, kizsákmányolja a hiszékeny embereket s ad­dig halász a zavarosban, mig halomra gyűjt egy vagyont s neveti azokat, kik a jótékony­ság gyakorlásában lelki örömöt találnak. 'Megszámlálhatlan az ilyen alacsony lelkek száma. Igaz, hogy ezt apodictice állítani nem lehet, de nem is szabad. Mi lenne akkor be­lőlünk, ha nemzeti erkölcsünk ilyen alacsony nivón állana ? De valljuk meg őszintén, hogy a létért való küzdelemben a ravasz, a csa­lárd ember ravaszságával letiporja, maga alá temeti a jóhiszemű embereket. Nem akarok egyes példákat a viliig tükre elé állítani, de sokan vannak nagybirtokosaink, tőkepénze­seink, kik az adakozásban visszatartják ma­gukat, jövedelmükből nem ' adnak aránylag gazdaságukhoz mérten a közjóra. Pedig ezek­nek van legtöbbjük, amit féltenek s arra nem gondolnak, hogy mások meg életüket és vé­rüket áldozzák fel hazánkért, nemzetünkért s azok között a hazájukért hevülni nem tudó fösvények és alacsony lelkiiletüekért. Oh .Istenem, mennyi bánatnak enyhítői, mennyi keserű könnynek Ietörlői lennének, ha a közjóért vagyonukhoz mérten áldozni tudnának. A családapának ott vannak fiai a BALATONVIDÉK harctéren, kik mindnyájunkért ontják vérüket, sokszor még a családapa is ott küzd a fia mellett, hogy megvédelmezze hazánkat. A sze­rető hitves mellől elvitték a kenyérkeresőt, vájjon mi lesz az itthonmaradt, elárvult csa­láddal, ha azok is, kik a bőségben élnek, minden könyörületesség nélkül olvassák az elesettek és sebesültek nagy számát. A szülök, a feleség, midőn fiukat és férjüket elvitték a családból, mindenüket fel­áldozták. Ezekkel szemben a mi vagyonos polgáraink, ha javaik egy részét a csonkák, a bonkák és azok elárvult családjai gondo­zására fordítják is, amazoknak érettünk no­zott áldozatával szemben elenyésző csekélység. Nem mondom, hogy nincsenek kivéte­lek, nem is volna jó, sőt nagyon is szomorú dolog lenne, ha a vagyonosaink közt áldo­zatkész jószivüekre ne találnánk. Tiszteletet és szeretetet érdemelnek tőlünk az ilyen ne­mes lelkűek, de valljuk meg őszintén, hogy ezek száma elenyésző csekélység a nagy tö­megben. Szolgáljon mindenki tehetsége szerint a hazának. Szolgáljunk azzal, amink van, ami­vel birunk, lelki, testi és anyagi kincseinkkel. Ne találkozzék közöttünk, különösen a va­gyonosaink között szűkkeblű, alacsony lelkü­letű honpolgár. Hazánk egykori koszorús költőjének — kinek még poraiban is legyen áldott emléke — szavaival végzem soraimat: Talpra ma­gyar, hi a haza ! Itt az idő, most vagy soha ! Ezek a hivő, lelkesítő szavak találja­nak mindnyájunk kebelében visszhangra. Most van az idő, hogy hazánk, nemzetünk iránt való hü ragaszkodásunkat megmutassuk, ak­kor nem kell félnünk a vutkis sáskahad be­özönlésétől, mert velünk az Isten és az 0 atyai kegyelme megvédi a magyar nemzetet a végpusztulástól. XX X Püspöki körlevél. Dr. br. Hornig Károly bibornok-püspök ur őfőmagasságá­nak 1. sz. körlevele január 1 5-én jelent meg, melyben az egyházfő meleg hangon mond köszönetet azoknak a papjainak, akik az uj év alkalmával jókivánataikkal fölkeresték-. Ebben a körlevélben olvassuk a honvé­delmi miniszter köszönő átiratát a bibornok­püspökhöz. Az átiratból megtudjuk, hogy az egyházmegye „lelkes, hazafias papsága rend­kiviili eredményes munkát végzett és beszédes bizonysága annak, hogy a papság és lelki gondozásukra bizott hívek kívánatos kontaktusa mindig magasztos és dicső eredményekben .jut kifejezésre. < r Az egyházmegye papságának buzgósága által a hadsegélyző részére begyült összeg 12,394 korona 70 fillért tesz ki! — A budapesti önkéntes őrsereg pa­rancsnoka, • gróf Andrássy Gyula, Mangold Gusztáv szerkesztőt, a Vörös Kereszt Egye­sület bfüredi fiókjának titkárát, a központi parancsnokság csoportvezetőjévé nevezte ki. Gratulálunk ! — Biró Pál halálához. A városunkban karácsony ünnepén • elhunyt Bíró Pál honvé­delmi ny. min. tanácsosról meleg szeretettel irt emlékezést o vasunk Kádár Lajos lelkész tollából a Prot. Egyh. és Isk. Lap 3. számá­ban. Biró Pál magas állásába a saját erejé­ből küzdötte fel magát. Kezdetben lelkész, majd ügyvéd volt s mint ilyen szorgalmas irodalmi működést is fejtett ki. Dolgozott a Vasárnapi Újságba, Ellenőrbe, Honba s ka­tonai cikkeivel magára vonta Lónyay M. mi­niszterelnök s honvéd, min. figyelmét. Később Fehérváry G. jobbkeze lett. Biró szakértelme hozta létre a legnagyobb részben azokat a törvényeket, amelyek a honv. min.-ból a le­folyt 20 év alatt kikerültek. A népfelkelésről szóló törvény s indokolása Biró Pál egyik legfontosabb alkotása. Tőle való a Szolgálati Szabályzat. 1891-ben adta ki hív. adatok aiapján A honvédelmi min. működése az 1877 — 90. években* c. két kötetes nagy'for­rásmunkáját, mely a honvédség nagy hivatá­sát emeli ki s melyet a király is elismerés­sel fogadott. Biró Pál szerény, szives, meg­nyerő modorú, derült kedélyű és jószivii em­ber volt, aki a hozzáforduló kisemberek ügyét­baját mindig szivén hordozta. - Elhunyt orvos. Dr. Rosenberg Samu körorvos, f. hó 23-án, rövid szenvedés után elhunyt 51 éves koráaan. Temetése nagy részvét mellett f. hó 25-én volt. Kiránduló hajó télen. A mult hétfőn a Baross gőzhajón több fiatal katonatiszt érkezett Keszthelyre, hogy városunkkal és vidékével megismerkedjék. A fiatal katonák, mint ér­tesülünk, igen jól érezték magukat s kellemes emlékekkel tértek vissza ugyancsak a Baross gőzhajón Balatonkenesére. Ilyen sem történt még, mióta gőzhajók hasítják a Balaton tükrét. Halálozás. Ullmann Vencel magánzó, a Keszthelyvidéki Takarékpénztár r.-t. nyu­galomba vonult igazgatója, meghalt Keszthe­lyen, f. hó 23-án, 79 éves korában. Teme­tése f. hó 25-én ment végbe. — Hermán Ottó levelei dr. Vntskits Györgyhöz. (Folytatás.) Bpest; 1899. május 27. Kedves jó Tanár úr! Mindkettőnk nevében szivből fakadó hálát és köszönetet mondok azért a pá­ratlan jóságért és önfeláldozó készségért, amellyel ügyünket felkarolta és sikerre ve­zette. Biztosítom, hogy mindketten hálán­kat meg is őrizzük. Koszkolnak ilyenről még csak fogalma sem volt. Bogláron semmire sem mentünk, mert szt. Orbán igy akarta ; elválásunk estéjén oly esőt bocsátott ránk, hogy bokáig érő sárban értük el a vendéglőt. Tegnap dél­ben aztán hazamentünk. Nagyon kérem, méltóztassék a fény­képészt kurtára fogni, hogy a képeket ha­mar végezze el, mert nekem már csak nap­jaim vannak, Koszkollal pedig meg kell hogy állapodjam. Nagyon kérem arra is, hogy a halá­szok eszét helyreigazítsa és tisztességre vi­gye. Nem szolgáltam rá, hogy éppen a keszthelyi halászok meghúzzanak. Nagyon kérem arra is, kegyeskedjék szives házigazdánknak felesége őnagyságá­val egyetemben köszönetünket és tisztele­tünket kifejezni és üdvözletünket kijelenteni a jóknak és haragosaknak egyaránt. Igaz tisztelettel és rokonszenvvel öreg hive Hermán Ottó. — Kr esítőosztás. Az uj iskolai rend­tartás értelmében az első félévi értesítőket Keszthely iskoláiban f. hó 30-án délután 1 órakor osztották ki, mert az idén jan. 31-ke vasárnapraNesik. — Köszönetnyilvánítás. A közs. ovo­dába járó szegeny gyermekek karácsonyi megajándékozásához, kiknek atyjuk hadba vonult, vagy kereset nélkül van, hozzájárul­tak : Herceg Festetics Tassiloné őfőméltó­sága 20 K, Berkes Ottó, Reischl Imre, Lehr­itiann Laura, Győrffy Gizella 2—2 K, Angyal Dezsőné, özv. Schád Boldizsárné, Mátászek Ferencné, Oppel Ödönné, Czifler Gáborné, Weisz Adolfné, Mayerné, Krausz Zsigmondné, Stampfel Pálné 1 — 1 K, Bognár János 60 f, Weisz Ignácné 40 f, összesen 28 K- — Özv. Breszler Adolfné 1 doboz cukorka. A ne­messzivü adakozóknak hálás köszönetet mond az ovoda gondnoksága. - Téli világ. A mult hét közepén az eddigi enyhe és nedves időjárást meglehetős hideg váltotta fel. Szerdán és csütörtökön majdnem egész nap havazott és csütörtök reggelre a Balaton is jégpáncélba öltözött. — Elhalasztották a dunántúli dalos­versenyt. A Dunántuli Dalosszövetség vándor­választmánya, melynek 1914—15. évi szék­helye Kaposvár, a minap ülést tartott, melyen elhatározták, hogy a Dalosszövetségnek ez év júniusára tervezett kaposvári dalosverse­nyé't a háborús időkre való tekintettel elha­lasztják. — Megyei magyarság. A Zalavármegyei Hivatalos Lap jan. 21-ki száma fontos ren­deletet közöl az ebtartásról. Ennek a rende­letnek egyik mondata igy hangzik : ^Utasítom a rendezett tanácsú városok polgármestereit­hogy gondoskodjanak az iránt, hogy az adó,

Next

/
Oldalképek
Tartalom