Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-25 / 30. szám

t XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. julius 25. 30. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára — K 20 f Nyilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében . POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASARNAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 51. Heti kis tükör. Tengerészeti iskolát a Balaton mellé. Ezen a cimen a Budapesti Hirlap jul. 21-ki számában a „Balatonvidék" egyik munkatársától cikket olvastunk, amelyet helyi vonatkozása miatt, azt hisszük, nem volna célirányos hallgatással meflőzni. A cikkiró elpanaszolja, hogy a magyarság eddig sem a szárazföldi, sem a tengeri hadseregben nem igyekezett elfoglalni azt a helyet, amely rátermettségénél, számarányánál iogva jogosan megillette volna. Legnagyobb volt a magyarság idegenkedése a tengerészettől és pedig nemcsak a hadi, hanem a keresk. tengerészettől is. Ezért óhajtja a cikkiró, hogy a Balaton mellett, Keszthelyen áJlitson fel a kormány tengerészeti előkészítő iskolát, amelv iskolától rendkívül üdvös éredmén)eket lehet várni. A Budapesti Hírlapban megjelent cikk Keszthelyen és másutt is élék eszmecserére adott alkalmat. A fővárosból Gonda Béla miniszteri tanácsos, a Magyar Adria Egyesület elnöke intézett meleg sorokat n cikkíróhoz. Szabályoztassuk a Siót hadifoglyainkkal! irta: Kusid. A somogyi fürdőkből hire érkezik, hogy a magas vizállás miatt a parti rétek, szőlők viz alatt állanak. Ez nincs rendjén ! Ezen segíteni kell! Még pedig sürgősen! A Balaton fölös vizének levezetője a Sió. A Sió medre nem elég széles. Évek során át terveztek, mértek a földmivelésügyi minisztériumban. Papíron megszületett a nagy eszme, mely szerint opálos csillogásu vizünket a Sió kibővítése által összekötjük a Dunával s ily módon a Balatont bekapcsoljuk a világ kereskedelmébe. Mily könnyű ezt kigondolni ! S mily nehéz keresztülvinni! Részletfizetésre dolgozó módszerünk szerint megkezdték, de oly lassú tempóban, hogy szép álmunk csak a második évezred emlékünnepén valósul meg. Nincs hitel, nincs munkás stb. stb. volt a kifogás. A közérdek szolgálatában felemeljük szavunkat és felkérjük a földmivelésügyi kormány vezetőségét, végeztesse el a hadifoglyokkal a Sió kibővítését. Állítsanak a Sió két partjára százezer muszkát, néhány magyar mérnököt, a háború befejezésére ezek is készen lesznek. A német példára való hivatkozás már kezd nálunk unalmas lenni. Szégyen, de abban az esetben is meg kell tenni. Mert kitűnő szövetségesünk hadifoglyai nagyszerű munkateljesítményeket végeztek. Nálunk? Barakkokat készítettek egész háború alatt. Pedig mii) szeretettel ápoljuk lelkünkben az eszmét, hogy drága kincsünk, a Balaton közvetlen összeköttetésbe kerül a tengerrel. A zalai oldal világhíres borát, a somogyi oldal acélos búzáját berakják és a világ másik részén, rendeltetési helyén a vevő kezéhez juttatják a balatoni magyar hajóvállalat hajói. Mily nagyszerű kereskedelmi, iparifelleldülést vonna ez maga után! Mily sok balatoni fiu nyerne a hajókon foglalkozást! Mennyivel jobb adóalapok lennének a balatonmenti lakósok! Pedig nem is olyan lehetetlen dolog. Muszka és szerb hadifoglyaink elvégeznék a magyar állam minden különösebb megerőltetése nélkül. Csak egy valami kellene : üzleti szellem. Ez nálunk nincs. A németeknél az üzleti szellem irányítja közéletet, nálunk a bürokratizmus. Hadüzenet a mezőgazdaságnak. Ha igaz az, hogy minden háború indító oka az éhség, akkor már előre is meg lehet jósolni, hogy a mostani titáni küzdelmek befejezése után itthon az uj háborút a profitéhség fogja felidézni. Sőt ha a közgazdasági élet eseményeit figyelemmel kisérjük, látjuk, hogy az a háború már ki is tört — legalább a hadüzenet megtörtént a budapesti kereskedelmi és iparkamara nagyméltóságú elnöke részéről. A hadüzenetet egy beszéd formájában kaptuk, amelynek lényege az, hogy miután most igen magasak a terményárak, a gazda pont többet keres, tessék őt fokozottabb mértékben megadóztani, tessék a vállaira uj. az eddiginél is nagyobb terheket rakni. A BALATOMVIDÉK TÁRCÁJA Magyar mazuriak. Irta: Somogyi. A nagy természet mind a három világában a megcsodált felsőbb rendű alkotások mellett ott találjuk még a hivatásos természetbúvárok által is egyszerűen mellőzött természeti jelenségeket. Míg az előbbiek magasztalásában kifogyhatatlanok vagyunk, utóbbiakra nincs vesztegetnivaló szónk. Az örök hótól fehérlő Alpok égbenyúló csúcsai, az óceánok mérhetetlen vizei, az országokon átszáguldó folyamok fodros hullámai, a növény világ exotikus szépségei, az állat világ ritka példányai csodálatra ragadnak s egy egész világ turistáit hozzák mozgásba, sőt egyes bogár, vagy lepkefajok egész köteteket kitevő értekezésekre lelkesítik a tudós filisztereket, vagy egy nagyobb kiterjedésű folytonossági hiány a földkérgein a geologusok százait foglalkoztatja a földproblemájának fejtegetésével de kinek jutn a eszébe, csak egy észrevevőj szóra is méltatni a geológiának eddig egy következetesen elhanyagolt problémája pl.a mocsarak természeti jelensége felett gondolkozni. — A mocsárvilág eddig csak mellőzést s gúnyt érdemelt. — Még az a jó jövedelmezéssel dolgozó, 100 ezer példányt forgalmazó szürke földrajzíró is rendesen egy-pár szűkszavú sorban szokta elintézni a mocsarak világát. Mindez nem volt elég. Vádlottak padjára hurcolták! A criminalogiában, mint a bűnözés értelmi szerzője s melegágya került ítélet alá! Ha pl. a tunya tétlenségről lesújtó Ítéletet akartunk elrettentő például kimondani, a mocsárvilágot aposztrafáltuk jól kikacsmaringózott körmondattal: Miként a mocsárban undok férgek teremnek azonkép a tétlenség is minden bűnök szülőanyja. A közegésségügy őrei, az egésségre káros kipárolgások s különféle mocsárlázok terjesztésével, a közgazdászok a gazdasági fejlődés megakasztásával vádolják, a merkantilisták a közlekedés szabadságának korlátozóját látják bennük. Ennyi semmibevevés és vád súlya alatt végre is mint haszontalan, sőt káros dolognak elpusztítása mellett foglalt állást a világ. A határozatot tett követte ... A mocsarakra kimondott halálitélet azok lecsapolásával szabadfolyást enged. Így mondották ki nemrégiben KeletPoroszország mocsárvilágának, * mazuritavaknak lecsapolását is — mikor is Hindenburg az elfogult laikusok mellőzésével egyenesen a császárhoz és a nagyvezérkarhoz apellalt s emlékiratban kelt a mazuriak védelmére s azokat, mint Kelet-Poroszország megmentőjét tüntette fel nem kis csodálkozására a császárnak és a nagyvezérkarnak ... Az események nem sokáig várattak magukra., hogy igazat adjanak Hindeburgnak s elégtételt szolgáltassanak, sőt világhírt szerezzenek a mellőzött mocsaraknak . , . Világháborúnak kellett kitörni, a keletporoszországi muszkainváziónak kellett jönni, hogy a mocsárvilág hazamentő haszna kiderüljön s méltó helyet foglaljon el érdeme szerint... Ki tudott, ki beszélt azelőtt például a mazuri mocsarakról ? Ma egy világ beszél róluk . . Annyi már is bizonyossá vált, hogy stratégiai jelentőségüket felismerte a világ s jelentőségnek megfelelően méltányolják a stratégák — offenzív és defenzív oldalon egyaránt. — Hindenburg Keletporoszország felszabadítását a mazuri tavakra, a muszkák galíciai defenzívájukat a grodeki mocsarakra alapították s tőlük várták stratégiájuk sikerét. Szóval a világkrizis mint sok más, a mocsarak ügyében is uj fordulatot hozott, beigazolta azt a nagy igazságot, hogy a nagy természet világában semmisincs cél és haszon nélkül, az ölő méreg is lehet orvosság, a pusztító vihar nyomán is élet fakadhat . A mocsaraknak árnyoldaUik mellett hasznos tulajdonságaik is vannak. Ily néző szögbül vizsgálva a dolgokat bátran elmondhatjuk, hogy Kelet-Poroszország mocsarai, a mazuriak mellett hazánknak is vannak ilyen eddig félreismert geologiai jelenségei, ha nem is oly híresek, mint a mazuriak, ami egyéb-