Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-25 / 30. szám

2 BALATONVEDÉR 1915. julius 11. A nyilt ellenséget meg kell becsülni, ezért álljuk a hadüzenetet s megpróbáljuk először a logika fegyvereivel a harcot felvenni mi, az itthonmaradottak. Majd ha a csatatereken küzdő gazdák milliói visszajönnek amúgy is elegendő és elég bátor, önérzetes seregünk arra, hogy könnyű szerrel visszautasítsunk minden támadást, sőt végre győzelemre vigyük az agrárpolitika zászlaja alatt rég folyó s most hevesebben kitörni készülő uj háborút. A mostani háború alatt csak budapesti és merkantil felfogás szerint keres a gazda többet, mint azelőtt. Drágább a buza, drágább a marha, sőt a csirke is, az bizonyos, de az elvitázhatatlan, hogy az előállítási, a termelési költség szintén, sőt túlságos aránytalanul megdrágult. Ehhez járul ezenkívül az a körülmény, hogy a dolgozó gazdakezekben ma nem kasza és kapa van, hanem fegyver. Roskatag aggastyánok és gyermekek, jobbléthez szokott asszonyok végzik ma legnagyobb részt a földmüvelés nehéz munkáját, ami bizony nehéz munka, nem olyan, mint a részvénykuponok levágása és beváltása. Hogy ennek a munkának az idén a tavalyinál jobb eredménye mutatkozik, még mindig nem jelenti azt, hogy a szántóföld több kamatot fog hozni. Mennyivel lett drágább a gazdálkodás folytatásához szükséges minden anyag, A gazda, illetőleg az itthomaradottai folyton szaladgálnak motorbenzin, rézgálic, műtrágya, mezőgazdasági gép és eszköz után, csakhogy a föld termőerejét fel tudják tartani. A kereskedelemnek volt szive mindezek árát duplára, sőt némelyiket hatszorosra emelni, de ahhoz már nincs szive, hogy a buza és más mezögadasági termék ára a termelési költségekkel arányosan emelkedjék, Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy a nem altruista pénzintézetek éppen a mostani háború alatt zárkóztak el a legmere. ebben attól, hogy a gazdák részére nélkülöz hetetlen termelési költségeket rendelkezésére bocsássák, minden elfogulatlan ember megállapíthatja, hogy ezidőszerint még nagyon is korai és nem méltányos dolog a gazdák vállaira rakandó uj adó és egyéh terhekről beszélni. Nem méltányos, mert hiszen ma már históriai tény, hogy a magyar gazda a mostani világháborúban nemcsak a véráldozatban, hanem a pénzáldozatban is kivette oly mértékben a részét, mint bárki más az országban. Erről báró Korányi Frigyes az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigazgatója s a többi allruistíkus alapon működő, a magyar gazdákat magokban egyesítő szervezetek vezetői adhatnak bő és hiteles felvilágosítást. A magyar gazda vérét és pénzét vitte oda a haza oltárára, — a bőrét ként nem ii az ő hibájuk . . . Hogy a megillető világhirességet még nem érték el, az csak onnét van, hogy ezeket még nem úszta meg százezer muszka vitéz — mint a mazuriakat. — Mindez sem multjukból, sem stratégiai jelentőségükből mit sem von le. Pedig a magyar mazuriaknak ép olyan dicsőséges múltja van mint aminő keletporoszországi mazuriaknak jelene — a stratégiában. — A Balatonsarok mocsarai, vagy, gyűjtő néven a Kisbalaton hadászati jelentősége messze előzte már meg a tőrténelmikort. A bronzkorban pl. a Kisbalaton tájékán már oly katasztrofális vereség sújthatott valamely népet, mint a muszkákat a mazuriaknál. -— Emellett látjuk bizonyítani azt a körülményt, hogy a vörsi határban a földben egy bronzkardot találtak, mely bizonyára valamelyik elesett bronzvitéz tulajdona lehetett! A Balatonsarok mocsarai a történelmi korban mutatkoznak be egész jelentőségükben ... — Így pl. a világhódító rómaiak pannoniali inperiumok megalapításakor, mint a világhódítók gátja jelentkezik, mint bevehetetlen vár fügét mutat az ellenségnek ... A történelem tanú rá, hogy a római előrelátó stratégák méltányolták is a balatonsarki mocsarak jelentőségét. — (Folyt, köv.) egyenlőre hagyják békében. Ha adóról és ujabb terhekről van szó, gondoljanak inkább egynémelvik hadseregszálitóra és a nagy bankok, nagyvállalatok titkos tarlalékaira. Nyári gondolatok. Emberé a munka, Istené az 'áldás, vagyis más szavakkal hiába fáradoznak a kezek, ha Isten elvonja tőlük az áldást. Hiába őrzik a hatalmas várat, ha az Isten oltalmazó karja nem védelmezi, ellenségé a győzelem. A kegyes zsoltáriró Dávid, csak egy pásztorbottal felfegyverkezve ment a hatalmas, nagy erejű Góliát ellen, de Isten vele volt, övé lett a győzelem. Gedeon csak három századdal ment a hatalmas és nagyszámú ellenség, a midiamiták tábora ellen, de Isten vele volt, övé lett a győzelem. Avagy a jelen világháborúban — melyhez hasonlót a világtörténelem ez ideig még nem örökített — nem látjuk-e felénk fordítva Istennek védelmező karját ? Nem látjuk-e isteni gondviselését, midőn a sáska módra megszaporodott ellenségeinken egymás után fényes győzelmeket aratunk? A nagy apostollal mi is igy sóhajtunk fel: xOh Isten bölcsességének és tudományának mélységes gazdagsága, mely igen megtudhatlanok az ő o O J O o ítéletei és végére mehetlenek az ő utai.< Boldog és szerencsés az az ember, kinek Istenbe helyezett hittel megkezdett és folytatott munkáját a jóságos Isten atyai áldásával kiséri. A hivatalnokok, kik szolgálatukat ugy tekintik, mint az isteni gondviselés által i kiszabott életpályát és mind végig megmaradnak az igazság szolgálatában, Isten kegyelme lakozik azokkal és kivívják maguknak embertársaik tiszteletét és szeretetét. Az iparosok, a kereskedők, kik Istenbe bizva folytatják megkezdett munkájukat, Isten áldását várhatják szorgalmas m u n k cí jukra és idővel elérik céljukat, hogy . nemcsak családjaiknak, hanem embertársaiknak, a hazának és a nemzetnek támaszai iehetnek. De tekintsük a földmivesek életének folyását. A hadbavonuló férfiak után magukra maradt családtagok a szabadtermészetben az égi madarak éneke mellett művelték földjeiket fáradva, verejtekkel boritva törték a földnek keménv hantjait és Istenbe helyezett hittel vetették bele a magot. És az Isten egéből harmattal, zsiros esővel megöntözvén az elvetett magot, csakhamar csirba irdul, kikel, növekszik, virágzik és végre elhozza az aratásnak áldott idejét. Igy nevelte és érlelte meg az évfolyamán a jóságos Isten vetéseinket. Elhozta az áldott aratási időt. Mezőinken az aratott és aratatlan gabona, ciz ciftinyri alászok szemlélésében van-e sziv, ki a természet nagytemplomában hálával eltelve eme szavakkal ne fohászkodjék: »0h mely nagy Uram a te jóságod, teljes a menny és föld a te dicsőségeddel^ Örömmel tekint a földmives az ég felé, midőn látja keze szorgalmas munkáján Istennek atyai áldását. A gondviselő Isten adott karjainak erőt a munkára, a naphevében elfáradt tagjait újra megerősítette az éjjeli nyugalom által. Megáldotta a kútnak hűs vizét, hogy a tikkasztó sőségben szomjúságát enyhítse. A jóságos Isten távoztatta el mezejétől a vészterhes felhőket és fergetegeket. Akárhová tekintünk, mindénütt a gondviselő Istennek áldásai tűnnek szemünk elé, Az embereket irtó országokat pusztító világháborúban is velünk van az Isten. Az ő isteni gondviselése őrködik felettünk atyai áldásának osztogatásábar. Csak mi ne legyünk hitetlenek hozzá, ne legyünk bizalmatlanok isteni gondviselésében. Bár a nehéz, szenvedésteljes napok még el nem multak, de él a remény szivünkben, hogy a mint megoltalmazta mezőinket a veszedelemtől, ugy megőrzi hazánkat a duló háborútól. Midőn látom mezőinken a sűrűn egymás mellett álló kereszt kepéket, Istennek szavai fakadnak és a zsoltár irónak szavaival én is igy sóhajtok fel: .Mindeneknek szemei terád néznek Uram 1 Te adsz azoknak eledelt alkalmatos időben, megnyitod a te kezedet és betöltesz minden lelkes állatot a te jóvoltodból.« Más időkben is voltak szegényeink, kik az irgalmas szivek könyöradományára voltak utalva ; de nagyszámban megsokasodtak és még fognak szaporodni a jelen évnek pusztító háborújában azon szerencsétlenek, kik keserű könnyekkel teij^ szemekkel tekintenek a bizonytal jövőbe, "eléjök közeledő Ínségre. Siessetek az ilyenek segítésére, nyomoruknak enyhítésére, az igenek szemeiből lecsorduló hála könnyek lesznek a ti drága ékköveitek, kik áldani fogják az égben lakozó Istent, hogy a felebaráti szeretet és az irgalmasság szép erényét beolttota szivetekbe. l ataky Béla. I I I 1 S i: {J Jt — Személyi hirek. Festetics Tassilo herceg ur őfőméltósága és magas családja szerdán az esti vonattal Bécsbe utazott. Őfőméltósága rendes nyári kúráját Johnsbachban togja folytatni, a hercegné őfőméltósága és Ella grófnő peeig Marienbadban. Kárpáti Kelemen csornai prem. kamnok, a székesfehérvári tankerület kir. főigazgatója egy hét óta Keszthelyen nyaral. — Szerenád. A tengerészek zenekara f» h 19-én Festetics Tassilo herceg ur őfőméltósága tiszteletére a hercegi palotában szerenádot rendezett. —Kórházvizsgálat. F. h. 20-án Schmied generális megvizsgálta a keszthelvi kisegítő kórházakat. — Előléptetés. A keresk. ügyi m. kir. Minister Palkó Zsigmond postatáv. felügyelőt a VllK-ik díjosztály 2-ik fokozatába, 4600 K fizetésbe előléptette. — Tengerészeink ünnepe. A lapunkban már ismertetett programmpontok szerint folyt le. A regattaverseryben elsőnek a kék zászlós fehér hajó érkezett be. — A közoktatásügyi miniszter köszöne e. A valíás- és közoktatásügyi miniszter Péller Pál veszprémi apátkanonoknak, a nagykanizsai róm. kath. főgimn, tanulói javára 2000 korona tökével tett alapítványért, köszönetét nyilvánította. Veszedelmes vitorlázás. Mintha csak a Balaton természeténél fogva törekednék ;;rra, hogy évenként áldozatot kívánjon. Ha ezt egyedül elérni nem tudja, szövetségül hiyja szél barátját, hogy vállvetett munkával érjenek célt. Ha szerencsére ez mégsem si- „ n o kerül, nem az o akarathiányukon mullik! Eckhardt Emilt a keddi szél balatoni vitorla-, zásra csalogatta. Hiszen az erős szél — gona lta magában, csak fokozza az ő élvezetét, vitorlása oly sebesen siklik majd a viz színén, hogy a parti nézők is csodálkozni fognak. Körülbelül ilyen gondolatokkal szállhatott a vitorlával felszerelt csolnakba! A szél csakugyan belekapaszkodott.a kifeszített lepelbe s az erős áramlat nyílsebesen vitte a Balaton közepe felé. Égy darabig vigan megy a vitorlás. Mikor jobban kiér a nyílt pályára, akkor veszi észre, hogy a szél igen érezteti hatását, csolnakja talán nagyon gyorsan is siklik a hullámok felett, tán jó "lenne egy kissé csökkenteni a gyorsaságot. Közben a szél mintha azt akarná megmutatni, hogy erejét nem lehet lekicsinyelni, hogy ő is el tud bánni jó kedvében a'kezébekerült játékszerrel, Erősen félrefordította a vitorlát s vele együtt a csolnakot; sőt miközben a helyzetet átértő utasunk a vitorlát le akarta csatolni, a szél egy erős oldalrohammal felborította a vitorlást s maga alá temette a benne ülőt. Ez szerencsére nem veszti el lélekjelenetét: kikerül a szél csapdájából. Igen ám, de most,' minthogy a szél lejátszotta főszerepét, jön szövetségestársa, a viz. Átöleli a menekülni akarót, ruhájánál fogva tartja ugy, hogy ez csak ragaszkodó ellenség kezében levő ruhadarabjainak otthagyása után menekülhet. A szél most" szövetséghüségét akarja megmutatni, a diási part felé úszónak akadályul nagy.hullámokat, hömpölygét szem-