Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-03 / 1. szám

2 Az utolsó háború. írta Kertész Kálmán. (Folytatás.) A nép. Vezess, atyánk, vezess ! (Tovább haladnak. A barlang szájából zöld füst száll; a nép felújong: nincs veszedelem, ez a jel.) A nép. «Hints meg engem izsóppal, Uram, és megtisztulok. Moss meg engem és fehérebb leszek a hónál.» (A barlang előtt ül Severinus mint aggastyán. Mikor a menet odaér, ö föláll és Terennus elé járul, leborul előtte.) Severinus. Üdvözlégy, főpap. Terennus. Ki vagy? Severinus. Apúlia remetéje, az Úr szolgája. Intést kaptam az Úrtól, hogy fölkeresselek. Terennus. Mit kivánsz ? Severinus. Mentsd meg lelkedet s e lelkeket : Terennus. Nem értelek. Severinus. Tévúton jársz. Terennus. Nem értelek. Severinus. Publius Severinus az Úr küldöttje. Hódolj meg neki. Terennus. Remete, az agg kor elvevé eszedet. Severinus. Főpap, én az Úr izenetét tolmácsolom. Terennus. Ha az Úr szolgája és tolmácsa vagy, mutass jelt. Severinus. «A hitetlen nemzedék jelt kiván.» Ám az Úr irgalmas és hatalmas. Imé a iel ! (Lehunyt szemekkel, kiterjesztett karokkal áll. Tündéri, halk zümmögés hallik. Severinus ami elűzne őket. Lehet azonban ez otthonülésnek más, a német természetben gyökerező egyéb oka is. Azt hiszem nem csalódom, ha az egyszerű családiasságban, a feltűnés és hivalkodási vágy hiányában, no meg a takarékosságban, a német hölgyek e három kitűnő erényében tételezem fel az egyéb okot. Itt e jólétben élő bürgerek közt nincs nyaralási láz. Megelégesznek az Elbe nyújtotta hideg fürdővel s ha épen valaki közölük fél angolosra akarja pirítani magát, ahhoz nem okvetlen szükséges a Lidora menni, ott van a Vogelwiesg az Elbe partián, megteheti ott is. Megtalál otthon mindent, amivel egészségi követelményeit kielégítheti. Itt minden közintézmény azt a célt szolgálja, hogy a polgárság jóérzését mozdítsa elő s amellett, hogy a szemet gyönyörködteti, egyúttal megvan a praktikus célja és haszna. Ideális berendezkedés valóban s ez teszi a várost az idegennek oly kedvessé és felejthetetlenné. Nem kevésbbé járul ehhez az a kedves és a szemnek nagyon kellemes építkezési mód, mely Dresdában dívik. Továbbá a mindenütt tapasztalható pedáns rend és tisztaság s a lakosság nagy virágszeretete. Amerre csak lép vagy fordul az ember utcákon, köztereken, mindenhol virágos kertben gondolja magát. A délutáni órák az emiitett sétányon és az állatkertben való bolyongással teltek el. Estefelé megtekintettünk egy hatalmas áruházat, melynek négy emeletre terjedő tágas helyiségeiben minden életszükséglet kapható, azután pedig napi fáradalmainkat kipihenni hazatértünk. (Folyt, köv.) megrendül s néhány másodperc alatt visszaváltozik valódi alakjára: csodaszép ifjúvá.) Severinus. Hódoljatok! Én vagyok Severinus, az Úr küldöttje. (A nép földre borul. Terennus meredten áll.) Severinus. Terennus, hódolj meg ! Imé a jel ! Egy nő. Severinus, imádlak ! Terenuus. Jézus, segíts ! Severinus. Ítélj ! (Terennus holtan roskad össze. Így menekül meg a hithagyástól.) A nép. Az Úr itélt ! Severinus, vezess ! Hangok. Severinus az Úr küldöttje ! — Severi nus a Messiás ! — Tied vagyok, Nagyúr ! — Severinus a mi Urunk ! Harmadik rész. / (Szudánban. Síkság. Fél Afrika hivő népe hadban áll. Ezer repülőgép áll készen. Középütt Octavius, Afrika fekete lovag-királya és Sempronius, Szudán érseke. Egy repülőgép száguld feléjük észak felől, leszáll előttük. A fekete pilóta lepattan a gépről s lihegve jelenti.) Piló.a. K,ét óra múlva itt lesz Severinus légi hada. Ö maga vezeti. Octavius. Hány gép, nem tudod ? Pilóta. Kétezer. Sempronius. Telelyttel ? Pilóta. Nem. Már tudják titkunkat. Új találmány a fegyverük. Sempronius. Csak az Úr segíthet. Octavius. Tíz gépet föl kell áldoznunk és ötven embert. Azokról fogjuk megtudni, mi az az új fegyver. Sempronius. Te is köztük leszel ? Octavius. Nem még. Fivérem, Barnabás, vezeti az áldozati csapatot. (Két óra múlva nesztelenül közeledik Severinus kétezer légi madara. Szinte láthatatlanok, a gépek átlátszó anyaggal vannak bevonva. Alig ezer méternyire vették csak észre őket. Az óriás légi Jlotta ott megállt. Egy gép kiválik és a vezérek feje fölé repül.) Severinus (lekiált). Hódoljatok meg ! Octavius. Asztaróth fiának soha ! Severinus. Mind megsemmisültök új fegyvereinktől! Sempronius. Mi a seregek Urának nevében megyünk ellened. Severinus. Én vagyok a Seregek Ura ! Sempronius. Őrjöngő sátán vagy ! Severinus. Haha ! Szegény fekete pap ! Kezdődjék hát! "Szánom e sereget.?, Sempronius. Istenkáromló ! Severinus. Tíz perc múlva kezdem. Készüljetek a halálra ! (Elröpül.) Folytatjuk.) Egy elesett főhadnagy naplójából. Szept. 16. 4 óra 15 p. reggel. Visszavonulás. Délután 3-kor egy erdőbe érünk, mely a P. folyó mellett fekszik. Itt táborozunk. A 2-ik zászlóalj ezredtartalék, mely hír mindnyájunkat nagyon megörvendeztet. Szükségünk van egy kis pihenésre. Az örökös ágyúdörgés, a szabadban való éjjelezés az idegeket nagyon kimeríti. Épen ebédnél fekszünk, midőn — szemeimnek alig akarok hinni — egyik káplár egy hordó sört gurit elénk. Már három hete nélkülözöm ezt az isteni italt, pompásan csúszik le ! Rosszul állunk azonban dohány dolgában is. Azt a kint, mit a dohányos ember szenved, ha nincs cigarettája, mindenki eléggé ismeri. A legénység pipadohányból csinál cigarettát és újságpapírból. Én is füstöltem ilyen módon. 6-kor délután zsoldfizetés. 7-kor esni kezd. Már régen nem volt részünk benne. Sátorok alatt alszunk. Míg a ponyvához nem érünk, tűrhető a helyzet, különben mindjárt behull az eső. Persze a falakat iól ki kell feszíteni. Vaijon mi lesz holnap ? Szept. 17. Maradunk. Minden nedves, az eső megszűnt. Muníció és élelmezésvizsgálat; fegyvertisztítás, újság-, levélkiosztás. Ezzel telik el a nap. 6-kor délután a zászlóaljunk az erdőszélen sáncolja el magát. Az előttünk fekvő helységek égnek, mi tisztek hason fekve nézünk a lángokba, mindenki gondolatban szeretettjeivel és ismerőseivel foglalkozik. Itt-ott elfojtott, mélabús magyar dallam tör elő s a csendet csak az égés barátságtalan recsegése szakítja meg. Az ellenséget előttünk jelzik, Lövöldözés kisebb előőrscsapatokra. Szept. 18. 5 óra 15 p-kor indulás. Ma is megáztunk . . .-ban táborozunk, ahová d. u. 4-kor megérkeztünk. A század 5 házat kapott, melybe 210 embert kellett elhelvezni. Sikerült. Mindenki fedél aiatt volt. Carmelini, a bűvész eljöhetne tanulni egy osztrák-magyar századparancsnokkoz. Egyik szakaszom disznót vesz. Az őröket felállítottuk. Minden csendes. (Folytatjuk.) Tisztelettel felkérjük előfizetőinket, hogy a Balatonvidék előfizetési díját beküldeni szíveskedjenek, a hátralékosokat pedig felhívjuk hátrálékuk kiegyenlítésére. IR E I Felelős szerkesztőnk gyásza. Mély részvéttel értesültünk a súlyos csapásról, amely kedves felelős szerkesztőnket, dr Bozzay József ügyvédet szeretett feleségének váratlan elhunytával érte. Az elhunyt fiatal urnő ismert és kedves tagja volt a keszthelyi társaságnak s elhunytát ismerősei körében is mélyen fájlalják. A mélyen lesújtott férjnek enyhítse fájdalmát az az osztatlan részvét, amely őt a gyász e napjaiban a távolban is körülveszi. A gyászesetről a következő jelentést vettük : Alulírottak a maguk és összes rokonaik nevében a megtört sziv legnagyobb fájdalmával tudatják, hogy a forrón szeretett feleség, édes anya, testvér és rokon dr Bozzay Józsefné sz. Marossi Irénke életének 24-ik, házaséletének 4-ik évében 1914. évi december hó 25. napján Maros-Vásárhelyen váratlanul elhunyt. Temetése Maros-Vásárhelven dcember 27-én délután fél 3 órakor a Bethlen Gábor-utca 22. sz. gyászháztól lesz. A szeretetnek ünnepén dobbant utolsót az az áldott sziv, mely mindig csak szeretett. . . . Pihenjen békén, legyen álma boldog, csendesl Maros-Vásárhely, 1914. december 25. napján. Dr Bozzay József férje, Bozzay Ferike gyermeke, dr Marossi Béla, Marossi Olga és térié Melha Waldemár, Marossi Erzsi és férje Márton Zsigmond testvérei és sógorai. — Karácsonj-faiinnepélyek a kórházakban. A herceg Festetics-család és Készt-