Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-11-09 / 45. szám

6. ban nyílnak a mai korban a hála virágai a tanárok, tanitók, nevelök számára, annál mélyebb volt a hatása ennek a páratlan őszinteséggel tett kijelentésnek,mely mindenesetre örök példa gyanánt tündöklik azon ifjúság előtt, "mely Szent Imre dicső emlékének megünneplése végett gyűlt öszsze. Nekünk sem lehet ezután más vágyunk, mint az, amellyel Szent Benedek, Nyugat nagy nevelője fiaihoz fordult . Ausculta o fili, praecepta magistri! Hallgasd meg, oh fiam, mestered, parancsait. Mert Herieíendif Ferenc ezzel a szívből fakadó beszédével igazi nevelő mesternek mutatta magát. Esküdtszék és sajtóreform. Irta Somogyi. Mindkettő megérett a reformra. Az esküdtszék nem váltotta valóra a hozzáfűzött reményeket. Egyes igaz mondásai, mint a Haverda-pör is, országos megbotránkozást és felzúdulást keltettek s az országos közvélemény mind erősebben sürgette ezen intézmény reformját ! Az ilyen Ítéletek veszélyes erkölcsi kihatása mindenben igazolja ís a közvélemény ily irányú meg nyilvánulását ! Minthogy azonban az esküdtszék nagyfontosságú alkotmánvbiztositék, az általánosan óhajtott reformnak e uacm nemzeti érdekre való különös figyelemmel és körültekintő óvatossággal kell életet adni, nehogy midőn annak kinövéseit nyesegetjük, ma<ját a jót rágjuk ki! Miért is azt csak nyugodt viszonyok, normális politikai és parlamenti élet mellett lehet a vele kapcsolatos nemzeti érdek sérelme nélkül megvalósítani. A mai zavaros és felfordult parlamenti élet erre tehát nem alkalmas. Nem pártügy, sem pártérBALATONVXD&K deket szolgáló intézmény ez s igy nem is lehet egyoldalulag elintézni, még akkor sem, ha maga a reformjavaslat .különben nem eshetik kifogás alá, mert megnyugvást nem hoz. Keresztülerőszakolása pedig általános elégedetlenségnek szolgál majd izzó anyagul. A* ellentinoudás viharát magában rejtő Pandora-szelencéje ez a javaslat. — Gondolom Midás volt az a phrygiai király, kinek kez* érintésétől minden, még az agyag is arannyá vált. A miniszterelnök az a másodii., de megfordítotl Midás, kinek keze érintésétől — az arany is agyaggá válik. A sajtóreformjavaslatot is az országos közhangulat siirgetese előzce meg s most, mikor színre kerül, országos megütközés és elkeseredés fogadja ! A nagy idők nagyalkotása, a sajtótörvény is megérezte az idők járását. Félszázadon át sok minden átalakult körülötte. Változott, megifjodott — sok minden s a sajtó maga maradt — megöregedett. Öregségében sok visszásság és visszaélés tapadt hozzá. A nemzeti élet egykori ifjú, tiszta orgánuma az üzleti szellem, élelmesség és érdek hordozójává alacsoiíyult. le, az üzletességnek dobott áldozatul minden nemesebb érzést, nemzeti érdeket s nem riadt vissza a családi szentély, a magáubecsület kiupadra vonásától sem — hajszolt papért ! ' Az igazi szabadság helyett a szabadosságnak, a társadalmi rend helyett, az anarkhiának, a tekintély tisztelete helyett a szellemi Nirvánának, a becsület oltalma helyett a becstelenségnek, a tisztesség helyett az egyéui frivolitásnak, a fokozatos okok előkészítése s támogatása helyett a felforgató törekvéseknek, a vallás és etika kultura helyett az atheista irányzatokuak vetett melegág3-at. Kirívó, szenzációt vadászó, becstelenségeket, barbár, kegyetlen gyilkosságokat kiszínező organumai a rom bolásnak oly munkáját végezték, melynek minden átkát szenvedi felfordult egész társadalmi életünk és sinleni fogják a jövő egész nemzedékei is. Közéleti viszonyaink sülyedtségét elfogulatlanul szemlélve be kell ismernünk, hogy nagyrészben igazat mondott az a francia aviafikus, ki hazánk fölölt átrepülve azt sürgönyözte országába: Szép, szép, de itt már kezdődik — a Balkán ! Bár nehéz szívvel köszönjük meg a gall-atyafi vélekedését, mégis el kell ismernünk, hogy sok tekintetben igazat mondott. Mert, ha egyéb nem is, csak egy vasárnap délutáui hírlapi rovatot olvassunk végig, gyilkosság, szurkálás, véres fejekről, verekedésekről, embertelen rablógyil1913. november 16. kosságokról, korcsmai duhajkodásokról, kell-e még több ? — olvashatunk egész hasábokat. A széltében traktált panamákról ne is szóljunk, hiszen úgy megszoktuk ezeket már, mint a szegény orosz musik a vntkit, vagy a tót a pálinkának csúfolt denaturált, szeszt ! Es ha mindebben hibás sok minden tényező, a bűnösség rekordja mégis a sajtót illeti, mely megcsúfolva a nagy idők nagy vívmányait, megvetve egy félszázados tisztes mult megszentelt hagyományait, a nemzeti lelkesedés nagy alkotását igazi mivoltából kiforgatva, közönséges üzletággá s kereskedéscikké alacsonyította le, visszaélve a sajtószabadság jogával ! Jogos és indokolt volt az a kívánság, hogy a sajtószabadság örve alatt űzött kufárkodásuak, sápolásnak, visszaéléseknek vége vettessék! Hogy ez a nemzeti közkincs a parazitáktól, a salaktól megtisztíttassák. Ezért kivállta az országos közhangulat a megfelelő üdvös reformot. Megjött végre. De ezzel megint csak ug}- vagyunk, min* a gyülekezési jog s az esküdtszék reformjává!, mindenki követelte s kívánja ma is s még sem kell senkiuek. Mert a munkapárt javaslatán megint ott az a balkéz íivorna, melynek érintése az aranyat is sárrá tudja változtatni. Mert sok, kívánatos és üdvös intézi kedései mellett az egész javasla't hátaimérdeket istápoló rendelkezéseket foglal magában. Mely rendelkezések törvénnyé válása esetén nemcsak a sajtószabadság alapt elvét, a gondolatnak szabad terjesztését semmisíti meg, hanem a szabad és független sajtó lehetőségét is. Mert, a horribilis öszszegre emelt óvadék kötelezettsége a sajtórészben a nagy tökétől, részben a hatalomtól teszi függővé. Különösen pedig a vidéki pol. sajtó nyakára szőrit hurkot a 20 000 korona óvadék kötelezettségével ! És azokkal a bünte'ö intézkedésekkel, melyek ezen óvadék intenzitását sérthetik s néhány marasztaló Ítélettel teljesen mégis semmisíthetik. Ily körülmények között a tőkeszegény vidék kiadói s a sajtó támogatói kétszer is meggondolják, hogy tőkéjüket ilyen rizikó-eshetőségekre bízzák, ami főkép a vidéki sajtó elsatnyulását s elrómitését, vonja maga után ! A független, főkép ellenzéki sajtó, éppen, mert szabad és független akar maradni,- nem tániaszkodhatik sem a panamapénzzel megtömött pártkasszára, sem a miniszteri rendelkezési alapra, sem különböző cimii pausálékra és sápokra, a maga erejéből ily összegű óvadékot megbírni nem tudván, kénytelen Jesz beadni a kulcsot. Az igy elnémított sajtóval a közönség és a közvélemény ki lesz szolgáltatva a hatalom koncán élő és pórázon vezetett sajtónak. A cél világo". A sajtó kritikája ós ra. Milyen hídról lehet szó és milyen Tragacsékról és fekete malomkőről — nem tehetek róla —, nem tudom. Minden emlékező tehetségem cserben hagyott. De ez még nem lett volna olyan nagy baj. Viszont azonban, amire meg én emlékeztem boldogult diák-koromból, arra meg ö felelt a <fogalmuk siucsen róla emberelő pokoli nyugalmával, hogy persze, persze, igen, hogyne. A körútra érkeztünk, tetszik tudni, a körútra, vagyis Pestre. Pesten t, i. minden kőrútból van, a sugárút, is csupa ilyen kőrútból van összerakva. És; itt, a köiuton bementünk az első házba. Es mikor benn voltunk a házban, bementünk a háznagyi hivatalb a. (Tetszik tudni, ez az, amit vidéken úgy uivnak, hogy hallja maga házmester.) Előadtuk alázatos kérelmünket, iakás-nézés irányában vagyuuk járatosak. Nagyon megnyerhettük a tetszését a háznagy urnák, mert személyesen kalauzolt bennünket. Három lakást láttunk. Egy kicsit, egy kisebbet és egy legkisebbet. A kicsi lakás nagyon kedves, hercig volt. Amint a háznagy nr volt szives elmesélni, benne lakott egykor a paraguaí főkonzul. Mikor államának ügyei visszaszólították hazájába, ezen megható szavak kíséretében távozott : «Isten veled te kis lakás, örökké emlékemben fogsz maradni.> Miközben reumás lábaival átlépte a küszöböt. E történelmi vonatkozásra való tekintettel, tekintettel továbbá a házmesteri, házfelügyelői és háznagyi, fő- és mellékilletékekre, a lakás ára 3000 korona. Gyerünk tovább. A még kisebb lakás még ennél is hercigebb volt. 2 szobából állott, de 1 ablakkal, tetszik tudni, a két szoba között volt egy egész ablak, amiből minden szobának jutott egy fél. De mivel jobb «félni», mint megijedni, az árát nem is kérdeztük, hanem tovább mentünk. A következő lakás már olyan kicsi volt, hogy nem is láttuk. A háznagy ur elővette a kitüuő Görzlencséjü látcsövét, melynek segítségével felfedeztük a lakást, a lakókat ós a berendezést, két gyermek, egy agár, egy ágy, egy női kalap-, ogy cilinderskatulya és egy üres szardiuiás doboz, ennyi volt, amit ki lehetett venni. Kik ezek ? kérdem. Ez, kérem, elődombovári és zsákodi Simin Simon családja. A szülők most nincsenek itthon, kinn vaunak a dunaparti korzón. No de ilyenkor korzózni, hisz most ebédidő van ! Azt mondja a háznagy ur : Azt ők nem szokták, kérem, a gyerekek is már ugy lesznek nevelve. Sőt ezenkívül sok minden mást nem szoktuk. Nem szoktak például házbért fizetni és ép ezért elsején, hatásköröm határán kívüli állapot ba esnek, tetszik tudni, kidobom őket. Na de hát mi lesz velük ? — Hát hogy mi lesz velük ? Hát, tetszik tudni, majd éhen halnak. Gyerünk innen. Pista, mondja az én barátom, nem jövünk fel Pestre. Megmondom az öregemnek, be ue tegye a lábát ebbe a furcsa városba. Hát nincs igazam, Pista ? Igazad van feltétlenül, — válaszoltam — de miért szólítasz Te engem folyton Pistának. — Hát minek szólítsalak ? Hát nem az a neved ? Nem egészen, kéllek, mert én már csak Róbert .vagyok. — Róbert ? ! Hát nem te vagy a-Balogh Pista Szegedről. Egyáltalában nem, sőt soha életemben nem voltam még Szegeden. — Node, uram, ez rendkívül érdekes, hát mi nem vagyunk osztálytársak ? Tetszik tudni, egy kis tévedés van a dologban, de őrftlök, hogy Szegeden uj hid van. Alászolgája Ez igy volt!