Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-09-28 / 39. szám

1913. szeptember 28. az ennek nyomán keletkezett csalódás. S vájjon, a haladópárt szép reményekre jogosító vezéreit is nem e ejtette már rabul e nyavalya, nem verte e békóba cselekvési készségüket, nem vette e kedvüket v égérvényesen az alig megkezdett alkotó munkától ? E kérdések tolulnak ajkainkra önkéntelenül is s egyes jelenségek arra engednek következtetni, hogy e kérdésekre szomoiu iyen a válasz. Dc!, hogy senki felületességgel ne vádolhasson bennünket, uéhány példával, illetve jelenséggel, melyekből következtetésünket levontuk, készséggel szolgálunk. íme ! A pécsi dandárparancsnokság Keszthelyre való helyezése már félig meddig befejezett dolog volt. Az illetékes körök addig halogatták a dandárparancsnokság feltételeinek teljesitését, mig az élelmesebb Zalaegerszeg el nem halászta elölünk. Egy más. Még a koaliciós kormány vette tervbe az összes balatoni kikötők átépítését. Az utána következő kormányok külön hivatalt állitottak fel e szép terv megvalósítása céljából s nagy összegek áldozásával eddig már öt, kikötőt építtettek. Mint értesülünk, ket hónap múlva befejezést nyernek a siófoki és szemesi kikötők, tehát az építésvezetőség új munkakör után néz. Felülről nyert utasításra a jövő héten kitűzik a balatonfüredi és a szomszédos Balatongyörök kikötőjét, a terveket a tél folyamán elkészitik s kora tavasszal megkezdik egyszerre mindkét kikötő építését. Úgy tudjuk, egy ízben Keszthely is megmozdult a kikötő átépítése érdekében. Igaz. hogy a lehető legrosszabb időben, a legválságosabb pénzügyi helyzet idején. Azóta azonban csak várják, mig önként felkínálja a kormány. Pedig nemcsak a pénzügyi helyzet változott már, hanem az illetekes miniszter személye is. Egy újabb felirat, egy ú] deputáció kellett volna s talán még most sem volna késő. Mindenesetre megérdemli ez az ngy, hogy haladéktanul foglalkozzanak vele. Nemcsak a városnak, de az uradalomnak is óriási nyeresége lenne, ha a vasúttal szemben levő posványos, nádas, úgyszólván értéktelen terület feltöltetnék s helyére egy gyönyörű kikötő jönne. Bőven kárpótolná az uradalmat az államnak átengedendő rakodópartért az a feltöltött terület, melj'et a vasúti pályatest és a rakodó között nyerne. A legdrágább viilatelkek lennének ott, melyekért versengnének a pénzemberek. Még más. Az elmúlt tavasszal állami kertészeti telepet kináltak Keszthelynek, melynek berendezésére 15000 K-át irányzott elő a földmi velésiigyi miniszter. Hogyan, hogyanse? a februárban érkezett leiratra augusztus végén ment el a válasz. Tartozunk a tárgyi igazságnak annak kijelentésével, hogy ez nem is annyira a vezetőség rovására irandó, mert benne a készség meg volt, csak épen szorgalmazni felejtette el ott, hova a leirat érke zett. Itt is ug3

Tanaz az eset áll, mint a kikötő ügyénél. Személy változás az illetékes minisztériumban, tehát felirat, vagy deputiáco, még pedig sürgősen, mig ezt is el nem kaparja előlünk valamelyik élelmes szomszédunk. Ha&zna és előnye szinte kiszámíthatatlan. A közismert piaci drágaságnak egyszerre véget vetne, főként, ha üzeme nemesaii kizárólag zöldségtermelés lenne, hanem egyúttal baromfitenyésztéssel is összekapcsoltatnék. Megint más. Elemi iskoláink fejlesztése rövid időn belül elkerülhetetlen. A fiúiskola V — Vl-ik osztályának különválasztásáról nem is szólva, ott van a csonka négy osztállyal biró leányiskola, amely csak addig állhat a jelen állapotában, mig a kir. tanfelügyelőség bele nem akad. Szó volt államosításról, mert a város többet, mint ma áldoz tanügyi dolgokra, már nem áldozhat. Miért nem sürgetik hát az államosítást ? Miért halogatják a magas helyről készséggel felajánlott s biztos sikerrel kecsegtető közbenjárás igénybe vételét ? <Zörgessetek — moi.dja a szentírás — és megnyittatik. kérjetek és megadatik.» Újból egy más. Keszthelynek nincs egészséges ivóvize. A kutak legnag3

Tobb része talajvizet tartalmaz s ezt issza egész éven át a lakósság. Csoda-e, ha minden évben járványos betegség üti fel fejét!? Siófok 200000 korona kamatmentes kölcsönt kapott vízvezetéke létesítéséhez, vájjon a Balaton metropolisa nem nyerhetne-e ugyanennyit, vagy még többet is? Es tétetette kísérlet az egészséges ivóvíz ily módon való megszerzésére ? Ugy-e bár nem. Pedig ezt is meg lehetne próbálni s egy kis közbenjárás a herceg úr ő főmagassága részéről itt is eredménnyel járhatna. Még sok más esetre tudnánk rámutatni, de egyelőre elégedjünk meg e néhány kiszakított példával. Ezek ís eléggé igazolják, hogy a haloga* ily nHgy flgyelemr» igazán senki sem volt elkészülve' Einliteni sem kell, hogy a társas ebéd mily kellemes és lelkes hangulatban tel! el, hisz iU kezdődött az igazi isméi kedés, mely folytatódott, a kaszinó dísztermében, hol a magyar fiatalság csárdás és ma'zur mellett ismerkedett meg a szép lengyel leányokkal, kik roppantul megkedvelték a magyar fiukat s végtelenül sajnálták, hogy oly rövid ideig leheltek csak velők. Ha a magyarok még egy napig maradnak ott, teljesen meghódítják a rzeszówi leányok szivét. Igen kedves volt egy szép leánynak megjegyzése a búcsú ás alkalmával, mikor a magyarok azt mondták, hogy nem felejtik el soha a i zeszówiakat: «Igen, igen, ti ezt mondjátok, de most Lwówba (Leinbergbe) mentek, ott fényesebben fjgnak benneteket fogadni, ott megint sok leánynyal fogtok találkozni s minket szegény rzeszówi leányokat el fogtok felejteni » Biztosítottak, hogy nem igy lesz s hogy miudig emlékezetünkben maradnak a kedves rzeszówi leáuyok. A lwówi ünnepségek nagyobb szabásunk voltak; a menetben ezernyi-ezer sokol gyalogos é lovas csapat s cserkészek vonultak fel s tartottak rendet. Itt Komlóssy pozsonyi prelátus mondott, rendkívül tüzes beszédet, melyet Divéky Adorján tolmácsolt lengyel nyelven. A tapsnak és tetszésnj'ilvánitásnak nem akart vége szakadni. Itt is nagyon kitüntették a magyarokat, a mennyiben az összes sokolisták, cserkészek, középiskolai tanulók ós egyesületek katonás menetben tisztelegve I vonultak el a magyarok előtt Ez az üunepe'tetés folytatódott az utcákon, mert a temető felé vt.ló menetközben szakadatlan ovációban volt tósze a magyarságnak. Az ablakokból, az eikélyekböl csak a magyarokat éltették. Gsak nekik tapsoltak, csak nekik .'zórtak virágot,. A derék lengyelek nem fogytak ki a szeretet, és lelkesedés nyilvánításából. Az egész város velünk ünnepelt s minket ünnepelt. Látszott, hogy itt mindenki szívvel-lélekkel szereti a magyarokat. Mindnyájan el voltunk ragadtatva ettől a közvet'en, őszinte szeretetnyilvánítástól. A temetőbe érve a hatvanhármas felkelők sírjához zarándokoltunk mi is, hogy kegyeletünknek adjunk kifejezést. Itt Nyáry Albert báró elszavalta tKrakó felett, ...» kezdetű gyönyörű költeményét, melyet Kovács Ernő volt országgyűlési képviselő fordított le lengyel nyelvre, roppaift i etszést a>atva vele. Este díszelőadás volt a színházban a magyarok tiszteletére, kiket taps és éljen fogadott belépésükkor. Az utána következő díszvacsorán minden lengyel szónok a magyarokat éltette, mint a kik igazán ós őszintén rokonszenveznek a lengyelekkel. A magyar szónokok beszédei, részint lengyel nyelven elmondva, részint tolmácsolva, mély benyomást tettek a lengyelekre, kik telve lelkesedéssel búcsúztak el tőlünk. E napok felejthetetlenek maradnak mindig ugy a magyarok, mint a lengyelek előtt. Sok kedves epizód játszódott, le az ünnepségek alatt, mert a lengyelek és a lengyel hölgye k ís kedveskedni akartak a magyaroknak. Igen jellemző volt egy eeet, mely mutatja a lengyelek nagy figyelmességét és finom lelkét. A hatvauharmadíki felkelés kiállításán történt, hogy a társaság e»3'ik tagja tanulmányozva a kiállítást, találkozott egy f. stőismerősévei, ki lengyel tanitónőket és tanitónőjelölteket kalauzolt a kiállitason. A festő bemutatva őt a hölgyekuek megemlítette, hogy lengyel nyelvű felolvasást fog tartani «Kossuth és a hatvanharmadiki lengyel fölkelés* cimmel. Hosszabb beszélgetés után igen szívélyesen bvicsúztak el egymástól. S íme a felolvasáson, a felolvasó és a magyarok kellemes meglepetésére a tanítónők mintegy 20—25 növendékkel jelentek meg s a legnagyobb érdeklődéssel hallgatva a felolvasást, annak végeztével valóságos virágesővel árasztották el a felolvasót. Ilyenek a lengyelek, ilyenek a lengyel nők. Lelkesedés, meleg, érző sziv, a magyarokhoz való ragaszkodás jellemzi őket. Ennek a népnek szeretetét meg kell őriznünk, ez az egyetlen szláv nép, mely velünk rokonszenvez, ezt meg kell becsülnünk, mert jöhet Idő, mikor szükségünk lesz reá. Kívánatos, hogy gyakrabban látogassuk meg kedves lengyel szomszédainkat s kimutassuk irántuk való rokonszenvünket, ami bőven meghozza majd a maga erkölcsi kamatját. Hisz mennyire jellemző és reánk nézve előnyös körülmény volt az. hogy a lengyelek e nemzeti ünnepén egyetlen szláv nép"sem vett részt, sem más európai nemzet, csak mi magyarok ünnepeltünk velük együtt, bizonyítva azt, hogy velük érzünk s ezt, a hálás lengyel nem felejti el.