Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-09-28 / 39. szám

3 tás nemcsak a múltban volt kerékkötője a haladásnak, hanem a jelenben is az. A haladópárt uralmát is hova-tovább a maradiság fogja jellemezni, ha csak le nem rázza magáról az erőit békóba verő halogatást. Félre hát urak a mult minden nyavalyájával és tettre fel! még pedig sürgősen, mert ha Önök, kikbe minden reményünket helyeztük, sem viszik előbbre a fejlődés utján e jobb sorsra érdemes várost, akkor igazán nincs már kitől és mit reményleni. E cikkben pedig ne gáncsolódást keresse nek és lássanak, hanem ösztönzést és buzdítást a közért való vállvetett munkásságra. S ha e szerény soroknak visszhangja támad ott fenn a zöld asztal mellett ülők lelkeiben, akkor irójuk ís elérte célját. Úgy Jegyen ! Tisztviselők. Irta Somogyi. Mindig érdekeseit, hiszen nagy érdekek fűződnek működésükhöz. Mégis az idén kétszeres érdeklődésre tarthatunk számot. A Győrött, lezajlott mult heti kongresszusuk s a kormány által napirendre tűzött államosítás révéu. Valóban a tisztviselői status méltán tarthat számol, a közönség érdeklődésére, hiszen nem a mulatni vagy szórakozni vágyás hozza őket össze ismételten is nagygyűlésre, hanem, hisszük, a közérdek és saját érdekük ügye is. Mindkettő pedig egyenkint és együttvéve is eleg súlyos «rrn, hogy általános érdeklődést tudjon kelteni. Az állami és megyei kormányzat iigyei kezükön fordulván meg, fontos érdek, hogy odaadó, szorgalmas, hű és ami fő, lelkiismeretes készséggel teljesítsék hivatalos kötelességeiket. Erre pedig jó készültségü s csak megelégedett tisztviselői kar lehet képes. A megelégedettségnek azonban feltétele a rendezett, status, a független álláss ami fő, gondmentes ekzisztencia. Annak a tisztviselőnek, ki éleiét az állam, vármegye vagy város szolgálatáraszentelte, mikor tudását, munkaerejét, legjobb tehetségét a közszolgálatra aján'otta föl, nem sztiut, meg egyszersmind egyénisége, individuális élete. A közszolgálatában is megmaradt az ember a tisztviselőben, aki csak akkor funkcionálhat uyugott öntudat tal, ha rendezett állapotban levőnek érezheti magát. Ha tudatával túrhat annak, hogy mikor munkáját a közre fordítja, ugyanakkor nem alakult át mechanikus akarat, érzés ós meggyőződés nélküli bábuvá, kit s kiuek meggyőződését szabadon vezeti pórázon a legkisebb hivatalfőnököcskétől a kegyelmes miniszter vagy méltóságos főispán úrig. Ez magyarázza meg a tisztviselők azon évtizedes s mind hangosabb követelését a szolgálati pragmatika kivívását. ! Szinte érthetetlen volna a huzódozás, mellyel a változó kormányok a tisztviselők e jogos kívánsága e'ól elzárkóznak, ha nem volna annyira nyilvánvaló a hatalmi-, párt- és kortesérdek, mely e követelés útjában áll. Pedig országos érdek, hogy végre e követelés teljesüljön. Tudja az a tisztviselő, mi az ő kötelessége, munkaköre, meddig terjed a felsőbbek joga vele s működésével szemben, de tudja, mi a*. ő joga is s hogy egyéni meggyőződésének nyilvánításáért jogaiban semmi csorbát sem szenvedhet, hogy ide vagy oda adott votumáért sem hivatali főnökének szemöldök ráncolásától, sem az obligát áthelyezéiektöl nincs mit tartania ! Viszont az a szolgálati szabályzat, mondjuk ki csak, az önérzet mellett. nem kis mértékben fokozui fogja a tisztviselőkben a munkakedvet, a pontos kötelességteljesitést s fegyelmet. A tisztviselő sem lóvén lélek nélküli automata, neki is szüksége van a testi pihenés mellett szellemi, lelki üdülésre is. Ezt pedig a törvényileg biztositolt vasárnapi munkaszünet, mellett érhetik csak el. Megértjük tekáí. s helyeseljük is, hogy a gj'öri kongresszuson erőteljesen hangoztatták ebbeli jogos kívánságukat is. Sajnosan kellett úgy is látnunk, hogy középosztályunk e kiváló része, a tisztviselökar eddig lelki igényeinek kielégítésére vajmi keveset fordíthatott — a templomot a három legfőbb ünn pen kivül évenkint leginkább csak kivüliöl láthatta! Feltesszük ugyanis, hogy ennek a sajnos vallási mdifferentizmusnak inkább a hivatali lekötöttség, mint más lellci negatív irányú motívum volt az oka ! A vallás és hit üdítő hatása, nemcsak a mechanikus egykédvüségtöl és közömbösségtől óv meg, de felfrissítvén a lelki energiákat, ösztönszerűleg hat a szigorúbb lelkiismereti életfelfogásra, odaadobb kötelességteljesitésre s a kötehs felelőségérzet felébiesztósére és ébrentartására is. Ezzel egyszeismind közelebb hozza ezt a nagy társadalmi osztályt a nép érzelem világába is, mely a ti*ztvi-előt tddig szigorú tekintettel, paragrafusokéi telt kézzel szokta meg a homályos hivatalos terem asztalánál, aki csak büntet vagy felment, de kinek szive annyira távol van tőle ! Ha majd «z a nep, az istentiszteleteknél s a szociális, társadalmi munkában is vele azon egy érzéstől áthatva látja munkálkodni, az ő felfogása is más alakulást vesz, s a bürokiata beamler helyett, a nép igaz barátját, lesz alkalma benne szemlélni, az eddigi rideg közöny, sőt ellenszenv helyett őszinte vonzódással fog a tisztviselői karhoz közeledni. A szolgálati pragmatika és a vasainapi munkaszünet a lisztviselőnek hivatali és lelki függellenségét biztosítja, a tisztviselők fizetésének rendezése pedig anyagi függetlenségüket mozdítja e:ő. Ha uagyobb érdekek követelik a szellemi, nem kisebb érdekek sürgetik az anyagi függetlenséget is ! Jó admini»tratio, a közönség érdekeinek odaadó munkálása, csak anyagilag rendezett viszonyok között élő tisztviselő kaitól várható. Bár az ország teherviselő képessége már a maximumnál tart, mégis lehetőnek tartjuk ebbeli kívánságuk teljesítését. Tisza István okos ember, mégis ugy gondoljuk, hogy egy jóakaratú tanács neki sem árt! A tisztviselőkongresszuson jelen levő államtitkár a nehéz pénz- és gazdasági viszonyokra hivatkozva, intette a tisztviselőket, hogy az anyagiak terén mérsékeljék kívánságaikat ! Mi azt mondjuk, nincs semmi akadálya sem annak, hogy a tisztviselői status rendezett anyagi viszonyok közé jusson. Fordítsa a kormány a válásztási kassza sok milliós tartalmát a tisztviselők fizetési endezésére s a kérdés önmagától megoldást nyert ! De nyert az országé is, mert u választások tisztasága oly parlamentet ád, mely nem tesz szükségessé semmiféle palotaörsóget s vagdalkozást, mert ez a parlament a nemzet igaz akaratából alakulván, nem szölgáltht okot, az erőszakosság uralmának fenntartására ! A tisztviselők nyeresége válik előnyére az országos érdekeknek is. Nemcsak tiszta szivbŐl, de egy kis jogos önzésből is kívánjuk, hogy a tisztviselők e kívánsága teljesedésbe menjen. Egy megelégedett, az élet nehéz gondjaival bíbelődni nem kénytelen, anyagilag független, szellemileg rendezett vi~ szonyok között élő ós kötelességét pontosan teljesítő tisztviselői kar nemcsak a szellemi proletáriátus ellen lesz erős védőbástya, de lehetővé teszi a mostani merev, bürokratikus hivatalos formulákkal teli törvénykezési és közigazgatási eljárás gyorsítását, egyszerűsítését a a tul nagy apparatus redukálását is! Az elmúlt, hét a tisztviselőké volt, kívánjuk, hogy a jövő az övék legyen reményeik és jogos kívánságaik teljesülésével! A képviselőtestület rendkívüli közgyűlése. A „Hullám" és „Balaton" sorsa. Keszthely képviselőtestülete folyó hó 22-én délután 2 órakor rendkívüli közgyűlést, tartott, melynek eredményéről a következők közlését tartjuk szükségesnek. A tárgysorozat legérdekesebb s egyben legizgatóbb pontja volt a hatodik, amely igy szólt: «Hullám«- és «Balaton»szállodák bérbeadására kitűzött ái verés eredményéről jelentés.» E pont kapcsán Beisehl Imre, az elnöklő biró, ismerteti a beérkezett írásbeli ajánlatokat. Biró József ennyit, Láng Imre, Antal Jenő ennyit ajánlott. A városbíró szavait halotti csend követi. A teremben még a légyrepülés is hallható. Nem szól senki. Az emberek kérdő tekintettél néznek egymásra. A hallgatás már kinos kezd lenni. A pillanatok fontosságát mindenki átérzi. Végre megszólal a városbiió, aztán egy és más hang bátortalanul : «Ugy látom, Antal Jenő igéit legtöbbet, a bérlet tehát az övé.» Erre felbátorodik egy hivatalos hang is: »Ugy van, annak kell adni, aki legtöbbet igér.» S e szavakkal Strausz Miksa csak a tisztes mult emhere Jet'. Ki fog hurcolkodni arről a helyről, ahol majdnem két évtizeden keresztül kiváló szu két telemmel, tapintatos és finom bánásmóddal beosüle'et szerzett a városnak és önmagának. N<-m szabad őt a legteljesebb elismerés kifejezése nélkül útnak ereszteni ! Ha az uj viszonyok beállása következtében talán némi kis fájdalmat érezne, szolgáljon neki vigasztalásul az a tudat, hogy becsületesen támogatta a város érdekeit és e'őmozditolta Keszthely idegenforgalmát, mit szépen bizonyít az a száz meg száz levél, melyet különféle iskolák igazgatói küldtek neki teljes elismerésül. Mi a város érdekében egyebet nem kívánhatunk, mint azt, hogy utódja mindenben igyekezzék követni az ő szép példáját. Hogy Strausz utódjaként szerepelni nem lesz épen a legkönnyebb dolog, azt nem csak képzeljük, hanem tisztán tudjuk is. Tárgyalták még a gyűlés során az alispán rendeletét, amely Kesz'helyen egy járványkórház építését sürgeti. Senki sem tagadhatja, hogy ide bizony nagyon kellene egy modernül felszerelt járványkórház. Az alispán rendelete is okos és időszeri, csak az a baj, hogy a rendeletkiadó hatóság pénzt is nem mellékelt, ez irás mellé. A járványkórház tekintetében a megállapodás az, hogy a minisztertől fognak segélyt kérni, s abból építenek járványkórházat. De hát ha nem ád a miniszter ! Akkor nem lesz járványkórház sem. Ez egészen természetes dolog, mert a város igea szegény. A községi óvónő fizetése dolgában kieszközlik a rendes állami fizetést (1600 koronát). A közgyűlésnek egyik igen fontos programmpontja volt a vágóhídi tervek bemutatása. A gyűlés határozata szerint egy bizottság a mult hét derekán meg i« szemlélte az uj vágóhid helyét. A baj csak az, hogy a város az uj épületre igen kevés pénzt szándékozik előirányozni.