Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-09-28 / 39. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, !9I3. szeptember 28, 39. szám. Politikai lietilap. MEGJELENIK H E T E N K INT E G Y S Z V U: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL 4 VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség ciuiére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK: 10 K. — t'. Negyedévre B K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. BO 20 Heti kis tükör. Hatósági mészárszék. Az elvisel!. etetlen husdrágaság megszüute

1 ése végett már több városban állítottak fel hatósági mészárszéket. Ilyen intézmény eszméje Keszthelyen is felvetődött a képviselőtestület rendkívüli közgyűlésén, de, ugy látszik, az eszme ná'unk nem bir tes*et ölteni, mert az emberekben faiánj^zik a közjó iránt való érdeklődés. Ezért nagyon valószínű. hogy Kesztb«lyen ezután is meg maradnak az aránytalanul magas húsárak, noha az élő állatok ára, mint mondják, 30—40 százalékkal olcsóbb, mint azelőtt volt. Jajgatni tehát ezután is szabad lesz, de fizetni annyit kell, amennyit a boldog mészárosok követelnek. Sajtóreform. IJjra a levegőben röpköd a sajtó reformálásának gondolata. Bizony nagyon is itt volna már az ideje, hogy a nemzeti érzéstől idegen, a tisztes hugyományokon, egyesek, családok becsületén kereszlülgázoló sajtót egy kissé észietérítsék

1 Polónyi meg akarta ezt próbálni, de bele is bukott. Nitgyon valószínű, hogy e fontos kérdés megoldása még egy-ké- miniszteri fejbe bele fog kerülni. aladunk, vagy maradunk? Amikor az u. n. baladópárt vette kezébe városunk vezetését mindnyájan, kik érdekkel viseltetünk kies fekvésű pátriánk jövője iránt, mint egy szebb kor hajnaihasadását üdvözöltük az új aerát s csapongó képzeletünk már látta a nagy arányokban kifejlődött fürdővárost mo dern csatornahálózatával, vízvezetékével, aszfaltozott, tiszta utcáival, csengő-bongó villamos forgalmával, gyönyörű villasoraival, páratlan balatoni strandjával, melyet egyfelől a csónakázó-eg} esiiiet diszes pavillonja, másfelől a remek új állami gőzhajókikötő s a vele kapcsolatos váróhelyiség és kaszinó épület zár be. Oda képzeltük már a mai szegényház helyébe a Balatoni Muzeum monumentális épületét, láttunk eg}- modern dern állami fiú- és leányiskolát, új kaszárnyát, dandárparancsnokságot, egész írj utcákat, elnevezve a haladópárt kiváló tagjairól és — de ki tudná elsorolni, még mi mindent nem? Sajnos, képzeletünk csalfa játékot űzött velünk s re mén}'teljes álmainkban szépen kiszínezett jövőtől még mindig oly messze vagyunk, mint akkor, mikor haladópárt talán még nem is volt. Tagadhatatlan, hogy bizonyos csekélyebb jelentőségű dolgokban haladás mutatkozik a múlttal szemben s azt is el kell ismernünk, hogy máról holnapra, nagy dolgokat véghez vinni nem lehet, mégis, bizonyos fokú lehangoltság vesz erőt a lelkeken s a csalódás érzete fészkelődik sziveinkbe, mikor azt látjuk, hogy fontos, életbe vágó kérdésekben a halogatás taktikája érvényesül a halad ópártban is. Régi, öröklött nyavalyája közéletünknek a. halogatás. Már sok életre való eszmének lett ez sirásója és sok veszteségnek okozója. Hol volnánk ma már, ha ez átkos nyavalya rabul nem ejti a zöld asztal mellett ülők lelkeit? Hány tettre kész, ideális lelkületű férfiúnak vette kedvét, csökkentette a közügyek iránti érdeklődését a folytonos halogatás s A. BAUTOHVIDÉK TAHIJA, Visszaemlékezés a lengyel ünnepségekre*) Néhány mipja, hogy lezajlottak a hatvanharmadik évi lengyel fölkelés öt ven éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek Rzeszówban és Lwówbnn (Lenibergben), melyekre lengj'el testvéreink minket magyarokat is meghívtak. Mintegy negyvenen vettünk részt az ünnepélyen s e néhány nap, melyet a lengyelek körében töltöttünk, felejt hetetlen marad mindnyájunk emlékezetében. Utunk valóságos diadalmenet volt a lengyol határtól kezdve egész Lemlergig. A magyar csapat nem fogyott ki az ünnepeltetésböl. Mindjárt az első galíciai állomáson, Muszynán fényes fogadtatás várt reánk. Ott volt Krynica fürdőközönségének nagy része, kiknek nevében Dembinski — a tábornoknak ©gyik rokona — fogadta a magyarokat. Kivonultak a Sokol csapatok, a tűzo'tók, zene és mozsárdörgés hangzott a mi tiszteletünkre. Innen kezdve minden nagyobb állomáson ünneplő közön*) A régi lengyel-magyar barátságnak ezt a megható és egyúttal megszívlelendő bizonyítékát a „Szepesi Hirnök" nevü laptársunkból vettük át. Minő jó volna, ha pl. horvát testvéreinkről is igy emlékezhetnénk meg! ség váita a magyaiokat. Különösen lelkes volt a fogadtatás Uj-Sandecen, hol ezernyi-ezer nép vá'tw társaságunkat. Itt a Sokol csapatokon kívül még «Soko!icák», vagyis leány tornászok is sorfalat állottak a mi tiszt eletünk te. Elképzelhető, hogy mily érdeklődést keltettek a fiatalabb magyarok közt, kik nagyon sajnálták, hogy a szigorú fegyelmet tarló leányokkal nem elegyedhettek beszédbe. A rendkívül lelkes hangulatot csak a vonat indulása szakította félbe ; a sok «Éljen»-nek. melj'et a lengyelek velünk együtt kiáltottak, nem volt vége. E kedves fogadtatás igen mély benyomást tett reánk s általános volt a véleménj-, hogy a lengj'el az egyetlen nép, mely ennyire tud lelkesülni érettünk, mely ennyire szeret bennünket. Tarnówban már ott várt bennünket Stamirowski Tádé, a lembergi lengyel-magyar klub elnöke, a lep lelkesebb magyarbarát, kihez fogható nincsen több. 0 volt a lelke, mozgatója míndenn k, ő készítette elő ama kedves fogadtatásokat, melyekben részünk volt s melyek csúcspontja Rzeszówban volt, az ünnepélyek egyik helyén. Vonatunk este tizenegy órakor robogott be a pályaudvarra, hol tengernyi tömeg várakozott reánk. A lelkesedés szinte nem ismert határt s valósággal eksztázissá fokozódott akkor, midőn Hyáry Albert báró üdvözlő beszédét lengyelül tolmácsolta Diváky Adorján. Szűnni nem akaró éljenzés közben valóságos virágeaő hullott a magyarokra, kiket a Sokol csapatok díszszázada vezetett a városba. Másnap, szeptember 7-én ünnepelte Rzeszów városa szülöttjének Borelow'skinak emlékét, ki mini egys?eiü bádogosmester szép vagyonta tett. szett s fzt egé-zen a, hatvHnbaimadiki fe'kelés céljaira ajánlotta fel s ő maga is részi vévén a foradHlomban, az ezredesi rangig küzdötte fVi magát. Az ő emléktábláját lep ezték le aznap. Az ünnepi menetben a magyar vendégeket bocsátották mindenütt előre s áltnlábtm mindig a legnagy^'b udvariassággal és szeretettel találkoztunk mindenütt A 63-iki fölkelők sírjánál koszorút tettünk le s onnan a táboii misére mentünk, mely után egy lengyel pap hazaszeretettől izzó, lelkes, bátor beszédet tartott; dicséretere vált volna a tegintranszigensebb lengyelnek is. Az emléktábla leleplezésénél Nyáiy Albert báró tolmácsolta a magyarság ói zelmeit, utána pedig Divéky Adorján tartott lengyel nyelvű beszédét, uiely roppant lelkesedést kel'ett a lengyelekben. Most egj' rendkívül kedves jelenet következett;, mely könyet csalt a magyarok szemébe. Fa'u*i parasztleányok állottak elő tarka ünneplő ruhában s magyar szöveggel elénekelték Kölcsey Himnuszát, majdnem hibátlan magyarsággal Micsoda óriási munkát végeztek e leányok! Képzelhető, mily meghatottság vett erőt a magyarokon, meifc