Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-13 / 28. szám
2 i 91 3. julius 18. Keszthely érdekében mindent el fog követni. Ez annyit jelent, hogy azok a vicinális nyomorúságok, amelyekről a <Balatonvidék > múlt szamában is panaszkodtunk, az uj üzletvezető alatt lassan-lassan, talán gyorsan is, meg fognak szűnni. Rövidesen ki fog tűnni, hogy nekünk a régi üzletvezetőségtől való elválásunk egyet jeleqt a haladással, az állapotok gyökeres megváltozásával és javulásával. Az uj üzletvezetőség talál is itt elég tenni- és megváltoztatni valót. Igy a most átalakított és kibővített pályaudvar ós indóház épenséggel nem mondható tökéletesnek, mert a sinhálózat oly kicsiny, hogy a befutó kocsik megfelelő elhelyezése, a forgalom veszélt/telen lebonyolítása a személyzetnek óriási fejtörésébe kerül; az I. és II. oszt. váróterem pedig csak skatulya. Ehhez járul az is, hogy a Kesztlielyvidéki h. é. vasút igazgatósága egyelőre, úgy látszik, hallani sem akar arról, bog} 7 a pályaudvar és a pályaház közé megfelelő korlátot állíttasson. Aztán majd a forgalom megnövekedtével. mi most a meleg idők beálltával remélhető, ha valami súlyos baleset fordul elő, az igazgatóságnak melyik tagja veszi magára a felelősséget ? Meri az egészen bizonyos, hogy a vasúti személj'zet nem őrizheti minden egyes utasnak drága életét. Hát még országos vásár alkalmával ? Nagyon furcsa és a mostani üzletvezetőség lanyha eljárására jellemző, hogy, noha a villanyos világítást a minisztérium is elfogadta s a költség elő is van irányozva, az igazgatóság a villanyos világítás bevezetését húzza-halasztja, pedig ez is olyan szükséges volna, mint a mindennapi kenyér. Hát mit mondjunk még azokról a mult századba illő személykocsikról, melyek a legminimálisabb kényelmet sem biztosítják a drága pénzt fizető utasok részére ? Mit szóljunk a célszerűtlen menetrendről, mit a cammogó vonatokról ? Nem nevetséges ál!apot-e az a mai világban, hogy a Tapolca és Keszthely közötti 25 km nj'i utat a mi vonatunk egy óra öt perc alatt teszi meg; ha pedig \ onyarcon,Edericsen és Kongón tolatás van, belekerül ez a nyúlfarknyi út másfél órába is ! No hát ezek a nevetséges állapotok, melyeket ezerszer megénekeltünk, de panaszunkat ott Szombathelyen hallatlanná vették, most már meg fognak szűnni. Dr. Bácsin szky Vladimír, mint mondják, nemcsak kitűnő jogász, ki a jogos kívánságok és óhajok elöl nem fog ós nem is akar elzárkózni, hanem kitűnő szakértelemmel megáldott vasutas is, aki tudja azt, mi a Máv. igazi érdeke ; aki Budapest és Keszthely között bizonyára másként rendezi el a közlekedést és nem fogja az utasokat arra kényszeríteni, hogy a méregdrága Déli Vasúton utazzanak az ország fő- és székvárosába. Dr. Bacsinszliy Vladimirről, mint emberről csak annyit mondhatunk, liog} 7 szívvel, lélekkel magyar ember. Mint hivatalfőnök oly T nyájas és leereszkedő, hogy egyszeri érintkezésre minden szivet magához bilincsel. 0, mint, saját szájából hallottuk. igaz szeretettel jön Keszthelyre, mi pedig igazi lelkes szeretettel mondunk neki istenhozottat! — Közgyűlés. A «Zalamegj'ei Községi és Körjegyzők Egyesülete» f. lió 21-én d. e. 9 órakor Készt lieiy város közgy űlési termében tartja rendé* évi közgyűlését. A keszthelyi kath. fógimn. ifjainak tanulmányútja Veneziába. Irta er. (Folyt.) Jun. 23. Az utazás fáradalmait, kipihenve, reggel nekiindultunk, lio^y a várost megnézzük először a hajórakodópartot néztük meg. Mindenütt lázasan fotyik a munka. Itt egy gőzdaru működik, ott, egy vasúti kocsiba rakódnák. Nem törődik itt egyik ember a másikkal, mindenki végzi saját dolgát, még pedig — mint az olasznak >zokása — jó kedvvel, vidáman. Nagy utánjárás után kaptunk jegyeket, hogy egy kereskedelmi hajót megnézhessünk. Végigjártuk a szalontól kezdve egész a gépezetig. Innen a haicsarnokba mentünk. Már meszsziiől éreztük azt a különös halszagot. Itt láttuk csak igazán milyen gyomra van az olasznak. Egj 7 munkás vett magának néhány fillér éra közönséges békateknőt, félreállt vele egy sarokba s olyan élvezettel ette ki héjából a nyálkás allatot, miUha a legfinomabb csemege fett volna. Mi majd hogy meg nem undorodtunk a látványtól. Megnéztük Miksa, a szerencsétlenül jáit, mexikói császár gyönyörű alkotású szobrát, melyet a város hálából emelt, nagy jótevőjének. Délután propelleren Miramaraba, erre a kies fekvésű kirándulóhelyre ós fürdőre mentünk. A hajó, a mostani trónörökös kastélyánál kötött ki. A kastély sziklán épült, közvetlen a tengerparton. Közölte gyönyörű szép park terül el. Itt említek meg egy érdekes dolgot. Jöit velünk ugyanis a hajón egy olasz énekes is, aki mandolin'ii.sérettel gyönyörűen énekelte a «S»nta Luciát*, természetesen olaszul. Mikor ezt elvégezte, belekezd a «Mxnek a szőke énnekem ...» kezdetű magyar nótába. Elál t, szemünk szánk s nem akartunk hinni saját- füleinknek Triesieban magyar nótát hallani. Utána természetesen hozta kagylóját a borravalóéi t. Visszatérve Tríest.ebe, megnéztük megboldogult Erzsébet ktrálynénk fehérmárványból készült szobrát. A szobor talapzatán mellékalakok vannak, melyek Erzsébet jótékonyságát, humanizmusát, hirdetik. Gyönyörű csillagos időben szálltunk hajóra, hogy búcsút mondva az osztrák kikötővárosnak, Veneziába, a lagúnák városába hajózzunk. Jun. 24. Reggel már korán felkeltünk dani : «Ha a a püspökök és papok egykor j belátják, hogy minő hatalmas támogatót biin«k a szaléziánus munk'tár-i iutézménjr által, örvendve fogják megyéikben és plébániáikban meghonosítani. El fog jönni az idő midőn ez a kifejezés «szalézi munkatársi egyet fog jelenteni azzal : «]ó katholikus>. Don Bosco ugyanis egy férfi- és egy női szalézi társulaton kivül a szalézi munkatársak 'gyestiletét is alapitotta, Ezek eleinte e őkelö és polgári családok nőtagjaiból állottak, kik az árva és elhagyott gyermekek ruháit javítgatták és újakKal cserélték fel. Ezek száma annj'ira felszaporodott. hogy 1874-ben IX Pius Pápa engedelmével Don Bosco vallásos jellegű társulattá szervezte őket. IX. Pius kívánta, i hegy neve elsőnek jegyeztessék be a munkatársak sorába ; XIII. Leo odanyilatkozott, hogy «Nemcsak szalézi munkatársnak akar beiratkozni, de első munkása akar lenni e társulatnak.» X. Pius pápa ama óhajának adott kifejezést, hogy «a társulat mindenütt, minden városban és faluban elterjedjen, hogy a szaléziánus társulat alapitójának szelleme tovább éljen* és ez a szellem a tevékeny szeretet szelleme. Az oratorium, melyei, a hercegprímás említatt, tulaj donképen oly- helyet, termet és udvart jelent, melybe az ifjúság különösen vasár- és ünnepnaponként szórakozásra, ájtatoskodásra és oktatásra a szalézi papok felügyelete alatt egybegyűl. De ez csak kiinduló pontja vo na további nagyobb alkotásoknak. Mikor a szaléziánusok bejövetelére gondolok, előttem az a terv lebeg, hogy oly műhelyek létesíttessenek, melyekben internátnsban nevelődő ifjak teljes ipari kiképzést nyernének. Mint vau papnevelőintézet, katonai képzőim ézet, leyyen ipuvosképző intézet és iskola is. Az innen kikerülő ifjak, mint gyakorlatilag és elméletileg teljesen kiképzett iparoslegények, kiknek intakt erkölcsi élete még nagyobb súlyt ad egyéniségüknek. Idővel önállóságra téve szert, hasonló szellemű és Ügyességű fiatalabb iparoslegények alkalmazása által ezeknek biztos megélhetést, maguknak pedig könuyebb boldogulást fognak biztosithat ni. A mai iparostanonckiképzés a lehető legprimitívebb, erkölcsi nevelésük egy a semmivel. Korán pusztító befolyás alá jutva, szakmájuk iránt, lelkesedést nem érezve, munkájuk lelkiismeretes teljesítést, lelkiismereti kötelességnek nem tartva, mint ellenségek állnak szemben gazdájukkal, kx számadását sohasem találja meg és a közönséggel szemben, mely drága pénzért sem kapja meg azt, amit követelni joga van 1 Az iparosság reorganizációja csak oly becses munkáselem beállításával képzelhető el, mely hitből él, tudással és szorgalommal dolgozik. Ezt a nagy célt, ezt a szociális nagy fe 1 adatot, vélem a szalézianus intézménnyel leginkább meg valósithalónak. Mindenre van internátus és szakiskola, csak az iparosokra nem gondol senki. Jobb családok is szivesebben adják majd fiaikut, az ipuros pályára, ha nem kénytelenek azokat abba a környezetbe helyezni, melyben sem szakképzettségük, sem általanos művelődésük nincsen biztosítva, a hitük, jóerkölcsük pedig egyenesen veszélyeztetve van. A szaléziá-uusok senki szerzett, jogait, nem sértenék-, -senkinek és semminek kőalj urrencíát nem csinálnának, teljesen parlagon heverő területet művelnének. Ez nagy szó ma. midőn az egész vonalon azt látjuk, hogy az erők tömörítése helyett, bevált, fejlődő, megelégedésre szolgáló intézményekkel szemben csak azért állítanak hasonló célú intézményeket, mert hiszik, hogy jobban tudják megoldani a feladatot, rnelj'et mások már megelégedésre oldanak meg. A hercegprímás eszméjét, hálával és lelkesedéssel kell fogadnunk, mert a kapcsolat a gróf Zichy Nándor-műemlek létesítése és a szaléziánusok behozatalo között oly szerencsés, hogy egyik a másik sikerének csak hathatós előmozdítására, a kath. társadalom nagyobb arányú érdeklődésére szolgálhat.