Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-13 / 28. szám

XVII. évfolyam Keszthely, 1313. julius 13. 28. szám. műi B 3 i tiKai lie ti 1 sfcjp. M E G J E L E N I K H E T ENK1 N T E G Y S Z V i<: VASÁRNAP. „ , Kéziratokat a szerkesztőség elmére, SZERKESZT OS EG ES pénzesutalványokat, hirdetési megbiKIADÓHIVATAL zásokat és reklamációkat a kiadohit VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN . .

v,

atalba kérün

k" Kéziratokat aem aduck vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre . . 10 K. - f.| Negyedévre Eél évre . . . . 5 K. — í'.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. Magyar ,,erény". Nagyon sok megmaradt,,bennünk magyarokban a régi virtusból 0 einktől rank származóit erényeinket ellensúlyozzák hibáink. Ezeréves multunk sem tudott bennünket eléggé meggyőzni a fák használói. Uton-utfelen találkozunk lelketlen kezek által letört facsemetékkel. A magyar ember csak hasznot szeretne a fából, de ápolni, védeni nem szereti, nem akarja. Ezért, a sek rendelet a fák védelmeie A hiányzó, facsemeték mikénti pót.lásáia ajánljuk a hírrovatban említett alispáni leiratot Fürdői élet. Már jól benn vagyunk a in árban, de fürdői életünk legkevéshbe sem kielégítő. Hiányzik a parii sétatérről az előző évek díszes közönsége. Eey része megunta már Keszthelyt, a másik lészt elriasztja a fürdőzéstől a rossz idő Sok régebbi fürdőst nem tud m»r visszacsalogatni a sok újítás, szépítés sem. Legyünk rajta, t>ogy jnlenlegi vendegeink ne legyenek jövőre hozzánk hűtelenek. Láncoljuk Okét Keszi helyhez, a keszthelyi fürdőhöz és társadalomhoz minél szebb emlékekkel. A vizi sport'. Lapunk múlt számának vezetőcikkében hírt, adtunk arról a tervről, hogy városunkban egy iij, nagyrahivatott, egyesület van alakulóban. A mult kedden este meg'-irtott előértekezlet az ismeretes keszthelyi közöny dacára is vállaikózott a nagy feladatra, hoyy megalakítja városunkban a eponklubot. A létes'tendő sportklub támogatására sikerült megnyerni Reischl Imre városbíró urat is. Felhívjuk az érdeklődő közönség figyelmet, hogy ma, vasárnap délután 2 órakor a váiosliáza nagytermében értekezlet 'esz e- ügyben. Aki szereti ezt k kies bulatmipHi ti városkát, aki barátjti a haladásnak, aki barátja a testedzésnek, az menjen el erre »z éitekezletie s nyúljon a hóna a

!á enu k a n-mes ügynek Dr. Bacsinszky Vladimír dicsérete. — Irta Dr. Tihanyi Barna Mikoriban hire futott annak a tervnek, hogy a dunántuli vasutakon Balatonszentgyörgytől Börgöndig a zágrábi üzletvezetőség les/, úrrá, mi voltunk az elsők, akik félrevertük a harangot s hangosán hirdettük, hogy mindenki hallja meg a vészes ujsá got: Keszthely veszedelemben forog, de veszedelemben forog egyúttal a magyarság is. A félrevert harang után más harangok is megszólaltak Zalában és Somogyban. Sőt Vasmegye székhelyén, a megyeházban hevesen neki is rontottak a merész tervnek, mely a szombathelyi üzletvezetőség hatáskörét csökkenti, az egész Dunántul érdekeit sérti és kényelmes utat nyit az elhorvátosodás veszedelmének. Valamint az akkor még csak csirájában levő tervnek teljes fegyverzettel elsőnek rontottunk neki, ug}' most, midőn a legmegbízhatóbb forrásból értesültünk az ellenkező igazságról, mést is elsők akarunk lenni annak a kijelentésében, hogy a /. éri aug. elsejé" életbelépő változás Keszthelyre^ a Dunántúlra és a magyarságra nemcsak hogy veszedelmet nem zúdít, hanem idő folytán ki nem számítható haszonnal is fog janii. E/t azért merjük állítani ilyen határozottsággal, mert teljesen dr. BacsbtszLy Vladimír zágrábi üzletvezető ur szavai után indulunk, aki körülbelül egy hete városunkban tartózkodott s aki kijelentette, hogy A BALATON VIDÉK TA H OÁ JA, A magyar szaléziánusok. Irta Robitsek Ferenc dr. A Zichy Nándor gróf emlékmű bizottságának f. hó 25-*n tartott,, ülésén Ma, gyarország hercegprímása felvetette azt az eszmét, hogy Zichy Nándor gióf emiékezeiére Budapesten valamely munkásnegyedben templom és melléje wzaléziánus oratorium építtessék. Azóta ezt az eszmét a hir szárnyaira vette és elhatolt nemcsak a Magyarországban elő ezer és ezer szaléziánus munkatárs szivébe, nemcsak Zichy Nándor gróf tisztelőinek tágas körébe, kik erezik, hogy a magyar Windhorst emlékének nemcsak szoborral kell hódolni, mely «z elhunyt nagy, impozáns alakját, visszatükrözheti ugymi. de életelemét, lényének legsajátosabb tulajdonságát, imádkizó katholikus aktivitását kifejezésre nem juttathatja; hmem elhatolt ez az eszme aostai hegyek aljára, Ivreába, Cavagliába, Foglizzóba, Turinba is, hol szétszórtan mintegj' száz magytír ifjú tanul, művelődik, képezi magát, imádkozik, ki egy, ki két, kí tiz óv óta, hogy pappá szenteltetvén, felajánlhassa szolgálatát a magyar társadalomnak, a magyar katholikus egyháznak. A szaléziánusok 10 év óta keresik fel puszta rokonszenvből «Szalézí Erttsitő«-jtik utján 12 ezer példányban Magyarországot. Azt a szerény anyagi támogatást, amelyben ieszesültek. bőségesen visszafizették és ráfordították annak a »ok-.sol. szét ény földműve ő és iparoscsaladból származó fiúnak nagyrészben ingyenes nevelésére és kiképez,

1 ütésére és ma már 3 nu^yar szalézi pap mu atjH be az újszövetség vérontás nélkül való áldozatát és várja a hívó szózatot, mely Magyarországon jelöl ki számukra működési teret. Eluépzelhető, hogy Magyarország hercegprímásának eszméje mily pezsgésbe hozta ennek a tekintélyes számú magynr kolónia tagjainak veret, ez a hosszú évi munka, a vele egy bekötött, áldozatos élet, a hazájuktól való távollét fájdalmának elviselése csak azért, hogy hivatásukat követhessék, papokká szenteltessenek. A szaléziánus kongregáció •> >a nagylelkűsége, mellyel oly hosszú időn át, szeretettel nevelte a szegény magyar családokból származó magyar fiuliat. valóban kiérdemelte azt az érdeklődést, melyet, Magyarország hercegprímása és utána a magyar katholikus közönség irántuk azzal tanúsít, hogy bejövetelüket éppen Zichy Nándor gróf emlékével kapcsolatban lehetővé tenni iparkodik. Don Bosco Jánosról, ki 1888. január 31-én halt meg, tehát kortársunk volt. — azt mondja egy életirója, hogy benne paulai Szent Vincének és szalézi S^ent Ferencnek szelleme párosult. Mindkettő nagy szervezőtehetség volt Isten országinak a földön való terjesztésében. Az elsőtől örökölte azt a sz°nvedelmes törekvést, hogy a társadalom kitaga dottjain segítsen, a másiktól azt a határta ail gyengédséget és kedvességet az emberekkel való ónntkezesben, ami annál feltűnőbb, mert Don Bosko parasztcsaládnak volt ivadéka. Mint nevelő, Don Bosco páratlanul áll az újabb kor paedagogus»i sorában. Don Bosco törekvése, életfeladata volt : a nyomorból, a tudatlanságból, a bűnből kiragadni az ifjúságot és tisztességes életpályára nevelni. Hogy hány ifjút mentett meg, Isten a megmondhatója, de tény az, hogy életében 200 árvaházat alapított és iskolákban és műhelyekben óvento több mint 25 ezer ifjút foglalkoztatott. A tehetségesebb ifjakat tudományos pályára nevelte ; hatezer papot nevelt és valóságKai feltámasztotta Itáliában a papi hivatá^. iránti érzéket. És mig ezt tette, Don Boso o nemesük neveit, oktatott, de ápobjai fentartásáról is gondoskodott ha keilett, velük együtt ruhát varrt, cipőt foltozott, kőműves munkát végzett és főzött, de emellett annyit gyóntatott., mint talán csak az arsi olébános és ráért 60 kötet művet írni és kiadni. Don Bosco tevékenységét még az 1848., 1859. és későbbi forradalmi idők sem söpörték el és egy Cavour és Rattaszi ' boldog volt, ha az általuk előidézett és istápolt egyháziiidözás idején kibúvót, találtak a törvény szigora alól Don Bosco müveinek a m'-gkimélésére. Dou Bosco életében azt szokta mon-