Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-09-07 / 36. szám

BALATONVIDÉK 1918. szeptember 7. Mert a nemzetek apostolának, Szent Pálnak lelkében megrajzoló­dott püspök magasztos alakja járt közöttünk bíboros püspökünk tenkölt személyében, akkor is, mikor taní­tott a Krisztusi bit igazságaira, ak­kor is, mikor a Krisztusi szeretet cselekedeteit gyakorolta áldást hintő kezeivel, akkor is, mikor az apos­toli buzgóság műveit sorra emelte a hit erősítésére, a buzgalom serken­tésére s a keresztény igazságok vé­delmére ! Szent Pál kivánatos, « bonum opusnak* nevezi a püspöki méltósá­got, apostolutódi hivatalt. ÍN'em hi­vatalnak csak. nem nagy lelkihata­lomnak csupán, nem kivételes mél­tóságnak egyedül, hanem ami min­dennek összfoglalatja, apostoli mis­siónak, melyet az Isten lelke ruház az ő kíválasztottaira, hogy kormá­nyozzák Isten egyházát. Ez a ma­gasztos apostoli missió volt biboros­püspökünk élete, levegője, szereteté­nek, gondoskodásának célja és tár­gya. Nem kivánt egyebet, mint Szent Pál, csak Krisztus keresztjét s en­nek dicsőségét ! És ha az opus, te­vékenységet, munkát, dolgot, csele­kedetet, művet, erődítési művet, Írá­sokat, hatást jelent a klasszikus szó­kincsei között, akkor bíboros püspö­künk valóban Szent Pál bonum opu­sának, jó munkájának műveit vé­gezte a nagy püspök örök mintaké­pének jó harcát harcolta meg áldá­sos hosszú kormányzása alatt. Ezen korszakos tevékenység ide­jén a hitélet uj virágzásnak indult. Nagy lelkének áldozatai nyomán uj templomok emelkedtek, régiek uj diszbe öltöztek, hogy időtlen időkig otthonai legyenek a buzgó isteni tiszteletnek, mentő hajói a lelkek üdvének, örök emlékei a hívei üdvét szomjazó főpásztor szeretetének. A keresztény hitélet és kultura a tiszta erkölcs, a hazafias érzés me­leg tűzhelyei, az iskolák, ércnél ma­radandóbban hirdetik főpásztorunk tevékenységének műveit. Apostoli lelke megsejtette az idők járását, a hitéletet ostromló káros szellemi áramlatok előre nyo­mulását, velük szembe állította a hitélet bonum opusát — a kath. tár­sadalmi és szociális tevékenység védő­bástyáit, erődítési műveit a kath. körök és egyletek fejedelmi bőkezü­ségü támogatásával ! Könyörületes szivének áldoza­tairól pedig az irgalmasság cseleke­deteinek hétpecsétes könyve beszél­hetne nekünk letörölt könyekröl, vi­gaszt, enyhet adó, segitő cselekede­teiről. Ha a bonum opus irást is je­lent, akkor biboros-püspökünk kezé­ben nemcsak apostoli missiójának jelvén3 Te, a pastorá lévai, hanem a toll, az írás hatalmas erejével is di­csőségesen küzdötte meg az igazak harcát egy Szent Pál buzgalmával, az egyháztanítók nagy tudása és bölcsességével s az apologeták ra­gyogó dialecticájával. Biboros-püspökünk személyében azért az iiodalom és hírlapirodalom nemcsak nagylelkű mecenását, de elsőrangú, tudós munkását is tisz­teli és ünnepli ez emlékezetes napon. Tudomány ós művészet örven­dezve fognak kezet, hogy hódolja­nak az ünneplő irodalommal fenkölt szellemű barátjuk és támogatójuk­nak, bíboros megyéspüspökünknek. Valamint az egyház kétezeréves múltja, biboros püspökünk fényes pályája, nagystílű irodalmi munkás­sága, tudománjr- és művészetszere­tete is élő mementó azzal a kopott történelmi hazugsággal szemben, mintha az egyház ellensége volna a haladásnak . . . ! De ne adjon bangót a jogos rekrimináció ezen és más történelmi fallaciával, mikor Sión ünnepel ! Ma lábhoz tett fegyverrel, ünneplő disz­szel, zöldelő cserfakoszoruval, győ­zelmes pálmával illő megjelennünk, mikor nemcsak ősi egj^házmegyénk, nemcsak a magyar katholicizmusjün­nepel, de a világegyház feje, X. Pius pápa O szentsége is, miután előbb már a római bíborral díszítette, ma megtisztelő és felemelő apostoli le­velével, az elismerés pálmájával ün­nepli Azt, ki nekünk főpásztorunk, biboros egyházfejedelmünk, atyánk, dicsőségünk, büszkeségünk és koro­nánk ! Mert ha Szent Pálnak az ő hí­vei dicsősége, öröme és koronája voltak, nem koronája-e egy Szent Pál lelkületével, izzó szeretetével kormányzó kegyes szivü főpásztor az O híveinek ? Ezért örömünk ju­biláris biboros püspökünk öröme, ünnepünk az O emlékezetes ünnepe! Ha ma megkondulnak a vesz­prémi diszes székesegyház harangjai s szerte visszhangozzák Te-Deumra hívogató hangját egyházmegyénk templomainak csengő-bongó hírnö­kei, öltözzünk ünneplő ruhába, sies­sünk az Isten házába, mert ma az öröm, szeretet, hálaadás jubileuma van ! Siessünk s adjunk halát Isten­nek Ssent Ambrus himnuszának szárnyalásával a 25 év áldásaiért s gyan kell az idővel gazdálkodni s figyel­men kívül hagyni azt, «rai tényleg nem é'demli a fáradságot. Mindenekelőtt az a kérdés merül fel, hogyan közelítsük meg a legrövidebb uton Londont ? Mert különösen forró nyári na­pon nem kellemes a hosszadalmas utazás. En a budapest—berlin—vlissingeni utat tarlom a legrövidebbnek London meg­közelítésére. Az éjjeli hajójárat Vlissingen — Folkestone között, a nappali hajójárat Vli^singen —Qneenboro közölt közlekedik. Ez a vlissingem hajójárat azért is kelle­mes, mert az európai kontinens miuden részéből közvetleu vasúti csatlakozása vau. Másrészről pedig a londoni gyorsvonatok is közvetlenül csatlakozna' hozzá. A gőzhajók 2000 -9000 tonna tarta­lommal bírnak és nagy pompával, kénye­lemmel vannak berendezve. Az ember — mintán a hajó a vlis­siugeni kikötőt, elhagyta — egy kényel­mes székbe elhelyezkedik és a lassan el­maradozó Holland és ]• -Iga partot szem­mel kiséri, alkalmas b ilatban érzi ma­gát, hogy csodálko. bámulja meg mindazt, ami a kuta' nnek kínálkozik. A tenger széles . melyen a hajó gyors sirályként t« ül, a tündöklő nap, mely a tenger Dearanyozza, a vitorlás hajók és , lelyeket, utol érünk ós elhagyun . i tengeri le­vegő, mely a test id hozzájá­rulnak ahhoz a k jzatossághóz, amely » z utazás* A Imllámr , itaimas kere­kek szabályos pllyel a kék vi­zet fehér ta, ^ nli, maga a ten­ger, mely m'. " ü a iái hatá­ron az égboltozattal összeolvad, a mond­hatni élettel biró gőzhajó gépezetének me­lauchólikus zakatolása — mely valuini óriás szivdobbanására emlékeztet — hatalmas és feledhetetlen emlékű benyomást keltenek. Mindehez vegyiik hozzá azt a vidám társaságot, amit az ilyen hajón találunk. Mihelyt a partot elhagytuk, reggeli­hez ült. a vidám társaság. Volt aztán vi­dám nevetgélés, fecsegés tréfálkozás. Volt ismerkedés és igazi kedólyeskedés. Csak­nem kizárólag német és angol utazó kö­zönséggel találkozunk itten. Mielőtt az angol partot elérjük, találjuk Wielingen, Wandelaar, West—Hinder, Tongue, Gird­ler és Nove világitó hajókat. Azután kö­vetkezik a világhírű fürdő, Margate, mely a tengerparton krétasziklába van vájva. Azután következnek a nagy hadihajók, tengeri vasvárak, melyek áttörhetetlen bás­tyaként védik az angol partot. Közben el­érjük a Thenjse torkolatát. Az angol ke­reskedelem ezen főcsatornájában találkoz­nak össze a világ legkülönbözőbb részéből érkező hajók. Hajóknak az a nyüzsgése a mi bájos Balatonunk tükrén el sem kép­zelhető. Végre beérkezik hajónk a queenboroi kikötőbe s elhagyjuk uszó szállodánkat, hogy a vámsorompónál • átvizsgálják pod­gy ászainkat. Ötnegyedórai utazás után eléri vona­tunk London városát. Aki még nem volt Londonban, el sem tudja képzelni az ottani óriási forgalmat. Ez a forgalom évszázadokon keresztül fej­lődött. ki ós még most sem érte el tető­pontját. Ez a forgalom közvetlenül a világ­forgalomból táplálkozik, mely Londont a világ minden részével szerves összekötte­tésbe hozza és mind területileg, mind a lakos ág számára nézve folyton növeli. London tzideig 500 különböző szom­szédos hely éget foglal magában. Azt mond­hatjuk, hogy vannak a városrészekben egész falvak, őserdőszámba menő parkok. Közigazgatásilag sok ilyen elnyelt község megtartja önállóságát. U«yhogy ma Lon­don 147 külön közigazgatási testületet fog­lal magában. Amint a levélboritékokon is láthatjuk, a postabélyegzők is jelzik a kü­lönböző városokat. Londonbau tehát házak, parkok, üz­letek és emberek olyan összezsufoltságban vannak, mint sehol »*gyebüit a világon. Mindazonáltal London városa — bármily különösen hangzik is, — egyike a világ legegészségesebb városainak. Különbeu uein is fejlődhetett, volna ki a világ legnagyobb városává. Loudon ma a világkereskedelem köz­pontja, a pénzpiac irányítója. Nincs oly nagykereskedő a Britt birodalomban, ki­nek Londonban ügynöksége nem volua, mindazonáltal egyetlen nagykereskedő sem lakik bent a városban. Azok a környéken laknak. Naponta 8 — 10 között reggel a vonatok, omnibuszok, gőzhajók, magánfo­gatoK és automobilok szállítják őket Üzleti helyiségeikbe. Kiszámították, hogy naponta 800,000 — 1.000,000 ember hagyja el a vá­rost. illetve érkezik a városba ilyen formán. London a maga óriási arányaival hat. Az üzleti kirakatok fényessége és gazdagsága tekintetében Berlin, Páris, Bécs és Budapest kivételével egy város sem közelitheti meg a világon Londont

Next

/
Oldalképek
Tartalom