Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-09-07 / 36. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, 1913. szeptember 7. 36. szám. 1 *<>liiik;ii lietilap. MEGJELENIK HfTENKINT EGY SZ KK: VASÁRNAP. 8ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre . . 10 K. — f. Negyedévre Fél évre . . . 5 K. — f.; Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. A városháza és a vásáros szekér. Pénteken este nagy bajba került egy vásáros szekér a városház kapujában. Az történt vele, hogy beleszorult a kapuba, melj'et annak idején felettébb szűkre építettek. Ez az eset, újra eszünkbe juttatja, hogy középület udvarára nem való a lcorcsmci (mert azt kereste a szekér), s ezen a dísztelen dolgon ideje volna már egyszer segíteni. De eszünkbe jutott még más is ! Az üdvös és okos haladás szekere is sokszor fennakadt, már ott a keszthelyi városházán, lévén sok ember reform vágyának a kapunyilása igen sztik. Ezen is segíteni kellene, pláne ily mostoha fütdőévad után, mint a mostani volt. A fürdőévad. Ha már ennél a témánál vagyu ik, hadd mondjunk el néhány furcsaságot, melyből bizony a városra nem sok jó háramlik. Pl. Keszthelyen nem tudják, mi az az utószezon. Ha nem ludják, hát megmondjuk. Az utószezonban (természetesen az előszezonban is) az árak a világfürdőkben is tetemesen olcsóbbak, mint a szezon derekán. Keszthelyen pedig szept. hóban is fizet az ember 64 kemény fillért, amelyért kap is sokszor agyonolajozott lepedőt, és törülközőt, eilenben a zuhany, az már nem működik, mert megcsinálták. Azt sem lehet egészen megérteni, hogy miért drágább a fürdés 5 után, mikor sokszor, pláne az idén, díjazni kellett volna azt a bátor embert, aki bele mer eieszkedui a Balatou hűvös habjaiba. Hogy a tisztelotjegyek dolgában is elkelne egy kis ujitás, azt most nem akarjuk feszegetni. ©boros püspö^ün^ ünnepe 1888. szeptember 8. — 1913. szeptember 8. Irta Somogyi. Ünnepre virradtunk. Huszonötéves fordulójára annak az áldott napnak, mikor az ősi veszprémi székesegyházódon boltivei először visszhangozták az ünneplő Sión magasztos hymnuszát az Ur nevében érkező felé. Ősz, gyümölcsöző ősz volt akkor is, szept. nyolcadika s mégis tavaszias hangulat, érzések, megsejtések üditő fuvalma lengedezték körül az ünneplő lelkeket, mert miként a tavasz virága magában rejti az ősz izes gyümölcsét, a mi lelkünk tavaszi érzése is egy gyümölcsérlelő szép kor reménységének szárnyait bontogatta, nagymultu egyházmegyénk virágzásának, lendületének, emelkedésének prespektiváját nyitogatta, mint verőfényes tavaszi napsugár a virágkelyhét. Esztendők multak, napok surrantak el ázóta fejünk fölött s mi, kik akkor a tavaszias sziv üdeségé vei állottuk kőiül uj főpásztorunk trónusát, ma őszre hajló korral ugyan, de szivünk tavaszias érzésével veszszük körül újból ezen a nagy jubiláris évfordulón ezt az egyházfejedelmi trónt, hogy tiszteletünk, hódolatunk, ragaszkodásunk adóját ennek zsámolyához letegyük, hogy örömünk, szeretetünk és hálánk szines virágaiból font koszorúval övezzük ezt a trónt, melynek diszét, méltóságát, tekintélyét jubiláris főpásztorunk messze időkbe világító uj disszel, ragyogó fénnj

7el aranyozta be ezen epochalis idő alatt, áldást, boldogságot árasztva annak magasságáról s a haladás magaslatai felé vezetve a <dicsőséges Szent jobbkéz» egyházmegyéjét ! Kegyes főpásztorunk 25 éves püspöki tevékenysége, nagy lelkének határt nem ismerő áldozatkészsége ünneplő reménységünket az öröm és hála érzéseivé magasztositotta fel. A BALATON VljljK TÁHÍIAJA. Mi lesz ? Irta Tasnádi Beér Qyula. Sejtelmes holdfény, alkonyat, Akácvirág, madárdalok . . . Enélkül nem volt szerelmi vers, Szent ihletést csak ez adott. Ma ráfogják: mindez frázis ! Igy irni többé nem szabad. — De mi lesz, ha a világból is Kikoptok holdfény, s alkonyat? . . Tanulmányutazás Tekeres pusztától New-Yorkon át Keszthelyre. Irta : Dr. HOFFMANN FERENC gazd. akad. tanár A tanulmányutazás fiatal tauár részérói a tudományos továbbképzés nélkülözhetetlen ós pótolhatatlan eszköze. Korunk úgy a tudomány, mint a gyakorlat terén villamos gyorsasággal halad és egy korszakban sem ölelkezett még szorosabban a tudomány a gyakorlattal, mint korunkban. Azért bátran mondhatni, hogy a tanár csak akkor kulti vá'hatja saját szakmáját, ha a gyakorlati életben is jártassággal bír ; a gyakorlati élet számára csak akkor lehet valóban hasznos, ha az elméletben elért igazságot megtestesítheti. A nyári szünidő tulajdonképpen a tanár szorgalmi időszaka. Ilyenkor gyűjt eszmét, anyagot, melyből egész éven át táplálja saját szellemét és delektálja hallgatóságát. Különösen azokon a tanszakokon érezhető a tanulmányutazás nélkülözhetetlensége, melyek kísérleti terekkel, laboratóriumokkal nincsenek felszerelve. Igy a közgazdasági szakon. Közgazdaság és szociálpolitikai szaknak kísérleti tere az emberi társadalom, a nagyvilág. Gyakran csak nagy áldozat és fáradozás utján juthatni el a tanulmány szinterére. De meghozzuk az áldozatot, mert nekünk ez fetkérdésünk. Az idei szünidőt előbbi tanulmányaim pótlására szántam. Utam, egyik volt hallgatóm ós barátom gazdaságából New-Yorkon át vezetett haza Keszthelyre. Mindaz, amit fiatal barátom gazdaságában láttam, őszinte örömmel és bizonyos büszkeséggel töltött el. A tanár büszke szokott lenni tanítványára. S mi keszthelyi tanárok méltán büszkék lehetünk a Schrikker-fiukra, mert gazdaságukat a modern haladás jegyében vezetik példás ügyszeretettel. A Tekeres pusztán egy jobb jövő elébe néző Magyarország képét láthatjuk. Bizonyos utieiőkészülődés céljából Budapestre mentem, onnan Berlinen át Londonba. Londonban a mult nyáron megkezdett tanulmányomat folytattam. Most pedig útban vagyok New-Yorkba, hol a • Columbia-egyetemen* egy három heles kurzuson fogok részt venni. London anynyira leköti az utast, hogy bizony alig ér rá még széljegyzeteket is készíteni. Igy én is elhalasztottam az irkálást a tengeri útra. Most, hogy elhagytuk a partot ós égnél-viznél egyebet nem láthatni s ami uszó kolosszusunkat ismótolten bebarangoltuk, kezdek lapozgatni jegyzőkönyvemben. Vissza gondolok azokra, amiket lázas sietséggel észlelhettem. Ha az ember egy olyan világvárost akar megtekinteni, mint London, kezdetben nem csekély nehézségekkel kell megküzdenie. Hogyan igazodjon el az ember abban a nagy zűrzavarban s hogy találja meg azt a sok csodálatos dolog közül, ami legjobban érdekli ? Az ember ilyenkor tanulja meg, ho-