Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-17 / 33. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, ISÍ3. augusztus 17. 33. szám. MEGJELENIK lietilap. FI E 1 E N K I N T E.GYS Z V ii: V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, Hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre . . 10 K. — f. Negyedévre Fél évre . . . . B K. — f.| Eg^yes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 20 Heti kis tükör. Augusztus 18. O'Z királyunk is mát ünnepel. AKI igaz; magyar, annak vele kell ünnepelni. A inai alkotmányellenes küzdelmek idején úgyis sokszoros erővel kell megnyilvánulnia király hűségünknek. A modern kor meg akarja ingatni a mi királyságunk alapjait is. Istentelen kezek sáiba akarják tiporni a szt. koronát és hordozóját. Mi akkor leszünk liű hazafiak, ha első szt. királyunk utódja mellett az utolsó csepp véiüukig kitartunk s küzdel­münket annak'a fénye aranyozza be, ami a s t. koronát ékesiti, a kereszté. Keszthely haladása. Mi a szi­vünkön hordozzuk Keszthely haladását. Ezért ostorozunk minden hibát, mely a haladásnak útjában áll. A minap egy vi­déki uri ember avval a panasszal jött hoz zám, hogy az egyik helybeli könyvkeres­kedésben olyan képeslapokat árusítanak, amelyek tiz, sőt tán több évesek is. U'ánna jártam a dolognak és meggyőződtem az igazságról. A legtöbb képeslapon még a régi petróleum lámpák ékeskednek. Egyi­ken a Festetics-szobor helyén lévő régi tér diszeleg. Egy másik Keszthelynek szinte az őskori állapotát mutatja be. Ezek után azt kérdem, hogy nincs-e ez Keszthely haladásának-a kárára ? Minek akkor képes kalauzt vagy ismertetést ki­adni, ha egyesek üzleti érdekből az evvel elért hutáit ellensúlyozzák? Több lelkiis­meretességet és kevesebb üzleti szellemet és akkor — halad a város. Szent István napján. Ünneplünk, pedig sírnunk kel­lene. De a mi sorsunk már csak az, hogy a mi örömünk könnyáztatta utakon baladhat. Hiszen történelmi axióma, hogy «Sírra vigad a magyar.y Szent István király napjához szinte hozzá illenek a könyek. Ezen az egy napon föl tárulnak ezeréves történelmünk majd verőfényes, majd gyászos lapjai. Megujjulnak a ma­gyar gyászos dalai : siratva a régi dicsőséget, visszasóvárogva történel­mének napjait. A magyarok között is a legnagyobbat — a honalapító első nagy királyt, szt. Istvánt! IIol vagy István király, léged magyar kirán, Gyászos öltözetben te elötled sírván! Minél borúsabb jelenünk, annál inkább kell zarándokolnunk lélek­ben az O nagj r alakjához, nemcsak hogy kisírjuk magunkat, hogy oku­lást merítsünk ragyogó példájából a tiszta, áldozatos hazaszeretetre. Hogy megtanuljuk ismerni és tisztelni azt az alapot, melyre Szt. István ezer­éves alkotmányunkat helyezte.Hogy ezt az alapot megbecsülni nemcsak keresztényi, de hazafias érdekünk is követeli. Hogy ettől az alaptól el­térni hűtlenséget jelentene a haza ügye iránt is. Szent Istvánban mi nemcsak az apostolt, a szentet, hanem a láng­lelkü nagy hazafit, az igazi hazafiak örök mintaképét is ünnepeljük. Va­lamint az O nagyságát nem öreg­bítheti a mi ünneplésünk, az 0 hall­hatatlan érdemeiből sem vonhat le semmit a magyar lélek előtt idegen szellem kicsinyeskedő ultramodernes­kedése! Amivel az egyház az 0 apos­tolát díszítette, a szent jelzőt hiába akarja tőle megtagadni a kicsike utód ! Csak azért, hogy holmi radi­kális tollával pompázhasson némely megkótyagosodott radikális itellec­tuel előtt ! Ezer szerencse, hogy a többi Istvánok között az első jelzőt mégis koncedálni merjük anélkül, hogy némely körök haragját magunkra zúdítanánk. Gyáva, gerinctelen meghunyász­kodásunk ban engedjük, hogy törté­A BALATON VIDÉK TAH (i A JA. Levél Rohitschról. Irta Patyi István. Teljes neve : Rohitsch Sauerbrunn. Azt hiszem, minden kedves olvasó tudja, hogy ez a levél a stájerországi fürdőből jön s arról szól. Igaz, hogy nyáron fürdőről iini, időszerű. De sokan azt gondolhatják, ho­gyan irhát, magyarlelkü tollforgató stájer fürdőről, Erre azt felelem : hogy Rohitsch Sauerbrunn a legmagyarabb idegen fürdő. A fürdővendégeknek legalább háromnegyed része magyarul beszél. Az olvasóteremt en több a magyar újság, mint a német. Vi­déki magyar lapok is olvashatók itt. (Biz­tosra veszem, hogy ezentúl a •Balaton­vidék* is járni fog ide.) It;en sok magyar iró jött ide pihenni, üdülni s legfőkép gyógyulni. A nagy magyar lyrikus, Vajda János, többször keresett itt gyógyulást s bár alkalmi ódát még a budapesti egyetemi ifjúság fölkérésére sem irt, Rohitschot meg­énekelte festői szépségéért, de kivált cso­dás gyógyító hatásáért. Egy többszázéves <5riás koronájú tölgyfán, amelynek törzsét két férfi nem tudja kinyújtott karjaival körülfogni, egy kis emléktábla lóg ezzel a fölirással : <Mikszáth-Eiche». Mikszáth Kál­mán pihent, szundikált, mélázott, adomá­zott s társalgott alatta tisztelőivel, mig köröttük méhek « a magyar humor ésszel­lem szikiái sziporkáztak, röpködtek, csil­logtak, csiptek és égettek. Beöthy Zsolt éppen most tiz éve maga mondta nekem itt, hogy ez a huszonnegyedik nyár, amely­nek augusztusát Rohitschon tölti. Tavaly még itt nyaralt harmincharmadszor, de az idén eddig hiába vártuk. (Ma hallottam itt, hogj' Afrikában jár; e«yik lánya ott van férjnél.) A hírnevesebb magyar irók közül Kenedi Géza üdül it t feleségével. De ha Rohitschon nem folyna is magyar tár­salgás és magyar élet, nincs-e joga a be­teg embernek idegen országban gyógyulást keresni ? ! S nincs-e joga minden ember­nek olyan fürdőt keresni, ahol nem bán­nak embertelenül s kíméletlenül tárcájá­val ? ! Kiuek van kedve magát a magyar hazafias érzés és összetartozás szines örve alatt, megzsaroltatni ? ! Vannak szolid és kényelmes magj'ar fürdők is, de azokban nem találhat mindenfajta beteg gyógyu­lást De aztán vannak igen furcsa hirnevü fürdőink is. Egy jóbarátomat gyomorbajos létére egy erdélyi fürdőben olyan sültek­kel táplálták és hizlalták, amelyek drága­ságuk mellett elrághatatlanok voltak. Fiai sem tudták azokat a sülteket hibátlan jó fogaikkal összeaprítani és élvezni. Hogy kárba ne vesszék a páratlan pecsenye, a takarítóasszony kis kutyájának hazavitték a gyerekek. Ee a takarítónő hiába kínál­gatta a kis kutyát a pompás drága sülttel, a kutyus csak nem akarta azt élvezni. S mikor barátom érdeklődött, hogy a kisku­tyának izlett-e a fürdői egyet'en vendéglő pecsenyéje, a takarítónő előállt s kirukkolt vele, hogy a kis kutya nem akarja a drága sültet megenui. Ilyesmit a rohitschi vendéglők koszt­jától a legelkeseredettebb élcelő sem állit­hatna. Aztán kit nem lepne meg osztrák fürdőben kellemesen, ha a kitűnő zenekar rázendít a «Szózat» dallamára?! Pedig mikor ezt a levelet az esti napfényben, az Isten szabad ege alatt, óriási fényüktől környezve rovom, mig kis fiaim az abla­kaink alatt elterülő rétnek imént lekaszált füvét nagy buzgósággal ölre szedve bog­lyákba hordják s a stájer kaszással magya­rul beszélgetnek, újra idehallik, idecsendül a «Szózat áriája ! A nagyméretű, páratlan szépségű gyógyteremb"°n néhány este Ka­czér Lina énekelt, aki egy évvel ezelőtt a budapesti operának volt szerződött tagja, régibb és ujabb magyar dalokat, de be­lépődíj s bejelentés nélkül a maga s má­sok gyönyörűségére s mulattatására. Ma­gyar műkedvelők muzsikálnak, énekelnek, sokszor művészileg, a gyógy teremben ma­gyar darabokat. Magyar gyermekek tán­colnak, játszanak, ismerkednek, barátkoz­nak H fényes, nagy gyógy terem ben is, a hegyi utakon is, » főtéren is. De nemcsak a magyar vonatkozások húzzák és kötik ide a magyar embert. Rohitsch Sauerbrunn hírnevét legfő­kép ceodáshatásu ásványvizeinek köszön­heti, A Donáti- éz Styria-forrás Karlsbad

Next

/
Oldalképek
Tartalom