Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-10 / 32. szám

XVII. évfolyam Keszthely, 1913. augusztus 10. 32. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség ciuiére, pénzesutalványokat., hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre . . 10 K. — f. Negyedévre Fél évre . . . . 6 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. BO 20 I V > 1 i i i S-v«i i het i la|). MEGJELENIK FI E T E N K I N T EGYSZF ii: Heti kis tükör. Prohászka és Balthazár. A P. H. vetette fel a/.t a bizarr eszmét, hogy a függetlenségi párt, Balthazár ellensúlyozá­sára. mandátumhoz akarja juttatni Prohászka Ottokár székesfehérvári püspököt, aki Bal­thazárnak a képviselőházban méltó ellenfele lenne Ma már mindenki nevet a superin­tendens úr csúfos kudarcán, s igy nincs szükség, hogy Prohászka ellensúlyozza az ő áldásos működését ; de ha Balthazár úr püspöki palástjához még a képviselői meg­bízólevelet is megkapta volna, azt hisszük, még akkor sem nyert, volna súlyban olyan nagyot, hogy Prohászkával egy kalap alá foglaltassák. A dolog szellemi psibaj ese­tén megint csak úgy fejtett volna, mint a XVII. században, mikor Magyari István sárvári prédikátor t-Mieelyt akasztott a hí­í'es Panuszi Pázmány Péterrel. A nép közegészségügyi kiok­tatása. A rezi-i tífuszjárvány meg sok más eset, sürget ve sürgeti, bogy népünket, mely közegészségügyi tekintetben olyan ferde nézeteknek hódol, a tél folyamán ki kell oktatni a tisztaság legelemibb kívá­nalmairól. Sol-kul fontosabb ez, mint a gazd. oktatás, mert mi haszna gazdag a nép, ha a szenny és piszok miatt, nem tudja vagyonát okosan élvezni. Tehát egészségtani előadásokat a nép­nek Kérelem. Súlyosan látogatta meg közsé­günket az Ur 1918. esztendejében. A folyó hó 3-án reánk zudult felhőszakadás okozta árviz lakosai­nak vagyonában rendkívüli kártoko­zott, melynek épen községünk leg­szegényebb lakosai a legnagyobb ré­szesei. Aki látta őket, amint a zuhogó záporban, rohanó szennyes árban kis vagyonukat, butorukat, menteni igyekeztek. — midőn egész életük fáradozásának gyümölcse, vályogból összerakott viskójuk — mindenük — megteszitett munkájuk ellenére szemük előtt omlott össze, megesett a szive rajtuk ; de senki sem lehet lelke megindulása nélkül az áradat elvonulása után előtűnt pusztulás­nak szivében érintetlen szemlélője. Polgártársak ! Aldozatkészség­tekbez, melynek nemrég is oty gyö­nyörű példáját adtátok, fordulunk, könyörülő sziveteket kéljük : adja­tok belőle meleget és fényt azok­nak, kikre, mint földönfutókra födél s betevő falat nélkül ráborult a sö­tét, hideg éjszaka. E dolgos, mindenét vesztett nép jajszava nem hallszik, nem esd; he­lyette mi emeljük fel kérő szavun­kat : adjatok bármely csekély ado­mányt, adjátok vissza nekik tüzhe­lyük újraépítéséhez a reményt ! Keszthely, 1913. aug. hó 7-én. Szekeres Ödön Reischl Imre jegyző. biró. Rohanó veszedelem. Az árviz pusztítása Keszthelyen. Irta Gárdonyi Gáspár. A mult vasárnap, sokáig emlé­kezetes lesz Keszthelyen és környé­ken. A nyomor nem engedi elfe­ledni. A kétségbeesésnek sok szem­ből kisajtolt könnyei jelzik az utat, amelyen emlékezetünknek vissza kell szállnia, 1913. augusztus 3 ára. Olyan e nap ránk nézve, mint az orszá­A BALATONVIDÉK TAHCAJA. Malta múltja és jelene. Irta Kertész Kálmán Amilyen pici ez a sziget, olyan nagy a történelme. Még a nagy államok közt sincs talán egy sem, mely annyira régi és változatos múlttal dicsekedhetnék, mint ez a piccola isolct (tlús sziget»), ahogyan a maltaiak m»guk is szeretik nevezni hazá­jukat. Oka ennek egyszerű : Malta föld­rajzi fekvése s ennek folj'tán hadi és ke­reskedelmi fontossága. Európa és Afrika közt, valamint a Földközi tenger hosszá­ban középütt fekvén, bizonyos tekintetben Nyugat és Kelet közt is, valóságos kapu és Őrtorony a világrészek közt s egy ha­talmas tenger közepén, s igy óriási fontos­ságú védelmi és erősségi pont annak kezé­ben, aki birja. Ősrégiségével — ha a nemzetét te­kintjük — nem vetekedik vele egyetlen európai nemzet sem. Nincs nép a vén Eu­rópában, mely a maga faji tisztaságában oly régóta s oly keveredetlenül élne máig is, mint a maltai. Ez a B70 négyzetkilométernyi sziget (vagy inkább csigetcsoport, mert négy szi­getből áll : Malta, Gozo, Comino és Comi­netto, a negyedik már osak egy szirt jó­formán) mindenkép megérdemli az érdek­lődést. Történelme a pún (föníciai) korba nyúlik vissza. Szinte bizonyos, hogy pú­nok voltak első kul'úrlakói, akik már hí­ressé és virágzóvá tették s ennek a pún népnek az ivadéka a mai maliai nép is, úgyhogy ma épp oly egyedül, rokonta­lanul áll a maltai Európában, mint a baszk. Ezt bizonyít ja nyelve is, mely — bár arab­bal és olasszal keverődött az idők folya­mán, de eredetileg és alapjában pún. S ez őskor emlékei még a sziklába vájt pi'in sí­rok is, melyeket a szigeten találni lehet, A púnok eltűnvén a világ színpadá­ról és csak ezen a kis területen hagyván kevés ivadékukat: megindult az a válto­zatos történelem, mely a nemzetek versen­géséből eredt Máltáért. De még a púuok letűnése előtt is többször cserélt gazdát Malta. Görögök, karthágóiak ós rómaiak foglalták el egy­mástól többször is, végre hosszú időre a második pún háború a rómaiak kezére adta. A rómaiak nagy irói csak dicséret­tel emlékezuek Máltáról, melyet mint a karthagőiak alatt nagy virágzásra jutott kincses országot vettek át ellenfeleiktől. Nem is «alattvalója* a rómaiakuak, hanem 4szővetségese». Kr. u. 58-ban uagy fontosságú ese­mény történt. Szent Pál apostol, akit ak­kor Rómába szállított a római centurio, akkor Került, a szigetre ; hajótörést szen­vedtek s ki kellett kötniök Malta (Melita) szigetén. Az Apostolok Cselekedeteinek 28. fejezetében van ez leírva. Ott történt, az t» csoda is, hogv a tűzből előpattant mérges kígyót az apostol baj nélkül rázta le kar­járól. Valószínű, hogy a uajó kijavítására szükséges három hónapi idő alatt is fogoly­ként bánt a centurio Pállal s ideiglenes börtönben tartotta, melyet Cittá Vecchia, a, sziget legrégibb városának Rabat nevű elő­városában mutogatnak Szt. Publius tem­ploma alatt. Földbe vájt barlangbörtön ez, melynek puha mészkövéből emlékül visz­nek a látogatók. Természetes, hogy a nemzetek nagy apostola nem tétlenkedett a szigeten. S munkájának eredménye a maltaiak megté­rése lett. 0 ha minden katholikus nemzet úgy ragaszkodnék ősi hitéhez, mint a kis Malta ! A most lefolyt eucharisztikus kon­gresszuson fényes, elragadó, szí vet-lelket emelő tanúbizonyságát adta ennek 1 Nem hiszem, hogy volna ország, melyben oly bátran mernék megvallani hitüket a katho­likusok, mint itt! Azt a hitet, melyet Szent Páltól kaptak ós semmiféle idegen és más­vallásu uralom nem csökkentett. S milyen büszke erre a hitére, hité­nek történetére, Nagy Apostolára és hit­hűségére a maltai ! A római birodalom bukása után a sziget ismét egyik kézből a másikba ke­rült. Vandálok, gótok s a nép vándorlás­nak talán valamelyik egyéb népe is fog­lalta el egymás után egymástól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom