Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-10 / 32. szám

1918. augusztus 10. gokra az irtó háború. Harc volt, amelyben nem védhettük magunkat. Hiába is védtük volna, mert az Isten sújtó keze elől úgy sem menekülhettünk volna el. Most, mikor már túl vagyunk a gyászos napon, bő tér nyilik az elmélkedésre. A hirtelen ránk törő veszedelem közepette sokszorosan láttuk a bajt ott is, ahol nem volt olyan nagy ; most utólag pedig arra eszmélünk, hogy tévedtünk a baj nagyságának megítélésében. Mert a pusztulás valóban nagy minden téren. 'Alább részletesebben beszámolunk az árviz pusztításáról, itt gondoljunk csak arra, hogy mennyi veszteség érte a várost. Az egyébként is semmit érő fürdőévad, azt hisszük, e nappal befejeződött. Fürdősemk itt hagytak bennünket, mi pedig talán busulni járjunk le a Balaton partjára ? A sok baj betetőzéséül még csak ez hiányzott. Az uj szárnybontás sem tudta a vágyak tömegét a megvalósulás légkörébe emelni. Letörte a vágyak szárnyát egy nálunknál hatalmasabb Úr A szomorúság óráiban nem akarunk senkit sem vádolni, senkinek sem szemrehányást tenni azért, hogy a veszedelem csökkentése miért nem volt lehetséges. De mint mindig, úgy most is kimondjuk, ami a szivünkön fekszik: az igazságot. Szerény véleményünk szerint az árviz nem vitt volna végbe akkora pusztítást. ha kellőképen gondoskodva van arról, hogy a víz levezetése könnyű módon megtörténhessék. Ezt azok tudják leginkább, akik szemtanúi voltak az alsó városrészben a viz dühöngésének. Előkerül tehát újra a csatornázás kérdése. Ez többé nem odázható el. A város nem térhet ki azon jogos kívánság elől, hogy lakói vagyonának megőrzéséért ezt az anyagi áldozatot meghozza. Szomorú példa int ugyan e munkára, de még most sem késő. A csatornázás azután magával hozza az utak, hidak, vízlevezetők rendezését is. Nem lehetetlen ábrándok teljesítését kéri ezáltal különösen az alsóváros lakóssága, hanem jogos kívánságának a kielégítését. Mert a város minden adófizető polgára életének és vagyonának egyformán drágának kell lenni a vezetőség előtt. Az árvízről és pusztításáról, mint szemtanú, K' következőkben számolok be : Vaxátmip délután 4 óra körül vészes felhők tornyosuiak a vidék felett. A sötétség kínzó aggodalmakat ébresztett. A nyomasztó lég nem jó jel volt. Mindenki a legrosszabbra gondolt Az ég felé irányzott tekintetek elárulták a kínos aggodalmat. Mindenki félt s a következmények azt mutatták, liogy nem alaptalanul. Csakhamar olyan felhőszakadás következett be, amilyen már 2 évtizede nem volt a vidéken. O'y mennyiségű viz esett le, hogy a levezető árkok nem voltak képesek befő gadni. Ebből származott a veszedelem. A felhőszakadás után t.együuk egy körsétát a városban. Legyen első állomásuuk az alsóváros. A veszedelem itt volt, a legnagyobb. A közeli hegyekről lerohanó viz itt gyülemlett, össze. Az utcákon mint valami megvadult szörnyeteg, ugy rohant a piszkos ár. A hatal mas tömegű vizet a nagy árok n»m volt képes levezetni. Nem pedig azért, mert a meliékcsaiornák nyilása nagyon szűk S ig}' csakhamar gyűlt a viz a Vásár tér é-< Rákóczi-tér között. A folytonos növekedés miatt- mindinkább visszafelé nyomult nz ár, állandóan viz alatt tartotta a közellevö utcákat A házakar. eltorlaszolták, hogj

7 a viz ne tudjon behatolni. Mindenki munkában volt. A kétségbeesés serkentette a dologra. Ebben » pillanatban kell végig nézni az alsóvárost. Aki nem látta, annak nincs ii fogalma arról a kétségbeesett küzdelemről, melyet az ember folytatott a vizzel. Az aránytalan küzdelem bizon}- az ember legyőzetésével végződött Jajveszékelő emberek raja tehetetlenül nézte ellenségét, mert gyenge ereje csakhamar elfogyott. A félelem hangjai igyekeztek túlharsogni a szennyes viz robaját. De ebben is az u'óbbi maradt a győztes. A veszedelem minden fázisát leírni nem lehet Azokról kiki a saját lelkével tudna beszámolni. Halvány képet azonban szerezhetünk róla, ha a pusztulás szinhelyet nézzük. Megdöbbentő az a pusztítás, ami szemünk elé tárul. Itt is, ott is összedőlt házak. Az egész alsóváros egy nyomortanya. Az emberek eg}' része néma megadással tekint tönkrement vagyonára, a másik rész pedig sirásáva], jajveszékelésével hirdeti a világnak •izerencsétlen-éi.ét Elpusztult sok minden. De a pusztulás annál nagyobb mérvű, mert szegény embereket sújtott. Kiűzte őket meleg fészkükből, elrabolta, tönkretette kis vagyonukat. A házakba betörő viz kimosta őket menedékhelyükről. Az ö káruk a legnagyobb, az ö küzdelmük volt a legerősebb, az ő nyomoruk a legkiáltóbb. Ok a nap vesztesei, a szegény, a n3'omoruIt árvízkárosultak. Ha szemünk gödié' en csillog a részvét könnye az egyesek nyomorán, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mennyi Végiv 870-ben egy arab-szarucéu törzs, az aghlabitd hóditotia meg s uralkodott rajta két évszázadig. Uralma szelid és okos volt, Multa sokat köszönhetett nekik. Emléke él a világhírű máltai erődökben és a rendkivül sok arabos tulajdonnévben. Maga a sziget mai neve in «rab formája az ősi pún Mell'cha s római Melitet névnek. A XI. század végén a normann hódítók tették rá kezüket : Roger, Szicília uralkodója htt Málta ura is. Ekkor kezdődött, a szicíliai befolyás a szokásokba, .törvénykezésbe ós nj'elvbe. A törökök megjelenvén Európában, tei mészetesen Maitára is rávetették szemüket, de a szigetlakók bátor e lentáüása minden hódító törekvésüket, meghiúsította. 1522-ben kezdődik Málta újkora. V. (aragoniai) Károly császár, VII. Kelemen pápa közbenjárására az elveszteti Rliodusért kárpótlásul Máltát (és Tripoliszt) a jeruzsálemi Szent János-Lovagoknak adományozta. A lovagrend uralma igen változatos volt. Mindenesetre nekik köszönheti Malta, hogy nem jutott végre is török kézre ; fővárosát, Lavalettát is a lovagrend Lava'ette nevü nagymestere alapította. Az ősrégi erődítmények helyreállítása és szinte beveh»tetienné javítása és sok más megbecsülhetetlen emléke Maltának a Lovagok nevéhez fűződik. Viszont a Lovagok ma is e szigetről vett nevet viselik (Máltai Lovagok) s a máltai nyolc csúcsú kereszt egyik különleges alakja a Szent jeinek. Ámde midőn a békés idők az erkölcsök lazulását okozták, a Lovagrend is elpuhult, fényűző és világias éleiet kezdett élni. Ez/el járt aztán a népnek mind nagyobb megterhelése, jogainak, kiváltságainak íolvtonos megsértése, — a vége a szomoiú dekadenciának : a nép többszöri föllázadása a Lovagrend ellen. Ezt jól t iidta Napoleoii s azon ürügy alatt, hogy onnan akar Egyiptom meghódítására indúíni, 1798-biai három napi ostrom után könnyen elfoglalta a szigetet, melyről azt mondotta : «Európa legerősebb pont,ja». Malta azonban már a negyedik hónapban lálla, hogy a francia uralommal nem sokat nyert; mikor ősi jogaik egyre sérelmet szenvedlek, templomaik kincsei egyre fogyni s végi" vallásuk is bántalmakat ke/dett szenvedni : föllázadt a franciák ellen s angol és portugál segítséggel két évig úgyszólván internálva t

Brtoiták a francia helyőrséget az erődben. .Jött aztán a ravasz angol s 1800. szeptember 4-én kikergette a franciákat ; ez persze nemzetközi diplomáciai bonyodalmakat vont maga után, melyeknek Waterloo vetett véget. Az 1814-iki párisi egyezményben Máltái az angolok kapták meg, amint ö maga hőn óhajtotta. Malta tehát igy került mai urának kezébe. De megbánta, hógy oly könnyelműen odaadta magát az angolnak. Még ma sincs kibékülve vele. Hiába díszlik a helyőrségi palotán az 1814-ben oda készült felírás : «Magnae et ínvictae Britanniáé Melitensium amor et Eutopae vox has Insulas confirmat. A. D. 1814 » Pedig kár. Mert solui Maltának olyan jó dolga nem volt talán. Az angol teljes szabadságol enged minden téren : vallási, politikai, társadalmi téren. Féltékenyen őrzi, pompás intézményekkel, gáláns kormányzással, okos közigazgatással, mindenféle kedvezményekkel felvirágoztatja, gazdaságilag, kulturailag. Inkább — hogy lúgy mondjuk — hatalmas, de okos és jó férj, mint büszke és _ szigorú úr. S a máltai mégis csaknem (vagy talái: igazán) utálja és gyűlöli az angolt. Miért ? Erre a felelet, : ez a nemzetek lélektanának titka ! A mai Malta mindenkép sajátságos és érdekes. Ami nem máltai benne és rajta, angol. Angol H rend (a botos rendőrrel), angol a tisztaság, a célszerűség, a pénz, a bélyeg, a kard helyett sétapalcával járó katonaság, angol a biztonság, itt-ott a felírás, a fő hivatalos nyelv (a máltaival), angol az egész szigetet behálózó billiárdsima országút, angol az erődök csodás és páratlan épsége, — a többi minden máltai : a nép, a nyelv, a hit, a becsületesség, a kedvesség, a vendégszeretet, a koszt, a házak, a madárfürdőszerü erkélyek, az egész sziget, a jellege, a jelleme, s a XXIV. eucharisztikus kongresszus jellege, különlegességei, fénye, bája, tüze ! Nyári mulatságokra laiUPÍOllOk, kOltötti ÓS SZe^Üll - igen előnyös áron kapható SUJÁNSZKY könyv- és papirkereskedésében. -