Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-12-07 / 49. szám

2 , pintatot, szóval tanitó és nevelő művészetet. Követeli, hogy haladjon a tanitó a korral, tanulmányozza a művelt nyugat fejlettebb pedagógiáját, ismerje meg a legújabb módszereket s azokat, összevetve a maga gyakorlati tapasztalataival, úgy és oly módon igyekezzék alkalmazni, hogy a népiskola feladatát és célját: az ifjúságnak alapvető egyéni nevelését a gyakorlati élet és a nemzet kultúrai és erkölcsi közössége számára minél tökéletesebb, eszményibb formában érje el. Míg azonban az utasítás a tanítói és nevelői munkásságot művészetté avatta s az iskolai nevelés végcélját eszményi magaslatra, emelte addig korántsem nyújtott módot arra a tanítóságnak, hogy tudását, tapasztalatait öregbítse, hogy egyéni művészetét kifejleszthesse. A nemzet napszámosaira bizza egyszerűen, hogy szerezzék meg azt a képességet, melyre a népiskolai nevelés ideális céljának megvalósítása érdekében nekik elengedhetetlen szükségük van. A cél kijelölve, az út és mód megválasztása azonban a tanítóság lelkiismeretére van bizva. Mintha csak egyenesen a magyar tanitóság ideális lelkesedésére épitett volna a közoktatásügyi kormány, mely lelkesedés oly sok nehézségnek volt leküzdője s oly sok üdvös eszmének megvalósítója. S a nemzeti kultúra alapvető munkásaiban tényleg nem is csalódott a kormány. Lángoló lelkesedésük, hivatás szeretetük most is megtalálta a helyes utat a cél elérésére. Példával a főváros tanitósága szolgált, kiknek sürgetésére megalapították óriási áldozatokkal a pedagogiumi szemináriumot, hol évenkint több száz fővárosi tanitó sajátítja el az utasítás követelte magasabb tudást és ismeri meg közvetlen tapasztalat utján a modern pedagógia BALATONVIDÉK legújabb vívmányait. De a főváros, mint iskolafenntartó még ezzel sem elégszik meg. Évenkint több tanítóját küldi külföldi tanulmányútra, pedagógiai kurzusokra. Ez idő szerint a németországi yena az a hely, hol évenkint a nagy szünidőben találkozót adnak egymásnak a külföld nagynevű pedagógusai. Itt vitatják meg a legújabb eszméket; itt próbálják ki gyakorlatilag a legújabb módszereket, szóval itt a modern neveléstudományok kútforrása. Ide seregük most már évről-évre mind több és több magyar tanitó is. A fővárosiak példáján felbuzdulva a vidéki kulturális gócpontok tanitósága is akcióba lépett. Az iskolafenntartók és a helyi társadalom mindenütt méltán3

Tolják a tanítók buzgó törekvését s hathatós anyagi támogatással megnyitják előttük az utat a haladás, az önművelés és a tanítói nevelői hivatás művészetté fejlesztése felé. S hogy a hozott áldozat nem esik hiába, hanem nyomon követi az illető iskola színvonalának emelkedése, az még vitatárgyát sem képezheti, valamint az sem, hogy a jövő generációnak nevelése és oktatása érdekében hozott áldozat sohasem hiábavaló és sok. Nemz;eti létünkjövő fejlődésünk és haladásunk, oly hőn óhajtott függetlenségünk, vagyoni gyarapodásunk kiépítése a fiatal generációra vár, illő tebát, hogy erre a nagy feladatra méltókép neveltessék. Örökségül necsak jelszavakat hagyjunk számukra, mint ahogy mi kaptunk, banem útravalóval is lássuk el őket. Mi is, kikre e város jövő generációjának nevelése és oktatása bizva van, teljesen átérezve és megértve az utasítás fen költ szellemét s azt, hogy ez a kulturáért oly nagy áldozatokat hozó város méltán elvárhatja tőlünk, hogy iskoláit a kor színvonalán tartsuk, indittatva érez1913. december 7. zük magunkat követni azt a példát, mely célra vezet. A lelkesedés, a hivatásszeretet bennünk nem híán}

7zik. Időt, munkát, fáradtságot, buzgóságot, mi is készséggel áldozunk és áldoztunk a múltban is. Az ige testet öltött bennünk. Vágyunk és óhajunk, a korral haladni, s iskolánkat oly színvonalon tartani, hogy méltó büszkesége lehessen a város közönségének. Célunk az utasításban lefektetett elvek valóra váltása mellett a tanítás és nevelésben a legtökéletesebbet nyújtani. Ámde a magunk részéről készséggal felajánlott munka, lelkes buzgalmon kivül áldozatot hozni mi nem tudunk, miért is azon tiszteletteljes kérelemmel fordulunk iskolafentartó hatóságunk, a képviselőtestület s a város társadalmához, hog}

T megfelelő anyagi támogatás nyújtásával kegyeskedjék lehetővé tenni nekünk, hogy testületünknek legalább két tagja a jövő szünidőben részt vehessen a yenai pedagógiai kurzuson. Hisszük és reméljük, hogy nemes törekvésünk teljes méltánylásra talál s a hozandó áldozat is meg fogja teiemni a maga gyümölcseit. Keszthely, 1913. dec. 4. (ít tanítótestület. A Georgikon-kör gyűlése. A keszthelyi ni. kir. gazd. akadémiai hallgatók Georgikon-köre 1913 dec. 1-én a Hungária nagytermében szakgyülést tartott. A tárgysorozat ez volt : 1 Elnöki megnyi

!ó. Mondta Mariina Mihálv. 2. A talajbakteviumok jelentősége. Irta és felolvasta Koncz András. 8. A magyar marba jelentősége Vitakérdés. Előadtu Erdős István. A g\ülés 3/

i 5 után kezdődött s elhúzódott majdnem 1/

2 8 óráig. A nagyszámú hallgatóságon kivül jelen voltak : Bogyaj' Máté, Kummer Mihály, Vidosfalvy Ernő, Holly Sándor, Sparszam Pál, Toldi Szabó iiultam az iskolában, hogy a magyar nyelv egyik sajátsága, hogy egynél nagyobb mennyiséget kifejező számnevek után is egyes számot használ, üizer óv, sok ember; ez volna a helyes ós nem ez : ezer évek, sok emberek.» De később ezt állítja : «A számnévvel való logikus összeegyeztetésnek ez a módja egyre szaporodik, egyre szélesebb rétegekben válik általánossá. És meg vagyok győződve, hogy ötven év niulva az iskolában is igy fogják tanítani : sok emberek, sőt taláu így is : ötven koronák.» Itt határozottan épúgy téved Szász, mint másik állításánál, hogy helytelenek az ilyesféle mondatszerkezetek : Margit és Pista lement a kertbe. Szerinte a helyes magyarság ez volna: Margit és Pista lementek a kertbe. Néhány nappal utóbb újabb cikk jelent meg, amely válasz akar lenni Szász Zoltán tárcájára. Október 23-án Csermely Gyul a ir «Egy kis nyelvészkedés* cimeu, és megdönti Szász előbb emiitett két állításának tarthatóságát. Igen érdekes Csermely okoskodása ! «A szám a magyar nyelvben sohasem az egész tömeget, hanem mindig a tömeget alkotó egyedeket határozza meg. Ezért, mondjuk, hogy : száz juh és nem száz juhok. Mert hiszen nem juhok vagyis juhok tömege van száz (ez szigorúan véve száz csoport juhot jelentene), hhuem ab'oau a bizonyos csoportban a juh nevü állatból, mint 'egyedből épen száz találkozik. > Később folytatja: Vegyünk egy mondatot, melyben a számnév és az utána következő főnév után még egy, az előbbi kettőt közelebbről meghatározó szó foglaltatik. Például : három véka buza. Most Írjuk ezt Szász Zoltán szerint igy : három vékák buza.» Ezt már c*ak seuki sem fogja helyes, a magyar nyelv szellemének teljesen megfelelő s.zófűzésnek tartani ! Botlik azonban Csermely ott, ahol az • Ilonka és Jenőke lesétálnak a kertbe«-féle szerkezetek helyességéről beszél. Azt állit,ja ugyanis Csermely, hogyha a cselekvés önállóan, nem közösen történik, nem együttes a cselekvés, akkor a többesszám használata helytelen, ha azonban a oselekvés a két alany részéről közös, szinte kettéválaszt.hatatlan, akkor a többesszám helyes ! Pl. •Spanga Pál és Berecz Imre együtt hajtották végre a gyilkosságot.» Én azonban szerény érzékemmel nem érzem a két cselekvésben, Ilonka és Jenőke lesétálásában vagy Spanga Pál és Berecz Imre cselekvésében mennyiben nem önálló az első és mennyiben közös cselekvés a másik. Szerintem miudakét mondatban föltétlenül az egyesszám használata a helyes. Csermely Szász Zoltán állításain kívül még Kazár Emil egy talán nem is annyira helytelen, miut ma még szokatlan kifejezése ellen emel kifogást. tGrondoiom, Kazár Emil írótársam volt az első, aki bevezette a magyar irodalmi nyelvbe ezt az igét : aranylik. Ami valaminek aranyos fényben való ciillogását jelentené.> Helyteleu azonban az az álli'ása, hogy a —lik képzővel csakis « valamely egyszerű, vagyis nem összetett pozitív színből, de mindenesetre csakis szint jelentő szóból lehet igét alkotni.* Ea nem áll, amint azt Franczia János november 5-én megjelent • Irodalmi- és népnyelv» cimü kis cikkében be is bizonyítja. Egész csomó szót gyűjtött össze, melyekben nem szin az alapszó : Fénylik, hanyatlik, villámlik, botlik, magaslik, hámlik, vedlik, hajlik, sötétlik, bűzük, ízlik, sereglik, zajlik, rémlik, ömlik, | döglik, *íklik, áramlik, bicsaklik, fenekük, aránylik, háramlik. Ha most ezek közül kiválasztjuk a következőket : fénylik, villámlik, hámlik, bűzlik, ízlik, sereglik, zajlik, rémlik, döglik, áramlik, feneklik, aránylik, vagyis azokat, melyekben a tőszó főnév, akkor nem fogjuk helytelennek, csupán szokatlannak találni az aranylik igét. Ott, van azonban Francia megakadva, hogy az aranylik nem fejez ki «valamely fizikailag osztható tüneményt.* Hogy ezzel mit akar mondani, épen oly homályos előttem, mint a következő mondata: <Nem lehet tehát, helyes aranylik, ezüstlik, naplik, csillaglik, mert habár főnévből is lehet a