Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-20 / 29. szám

1913. julius 20. megtévesztése. Manap ugyanis mindenki tudja, hogy mekkora különbség van a kopirozás és egy eredeti kép megfestése között. Pedig ezen a kiállításon összetéveszthetik a képek eredetét. Igy lehet csakis megmagyarázni azt, amit pedig intelligens embertől is hallhatott az ember, hogy például őneki legjobban tetszik a <Három mac*kafej» c. kép. Ami bizony légyen bármily preciz, mégis csak másolat és ezzel szemben találunk nagyon is qualitásos eredetieket. De az eredeti festőié nyek közt is (sok kiváló mellett) egész sereg oly ordító hibákkal és ferdeségekkel teljes naiv művet látunk, hogy ezek után a műértő felháborodása ós laikus teljes összezavarodása legkevésbbé sem csodálható. Az utóbbiak ugyanis azzal lépnek be a tárlatra, hogy ott kész műértékeket fognak találni. Pedig épen a juri (ami itt hiányzott) volna arra való, bogy a közönséget biztosítsa a tárlat nívójáról. A párisi Sálon des Independants juri mentes, mert itt a közönség maga gyakorolja a bírálatot. Igen, de az első kiállítást nem most rendezik ott. És vajon felléptetnének-e műkedvelő hangversenyen olyan egyént, aki még csak az Uncilismuncilít tudja elzongorázni ? És itt többen vannak, akik jelenleg még nem állanak ennél magasabban a festésben. S az emiitett két momentum nemcsak a közönséget érinti, de érinti a kiállítók közül a gyengébbeket is, mert képeik befogadásában elismerést látnak s nem íogják érezni a további tanulás szükségét. Vesztesek pedig a kiállítók közül épen a legértékesebbek, mert a gyengék elismertetése őket rövidíti meg. A közönség és a művészet érdeke tehát egyaránt megkívánja, hogy a kópiákat mereven válasszák zöttük sokfelé felosztva találkozunk ítegens perger István képeivel. Ha eddig hangúlatról beszéltein, akkor most szeretném a kritikus személyéi magamra ölteni. Várady Lajos és Oppel Imre képeit kritizálni szeretném. Nem elfogultságból hanem szükségszerűségből, mert velük szemben ez volna a helyes eljárás. Hangulatot irni az ő képeikről sokkal nehezebb, mint kritikát. Várady Lajos Napfelkelte c. képén találnék kifogást, de igy hasouló elvezettel gyönyörködöm benne, mint akár a többi, a Balatonnal vonatkozásban lévő képeiben. Hul ámtorlódás a vizén, csendes hullámzás, a vitorlával játsző szellő, a balatoni holdvilágos éjszaka ábrándokat szülnek. Merész konstrukciója arányos színeivel ós határozott vonásaival. Oppel Imre képei még inkább kiállanák a kritikát. Ö a legváltozatosabb. Nála látjuk igazában kiállítóink között, hogy művész hazája a nagyvilág. Változatos sziuü képei különböző tájakról regélnek, hol a festő lelke a pihenés óráiban az ábrándokat sziliekben valósítja meg. A Balatontól az Adriáig száll a képzelet. Kiinduló pont Gyenesdiás s közben sok az állomás. Elandaloghatunk a csendéletekben s a festő önarcképét odaállítva a hegedűcsendélet mellé, az elsőn az éleslátást, a másodikon a finom megrögzitóst nézzük. S ha pillantásunk eljut a «Landoki hid»-ig, nyugodnunk kell, hogy szemfényvesztés el az eiedetiektöl, továbbá juri, de mindenesetre művészjuri, ha bármily enyhén is, de megrostálja a beküldött an}

7agot. Akkor azután nem fogunk t'öbbé látni félköríves horizontokat és a háttérben az előtérbélieknél nag3

Tobb embereket és hegyre mászó házakat. Azonban nagj

7 értékek is találhatók a kiállításon épen óriási ellentétben az említettekkel és főleg ezek nyújtják a reményt a legközelebbi kiállítás teljes sikeréhez. Dr. Csák Árpádban igazán agilis vezetőt nyert a mostani csoportosulás és hisszük, hogy az ő buzgalma és művészet szeretete ki fogja küszöbölni azt is, ami még eddig zavarta a kiállítás összhangját. Oppel Imre és Grensperger Ernő kiforrott, értékes művészek, képeik a budapesti tárlatok nívóján állanak. Külön kell elismernünk Bobay Gryőrffy Jánosné úrasszony érdemeit, aki nemcsak hangulatos tájképeivel emeli a kiállítás értékét, de plain-air iskolája révén a legközelebbi kiállításon már műkedvelőink nagyfokú haladását fogjuk neki köszönhetni. Végül két igazán tehetséges műkedvelőre kell rámutatnunk és pedig Jakab Lajos főgimn. tanárra és Stein Andorra, kiknek munkáit mintául állithatjuk a többi amatörök elé. A modern nevelés hibái. *) Irta Pafaky Béla. A jebnkor a haladás kora. A folvtonos törekvés, a lázas kutatás, a hangyaszorgalom és a folytonos tökéletesbités olyan fejlődést bir felmutatni a tudomány, az ipar és kereskedelem elöhaladása és felvirágzásában hogy bátran nevezhetjük a jelenkort a gőz, a villám és a papiros kor*) A derék nevelőnek ezt a gazdag tapasztalatokra valló s mindig időszerű cikkét aján\juk k. olvasóink szíves figyelmébe. Szerk. nélkül nézhessük tovább Györffy Jenőné képeit. Győrffy Jenőné valódi asszony. Képein nem tagadja meg önmagát. Szereti a sejtelmeset, imádja az erdőt. Hangulata a fák közé vezérli. Készülő álmába a nyírfáktól kér édességet s ugyancsak a nyírfák kai búcsúzik a nyártól s alattuk búslakodik ősszel. Ábrándozó lehet, ogy képzelem, hogy holdas éjjel nem festeni akart, kanéin átélni a hangulatot s lelke csak azután szólalt meg a felejthetetlen éjszakát ábrázoló színekben. Méltóan fejezi be képei hatása körsétámat a kiállításban. Ez az első utam volt a kiállításon. Azóta már számtalanszor végignéztem a képeket. Hangulat azonban csak először támadt bennem, mert később mindinkább felébredt bennem a kritikus szelleme. Kritikushoz pedig nem illik az elnézés. Minden megtekintés után újabb kifogásolni valót fedeztem fel az egyes képeken. Azért beszéltem a képekről általánosságban. Mindegyikről külön szólni lehetetlenség volna, a technikai kivitelt hibáztatni pedig nem az én dolgom. Ha a képek esetleges kritikusa is annyi lelkesedéssel, annyi jóakarattal és oly nagy szereteltei bírálja meg a képeket, akkor a kiállítóknak nem lesz okuk sem a haragra, sem a szégyenkedésre, hanem új erőt merítve lelkesedéssel tovább szántják ecsetjükkel a vászon rögös, de annál több virágot termő tereit. szakának. Oh, de ezen fény mellett ott van az árnyék is és mennél ragyogóbb a fény, annál áthatlanabb a sötétség, mivelhogy a haladás kora nem m"nt az önz^stö . Sokszor önző érdek, anyagi alacsony vágyak vezérlik nemcsak az egyes embert, hanem az egész társadalmat is. Manapság mindéi.ki hirtelen meggazdagodni, mindenki csak élvezni és múla ni akar, ennek szomorú következménye a sok sikkasztás, gyilkosság és öngyilkosság. Az idegen vagyon, embertársamig élete m-i már nem szent többé Mert elmondhatjuk, hogy az emberiség nagy részének szikéből kiveszett a kegj'elet nemes érzelme, kiveszett az igazság szeretete, kihalt a becsületéizés ós hallgat a lelkiismeret. E/.en szomorú, káros állapotok okát, a modern nevelés helytelen kinövéseiben találjuk. Korunk inaterialisztikus iránya az állami, az egyházi és a szociális viszonyokban, a sajtóban, az iskolában is mutatkozik, de leginkább hibás a ferde családi nevelés. Az erkölcsi élet alásülyedése mind két nemnél, a fényűzés, az urliatnámság terjedése nagyon is szükségessé teszi egy jobb, egy helj'esebb nevelési rendszer felállítását. Mert korunk fizikai, erkölcsi és szociális hibáit csak ugy javíthatjuk meg, ha a jövő nemzedéket szigorúan és lelkiismeretesen az elmélet, a gyakorlat és a tapasztalás által gondosan kipróbált elvek szerint neveljük. Nem elég, ha a nevelés általános műveltséget ad az ifjú nemzedéknek, nem elég, ha a társaságban beszélni tud korunk legújabb találmányairól, nem elég, ha az újságok révén a jelenkor nevezetesebb alakjait ismeri ; hanem szükséges, hogy nevelése elérje azon íokot, honnan tiszta fejjel, nyílt szívvel, önérzetesen haladhasson az életnek göröngyös utain, hogy vigasztalódjék a bánatban és békülékeny legyen az ellenséges sorssal szemben. Hogy a, munkát, és a fáradságot tekintse az éiet főgyönyörüségének, hogy édes övéit, szeretni, javukat szolgálni Midjf, hogy hazáját szeresse, hogy Istenével szemben alázatos, embertársaival szemben szerény, az élettel pedig megelégedett legyen. Ha a mai nevelésnek, az emberi léleknek ilyetén fejlesztés volna a célja, de sok késő bánatnak, de sok szülői fájdalomnak, de sok keserű könnynek venné elejét ! Ha a szülők ezen nemes cél elérésére törekednének, lehetne reményünk, hogy az életnek nem léha, hanem acélifjakat, nem fetpiperézett, semmi jóért lelkesülni nem tudó divatbábokat, hanem igazán jó feleségeket és anyákat nevelnének. Egyik hibája a mai modern nevelésnek, hogy nincs benne igaz szeretet. A legvásottabb gyermek ép ugy megérzi 'a szülői szeretel jótékony hatását, mint a nagyon is elkényeztetett gyermek. A büntetési meglehet szokni, a dédelgetést el lehet tiirni, de az igazi szeretetnek szivünkben kell élni. Maga Pál apostol igy irt, a korintusbeliekhez —~ levél 13-ik részben : Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólnék, ha szeretet nincsen bennem olyanná lettem, mint a zengő érc ós a pengő cimbalom. Ha minden titkot és jövendőt tudnék is mondani, ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok. Ha minden marhámat a szegények táplálására költenéin is, ha szeretet nincs bennem, semmit, sem használ az nekem. Mert a szeretet hosszútűrő, kegyes, nem irigykedik, nem fuvalkodik fel, nem örül a hamisságnak. de örül az igazságnak. A szeretet mindeneket elfpdez, mindeneket hiszen, mindeneket remél és mindeneket eltúr. Pál apostol eme szavaiból kitűnik, hogy a szeretet ama lelki erény, mely képes a nevelésben csodákat művelni ; de viszont a szeretet tulhajtása, az anyai majomszeretel a modern neve'ésnek egyik legnagyobb hibája. Oh hány é

s hány gyermek volt, van ós lesz, ki az élet nagy iskolájában saját szerencsétlenségén tapasztalja az elfogult, apai és anyai szeretetnek káros következményeit. Mert az igazi szülői szeretet nem kíméli a vesszőtől rakoncát-