Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-20 / 29. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, I9Í3. julius 20. 29. szám. JE^olitili^fci líetilap. MEGJELENIK H E TENKINT KGYSZKii: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL 1 VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbi­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK : 10 K. — f. Negyedévre 5 K. — t'.j Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. Ady pere. Azt olvasom, hogy az Ügyészség Ady Endrét, a nyugatosok feje­delmét, egy verse miatt perbe fogta, mert hatóság elleni izgatást talált benne. Az Ügyész ur, aki a pert megindította, kitűnő talányfejtő lehet, mert Ady versei semmi­vel sem szoktak világosabbak lenni, mint a néhai Pyihia jóslatai, melyekkel az ókor tiszteletre méltó népeinek annyi hiábavaló fejtörést okozott. Kránitz püspök aranymiséje. Veszprém segédpüspöke, akit páhoki plé­bános korából Keszthelyen i« jól ismernek, aranymisé|ére készül. Hogyan? Megmondja a Veszprémi Hírlap, mely a következőket irja : «Kránitz püspök ur őméltóságának következő adományairól nyertünk biztos tudomást : Százluitezer korona a vesz­prémmegyei r. katb. elemi népiskolák do­logi kiadásaira. Az angolkisasszonyok veszprémi cSancta Maria» intézetének hétezerkétszáz korona. Az irgalmas nő­vérek veszprémi intézetének háromezer korona. A veszprémi papnevelő intézet­nek háromezer korona. A Szent Domon­kos papi nyugdíjintézetnek ötezer korona. A Gondviselés tanitói nyugdíjintézetnek ezer korona és végül az alsópáhoki plé­bánia részére letett párbérváltság ala­pítványát a most. hozzácsatolt tizennégy­ezernégyszáz koronával kiegészítette Hatvanezer koronára. Őmél tóságánal; a kor szükségleteit szem előtt tartó nagy alapitványainak örömhíre sok gondokkal fölszántott ar­cot fog derűre simítani, sok szívben fa­kasztja fel a hála érzetét, sok kezet kul­csol imára. Mikor túláradó örömmel adunk hírt a cholt kéz» tiszteletet pa­rancsoló munkájáról, kívánjuk 0 méltó­ságának, hogy ötvenéves papi életének kezdetén legyenek nagy tettei, Istentől sok kegyelem és áldásnak gazdag forrá­saivá.* A keszthelyi műkedvelők kiállítása. Irta Lénárd Imre. A vidéken rendezett kiállításo­kat nem annyira a merkantil érdek, mint sokkal inkább az a nemes cél hozta össze, hogy a nagy centrumok mozgalmaitól nagyon is elmaradt vidék Ízlését és müértését neveljék és lassan lassan a század általános művészeti mozgalmaihoz csatolják. A keszthelyi kiállítást (leg} ren dilettáns vaay nem dilettáns) szin­tén csak abból a szempontból Ítél­hetjük meg, mennyiben járul hozzá a közönség neveléséhez és az izlés fejlesztéséhez. Az emiitett szempont szerint vizsgálva e kiállítást, óriási érték­beli ellentétek ötlenek szemünkbe mind a nagy általánosságban, mind pedig az egyes kiállítók qualitásában. Természetesen magában véve azt, hogy kiállítást rendeztek, a leg­nagyobb mérték ben helyeseljük. Azon­ban, mint már említettem, nemcsak fény, de árnyék is előfordul. S da­cára a fényoldalaknak, le kell szö­geznünk azt a tényt, hogy ez a ki­állítás ugy, ahogy most van, inkább kár ékony hatást gyakorol a. pub­likumra, semhogy nevelné. Szavam pediglen legkevésbbé sem sújtó kri­tika akar lenni, de sokkal inkább jóindulatu tanács, amit e sorok Író­jától elfogadhatnak, mert mint az Ifjú Művészek Egyesületének igaz­gató elnöke Budapesten és vidéken nem egy kiállítását rendezte a ne­vezett művészegyesületnek ós ezek révén a tárlatlátogató tömeg pszi­chológiáját nagyon is jól ismeri. Igen is kártékony hatású ez a kiállítás már csak azért is, mert ere­deti festményeket és kópiákat min­den megkülönböztetés nélkül kever­tek össze. Ez a publikum nagyfokú J BALATON VID ÉK T A HCAJ A. Hangulataim a képkiállításon. Irta Gárdonyi Gáspár. Üresen hangzó cim: a keszthelyi mű. kedvelők képkiállitása ; s a cim alatt mégis mennyi tartalom. Rongyos ruhába öltözte­tett nemes lélek, szerény külső alatt la­kozó tudós. Róla is, mint minden Keszt­helyi vállalkozásról lekicsinylőleg beszél­tünk. Most már be kell vallanunk tévedé­sünket. Nem a kritikus beszél belőlem, hanem az ember, aki elmentem, hogy gúnyos mo­sollyal végigjárjam a sok ki állított képet. Nem csalatkoztam magamban ; mosolyog­tam. Ámde mosolyom nem lenézés, leki­csinylés, hanem a szinek által bennem kel­tett érzelmek külső kifejezője volt. Ahol ennyi tartalmat, ennyi művészi vonást., a színeknek ekkora változatosságát, és har­móniáját látom, ott szinte kétkedően szó­lal meg bennem a szerény szemlélő. Kri­tikát is lehetne mondani, igazságos, részre­hajlatlan, a művészi követelményeket szem előtt tartó kritikát. Ámde ez mindig há­látlan munka volt s különösen az a mai világban. Beszéljen hát belőlem a csendes szemlélő. A sok kiállított kép és a sok kiállító személy miatt, nem is tudtam, hogy me­lyik képet nézzem meg először. Kétkedé­sem közben szemembe ötlöttek a háttér sötét megvilágítású képei. Csikós Bella ne­vét olvastam a képek alatt. Kedves táj­képek. Nem hiányzik egyről sem a víz. Majd erdők közöft. folydogál, majd szelíd lapályokat öntöz. Az égig nyúló havasok­nak a parti növényekkel való ellentéte a lélek mélységébe hatol. A parti házikó, a bárkájával vizén ringatózó halász, a sok virág, r a lélek belső tartalmának a hirde­tői. Érzelmeinek lágvsága tükröződik vi­rágos képein még akkor is, ha csendéle­teibe egy-egy leheletlen szin kerül. Férfiasan ellentétesek Hencz Lajos ké­pei. A Balaton inspirálja. Ragaszkodik hozzá, mint a haza megszentelt íögéhez. Ismeri a mi várvilágunkat s erős vonásai alól keményen emelkednek a magasba Szigliget és Tátika romjai. A várromot környező erdőségekben bőgő szarvast Hencz Lajos képein élénken látjuk. Tekintetünk mindig a Balatonon nyugszik meg s a festő ért hozzá, hogyan variálja előttünk a zalai, somogyi és veszprémi partok vi­rányos mezőit. Elvezet bennünket a Kis­Balatonba a Zalán át. Távoli világot mu­tat be a Cserna völgye c. képén. Látására azt gondolom, hogy most. is azt a vidéket járom. Ráchel imáján az én szivem is meg­rendül. Mindegyik képén nagy ura a szí­neknek, a távlat kiváltságai közé tartozik. A nem kritikus kifogásolni valót nem igen talál. Gyakorlott kézre vallanak Jalcab La­jos képei is. Fakadó virágai közt azonban fel-feltünik valami, ami mintha a bimbót hervsdt virággá tenné. Illatozó lég közé varázsolja néhány képe az ábrándozó em­bert. Jó bevezető és hangulatkeltő a többi képekre, melyeket puha leánykezek vetet­tek vászonra. Ezek nem művészi alkotások. De ne­künk nem is műremekek kellenek. Akkor uem felelne meg a kiállítás a kitűzött cél­nak. Azért nem mer belőlem megszólalni a szigorú kritikus. Mint igazságos szem­lélő bátran megmondhatom az igazat is, mert tudja mindenki, hogy ez igy méltá­nyos. S ha másoknak nem tetszőt irnék, mégis nyugodt vagyok, hi»z az én hangu­lataimról számolok be. Nékem pedig tetszenek azok a képek, melyek törekvéssel párosult művészetszere­tet árulnak el. Bálványossy Ilonka képei, vagy Trsztyánszky Margit virágfestményei nőies színükkel, képzelt, de azért nem bántó alakjukkal életet árulnak el. Dr. Vutskitsné dolgozó asszonyai, dr. Praclcné csendéletei finom árnyalattal megrajzolt valóságok. Matolayné, Mesteriek Dudi, Hilián Böske, Illés Ilma, Tomka Böske képei mind azt hirdetik, hogy a női lélek mennyire fogékony a változatok meglátására. Szinea változásban jelennek meg a női lélek meg­érzései, a sziuekből következtetni lehet, ae belső érzelemvilágra, minden vonásból a női lélek finomságára és végső következ­tetésül a gyengéd nem művészi hajlamaira és képességeire. Ugyanezt hirdetik Győrffy | Olga, Stauber Ida, Bernáth Irma képei. Kö_

Next

/
Oldalképek
Tartalom