Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-23 / 12. szám

2 BALATONVTDEK 1913. március 23. nagj'obb jelen tőséget, mint egyBudha, Zoraaszter, vagy más vallásalapító ember, ki tüneményes pályát befutva, mint tanításának vértanúja a sirban végzi be földi életét. A lelki vergődésben sinlő, bűneitől szabadulást váró vilégnak nem egy tüneményes bölcselőre, hatalmas tanítóra, hanem megváltóra volt szüksége ! Erre pedig nem ember. csak Istenember vállalkozhatott. Vállalkozott, Végre is hajtotta. A nagy kiengesztelődésért a nagypénteki kereszthalálos áldozatra volt szükség. A megváltás télijéének beigazolására pedig a feltámadásra ! Annak a nagy igazságnak beigazolására, hogy a megváltó nemcsak ember, de, hogy megváltó lehetett, Istenembernek kellett lennie ! Mikor a megváltásra vállalkozik, alkalmazkodik a megváltandó ember érzés- és gondolatvilágához ! Istenségéhez felveszi az embeitermészetet annak minden gyengeségével, azt az eg3

7et kivéve, amitől niegszabaditani akarta — a bünt kivéve. Ezt az emberi gyengeséget látja feltámadásában is. Meghittjeit is meg akarta kímélni a kétely árnyékától is ! Nem elégszik meg azért még az ég angyalának tanúbizonyságával, a sírját felkereső jó asszonyok tapasztalásával sem ! Ismeri jól a kétkedésre, tagadásra hajló emberi természetet. Hiszen tulajdon tanítványai előítéletével is nem egyszer kellet' harcba szállania feltámadása előtt ! Saját szemeikkel látták, mi kor a tenger sima tükrén járt, legnagyobb tanítványának, ki hozzá akarván menni — mikor i-ülyedez vala, a vízben a kezét fogta meg — mégis fantasmá.nak,látomásnak, gondolták és mondták is az emberileg lehetetlent ! Az üresen hagyott sirban az ang}

rali jelenlétet is látomásnak minősítették volna, a jó asszonyok bizony kodását pedig káprázatnak vagy álomlátásnak mondhatják vala. Sírja, üressége, az ott. hagyott halotti jelek pedig mit bizonyítanak, ha rágalmakkal tele kürtölik a világot, hogy nincs ott az igaz, a názáreti, mert tanítványai ellopták a holttestet, mig az őrök aludtak. Azzal természetesen nem törődtek, hogy alvó tanukkal igazolják rágalmaikat ! Az anyagias gondolkozású e csak érzékelhető dolgok előtt meghajolni akaró embornek mind ennél nagyobb, több kézzelfogható bizonyíték kellett ! Hogy a feltámadás tényében való hitet kétségen felülivé tegye, még saját tanítványainak körében is. A materialis világnak ezt is meg adta ! Megjelent körükben nem eg}

Tszer, hanem többször, sem egynek, hanem százaknak. Még annál ís tovább ment a meggyőző alkalmazkodásban : beszélt, társalgott velük az Emmausba vivő uton, étkezett velük, köztük maradt negyven nap ! Ez elég idő a megfontolásra, a teljes ki- és felismerésre ! Valóban tehát feltámadott. Nem ember csak tehát, hanem Istenember. Az isteni erő é.s hatalom a mindenhatóság attribútumaival ! Ez a tény érteti meg a világgal a húsvét jelentőségét ! Azt a lelkes örömet, mely e napon meg; mozgatja a keresztény világ szivét a hit megnyugtató gondolatával töltve azt be ! Ez a hit a feltámadásban szüli a reményt, az emberi szívnek emá.sik kimondhatatlan értékű kincsét ! Hogy a földi élet szenvedései — a kálváriajárás nagypéntekét a szabadulás fogja követni, hogy az ártatlanul üldözött, mint mondják, sorsüldözötteknek küzdelme végén is ott a húsvét, ez a remény virraszt I a csendes sírok fölött, hogy lesz még egy másik íeltámadási ünnep is a világon ! Ez a. hit és remény a húsvét ünnepének legértékesebb gyöngye ! Boldogsága és öröme ! Kétségtelen, hogjr egyes emberek élete, sora alakítja ki a nemzetek életét is ! Hiszen miként cseppekből lesz a tenger, porszemekből állanak a hegyek, egyesek alkotják az ember nagy társadalmát is ! Buta, gonosz és álnok beszéd az a nemzetközi szociálista szólam : <a vallás magánügy !» Mert az egyének léte, anyagi existenciája, gondolat-, érzésés szivvilága alakulásától függ a társadalom s a nemzet jóléte, boldogsága, nemes felfogása, vagy bukása ! A nemzeti lét alapjait kezdi ki azért az előre törtető, hitetlenséget terjesztő materiális világnézet és életfelfogás, mely csak az anyagnak hisz, az anyagból és anyagiért él. Az, a koszorús költő által is fennen magasztalt «tiszta erkölcs* nem a materialista erkölcs szemétdombján, hanem a tiszta, fertőzetlen nemzeti talajon nő és virul. Ennek a tiszta nemzeti talajnak nemesitője ízt, életet, lelket adó sava nem a panamikus só, hanem a keresztény vallás igazságainak sava. «Ti vagytok a föld sava.» «Vos estis sal tenae.» Krisztus apostolai, híreihez intézte e nevezetes szavakat. Itt természetesen nem a munkapárti megromlott sóra célzott, hanem azokra az igazakra, akik az apostol szavai szerint a hitből élnek. «Az igaz hitből él.» Egyáltalán nem lehet tehát a tiszta erkölcsök, a7, erények egyedüli forrása, a hit, a valláserkölcsi világnézet amolyan magánügy, mert az egyesek világnézete, érzés és gondolkodása szerint alakul ki a, nemzet egész jelleme, érzülete és világnézete. Tehát egyesek összesége képezvén a nemzete

1, szellem nek költészetünkből vuló száműzése. Költőink kö-ül a legtöbb csak «utánozza az idegen k sajátságait és a puszi a • utánzás a nemzeti sajátságokat letörli költé szetiiukröi. > Költós/e'tink irány változtatása fájdalma* feljajdulást idézett elö mindenütt,, ahol eddig büszüék voltak a magyar költészet «magyarosság» áia. Ennek méltó kifejezése a Magy. Tud. Akadémiában elhangzott ama igazsagos ítélet, mely mai líránkat, a tliazafiatlan* jelzővel bélyegezin meg. Mai lírikusaink nem kérnek abból a boldogságból, melyről Arany oly meleg érzéssel nyilatkozik, boldognak nevezvén a költőt, ki lantján a haza dicsőségét zengheti. Igaz, hogy jelenünket még a legnagyobb optimizmussal sem nevezhetjük magasztos kornak, de ha a költészet *zem előtt tartaná célját, mindenesetre hatalmasan hozzájárulhatna egy uj, életerős, nemzedék teremtéséhez. Eléggé jellemző mai költészetünk magyarságára azon körülmény, hogy hiányzik belőle a biiszke magyarság hirdetése. Ha elvétve akadunk is ilyen helyre, általában arról győződünk meg, mintha költőink szégyenlenék magyar voltukat. Magukról is, másokról is úgj' énekelnek mint <ember»rfil, nem pedig mint magyar emberről Az egész világot szeretnék magukhoz ölelni minden patriotizmus nélkül. 8 igy szinte nevetségessé válik a Modern Könyvtár Szerkesztőjének fellángolása, ki Balassa, Csokonai, Petőfi és Vajda János mellé helyezi Ady Endrét s úgy nyilatkozik ezen egyénekről, liogy ez «az öt legmodernebb és legmagyarabb, nagy magyar poéta-mozsikus » Ha az -dső négy költőre vonatkozólag elfogadjuk is ezen állítást, Ady neve mellé legfeljebb a legmodernebb jelzőt Írhatjuk, költészetének magyttrosságát. tagadjuk. A költészetben a hazaszeretettel nálunk magyaroknál együtt szokott járni a vallás. Modern költőink — nem irigyelt — érdeme a vallás száműz se is Beöthy Zsolt szomoiú, de megérdemlett itéleiet mond mai költészetünk moráljáról. Ebben a tekintetben tűnik ki leginkább a francia hatás. Szinte élni, mozogni látjuk a magyar költeményekben Verlaine, Baudelaire alakjait. Vérszegény, kiélt, élvhajhászó emberek azok, akik az erkölcstelenség fertőjében gázolnak. Nincs akaratuk, mert lenyűgözi a bün ; nincs jó érzésük, mert szenvedé yeiknek rabjai ; nincs igazi céljuk, mert majd erre, majd arra térnek le az egyenes útról. A világ, vagy legalább is a nagyvilág azonban igy akarja. S a kor gerinetelenségével, gyengeségével a költők úgy visszaélnek, hogy a tárgyra vonatkozó költői szabadság eddig sohsem tapasztalt alkalmazásának vagyunk tanúi. A keresztény olvasók kezébe olyan költeményeket adnak, melyekben nyíltan hirdetik : cFélre feszület, zsoltár, gyöngyfüzér !» Szembetűnő az eikölcsteb nség ez újhangu szerelmi költeményekben. Nemes érzést itt hiába keresünk Költőink nem a magyar s igy tiszta lelkű nőkről énekelnek, hanem az «;>sszony•-ról. Nem zeng a dal az erkölcsös honleányokról, kikről és kikhez szép hangokat csaltak ki nagyjaink lantjukból. Megjelenik helyette a perdita had, a sok névtelen «Szeréna, Zsóka, Trud> stb Ilyen költeményekkel akarják gyönyörködtetni a női nemet. ,]ó volna Seneca örökké érvényes szavait mindig szem előtt, tartani: «Quod non ve'at lex. hoc vetat fieri pndorc, amit nem tilt meg a törvény, azt igeuis megtilthatja a szemérem, az erkölcs. Mai költészetünk kimeríthetetlen forrása a szociálizmns. Nem az a szociálizmus, mely a társadalmat csendes munká1 ássál fokozatosan előbbre viszi s a nép jólétét békés eszközökkei szolgálja, hanem az az eszmeáramlat, melyet jobb név híján társadalmi forradalomnak nevezhe'ünk. Nemzeti költőink közül a mai költészet főleg Petőfit hirdeti géniuszának liberális érzelmű költeményeiért. Egyszerűen elnevezi t forradalmárának, mintha bizony nem Petőfi irta volna azokat a szép dalokat, melyek a békés családi életet oly hűen festik. Egy más szempontból is érdekes öszszeliasonlít.ani Petőfi költészetét mai lilánkkal. Petőfi volt az, aki elég világosan hirdette az egyszeiüséget a költészetben s