Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-23 / 12. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, 1213. március 23. 12. szám. Politiliai lietilap. M EGJBLENIK !1 E T E N K 1 N T E G Y S Ú V ii: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS kiadóhivatal A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba, kérünk. Kéziratokat sem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre . . 10 K. - f.j Negyedévre Fél évre . . . 5 K. — t'.l Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. Csí-nevészediink! Sir a felkiáltás egyik <>ki'á*i székhelyről adott sorozási hir végén. Ha okát keressük, könnyen találjuk. Csak ugy futtában : azelőtt a parasztgyerek 15—16 éves koráig gondtalanul libamezőn én rétségeken töltötte el idejét- s dologtalanul : libát, csikói, gebét, marhákat őrizve . . . Kevesebb ember tolult a városok gyáraiba ; füstös, poros, levegőtlen világába . . . S nem csenevészedett. Ma már a kultura nevében a kenyérkereset járma töri sokszor a 10 esztendős gyerek nyakát is. . . . Tehát csenevészedik a magyar . . . V—th. Márc. Idusán csöndesen, hivalkodás nélkül ünneplek lelkemben. . . . Az iskolám gyerekeibe pedig zokogó lélekkel oltom bele, hogy ma sokan sokat beszélnek a hazafiságról, de k lelkük üres cimbalom. Peng-peng, de hamisan, hazugul... Hogy a sok szónál, a hosszú lére eresztett, vizenyős beszédeknél s vezércikknél többet ér a hazáért égy kapavágás — való. Egyébként pedig elgondolom, ez máinem iskolába való, hogy ma hányan esznek zsírosan s isznak gyomorrontásig a hazáért. Pedig a hazáért dolgozni kell, nem csízm«talpszivó'ságu beszédeket gyártani. . . V—th. J1 főgimnázium nyilvános felolvasása f. hó 28-án, pénteken délután 5 órakor lesz a „Hungária" szálló nagytermében. Felolvas vetített képek kíséretében Klacskó Olivér fögimn. tanár. A felolvasás tárgya : Finnország. — Belépti-dij 60 fillér. Irta Somogyi Nagy követ hengerítettek az Ur sírjára azon a gyászos nagypénteken. Azután megnyugodtak ellenségei. Végleg eltemetettnek hitték az örök Igazságot. Hogy tévedésükre a szörnyű csalódást már a harmadik nap meghozta, ariól ők már mitsem tehettek. A minden idők Judáslére, a ves^getés, az Ur sirját őrző katonák lepénzelése sem segíthetett rajtuk, mikor az Áldozat a maga személyében áll be a maga kis világa, meghittjei körébe — a dicsőséges harmadik nap reggelén — feltámadván a maga erejéből halottaiból. Istenemberi személyazonosságának csalhatatlan jeleneteivel, kivérzett sebeivel, hogy az egy hitetlenkedő Tamást is meghódolásra kén}

Tszeritse az ígazsag, a feltámadás tényének nagv igazsága iránt. Nagyon jól tudja az Ur, hogy isteni mivoltának tanításai igazságának záraköve: feltámadása. Ezzel áll vag}

7 ezzel bukik egy négy évezredes rendszer, az inspiratió, az égi igéret, a próféták könyveinek tanítása, az emberiség minden reménye egy szebb, egy jobb kor után! Erre a világraszóló, döntő jelentőségű tényre utal a nemzetek apostola, szt. Pál, mikor a szigorú tény logikájával hirdeti : «Ha Krisztus föl nem támadott, hiábavaló a mi prédikálásunk — hiába való a ti hitetek is.» Nem csak egy évezredes mult minden reménye, de minden idők hite, bizodalma s a megváltás is a sírban marad, ha Krisztus halottaiból föl nem támad. Mert lehetett volna az Ur Jézus egy a spektikusok szerint is csodálatraméltó, századokra szóló jelentőségű kiváló, bölcs, önfeláldozó humanista, irgalmas szivü emberbarát — vagy ideális vallásujitó — nem vitte volna többre, nem igényelhetett volna li BALATONVI!)ÉK TAHCAJA. Húsvéti himnusz. Irta PATYI ISTVÁN. Te vagy Uram, Te az örök Igazság ! Te vagy az örök Szeretet. ! S hogy megcsúfolt a gyűlölet s a gazság Átdöfve tiszta szivedet ! Az örökélet útját megmutattad, S halálra szántak Tégedet ; Vér jelöli minden nyomát utadnak. Te áldó égi Szeretet ! Rengett a hegy, kősziklők megrepedtek, Megrázta keblök fájdalom ; Megtört a szárnya zúgó törgetegnek, Erőt vett rajt a borzalom ; A föld a gyászos nappal éjszakáján Egy óriás bús sirhaloio ; Téged csak az embernek szíve nem szán, Te örök Részvét s Irgalom ! Sziklát gördítettek sírbörtönödre, Két dárdás őr mellel tea állt ; De Istenséged a sírból kitörve Dicsőn legyőzi a halált ! Van hát a földön isteni igazság ! Az hal meg, ki eltemeti ! Van, mi kétségbeesve is vigaszt ád ! Ki érte küzd s hisz, üdv neki ! Ti az észt istenítő balga bölcsek, Vak önhittségtek korai ; Van egy eszmétek, mit el nem söpörnek Az évezrek viharai ? Van egy eszméteg, mely örök vigaszt ád, S milljók lelkét hőn tölti el, S mint a kék, csillagos menny, úgy ölel át Gyönyörű tiszta íényivel ? ! Végetlent járó véges ember-elme ! Az örök titkot ne kutasd ' S ne csald utadra, öröK gyötrelemre A sok tével3gő bús utast. ! Jertek velem az Ur koporsajához, Szahara-éji vándorok! Az öröküdv lágy fénye besugároz, Mig ott szemünkből könny csorog. Kalandozás legújabb líránkban. Irta Gárdonyi Gáspár. Lira. . . Csak említeni kell e szót s érzelmi világunkban rögtön valami változást érztink. Vérünk hevesebb mozgása, szivünk hangosabb doboga«a jelzi e változást s kifejezhetetlen sejtések ébrednek fel egész valónkban. Mert a lira az érzelmek költészete. Ezéit látszik megainilieu hatása legjobban a lírában. A lirai költészet, ismertet meg bennünket a kor felfogásával, az uralkodó eszmékkel. Benne tükröződik a kor egész érzelmi köre, amelyet a költő a saját lelkén mintegy á'szürve, desztillálva őrzi meg az utódok számára. Ezért a költőket ideális, felei tünk álló embereknek szeretjük elképzelni akik megértvén a kor mozgató eszméit, magasabb szempontból vizsgálják a világ folyását s költészetüket át meg átszövik a — mindenkor legelőbbre való — vallásos és hazafias eszme aranyion laival Ha a jövő embere mai költőnk szellemi megnyilvánulásában kutat korunk ve zető motívumai után, bizonyára csodálkozni fog azon a le nem tagadható tényen, amelyet az-tiralkodó eszméknek s igy mai líránk hangjának a megváltozásában f api'.szt'.Inia kell. Mert már nem a vallás, a haza s az ideális szerelem szerepelnek a kor főinozgatói s igy a költészet fősugalmazói gyanánt, hanem a materializmus, szociálizmus s a mélyen flantjáró eritika. A haayomáuyok ápolására főleg csak azon költőknél a'-adunk rá, kiknek költészete előbbi időben vert gyökeret s igy nem róluk beszelünk akkor, midőn a ma költészetével foglalkozunk. Szime szállóigévé vált, hogy Arany Jánossal bezárult a nemzeti költészet ideje. Ez a mi szempontunkból teljesen igaz, mert ma érezzük leginkább, hogy a magyarunk nevezett kötészet nem a hazaszeretet emlőin táplálkozik. Ujabb költői nemzedékünk a tapasztalás ürügye alatt a külföld ir"d»l" áhdz fordult. Nem lehet tagadnunk, valóban tapasztalt, ezt mi is keserűen tapasztaljuk. Ámde ezzel a tapasztalással együtt járt a magyar érzésnek, a magyar motívumoknak s az egész nemzeti