Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-09 / 10. szám

BALATONVIDÉK 1918. március 9. ban ; a ti munkátok eredménye az első magyar felelős minisztérium . . . minden . . . minden ... a régi rendi alkotmány teljes lerontása . . felépítése a kor szabadelvű eszméinek megfelelő modern alkotmánynak ! Óriási küzdelem ... a haza földjén felburjánzott annyi előitélec ellen ! Gyújtsd ki ma— te nagy nap — a magyar nép arcát, hevifsd lángra a magyar nép szivét . . . örömtüzek égjenek minden kebelben, hogy 65 évvel ezelőtt szabaddá lett a gondolat, a sajtó ! De azután pirt vonj arcunkra, a restelkedés, a szégyen pirját, mert annak a nagy harcnak, melyet a diadallal harcoló márciusi ifjak kezdtek, annak az ádáz küzdelemnek, annak a szörnyű viadalnak ma már talán vége van? Vájjon «ütött-e már reménységeink feltámadásának órája»? Nem . . . sajnos, nem i i Te tavaszi vérnélküli foiradalom voltál . . . te, a szabadságnak tavasza ! Mintha valami ősi erő vonult volna végig a magyar nemzeten . . . felpezsdült a vére, lángot fogott a gondolata ! Százados intézményeket foigattál ki, morzsoltál szét, népet ébresztettél fel álmából és «uj kmeseket foglaltál intézmények keretébe!» Igaz. De a szabadság zászlaja alatt ma is a «szabad» hazáért küzdünk ! Ha a, «ledőlt szobor újra fel is került a bérctetőre», ne engedjük, hogy e szobor ismét lekerüljön a völgybe, mert . . . «ott ül a g}

Táva kor.» Ha a hazaszeretet tüze oly hatalmas lángokat lövelt 6B évvel ezelőtt, lángoljon ma is, még erősebben . . . százszorta szükségesebb ez napjainkban ! Szegén}' hazánk életfája körül ma is ólálkodik elég ellenség, a gonosz fondorlatok ideje ma sem járt le. De félre ezekkel ! A nemzeti ünnep virág, mely nem a «szuronyos* és «kordonos» parlament folyosóin és pincéiben terem ; ne tapossuk le a virágot . . . ma, a szabadság tavaszának emlékünnepén, csak a virág iilatát igyekezzünk érezni ; ünnepeljünk . . . fojtsunk el lelkünk mélyén minden keserűséget... igy lesz magasztos az ünneplés s felemelő a visszaemlékezés! j Tedd, hogy hinni tudjunk még az eszményekben ; tedd, hogy az eszmények tiszteletével tudjunk beállani az életbe és áldozni is tudjunk az eszményekért ! Aki morzsákból élni nem tud, aki az igazságküzdelmes kardjával megelégedni nem képes, mondja Székesfehérvár fenkölt szellemű és tudós püspöke, annak az eszmék szolgálatában miszsziója nem lehet ! Hasd át egész életünket az Istennel és hazával, e két szent fogalommal ! G.>uij át bennünket, hogy ezeket a szent szavakat ne csak emlegessük uton-utfélen, ne csak ajkunkon hordjuk ! Változtasd át egész valónkat, hogy e szent fogaltnak vezéreljenek bennünket egész életünkön keresztül . . . ezek legyenek vezérelveink, melyektől eltérni nem szabad ! Ébi •eszd fel lelkünkben a kötelességérzetet, mert nem az a hazafi, aki mellét verve szüntelenül a haza nevét emlegeti, hanem az, aki minden igyekezetével a haza javát munkálja ! Csak igy tudjuk megtartani ezt a szép hazát, melyet őseink nekünk vér árán szereztek ! Minden állásnak és életkornak megvannak a maga kötelességei . . . tegye meg mindenki a dolgát legjobb tudása szerint, legyen hozzá, erős az akarata! Ez a mi kötelességünk; a hazáért — ha kell — meg kell tudni halni ... de mutassuk meg, hogy élni, dolgozni is tudunk érette ! Azért hát <Föl nemzetemnek apraja, nagyfa, Szégyen reá, ki lomhán vesztegel; Dicsőség arra, aki dolgozik . . . Válasszatok most', szégyen vagy dicsőség!» Egyesüljünk a munkában . . . kishitűség, egj'enetlenkedés, hiúság, meg önzés nélkül ! Máskép mi lesz velünk ? . . A szeretet egyesit ! . . Nekünk élnünk kell ! Történelmünk tanúsága szerint itt megvan a rendeltetése, hivatása a magyar nemzetnek . . . ezeréves fennállásunk is bizonysága ennek!! Legyünk hát egyek a hazaszeretetben, a haza javának előmozdításában ! Mint fáklya világítson előttünk a márciusi ifjak példája! Magyar ifjúság, a haza reménye, előre ! Fel mindnyájan munkára, dologra ! Erős akarat, lankadatlan szorgalom, ez legyen a jelszó ! Mert a munka az emberiség áldása ! Előre hát a munkában ! Csak igy közelithetünk mindnyájunk szent célja, a szabadság s nemzetünk függetlensége felé! Akkor aztán « Föltámad sírjából Ragyogó pompában A magyar szabadság! Föltámad a sírból Lángolva, dörögve ! S megváltó Istenként El ni fog örökre !» Ugy legyen ! Lakatos Vince dr. felolvassa „Az ember tragédiája és a feminizmus." A ke-ztlielyi kath. főgimnázium tanári kara állal rendezeit felolvasó estéljek harmadikát foglalta el folyó hó 6-án Lakatos Vince dr. fogúim, tanár fölolvasása, melyet impozáns számú közönség hallgatott végig a legnagyobb figyelemmel. Madáclmak «Az ember tragédiája* c. drámai munkája a magyar irodalomnak szintén oly terméke, mely előtt a bennünket oly gyakran lekicsinylő külföld is meghajol, elismerve költőjének nagy szellemét. megkoronázása, addig ez a közjogi aktus Amerikában sokkal egyszerűbben megy v^gbe. Dacá'a, hogy magyar közjogunkban a koronázási szertartásra nézve tételes törvényünk nincsen, egyik« ez mégis azoknak a közjogi aktusoknak, melyek szokásjog utján fejlődtek ki s a legnagyobb pompa kíséretében történnek meg. Az amerikai Yankee félretéve minden felesleges romanticizmust és szentimeutálizmust, az államhatalom átruházásának nagyjelentőségű aktusát sokkal egyszerűbben ünnepli meg. Lévén az udvari etikett odaát felette egyszerűbb, miként azt az alábbiakban röviden előadom, ha kedves olvasóuőm vagy olvasóm szives fi gyeimével megajándékoz. Hagyományos felfogás Amerikában, hogy a washingtoni «Fehér Ház> etikettjét strikte a római pápa udvari etikettjének a miutájára alkot,ták azon egyszerű oknál fogva, mert az amerikai kormányforma megalkotásának idejében a római pápa volt, az egyedüli földi hatalmasság, aki választás utján nyerte méltóságát. A szabad amerikai köztársaság pedig, ínég etikett dolgában is csak innen tartotta méltónak megtürhetőt átvenni ; minden olyant, ami örökölhető monarchia izü volt, még az etikettből is kizárt. Az amerikai felfogás pl, nem képes megérteni azt, hogy az uralkodó Isten küldölte, valamint, hogy az etikettből is csak az udvari etikett tulajdonképpen az igazi, lehetőleg spanyolos mellékizztl. Sőt az amerikai közfelfogás a mienkkel homlokegyenest ellenkező irányban halad, amennyiben általában elismert princípium náluk, hogy a «fenséges népnek» — «Their majest.ies the sovereign poeple» választottja, sokkal kiválóbb személyiség, mint a koronák született örökösei. Mégazt merészelik állítani aYaukee k, hogy uralkodónak születni csak szerencsés véletlen, ellenben köztáisasági elnökké választatni kiváló érdem ! Éppen azért a köztársasági elnöknek különös helyzetet tulajdonítanak etikett dolgában is. Az elnök épen ugy, miként a pápa mindenütt, ahol csak megjelenik, az első sz°mély ; mindenki más neki képezi kíséretét. Valamint a római pápa, ugy az elnök sem ölt díszruhát senki tiszteletére. Azt tartják az amerikaik, hogy mig a császárok idegen államok hadseregeinek főtiszti egyenruháit öltik fel, ha uralkodó kollegájukat, vasútállomáson fogadják, addig az amerikai köztársasági elnök sokkal magasabb személyiség, semhogy tábornoki vagy admirálisi maskarádét öl'sön magára, bárha ő a szárazföldi és tengeri haderőnek legfőbb parancsnoka is, Az ehiök nem fogadhat senkit a vasúti állomásnál s nem ő az, aki az első látogatást teszi. 0 foglalja el az első helyet ahol megjelenik s az a-ztalnál is őtet szolgálják ki először. Császárok és királyok magas címekkel élnek. Hasonló címet, mely alkalmas lett volna, az elnök fenségét kiemelni, nem találtak az amerikaiak. Azért legméltóbb formája az elnök megs

r/ólitásának : «Mr. President !» cEhiök ur !» írásbeli érintkezésekben pedig egyszerűen : «The President !• «Az elnök !» A Fehér Ház egyszeríi etikettje nem gondoskodik fejedelmi vendégek számára fogadtatási ceremóniáról. Ha olykor-olykor exDei gratia korona örökösök oda vetőduek, mint. polgáremberek tekintetnek s a vendéglátás egyszerű, de szívélyes. Lgy történt a fogadtatása Vll. Eduárd angoi királynak, mint walesi hercegnek és Dom Petronak Brazília — akkor még császárság — uralkodójának, valamint Henrik porosz hercegnek is néhány év előtt. Ily fejedelmi személyek mint distinguált egyéniségek fogadtatnak, de fejedelmi rangjukat nem iimerik el. Mint vendégek a Fehér Házban nem szállásolhatok el. Mikor Henrik porosz herceg Washingtonban látogatást tett, az elnök képviseletében Eoot államtitkár fogadta, meg a német nagykövet von Holleben. A feje-