Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-23 / 8. szám

BALATONVIDÉK 1913. február 23. jár : 30,704. — 6—11 éves : 64,119. Iskolába jár: 54,616, nem jár: 9503. 12 14 éves: 30,607. Ismétlőbe jár : 16,244, nem jár 14,363. Ezzel szemben micsoda haladás mutatkozik ? Az 1912—13. tanévre szerveztek 2 uj állami, 5 lóm. kath. és 2 uj községi isk. tani tói állást. Külön beszámítás alá esik Jltu­ral^öz, hol a tanfelügyelő jelentése szerint az egyház nagy erkölcsi ere jére nem lehet számítani s a horvát papok horvátosító törekvéseit csak ugy lehet ellensúlyozni, ha az isko­lát kivonhatjuk a horvát egyház befolyása alól. Másfelől pedig magában Mura­közben 69 község sínylődik iskola nélkül, itt tehát okvetetlenül kell megfelelő állami iskolákról gondos­kodni. mert nemzetiségi tekintetben óriási veszedelmek vannak. Es hány ityen Muraköze van Magyarországnak, melynek elmara­dott kultúrájára nincs pénz, mert kell a választásokra. Abból a mostanában sokat em­legetett 4 millió 800 ezer koroná­ból hány iskolát, hány kórházat, hány szegénjdiázat lehetett volna építeni ; hány utat lehetett volna J jó karba tenni ; hány tanítói állást ! lehetett volna szervezni és hány meglevő tanítónak fizetését emelni ! Nem azt mondta a «legnagyobb magyar*, «el vész az én népem, el­vész, mivelhogy politika nélkül való,» hanem azt : «Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.* És hogyan fest ma nálunk a kultura munkasainak megbecsülése? íme ! Egyik tanügyi folyóiratunkban olvassuk e szégyenletes sorokat : «Hogy a politikai szolgálatok és a kultúrális téren szerzett érdemek értékének megállapításánál milyen nagymérvű eltérés mutatkozik, arra nézve érdekes és meglepő adatokat szolgáltat az 1911. évi állami záró számadás, melyet az állami szám­vevőszék elnöke a napokban tett közzé.A nyugdíjemelésekről és kegy­dijakról szóló részben a többi kö­zött a következő adatokra bukka­nunk bornemissza Adám a Fejér­váry-k'ormány idejében 3 hónapig és 15 nfipig volt főispán. Mivel azon­ban ifjúkorában 13 évig megyei tisztviselő volt, a király kegyelem­ből 4416 K. nyugdijat rendelt neki. — Pongrácz Ferenc gr. 5 hónapig és 18 napig volt Abauj megye főis­pánja a Fejérváry kormány idejében. Mivel ifjabb éveiben két megszakí­tással összesen tíz évig szolgált mint katona, évi 3840 K. kegydijat ka pott. — Kudnap Béla volt buda­pesti rendőrfőkapitány, utóbb királyi biztos 5510 K. törvényszerű nyugdíj helyett évi 8640 K nyugdijat ka pott. — Gyulának, a zeneszer­zőnek leánya. Róza, tekintettel atyja nagy érdemeire és a saját kereset­képtelenségére, évi 360 K. kegydi­jat kap. — felméri Lajos, a hírne­ves pedagógus, kolozsvári egyetemi tanár árvája, Ilona, tekintettel aty­jának a hazai közművelődés terén szerzett l?it>áló érdemeire, továbbá tekintettel munka- és keresetképte­len*égére ; nemkülönben arra, hogy igen szűkös anyagi viszonyok köze­pette gyógyíthatatlan betegségben szenvedő agg nag} 7anyját is el kell tartania — évi háromszáz K. kegy­dijat kap. Mennyivel jobban jártak volna Srl^el és felméri hátramara­dottjai, ha ők nem a magyar kul­túrát szolgálták volna maradandó alkotásokkal, hanem a politika múló, napi érdekeinek a szolgálatába sze­gődtek volna.* Nem volt ilyen nagy ur és min­dent felfaló moloch a politika Aris­teides idejében (Kr. e. V. sz.) Hisz ő maga is, pedig az államnak első embere volt, 0I3' szegényen halt meg, hogy államköltségen kellett eltemettetni s gyermekeiről is az államnak kellett gondoskodnia. Ő tehát ugy halt meg görfig vezető politikus létére, mintha Magyaror­szágban a kultúra harcosa lett volna. Koldussorsban. De ott ragyog most is homloka körül az a név, amelyet az élet mestere adott neki : az igaz­ságos ! És ez többet ér milliók­nál ! Előadás a cseppfolyós levegőről. A főgimnáeíum tanári kara, mint min­det) évben, ugy most is kultúrelőadásokat rendez a böjt folyamán. Az idei előadósok sorozatát Vargha István nyitotta meg f. Ló 20 áu egy érdekes témával: A cseppfo­lyós levegőről A nagy számban megjelent előkelő közönség mindvégig élénk érdek­lődéssel hallgatta Vargha tanár előadását, aki először a levegő nyomásának kisérleli igazolásával (Toricelli után) rámnfatott arra, hogy a gázok oseppfolyósodásának egyil fő fényezője, hogy a gázt nagy nyo­másnak kell alávetni. N> gy nyomás alkal­mazásával Nattfirer cseppfolyósította a szén­savat. Bemutatta, ha erős vasedényben nagy nyomás alatt álló folyékony szénsa­vat kibocsátjuli a levegőre, akkor a hirte­len kiterjeszkedés következtében annyira lehűl, hogy hósizerii szilárd tömeggé fagy, amelyet posztózacskóban fogott fel Majd folytatva a gázok cseppfolyósít,ásának tör­ténetét Andrews nevezetes észleletéi emelte ki, aki azt találta, hogy a szénsavat, ha annak a hőmérséklete a -j-32°C t megha­ladja, akármekkora nyomásnak veti alá, nem folyósodik, amiből azt következtette, hogy minden gázra nézve vau egy kriti­kus hőmérséklet, amelyen felül nem csepp­folyósítható. Hogy a levegőt, a legújabb időkig nem tudták cseppfolyósítani, annak a hold a fe je felet t van már és messzi be­világítja a rétet. Összehunyorított szem­mel kutatva néz körül. Nini, ott a füzes mellett mozog va­lami sötét, nem is egy. Ránt egyet a vál­lán, önmagával tusakodik — a becsületi­vei inkább. Megpróbálom, meg én, csak azért is, mert megdöglött h di>znó. Hát miért is döglött meg ? Ha a gróf őzei közül lelö­vök egyet, mi az neki, — semmi, de ha a szegény embernek megdöglik az egyet­len malaca — az már baj. Ilyen forma elmélkedés közben haza ért. Az asszony a vacsorát főzte, vörös volt a szeme, dagadt az orra a sok sírás­tól. Most is, hogy kavarja az ételt, kisza­lad a száján az elfojtott csukló sirás. Az ember nem szól, csak neki kezd a puco­lásnak, aztán meg a patronokat csinálja nagy sebesen. Mikor a vacsoránál ültek, a bakter csak böködte villájával a krumplistercet a tányérjában s fólhalkan mondta : te Rozi, nézd itt a főnök puskája, patron is van. Hát? Ugy gondoltam, de tarcsd ám a szá­dat, hogy ma este elmennénk szétnézui egy őz után. Az asszony alig tudja lenyelni a fa­latját. Hogy mered ? Hogy merem, hát csak ugy, hogy rá visz a nyomorúság, a bánat, mert te azt hiszed, hogy azért, mert nem bőgök, mint te, még tán örülök is, hogy meg­döglött a disznó. Hát nem én kucorgók, ázok-fázok éjjel-nappal érte? Mindig becsületes vol­tam, tudod. A mult héten i«, hogy meg­találtam a grófné sniukkos táskáját, mit adott, semmit, csuk azt kérdezte, itt va­gyok-e a vasútnál. No hát, én. most fölveszem rajta a jutalmat, hát nem igaz ? Az asszony csak bólintott — biz igaz. Hamar kapd be az ételt, oszt gye­iün k. A főnök a kaszinóba megy, a többi­nek tniköze hozzá, nem is gondolják, mi járatban vagyunk. Az asszony elgondolkodott, számolt Gondolatban föl is tráncsirozta az őzet. Az egyik nátulsó oombot a bátyjuknak adja, ha van bennük egy kis tisztesség, pár liter zsírral vissza szolgáltatják. A só­gornak is jut egy jó darab, onnan is csak vissza kerül valami érte. Hamar Rozi, vedd a nagy kendődet. Táu a kabátot, amit a főnökné adott, az melegebb ! Csak vedd a nagykendődet, hanem előbb rád akasztom a puskát. Az asszony húzódozott. Hát ha széj­jel lő ? Vidd te. Az, hogy meglássanak ? A te nagy­kendöd szépen eltakarja, érted ? Az asszony uéma borzalommal tűrte, hogy az ura a nyakába akassza a gyilkos szerszámot. Fejére vette a nagykendőjét, megtüzte az álla alatt. A puskacső éppen a kontya fölöit akart kibújni a kendő alul. Az ember a kis kézilámpással már indult. No gyere, Rozi. Mentek is szó nél­' kül a sinek mentén, aztán letértek az or­szágútra. Hit nem két csöudér gyön szem­közt velük. Az asszonynak összecsuklott a térde a rémülettől. Ne te, ne — még kiráz a hideg tő­lők. T\s bolond Hát a csendőrök biz rájuk se néztek. Már éppen le akarnak térni hz útról, hát gyűu ám a kisbíró egy másik emberrel. A bakter fohászkodik visszafelé egyet, az asszonynak vacogni kezdett a foga. El akartak szép csendesen menni a kisbiró mellett, köszöntek is neki tisztes­séggel — jó éjcakát. Nem megállnak. Hová, hová Pailai uram ? A bakter a feleségére néz. Disznótorra megyünk az ángyomhoz a hegybe. Nagyon hittak, rossz néven vennék, ha el nem mennénk. No, oda én is elmennék, mondja a kisbiró. Köllesz az ördögnek — gondolja a. bakter. Nagy disznót öltek-e ? Ugy gondolnám, lesz belőle egy kis hurkaféle, 110 de messzi kell még menni, Isten áldja biró uram. Mentek az asszonnyal az országiit.on a tisztesség kedvéért, mikoron nem lát­szott a biró uram termetes hordóforma árnyéka, visszajöttek s neki a rétnek. Lá­buk alztt megreccsent^ kártyásra fagyott jég, cuppogott lábbelifak » sürü kátyúba, de ők csak bukdácsoltak. Az ember elől, utána az asszony. A bakter végre alkalmatos helyet ta­lált a lesre — megtelepedtek. Kuporogva várták a szerencsét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom