Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-23 / 8. szám

XVíL évfolyam. Keszthely, Í9I3. február 23. 8, szám. 1 Ilil^sai la o t 1 Mst |>. M EGJELENI K H E T E N K INT E G Y S Z E R: V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre . . 10 K. — f.

1Negyedévre Fél évre . . . 5 K. — f'.j Egyes szám ára Nyslttér petitSiíra 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. Deákszobor Söjtörön. Végtelen örömmel hallom, hogy Deák Ferenci ek, kit a közmeggyőződés a «hazk L ölesének > nevezett el, de akit ép oly jogosan második Aristeidesnek vagy igazságosnak is elnevezhetett volna, szobrot állítanak söjtöri szülőháza kertjében azon ut mellett, hol a nagy államférfin napi sétáját szokta végezni. Soha jobbkor ! A politi a piszkos hullámai soha sem dagadtai; nálunk olyan magasra, mint napjainkban. Jó lesz, ha fiz öieg «tekintetes> bozontos személtjeivel ráliunyorít, mint egy olympusi Zene, a politikai Proteusokra s rájuk rivall Ciceróval : Quousque tandem ? Katonák a főgimn. felolvasásán. Rendkívül kellemesen lepte meg a Cseppfolyós levegő c. előadás intelligens hallgatóságát az a körülmény, hogy hon vénhuszár altisztjeink majdnem tt-ljr-s számban részt vettek benne. Ig<n tetszik nekem >> közművelődés emelésének ez a módja s azért a magyar kultúra nevében csak legteljesebb elismerés il!et.i me^ Vázsony Béla századost, aki a közművelődés oháráia ezúttal nemcsak lelkesedést, hniiem, ami a legtöbb embernek sokkal nehezebb, pénzt is áldozott. Kivánságunk ezután csak egy lehet: Vivant sequentes ! Méq egyszer a felolvasás. Nem tágitok e tárgytól, mert nagyon fontosnak tartom. Sokan nőm tartották annak, mert talán a címet félre magyarázták. Pedig, ha a derék előadó szerint a cseppfolyós levegő a közel jövőben mintegy háztartási cikk lesz, jelentőségben a villamosságot is felül fogja múlni ! Hát nem lett volna érdemes a vele való érdekfeszítő kísérleteket végignézni kereskedőknek, iparosoknak ? J3 főgimn. legközelebbi nyilvános felolvasása /. hó 27-én, csütörtökön délután 5 órakor lesz a „Hungária" szálló nagytermében. Felolvas vetített képek kíséretében Láng Emii főgimn. tanár. A felolvasás tárgya: Athén. — Belépődíj 60 fillér. i 1' Politika és kultúra. Irta Dr. Tihanyi Barna A politika az államok életében az az improduktív valami, ami milliókat emészt fel egy-két felszínre vetődött «nagy» ember kisded játékainak kielégítésére, hasznot pedig mentül kevesebbet hajt, vagy ha hajt is, annak nem örülhet a közjó, hanem annál jobban örülhetnek az egyesek. A politika az a telhetetlen moloch, melynek a szája mindig nyitva van s kielégíthetetlen étvággyal fogyasztja el annak az óriási tőkének hatalmas részét, amely a polgárok zsebéből vándorol be az ö bűvös környezetébe, hogy ebbe a zsebbe aztán soha, semmiféle alakban vissza ne térjen. Az embert valósággal keserűség fogja el, ha azt látja, hogy üres, semmitélő politikai akciók micsoda összegekkel dobáíódznak, mig a közművelődés vezetői mint szerény, lenézett, ütöttkopott Hamupipőkék kénytelenek meghúzódni a kuckóban, mert ők nem ülhetnek fel a politika magas paripájára. Nem régen tette közzé Zalamegye uj tanfelügyelője, Dr. Scossa Dezső, jelentését Zalamegye tanügyi állapotairól. Ebből a szakszerű jelentésből mindenki láthatja, menynyire elhanyagolt a közművelődés fontos kérdése különösen a mi szépséges megyénkben. Igy pl. az összes tankötelesek száma 130,128. 8—5 éves: 35,407. óvodába jár 4693, nem BAL ATO N V113 EK T A MI A JA. 3£i-fiyimegijün^ a temetőbe. . . . Irta PATYI ISTVÁN. Ki-kimegyünk a temetőbe, Ha elvesztők szeretteinket ; Ha éjfélt üt az óra, ök is Meglátogatnak néha minket, S csókolják alvó szemeinket. Mi köti az élőt a holthoz ? A szeretet s szerelem lángja. Ezek örök világa mellett Megyünk mindnyájan a halálba, S jár vissza lelkünk e világba. „És ne vigy minket ^ a kísértetbe." Irta dr. Vutskitsné Szilárdffy Elvira. Pallai, a bakter eleresztette h délutáni vonatot, oly feszesen állt a váltója mellet,t kezében a kis píros zászlóval, mintha 0 felsége előtt állott volna. Menne a raktár felé, de az őrházból a felesége kiált utána jajveszékelve. A bakter ugyanazon hangnemben válaszol — mi kő ? Hamar, hamar, gyere ! Miska szaporán siet. arra felé, befordul a kis nyírott eperfasövény mellett, hát ott sir h felesége nagy hangosan a disznóól oldalához dőlve. No mib»j ? Jaj ! megdöglött a malacunk — ós sir tovább elcsukló hangon. A bakter ábrázata megnyúl. Valósággal megdöglött ? Meg az tisztára, nyőgé az asszony. Csakugyan ott fekszik a koca a szalmán, az ól földjén elnyúlva élettelenül. Pedig hogy ápoltam, siránkozik az asszony, a reggeli kávémból is elvettem mindig egy kis lejét, neki adtam, oszt itt itt van és teljes erővel tör ki belőle a sirás. Az ember nem tudja, a malacra haragudjon, hogy megdöglött, vagy az aszszonyra, hogy igy felveri a házat. Rá is mordul : ugyan mit bőgsz hiába, mint az anyát vesztett borjú. Ne bőgjek, ne, hüppög az asszony, husz forinton vettük, most megérne negyvenet. A bakter unja a sírást, vagy hogy nem akarja az asszony előtt kimutatni, hogy biz őt is bántja, de nagyon is, ez a csaladi gyász. Indul az állomás felé, a váróterembe. Még az ablak alá se ér, kikiált rá a főnök : Pallai, jöjjön be. Tisztogassa; ki a puskacsövet, patront is csináljon vagy ötvenet, holnap körvadászat lesz a grófnál. Pallai készséggel nyúl a puska uiáu az irodaszekiénybe, kimegy vele a váróterembe. Valaki tárva-nyitva hagyta az ajtót, a kályhába nincs egy szikia parázs se. Kutya hideg van, meggémberedik a keze, ugy érzi, mintha mind a tiz ujja valami esetlen faág volna. Be is megy a főnökhöz. Tekintetes főnök ur, haza viszem a puskát, ott jobban kipucolom, a patronokat is megesinálom mind, csak tessék kiadni hozzá mindent. Hát miért, itt nem tudja megcsinálni? Lehetne, ha a csőhöz nem fagyna a kezem. Jól van, jó ! Itt a patron, puskapor, töltő, minden, csak vigye. Pallai a vállára veszi a puskát, indul havafelé a töltés szélén. Mintha éppen az ördögök rángatnák a szeme pillantását, P«ll»i lenéz a töltésről a lápos rétre. Végtére máskor is lenézett, de most az « puska mintha valamit sugdosna a fülébe Eszébe jut nagy hiitelen, hogy néha vagy 6—8 őz is sétál az é

r mentén a fűzfák alait. Ha ugy nyikon lehetne csípni egyet közülük, n.át csak azért is, hoey vigasztalódjék az asszony. Az a fényes, hideg acélcső csak biztatja. Ilyenkor télen hamar alkonyodik. Pallai álltában észre sem veszi, hogy