Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-06-22 / 25. szám

3 intenzivebb felügyeletet gyakorló testület szervezésével kiván a miniszter a hiányon segiteni — a kerületi iskolatanács felállításával. Ez a kerületi iskolai tanács egy közbeeső fórum lenne az iskolaszék és tanfelügyelői hivatal között. Amazt támogatná, emezt pedig helyettesítené és kisegítené ! Mert a kir. tanfelügyelőségek az összehalmozódott adminisztratív ügyek miatt alig képesek már többé a szükséges felüg}*eletet gyakorolni. Másrészt az iskoláztatás és mulasztások, kerületi anomáliák is hathatós orvoslást nyernek ebben a tervezeti intézményben. Csak helyeselni tudjuk azért a miniszter száudékát. Azonban a tervezetnek, mint sok másnak is, van egy igen örear hibája, melyet, ha 13 próbás mamelukok volnánk, sem minősíthetnek semmikép sem —szépséghibának ! Sőt ! Szarvashibának kell tartanunk a törvénytervezetben kontemplált azt a szándékot, mely szerint a miniszter a tanitói kinevezést a főispán urak kezébe kivánja — decentralizálni ! Nem jelentene ez egyebet, mint — szelíden szólva — visszalépést a sötétbe ! Mert a kinevezés jogán a tanító kiszolgáltatva főispáni hatalomnak — nem tanügyi buzgólkodás és szorgalom, hanem megfelelő pártszolgálatok, magyarán mondva korteskedós által iparkodnak a nagy ur javáslatát magának biztosítani — ha pedig gerincesebb találna vagy merne lenni a kellet inéi, szembe találná magát a nagy ur haragjával s esetleg hivatalos vexacionék tenné ki magát ami csak a tanítói kedv es ügj'szeretet rovására menne ! Akár úgy, akár így csak a tanügy látná kárát a kinevezési decentralizációnak, miért is erősen kívánatos, bogy a különben hasznos, sőt hézagpótló tervezet szarvashibája töröltessék. Ami basznos benne, ám mielőbb hadd éreztesse üdvös hatását, ami káros, deleatur. nehogy csenevész alkotás váljon abból, ami különben életravalónak született. Egyről-másról. Dolna-Sárác, 1913. juni 18. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Nem gondoltam, bogy előbb kell Írnom, mint Ígértem. De látja : ember tervez, Isten végez Sugallatot éreztem, mikor átvitt a vonatom a törnösi szoioson. Nem akkor ! Jóval előbb már ! De a fájó érzés csak akkor tört ki rajtam teljes erejével, mikor Predeálon átkutatták az én kis disznóbőr málhámat, amelyet valamikor, régen, mintegy 25 év előtt, nagyáron vett boldogult atyám egy kebelbarátjától. Kiforgatták a holmimat. Kidobálták ruhámat, szivarjaimat, kerestek, kutattak, — bizalmatlankodtak, mert magyar vagyok, és csak mikor a meglepő érdesség után kérték az útlevelemet, csak akkor 'értem magamhoz, hogy közeledem a Balkán-felé. Most itt ülök Dolna-Sárácon. A kellő közepén a bolgár—török hadjáratnak és égre tekintett szemmel vizsgálódtam Allah, a nagy ós a hatalmas védőerejen ! Körülöttem üde minden ! Világos kert, rét terűi el kivül belül a városon. A baráiságosan hullámos bolgár—török terület szétszórt házai oly közel vannak a lelkemhez, min'hacsak Kenderesen, »?. én második hazámnak a házai között, régi jób&rátaiir társaságában járnék. De alig hogy az északkeleti emelkedésen végig surran a tekin tetem ott van előttem a Nagy-viz és felocsúdom ábrándozásomból, mert egy hoszszu szakállú tisztes öreg, lehetett úgy 70— 75 éves, elém állt és a kezeit szétterjesztve, barátságosan üdvözölt. -Higyje el igeu tisztelt Szerkesztő uram, hogy Keszthely jutott eszembe es a gyermekkoron) ideje ! Ott is volt nekem egy atyai barátom, aki hosszú szakált viselt és akire én, a gyermek, ép oly tiszte'ő érzéssel tekintettem akkor, mint ahogyan ma, gyérülő hajjal és őszülő .szakállal tekintettem erre a barátságos aggastyánia: az idegenre, aki mosolyával, akár a Balaton sima tükre, lebilincselt. Istenem! Ez az egyszerű, nyájas idegen és ez a nagy víz, mert a kapubejámta előtt terült el a városkának a Dolne-Csath, ez a. szép tó, milyt-n hihetetlen közvetlenséggel idézik fel a lelkemben gyermekkorom boldog napjait, amelyeket az én kedves szülővárosomban töltöttem : Keszthelyen. Alig telepedtünk le egy sugár nyárfa kellemes árnyékában, "honnan belehetett látlii a tó végtelenül sima ifikrét ; ahonnan átlehetett tekinteni a kis város mozgalmas kereskedelmi, ipari és kulturális életét ; ahonnan szemünkbe ötlött a város mellett elterülő fürdő és park az ő gondozott, útjaival : Rasid effendi a'ya beszélte el nekem a következőket : • Nézze uram ezt a kis várost, az ő bájos vidékéve!, egyszerű poraient.es uccái val. Jól esik a lelkemnek végig teliinteni rajta és ezt mi, a semmiből varázsoltuk elő, nem is egy hosszú élet szakadatlan mrnkássánávai, mint inkább egy perc szerencsés alkotásával. Nézze : mess'e vidék gyöngye ez a szép helv és ezt — bármiként dörgött is az ágyú Kirkilissze falai alatt, bármiként dúlt is a testvér- és a polgáiharc a török- és a boigáiok között: ez épségben maradt Szépsége mentette meg; a hadak e'kerűlték es bár fiai, az egyenetlenség miatt egveul.ént untak bele a védelmébe, voltak néhányan, akik kitunottbk « ha ad ás érdekében. Mert a haladás, önfeláldozást követet. Sokszor voltam azon a ponton, hogy otthagyom az egész várost sherifestől, elöljáróitól, — mindenestől, de akkor t. Uram, nem let* volna semmi és az emberek alkotási kedve api ólékosságban me rfilt volna ki. Gaz és dudva dúlta volna fel ezt a várost, amely annyi ádáz ostromot mosolyogva nézett. Most három artézi kútunk van, aszfalt a piactéren és a főbb utcákon ; vízvezeték a házakban és van télifürdő is, amelyet sokáig oly nehezen nélkülözött a tisztaságot kedvelő török és bolgár. De, mert a vízvezeték megvan, elláttuk a kórházal, a fürdőhely szállóit, vendéglőket, iskolákat üde vizzel s ma versenyziink t. Uram ! a nyugot civilizált állnnainak közepes uagyságu fürdőivel, amelyekben nem azok szoktak megfordulni, akik csak dolgoztatnak, hanem azok, akik dolgoznak. Mi is boldogok vagyunk, mert örömmel mutogat, hatjuk, kogy tehet kevésből is alkotni és ehez, ugy tapasztaltam, nem sok: okos ember kell, nem tőkepénzes vagy bankigazgató, hanem önzetlenség, számitás, okos körültekintés és energikus eselekvés. Mindenekfelett pedig az kell, hogy kikeli szorítani azokat az elemeket, amelyek apró és melléktekintetek által engedik magukat befolyásoltatni, vagy, akik azt gondolják magukról, hogy nincs egyéb céljuk, mint akadályozni másoknak a köz érdekében megnyilatkozó cselekvéseit. Ki kell telepíteni azokat a hamis nagyságokat, akiknél a közérdek csak fedő a magánérdek betakarására.» Itt, elhallgatott és én, tisztelt Szerkesztő úr, bámultam az öreg Rasid tffendi bátot és előkelő nyugalmát, kijegecesedett, kristálytiszta akaraterejét — es emlékezésemben bőséges anyagot zavart fel az én kedves szülővárosom mindig csendes vizeinek a fenekéről, i mert láttam, !>• igazolta előttem ez a szélit! aggastyán, hogy <- Balkán gazdasági önzetlensége még s-m szolgált arra, hogy gúnyolódva emlegessük. Es iit jut eszembe, hogy N. B., aki nekem Keszthelyről informá'ó sótokat küldött a IV. levelemhez, felemlítette azt is, hogy : «h« Keszthely akar, csak a balatoni fürdők között is, számbavétetni, úgy halaszthatatlan kötelessége még egy ártézl kutat fúratni, aszfaltoztatni és vízvezetéket készíttetni — és énben a pénzkérdés nam akadályozhatja. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Bocsássa meg, ha megint ráléptem az érzékenység kútjához vezető ösvényre és elmondom, hogy meg Kenderesem sem tapasztaltam s itjy a műveltebb, és igy természeteden az önzetlenebb szülővárosom, előttem, az ifjúság glóriájával övezett atyai barátaim között, inét: kevésbé gondolhatok olyanokai, mint akikről az öreg effendi s^ólt: 'akiknél a közérdek takarója a magánérdekeknekde viszo.it | tudom, hogy minden városban vannak töI tökök és örmények ; minden községben tai fái ha tők fölös számmal felületesek, félénkek, aggódók és akadnak ravaszok, érdekhajhászók, sőt : törökök és bolgárok i-, akik szemelőtt tartják a diadalmas faj közgazdasági hódításait is, és ezek okozhatják, hogy az én l edves szü Óvárosom intéző körei még mai nap sem tudják a városfejlesztésben a sorrendet megállapítani Innen van az örökös kapkodás, a bizalmatlanság, az eredménytelenség és azt hiszem hogy ez sokn-l-, a köz érdekében való hasznos akaratát kimiriti és » köz. bövőben, úgy jósolták nekem, a legjobbjai hagyják majd ott! Pedig én iskolás barátom, a mai l>itó mikor figyelembe veszi, hogy nincs első, második, harmadik szükséglet, nincs fontos, fonfosabb és legfontosabb tenni való, hanem egyszerre szerzi be, nemcsak az aszfalt, a vízvezeték költségvetéseit, hanem a villamos vasút kiépítésére vonatkozó és felmerülő, v>-gy a múltban megszakaat tárgyalásokat is és mikor készen VHII : vigye, hozza s vagy vele bukik^vagy általa él. «Az éveket felemésztő fontolgatás, huzavona, öreg, rokkant emberek, az önző spekulánsok tulajdona és «« én kedves szülővárosom nem meghalni, hanem élni indul/» Igy irta nekem ezt, kedves Szerkesztő úr ! az ismeretlen N. B., aki úgy lát zik, szereti a városát az összes nyomorúságai val és a szuszogó öregségével. Azt irta, hogyha aszfaltirozásról van szó, akkor ne vélje senki, hogy az egész város utcája aszfaltlrozásra kerül. Azt irta ; ttöbbet ésszel, mint erővel.» Aszfaltozza ki a város a felső és alsó gyógyszertár közötti részt a piaca számára ; az Andrássy-ieret és vigye el a gabonapiacot oda, ahová való: a vásártérre, ahol a gabonamérleget már szinte egy évtizede hogy felépíttette és ne fizessen bérhelyiséger. azért, hogy amaz, a vásártéren, általánosan használható ne legyen. Azt irta: «A kereskedelemnek megvannak Balatoni és keszthelyi emléktárgyak, keszthelyi és balatoni és balatonmelléki képeslevelezőlapok remek kivitelben óriási választékban kaphatók Sujánszky könyv- és papirkereskedésében Keszthelyen.