Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-06-22 / 25. szám

1913 . m ájus 19 5. BALATONVIDÉK a maga érdekli, s az okos adminístratio figye­lembe is \eszi a kereskedelem érdekeit; de a ke­reskedelem nem tehet oly önző és oly kapzsi, hogy minden más érdek kielégítése előtt behuny/e a szemeit és követeli más erdek rovására a ma­gáénak a védeiméi. » Merengésemből Ra>id effendim dob­bantás* ébresztett fel, aki felém fordulva, élénk gesztussal kisérve folytatta elbe-zé­lését : «Nézze xiram. akkor, mikor a víz­vezetéket még nem létesítettük, a városka öntözése nagy áldozatokat kívánt Otromba lojtokon, lusta emberek hajtották lovaikat. A sheriff bár a nyakukon ült, vizet merí­teni gyorsan, mert egyik kocsi várt a má­sikra, nem tudtuk. Az idő mult, a naps'á­mo' kocsik kényelmeskedtek és a városszarn­adásaín évről-évre simítani voltak kényte­lenek. mert az előirányzott összeg soha sem volt elég és a park és más ilyenek alá lettek elbuj­tatva azok az összegek, amelyek szükségesek vol­tak az öntözés, utca tisztántartás stb. ellátására. Akfcor azt mondtirn : Legyünk igazak, őszinték, min' Alb-h az égben ! Hisz a város bizalmá­nak a letéteményesei vagyunk, nem topunk, nem harácsolunk, könnyelműen nem költekezünk, de ! hadd lásson tisztán a lakosság, , amelynek a fillé­reit etköttjük l Igy is lett! Es megcsináltuk a vízvezetéket is, mert belátták, hogy 12 —14000 korona, az önök pénze szerint számítva uram' oly összeget tőkésít, ha 30—40 évre osztjuk e], hogy i bból kike­rül az egész váios üdesége. tüzbiztósságH stb. stb. Nézze azt a füidőtelepet a kel­lemes pormentes levegőjével, üde világai­val !» Es ! Eszembe jutott u|ia az én szülő­városom ! Keudere-röl nem beszélhetek, hisz ott nincs park, nincs fürdő, nincs >• ul­tur . Pe Istenem! Mit lehetne l-evés pénzbőt, kellő összehanyzás mellett teremteni egy Resid effend\nek, — ha ilyen akadna az én atyai barátaim között, ha azok nem játszanák örökké az okosat és az okosabbat, mint a török-bol­gár ez időszerűit ! Es eszembe jutott isinél az éu ked­ves isko'ás pajtásom, a Reischl Imte Ta­lán tudna lenni effendi .' 0 gyűjteni fogja az előtanulmányokat,, a költségvetéseket és a számításokat — úgy tetszik nekem e tá vo'ból — hogy; lesz ereje meg is csinálni s kivitelre juttatni, mert, ha nem segítenek neki az önzetlenek legjobbjai e nagy munkában, — akkor : kedves Szerkesztő uram ! «z én édes szülővárosom, ahol a gyei meké veim oly sok kellemes > apját töltöttem ahol még az iskolában is becsülni tani'ot'ák a közéleti önzetlen en berekét és ahol, én, »z ifjúságomban, sok tisztelétreméltó vonást mutató embei t ismertem, szegény jó ntyám elbeszélései u'án is, mondom : kedves Szer­kesztő uram ! ak or Keszthely megérdemli a sorsát : elmarad és leszáll oda, ahová fiai vitték : az élhetetlenségbe ! Ábrándozásomból pedig a szelid ef fendi ráz.i tt fel, amint karomat karjába fűzve folytatá elbeszélését: iDe nem csak én voltam az, aki ezt a vízvezetéket rendezte. Yol"ak segítő tár­saim a tanácsban, a képviseletben és buzgó hivat ilnókaim ! De bár teljes elismerés él a lelkemben azok iránt, még sem halgát­hatom el, hogy nem volt az én időm híjá­val az alkotás moll• t' a humornak sem. Emlékezem. Ugy 6—8 évvel ezelőtt, az . k­kori nagyvezér bevonásával « mi váro­sunk nagy szülöttének az ünneplése indult ki a fővárosból : Siambulbób A zeneszer­zők jötiek-mentek. Diszhangvei seny. ko­szorú, album STB. napirenden volt. Az a nagy szellem, nézze ! i't szüleit tt e ház­ban"! A kegy. let ide tette ez a művészi emléket és megjelölte azt a helye', ahon­nan hódítani indult. A kis város ünnepelt! Zászló, disz, ember, minden a helyén. Kis városunk is kivette a maga részét: diszal­bumot adni, határozta a tanács, az ő nagy szülöttének I A fényképek gyűltek, HZ al­bumba betétettek és — jött a nagy had­járaf, a török összecsapott a bolgárral és engem, aki annyit dolgoztam e városért közel egynegyed századon át, az uj törö­kök : — felmentettek. Akkor duzzogtam, de most már meg­békéltem és büszkén mutogatom alkotá­saim helyét azoknak a tisztes idegeneknek, akikiöl mintha látnám, -— hogy megértenek engem; cse.k a tanácsházat kerülöm azóta! Mégis ! a múltkor egy osztrák-magyar volt katonai megbízott járt itt, akivel még gyer­mekkoromban ismerkedtem meg az ön hazájában ós ő kiváncsi volt látni a város nagy szülötteiueK és jótevőinek arcképeit a tanácsházban. Elvezettem ! és oh ! bár ne vettem volna észre ; a porban elföldelve ott találom, egy zugban, azt. a diszalbvmot, — amelyet —- édes Uram ! azt hiszem, nem vár már! a Scbábach hercegnőjének hatalmas szellemű megteremtője ! Allah legyen Önnel és jóakaróival ! — mondá — és eltávozott.' L-Szögezve álltam s csudálkoztam, hogy miliő szellem és jellem lehetett eb­ben az öregben azokban az időkben, mikor aludt e város minden teremtett lényében az alkotási vágy. meg a «nagyok» iránt való fi­gyelőn is és megcsinálta ezt a várost. Ez valóban a B li án ! Gondo'ám és megírtam ezt az V-ik levelet a kedves Szerkesztő urnák, hogy lássa, mennyire szeretem én az én kedv s volt atyai bará­taimat, szülővárosomat és mily hévvel ki vánom a haladá-át. Isten vele ! Szeikesztő ur ! aki iránt vagyok igaz tisztele'tel : Szentimrei Kal^as Pál. U. i Most mélyebben megyek befelé s mivel a vasutat elpusziitot'ák, alig irha­tok egyhamar a Balkán ra^ényes szépsé­geiről ! Isten áldja! Keszthelyi küldöttség Vaszary bíborosnál. A mult számunkban megemlitei t kül­döttség mult vasárnap déltájban nyújtotta át Vaszary Kolo- bíborosnak a volt her­cegprímásnak. K-szthe y nagy szülöttének a díszpolgári oklev«j|-t. Beischl Imre város­bíró az' gg egyházfejedelem előtt a kö­vetkezőket. mondta : Nem hozunk mirhát ós tömjént, c*ak egyszerű fehér la pcka'. de ezekre soha le nem róható hálájuk jeléül Keszthely város pol­, gárai ittak neiüket akkor, midőn Főma­gasságodat karácsony ünnepén községünk képviselőtestülete díszpolgárává választolta. Dbze, elseje volt Fömagasságod az­előtt is már régen városunknak, de az ak­kor spontán megnyilatkozásból formáknak hódo ó korunkban látszólag e gyönge külső jelét hozzuk annak az erős belső tartalom­nak, melyet Fömagasságod erkölc-i és anya­gi példájával adott lelkületünknek, midőn minket keszthelyieket a föld rögéből ki­emelve a magasságok felé vezeteti. S ha majd fömagasságod lapozni fog ez albumban, ugy abban szülővárosa pol­gárainak nemcsak nevével találkozik, de szivével is, mert valamennyi szivéből s lelkéből irta azt alá : ebben egy a szivünk dobbanása, egy a lelkünk óhajtása : Főm»­gasságodat. soká — sokáig sugározza be szülővárosa polgárainak igaz tisz'elete, sze­retete s hálája, mely gyermekeink ajkán felhangzó imádságban is örökké csendülni fog. Hódolattal nyuj'juk át szivünk ez aján­dékát, fogadja Fömagasságod keg\esen. A szép beszéd akkora hatással volt az ünnepeltre s a küldöttség tagjaira, hogy mindenkinek szemében könnyek ragyogtak. A volt primás az ünnepi aktus után dísz­ebédet adott a küldöttség tagjaiuak tiszte­letére. A küldöttség a s/ i 7 órai vonattal tért vissza Keszthelyre. Egy indítvány története. Irta Dr. Tihanyi Barna Ismeretes olvasóink előtt, hogy a keszthelyi tanítói járáskör május hó 2)-én tartott közgyűlésén Dr. Lakatos Vince főgimnázium! tanár azt, az indítványt tette, hogy a közgyűlésből kifolyólag a járáskör keresse meg a B. T. G. R. T.-ot, hogy hsjóin, a tanárok és taniiók féláru menet­jegygyel utazhassanak. Az indítványt a tanítói gyűlés egy­hangúlag elfogadta és megbízta Csathá Alajos elnököt, t'Ogy a további lépeseket, tegye meg. Csathó Alajos az indítványt beterjesztette a Zala vármegyei Általános Tanítótestület, elnökségének, ki a szép eszmét tel is karolta, mint erről a követ­kező, illetékes helyről vett sorokból báiki meggyőződhetik : — A Balatoni Gőzh. Társasághoz ké­relemmel fordult a Zalavármegyei Á talá­nos Tanítói estiilet elnöksége, hogy a danátok és tanitók részére féláru menetjegyet en­gedélyezzen. Továbbá megkeresik Vesz­prém és Somogy-vármegyék Általános Tani' óegyesül'-tét is, hogy u'gyatiily kére­lemmel forduljanak a Bal. Gfizb. Részvény­társasághoz. A Znlav. Ált. Tanítótestület már junius 7-én elküldte megkereső leve­lét, me'yre azonban eddig váksz még nem érkezett. A * Balatonvidék* erről a kulturális mozgalomról annál szívesei ben számol be, mert lapunknak álláspontjával a fentebbi indítvány teljesen megegyezi!;. Ugy hisszük, hogy tavaly a B. Sz. balatouvilágosi közgyűlése alkalmából erre a dologra fel is hivtuk a B. Sz. figyelmét, sajnos, ered­ménytelenül. Most az Ügy, amint látszik, igen jó kezekben van s bizouyára sikerrel is fog végződni, Hiszen a B. T. G. R. T., mely állami és megyei támogatásban Részesül, nem lehet, oly szűkkeblű, mint a cs. és kir. szab. D. V , mely c*ak az állami tanárokró és ta­nítókról akar hallani, a felekezeti ós köz­ségi tanerők kérései előtt pedig badugja a fülét. R-méljük és hisszük, hogy a tanárok és tanitók méltányos kérése meghallga­tásra fog találni. A B. T. G. R T. ezzel nagy szolgálatot tesz a Balaton kultusznak is, a kultúrának is, de saját magának is. Hogy pedig a szép eszme bele ne fulladjon a bürokratikus huzavonába, azt ajánljuk, hogy a társaság mindazoknak adjon féljegyet, akik az államvaeutakra ilyennel bírnak és pedig az arcképes iga­zolvány előn-utatása mellett. Mon már itt van az utazás megkezdésének ideje. Tessék a kérelmet, mely mindenképen jogos és méltányos, teljesíteni. Hisszük, Iiogy, ha kell, a B. Sz. is a tanitók pártján fog állani, ami különben egészen természe­tes i Nyári mulatságokra lampionok, konfeiti ós szerpentin - igen előnyös áron kapható SUJÁNSZKY kcnyv- és papirkereskedésében. -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom