Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-25 / 21. szám

BALATONVIDEK szádat nyisd el, hogy a sült pecsenye belérepülhessen. A hévízi vasút előmunkálati engedélye egyelőre még a Ganzcég kezében van. Hegy a Ganz a vasutat nem fogja megépíteni, az nyilvánvaló. Sohasem őszinte, mindig kerülő utakon járó indítványaival, nehéz szövegezésű, laikusokat könnyen megtévesztő tervezeteivel eljátszotta a város bizalmát. Tessék csak visszaemlékezni, mily büszkén hirdette akkoriban a cég, hogy Keszthely éppen olyan vasútat kap, mint Pozsony. Pedig hát Pozsonj^ nagy, intelligens város. Azt nem lehet megtéveszteni, annak csak elsőrendűt lehet szállítani. Éppen ma olvasom az egyik fővárosi lapban e hirt : «A Pozsony Országhatárszéli Vasút,Részvénytársaság, melj' a Ganz-féle villamossági részvénytársaság alapítása, ugy látszik, még hosszú ideig türelemre kényszeríti a részvénj^eseket. A vállalat legutolsó mérlege 4282 korona veszteséggel /árul, körülbelül akkora összeggel, mint a mekkora a tavalj'i üzletév vesztesége volt.» így szól a híradás. Éppen ilyen vasútat kaptál volna te is Keszthely — mondja a Ganz. Éppen ilyet. Négyezerkétszáznyolcvankét korona veszteség. Ugyanannyi, mint tavaly. Keszthelj* városa, dicséretére szolgál, óvatos volt. Még 1911. aug. 31-én tartott városi közgyűlésén kimondotta, hogy a Ganz-céggel szóba nem áll. Határozattá emelte, hogy amennyiben a cég vasútat egy éven belül meg nem építi, a város a vasút előmunkálataira engedélyt szerez. Ez a határozat—Ganzék ngyan megfelebbezték — jogerős. Az egy év iég elmúlt. A cég a vasútat nem épiti, nem is fogja. Jól tudjuk, miért. Nem vasút kellett neki, hanem az, hog}' a város adja ki kezéből a világítási telepét. S mert ezt a város, okosan, megtagadta, azért nem épít ő vasútat. Nem is kell a vasútja. Az a tizenhárom kilogrammos sínü, egy kitéröjü, drága viteldiju. keskeny kocsikból álló vasnt sosem lett volna becsületesen üzemképes. Drága pénzért megépített rossz vasútat kaptunk volna. E tervet sutba dobni — helyes volt. Itt az alkalom. Allamvasuti kezelésben. vicinális alapon, villamos vasút kizárólag Keszthely—Héviz között. Kérjen a város sürgősen előmunkálati engedélyt. JKiní uáros, bármelyik percben megkapja, tekintet nélkül egyéb engedményesekre. Még csak közgyűlési tárgyalás sem kell h ozzá. Az emiitett közgyűlési határozat alapján a tanács is eljárhat saját hatáskörében. A most következő lépések fogják megmutatni, mennyit ér az uj rendszer. Most válik el, mennyi az uj gazdálkodás vezetőiben a törekvés, a munkássásr, ' Ö' az energia. Csak egy ötsoros kérvényről van szó tisztelt Elöljáróság. Öt sor Írásról. Lássuk, mi történik ! A keszthelyi tanítói járás közgyűlése. «A zalamegyei ált. tanítótestület* keszthelyi járásköre május lió 21-én Badacsonyban tartotta meg évi rendes közgyűlését., melyet) a kellemetlen idő dacára is szép számmal jelentek meg a jkör tagjai. A közgyűlés a "Hableány»-szállóban a következő programmal folyt le : Csathó Alajos elnök üdvözli a jelenlevőket, — dr. Lalcafos Vince lőgimn. tanár urat, kit. a tanügy iránti lelkesedés hozott, körünkbe, hogy egy al.tuális kérdéstől értekezzék. Meleg, kegyeletes szavakkal jelenti be Révai Miksa volt keszthelyi tmiitó elhuny, tát, ki jkörünknek halála napjáig tagja volt oldja meg a közlekedésnek most még gordiusi csomóját. Már pedig egy rendes nyomtávú, legalább is harminc kilométeies sebességre, teherforgalomra berendezett vasút alapépítménye nem lehet olyan természetű, hogy az egy városnak legforgalmasabb utcáját szelje át teljes hosszában. És vájjon Héviz be fogja ereszteni a szénnel fűtött, mindent telefüstölő masinát fürdője területére ? A felvételi állomások, ez természetes, a városon kivül lennének elhelyezve. Előállhat tehát az az eset, hogy, mivel Hévízre akarok menni, felfogadok egy bérkocsit, mely levisz engem a vasúti állomáshoz s ha tetszik, ugj'anezzel a kocsival vissza is jöhetek a vasútról a városba. Nem lehetetlen, hogy ugyanezt a ' műveletet Hévizén is végigcsinálhatom. Ilyen közlekedésre még a német vicclapok hires vicinális tréfái sem mernek gondolni. Ezért mondottam és állitom, hogy ez a terv nem kulcsa a hévizi közlekedésnek. Ellenben, miként e lap megemlékezett ról £t

? öl kesztbely vidéki h. é. vasút részvénytársaság igazgatósága nemrégiben ülést tartott. E gyűlésen oly határozat hozatott, hogy a társaság a kesztbely hévizi vasutat hajlandó megépíteni. A város Főutcáján áf, Kiskeszthelyen keresztül, villanyerőre, olcsó viteldíjakkal, sürü járatokkal, vicinális alapon, állam* rasuíi kezelésben. Ez a, határozat népies nyelvre fordítva azt jelenti, hozok ueked Keszthel}' város egy elsőrendű, a forgalomnak minden tekintetben megfelelő, olcsó vasutat, hozom, mint a ropogósra sült pecsenyét ezüst tálon, te csak, áldjon meg az Isten, annyit tégy, hogy a szokott mászkálni, pedig a kis unokája sokszor kérte : Hozd le, nagypapám, nekem azt « fészket! A vízhordó csacsira szintén nem szokot t rápattanni. Ennek különben csak örült 'a kis fin, mert így min dig ő ülhetett a csacsi hátán, még akkor is, mikor az istállóban a szénát ropogtatta. .jfagy néha kijöttek a városból az öregúrhoz a ba'átai. Ilyetikor bejárta velük az egész szőllőt, megmagyarázta nekik, mi az. a filoxéra, peronoszpóra 9 Mivel permetegnek? Megmutatta a fiatal gj'ümölcsfákat, lugasokat és még sok mást, mindent, de mindent, ami uj az olyan váro>i emberek előtt, akik azt hiszik, hogy a szőllő ötkilós kosárban, háacs között terem a fűszeresek kirakatában. Es mikor elérkeztek a fundus határára, oda, ahol egy gyönyörű fenyőfa emelkedett, az égnek, egy nagyot lélekzett az öragur és azután igy dicsekedett: — Itt van pedig az én büszkeségem, szőllöm dísze, ez a sudár fenyő. Az egyetlen fenyő

; az egész vidéken ! — És az éh területemen nőtt! — tette hozzá büszktís'éggel. Szeretnék is eldisputálni a szomszédaim. V II. Egy nyáron azonban nagy változás történt. Történt pedig, hogy a szomszéd telek tulajdonosa megunta ezt a rongyos Magyarországot, ahol. a szőllő csak filloxérát terem, — eladta a birtokát ós kiment Amerikába. Nagy örömére szo gált ez az öregúrnak, mert ez « szomszéd gyakrau verte a mellét, hogy: Akármit mond a nagyságos ur, az a fenyő mégis csak az én tesület.emhez tartozik ! Es minthogy a szomszéd nem vihette magával a fenyőfái Amerikába, az öregúr megnyugodva, boldogan érezte magát a szép fenyő tulajdonosának. A szomszéd szőllő uj birtokosai — két idósbb hölgy, akik öregségükre egy kis jó heg} i levegő után áhítoztak — és az öregúr a szomszédság révén hamar összebarátkoztak ós ettől kezdve folyton együtt voltak. Az. öregúr a szőllő művelésében, a bot kezelésben adott nekik tanácsot, amit a hölgyek holmi apró szívességekkel háláltak meg. Ha például az öregúr görcsöket kapott, ami elég gyakran megesett, cserepet melegítettek a gyomrára, teát. főztek neki, a kis fiúnak pedig bestoppolták a lyukas harisnyáit és a többi. Néha meghívták az öregurat ebédre, ami mindig nagy örömére szolgált. Az öregúr ugyanis a nyári hónapok alatt a vincellérné szives gondjaira bizta magát. Ez a tisztelt aszszonyság nem csinált magának lelkiismeretbeii kórdést, ha a gyerekszoptatás és disznóetetés fontos munkálatai nem engedték, hogy leszaladjon a faluba húsért, vagy nem sikerült az élethez szintén ragaszkodó tyúkok közül egyet elfogni. Nem lehet ,ós punktum. Tessék szalámit «nni a cukorborsó főzelékhez ! így természetes, hogy a legcsekélyebb figyelem is. mely a hölgyek iészéről jött, nagyon jól esett az öregúrnak. Meg is parancsolta szigorúan a kis unokájának, hogy sose felejtsen el kezet csókolni <t kedvei néniknek. A kedves nénik pedig minden kézcsókot süteménnyel jutalmaztak és mikor a kis fiu erre rájött, egészen a gyomorrontásig csókolta a kezüket. Az öregúr elragadtatása is naprólnapra nőtt a hölgyek iránt. Es mikor egy napra az ő kedvenc poharát, amit Karlsbadból hozott pár évvel ezelőtt és valami csodabalzsHmmal megrugnsztották, annyira elérzékenyült, hogy megkérte az egyiknek a kezét. Természetesen az csúnyábbiknak. Következő vasárnap fölhívták a faluból a papot és orvost es megtaitották a kézfogót. Két szép kacsának és a jó ég tudja, hány csirkének került életébe az öregek szerelme Még egy torta és sok apró sütemény í« díszelgett az asztalon, és ha elgondoljuk, hogy mindezt majdnem egészen a kis fiu ette meg, nem csodálhatjuk, hogy három napig beteg volt. Ettől kezdve az öregúr és menyaszszotiya mindig együtt, voltak. Reggel első dolguk volt, megkérdezni: mit álmodtak az éjjel ? Délben az ebédet egymás kedves egészségére kiváuták és este együtt gyönyörködtek a csillagokban. Ha jobb lett volna a derekuk, talán még virágot is szedtek Volna a réten és tópdezték volna a kis •virág szirmait: szeret, neui szeret? Ök boldogok voltak, csak a kis unoka nem érezte jól magát. Mindennap meg kellett mosakodnia : ez numero egy, ami elég, hogy megkese-