Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-25 / 21. szám
1918. május 25. BALATONVIDÉK Bemutatja Kenyeres Imre gyenesdiási tanítót, jkörünkuek uj tagját. Az elnök által előterjesztett s a Közgyűlés által elfogadott sorrend szeiint elsőnek Posch Zsigmond polg. isk. tan. lépett a felolvasó asztalhoz. Magfcs színvonalú bevezetés után saját, ez évi húsvéti kirándulása alkalmával szerzett tapasztalatai nyomán megismerteti a Karszt-vidék geológiai alakulását, földrajzi í'ekvesét, fo lyók, tavak, barlangok alakulását, szerepét. Részletesebben rajzolja a világbirü adelsbergi cseppkőbarlangot; színes festésével szemünk elé varázsolja a mesevilágába illő képeket. Előadásával mindvégig teljes mértékben lekötötte a hallgatóság figyelmét Utána dr. Lakatos Vince főgimn. tanár tartott előadást egy igen fontos, aktuális kérdésről «Az elemi iskola ós gim- j názium közti kapcsolat* címmel Egész i terjedelmében ismerteti a vallás- és köz- í oktatásügyi miniszteriek e tárgyban ki- ! adott rendeletét, elihez fűzi a maga liosz- | szu tapasztalatok alapján leszűrt, nézeteit, óhajait. Üdvözli e rendeletet, de meggyőződése szerint egyedül «A Néptanítók Lappjának a középiskoláknak való megnüldésével s « népoktatás ujabb mozgalmainak, vívmányainak' ismerésével még nem teremthetjük meg a kapcsolatot az >-lenii iskola °s a gimn. közöi'. Padig ezt, minthogy yt kapcsolat tényleg nincs meg, meg kell teremtem. Áttér előadásában a bajokra, melyek ezt a kapcsolatét; megakadályozzák ; kiemeli, ismerteti különösen'a magyar nyelv, olvasás, fogalmazás, helyesírás tanításánál tapasztalható hi nyokat. A kapcsolat, megteremtéséie fontos eszköznek tsrtjfí, hogy az el isk tanítók főkép a IV, osztály tanítója s a gimn. I. osztályának tanárai kölcsönösen látogatn k egymás óráit s az i't szerzett t.ipiszt"latok nagyban hozzájárulnának az óhajtott kapcsolat megteremtéséhez, a bajok megszüntetésébe-' s főleg egymás kölcsönös megbecsüléséhez. — Az előadást mindvégig a tárgyilagosság, érdekesség, közvetlenség, a magyar nvelv, a tanügy és a kartársak iránt érzett őszinte szeretet jellemezte. El-.ök. s a közgyü'és magáévá t szí az elő.adó minden gondolatát,a megéité-,a kapcsolat létrejöttét az előadó intenciói szerint melegen óhajtja, — Posch Zsigmondnak s dr. Lakatos Vince főgimn. tanárnak hálás köszönetét, fejezi ki élvezetes előadásukért s ezen köszönetét jegyzőkönyvben kivánja megörökíteni. Murai Lajos <A tanitók szolgálati pragmatikáját* ismertéti. A nevezetesebb pontoknál hozzá fűzi a saját helyeslő vagy heh telenitő uézeteit. A szolgálati pragma ti ka néhány pontja élénk eszmecserét vál\ t ott ki. Azután Csathó Alajos elnök ismerteti a nála megszokot' pi ecizúással a jkört érdeklő fontosabb intézkedéseit; a központi választmány jegy zőkönyvet ; a jköri és a segélyegyleti pénztárról szóló számadásokat s kimutatásokat ; bemutatja Zanyi Kálmány badacsonytomaji tanítót, köszönet ét fejezi a szives fogadtatásért. Elnök jelentéseit s intézkedéseit megnyugvással veszi tudomásul a jkör. Az indítványok során nagy lelkesedést keltett dr. Lakatos Vince indítványa, hogy a jkör keresse meg a «Bal»tontavi Gőzhajózási Részvény Társaság>-ot s kérelmezze a féljegyet a tanitók számára a Társulat hajóin, hogy ez által is alkalom nyújtassák a tanítóságnak a Balatonvidék minél behatóbb megismerésére. — Az indítványt egyhangúlag nagy lelkesedéssel elfogadták ; az indítvány alapján a kellő lépésekei, megteszik. A jkör jövő évi közgyűlését Keszthelyen fogj* megtartani. Tárgyai lesznek : Nagy Margit keszthely i polg. isk. tanítónő és Torna József karina esi tanító előadása s egy keszthelyi kartárs gyak. tanítása. A gyűlést t.á i sa sebed követte; a délutánt a jkör tagjai sétálássa], kü'önféle szórakozással töltötték el s egy tanulságos s a nem éppen kedvező idő dacára is kellemes nap emlékeivel vidáman érkeztek meg otthonukba. M. — Hirdetmény. A hasznos madarak védelmét aagvben segítené elő a szarkák pusztitá a, — e cél elérése v gett felkérjü'í mindazokat, kik vadászjeggyel és fagyve; tartási engedéllyel birnak, hogy a szarkákat minden előforduló alkalommal pusztítani szíveskedjenek. Keszthely, 1913, május 19. Elöljáróság. A legújabb vasúti terv. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Jó távol estem a szülőföldemtől és bál nem köt hozzá semmi egyéb, mint a régi emlékek fel-felcsillanása a lelkemben, mégis érdekel sok apró bajával és törekvéseivel együtt. Ezért veszem a kezembe a tollat s leirom, amint tudom és érzem. A «Balatonvidék > mult számában olvastam, hogy vissza-visszatér és kisért a gondolata annak, hogy Készt hely—Hévizet hozzáférhetőbbé tegyek annak a videknek, amelyre természetszerűleg utalva v hn : Zalamegye nyugati részével és emiatt aztán tervek meiülnek fel a vasúti hálózat kibővítésére. Hiszen jó! A magyar ember azonban, sajna ! legtöbbször ott marad — a tervezget ésnél, - higyje el a t. Szerkesztő ur, hogyha nsm volna ennek az országnak zsidaja, hát, bizony ! még ma is fatengelyes szekereken járnánk. De ii< bölcselkedni akarok, hanem csak visszaemlékezni aria a jó időre, amikor » város foglalkozott a Keszthely Hévizet összekötő villamos vasúttal — és azok, akik az, üzleii éldeket látlak kockáztatva, szépen és csendesen eloltották azi az eszmét, mert. azt gondolták, hogy akad egy < sereg könnyelmű vállalkozó, aki már csak 1 azért is megfogja c-i álni a villamost, I mert egyedüli ''ágya, hogy éppen csak j Keszthely érdekében kamatoztassa tőkéjét. Ilyen azonban nem akudt, dacára, hogy egy e* képviselőtestületi tagok váltig hangoztatták, hogy lesz még szőlő és lágy k enyér S most, hogv, amin 1 hallottam, a-villamos városi berendezés ku'at és eg}' harmadik gépegységet kér beállítani és a költségeinek a megszavazására előterjesztést tesz, a «szerencsés véletlen» következtében, kezd foglalkozni a ki-sz'hely. hévízi villamos vasúttal egy másik érdekeltség, amely a közúti vasutak építésében, eddig is sikereket ért eb De ugyanekkor, mikor e/ az eszme a Keszthelyt hivatalosan nem képviselő depu'átu*ok részétől a gyű ésen előadódolt, felszólal a nemes vármegye tek. Alispánja és m«i eleve jelzi, hogy erre a vármegye nem fog segítséget rits* az ember (értsd : gyerek) életéi. Nr. 2 megtiltották a nénik, hogy a fára mászszon, mert könnyen kitörheti a nyakát. A csacsihoz szagolni se merjen, mert abból végz-tes szeri ncsátlenség történheti'-. — (•Nagypapa, mondd meg, mi az: végzetese?) Ha meglátták, hogv napközben vizet iszik, rzzal ijesztették, hogy béka nö a hasában. Szóv».I a nagypapa boldogságát a kisfiú keserülte meg. De hát mindenféle szarelemnek vége szokott lenni, ezt mondja a nóta. És igaza leket, mert egy ifjígel nem jöttek el többet a nénik. A kis fiu megint jól érezte magát. Kezdődött a gyöngyélet. Mezítláb kószálhatott, a vincellér gyerekeivel és senki sem kiabálta a fülébe : ezt ne tedd. . . azt ne tedd . . Egyszer épen darázsfészket bontottak föl a fiuk, és a szerencsétlen darazsaknak ugy tetszett, hogy ezt a fészket a hölgyek fundusáia építsék. Ott buzgólkodtak íehát a gyerekek. Amint meglátták a hölgyek a kis fiút, megszólitoiták : — De régen láttunk, pubi. Gyere be csak hozzánk egy picit A kisfiú gondolkozott, egy darabig, bemenjen-e. mert : hátha meg akarják mosdatni ? De a n j ,nik addig kérték, mig bement hozzájuk. — Mit, csinál a nagypapa? — Haragszik. — Es mit mond ? — Azt, hogy hiába mondják a nénik, azért a fenyőfa mégis az övé. Ekkor a nénik mégis azt mondták a kis fiúnak, hogy várjoil egy kicsit. Hogy? türelmesebben várjon egy kopott fényképalbumot ryomtak a kezébe, ők pedig azalatt elővettek egy nagy árkus papirost és az egyik diktált, a másik meg irt. Mikor elkészültek vele, szépen összehajtogatták négy rét, és odaadták a kisfiúnak, hogy vigye a nagypapának. A feleúton voli a kisfiú a levéllel, miko.r eszébe jutott, hogy ebből a nagy papirosból sárkányi lehetue csinálni Csak egy kis nád kéne hozzá, meg spárga. A vincellér Jóska (értsd : a vincellér fia, a Jóska) szerzett hamar mindent, egy-kettőre megcsinálták és egész délután sárkányt eregettek Addig addig örültek neki, mig egyszeresük elszakadt a jókedvük, akarom mondani a spárga és a sárkány, a rabmadár szabadságával szállt-szállt a l ék levegőbe. Mikor mar aztán megelégelte a repülést, kezdett leereszkedni, és hirtelen meggondolva magát egy íveléssel ráült a fenyőfa te'ejéie. Hiába csalogatták a gyerekek, a papirmadár nem mutatott semmi hajlandóságot, hogy leszálljon hozzájuk. Mit volt, mit tenni, busán haza ballagtak. — Hol voltál ? — kérdezte a nagyapa a kis fiútól. — A néninél. Az öregúr erre nagj'on haragos lett és azt mondta a kis fiúnak, hogy többet ne merjen elmenni azokhoz, akik azt mondják, Iiogy fenyőfa nem az övé. Másnap reggel ott feküdt h fenyőfa az átokban, mely a kétfundust elválasztja egymástól, hosszan e'teiü ve, mint egy óriás halott. A vince lér Jóska dicsekedett vele, hogy az ő apja vágta ki az éjjel, mert a nagyságos ur parancsolta neki. Hogy mórt parancsolta, azt ő nem tud|n, de azt hiszi, azért, hogy a sárkányt levehessék. Igaz, a sárkány ! — Hát hol vau a sárkány ? — kérdezte a kis fiu. — A nagyságos urnái. Az t-pám odaadta neki, hogy azt mondja, az valami írás. Hiá' a n oi dtum neki, hogy az az uifi sárkáin a, azt mondta, hogy szamár vagyok hozzá. A kis fiu is szamár lehetett, hogy nem vitle el iflsiént a levelet a nagyapának, mert abban a levélben *z állott, hogy hajlandók a hölgyek elismerni, hogy a fa az öregúré, hiszen ha kibékülnek és a jegyváltást esküvő fogja követni, úgyis mellékes lesz, I ié, mert közös büszkeségük lesz. Azéit arra kérik az öregurat, ne váltsa be a fenyegetését, ne vágassa ki a fenyőt <hogyha enyém nem lehet, másé se legyen !«
