Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-25 / 21. szám

XVII. évfolyam. Keszthely. 1813. május 25. 21. szám. Politiliai lietilap. MEGJELENIK HE T E N K INT EG Y SZ Fii: VASÁRNAP. 8 Z E R K^E SZ.TŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN" Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre . . 10 K. — f. Negyedévre Fél évre . . . 5 K. — í.j Egyes száin ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. A balatoni vasút és a Somogyi Hírlap. A Kaposvárott megjelenő S. H. meglehetős leokéztetésben részesíti a Balatoni Sző véts 'get, inert az a zágrábi üzletvezetőség ismeretes térfpglalásakor megtámadta és pedig a S. H. szerint «indokolatlanul> a zágrábi üzlet

,

;ezetőséget. Szerintünk a B. Sz. a leckézt.etést ezért nem érdemli uiec, mert csak kötelességét teljesítette, mikor síkra szállt a régebbi állapot fenntartása mellett. Mert azt csak nem gondolja tisztelt laptársunk, mely egyébiránt elég messze esik mind a Balatontól, mind a balatoni vasúttól, hogy az uj üzletvezető azért vitte keresztül Iervét, «hogy fejlessze a rossz kortesvasutakat ?» Ugyan kérjük szépen, melyik kisebb vasú tnem kortesvasut nálunk s miért tudná a zágrábi üzletvezető a jelentkező bajokat jobban kiküszöbölni, mint a szombathelyi ? Szíveskedjék erre feleim a S. H. beavatott, vezércikkírója ! Amit Keszthely és Tapolca összehasonlításáról uiond, az igaz, alá ;s ltjuk, de a «Balatonvidél< > e visszásságokat már ezerszer megénekelte. ,,Kincses Balaton." A >Zala> május 17-iki száma ezen cím alatt vezércikket, irt a Balaton megked veltetéséről. Felsorol sok hibát,, hogy mórt nem lehet a külföldieket, ideosalogatni. A melancholikus cikkből kicseng az a szomoiu tapasztala^, hogy nekünk kincses Balatonunk ezer és egy ok miatt nem lesz soha De nyugodjék meg a «Zula.» Van kincses BalatonunU. Badacsonyban egy csomag magyal kártya után, melyet legalább 6 szor tisztítottak és kétszer körülnyiszál tak, fizethet a jámbor utas fejenként 20 fillért egy órára. Ki meri mondani, hogy nincs kincses Balstonunk ? Hévíz! vasút Irta : Dr. Lányi Yictor. Essék megint e helyütt szó a hévizi vasútról. Valóságos tavaszi virág ez a vasút. Ha ránk süt a májusi nap melege és mi kétségbeesve rohanunk bérkocsi után, hogy szük ülésére, de annál bővebb pénzünkért, begyesen, fel vegyen, amikor, igy kezdetben, érezzük a hévizi közlekedés primitív voltát, minden nyomorúságát, mindannyiszor összegyülemlik a buzgóság a tervezni szerető főkben ós kiadják a jelszót: vasútat Hévíznek ! Nincs a vasútépitésnek az a formája, melynek képében ne jelent ( volna meg a hévizi vasút terve. Legyen részvénytársaság, építtesse meg Keszthely városa házi kezelésre, létesítse a Ganz s a város csak hozzájárulást adjon, annyit, amennyi belefér, tzaladjon Keszthelytől Sümegig a vonat s annak kiágazása térjen be Hévízre — mindmegannyi kiásott és, szerencsére, eltemetett terv. Legutoljára, az elmúlt vasárnap, megint összeült eg}" vasúti értekezlet. Nem kevesebbről esett szó, minthogy építtessék Szombathely felé egy legalább is hatvan kilométeres vicinális, hogy végre megalkothassuk a hat kilométeres keszthelyhévizi vonalat. Az értekezlet összehívójának tiszteletreméltó személye, a gyűlésen elhangzott vélemények a legerősebb biztositékai annak, hogy a mult vasárnapi megbeszélést a legjobb és dicsérendő szándék hozta létre. Ez a szándék azonban meg nem valósitható, legalább úgy nem, hogy közmegelégedésre oldja meg a hévizi közlekedés kérdését. Keszthelynek első sorban is városi, utcai vonal kell. Ha az nem mehet a Kossuth Lajos-utcán keresztül, hanem valahol a város háta mögött kell elvonulnia, az ilyen vasút nem A B A LATON VIDÉK TAHCAJA. Az utolsó üzenet. Irta BEBKES RÓBERT. Zenéjét szerzé WÜNSCH ISTVÁN. Hogyha kérdi . . . Mondjátok, hogy nem úgy történt, Mint azt Néki írtam. Hazugság az, mondjátok meg, Hogy miatta sirtam. Kérdjétek meg, emlékszik-e A virágos kertre ? Ölelésre, csókjaira ? Akkor — egyszer — este ? Júdás csók volt 1 Mondjátok csak ! Vele is azt tettem, Amit mással, száz leánnyal — Csaltam, hitegettem. Virágokat hozzatok majd, Mondjátok, hogy kaptam ; Hogy egy misik lány nevével Némáit el az ajkam ! Elsötétül minden TJtolsó erűmmel kimondok egy nevet. Viszik üzenetem. Hallgatja... is nevet. Hogyha volnék . . . Irta LAKATOS JÁNOS. Hogyha volnék fölötted ég, En csak mindig kétfélekép, Másként sohsem öltözném : Amikor nem láthatnálak, Elfogna a sötét bánat : Fsllegekbe rejtőzném . . . De mikor meglátnálak én, Villámgyorsan felölteném : Szép kék szinü ruhámat . . . Nap, mint öröm gyúlna ki rám S nagy kedvemben beragyognám Vele e nagy világot . . . az Isten háta mömeg olvasott, meg A fenyőfa. Irta Tasnádi B. Gyula ügy tetszett az Istennek, bogy az öregúr mellől minden hozzátartozója elhaljon, csak a kis unokáját hagyta meg neki. Ez az öregúr, gondolt egyszer egyet, és vett egy kis szőllöbirtokot a csallánitegyi határban Építtetett rá egy kis villát — piros bádogfedele messzire virított a zöld fák közül — és azóta ott. töltötte a nyári hónapokat. Valami nagy szórakozása nem igen volt itt az öregurna gölt. Csak olvasott, megint olvasott. A három olvasás között csak az volt a különbség, hogy mikor először olvasott, akkor ez

1 sétálva csinálta. Ugyanis különös passziója volt legyalogolni a legközelebbi faluba a postáért, és umint haza felé jött, útközben olvasta a politikát. Mikor másodszor olvasott, akkor már ült, biztosan, mert elfáradt. Hí rmadszor már fekve böngészte a lapot. Ez már a délutáni órákban történt, de nem a liüs szobában és a bőrkanapén. hanem künn az udvaron, a gyepen, a kis villa kiszögellő tornya e'őtt, ahel olyankor árnyék szokott lenni. Ide eipeltetett az öregúr egy lószórmatracot és azon heverészett. Ennek a passziónál; megvolt az az elóuye, hogy élvezhette a balzsamos hegyi levegőt, a hátránya pedig: hogy a torony árnyéka nainarább szökött tova, mint az öreg a& újság végére ért. (Talán, mert ax árnyék nem volt iá kivánosi, mi történik a nagyvilágbsn ?) Ilyenkor addig kiabált az öregúr, míg « vincellér »lőkerttlt vsUhonnsn a szöllőből, vele azután odahuzatta magát, a matrácon, ahová az árnyék vouult. Valahányszor as ör gur igy uri kényelemmel tovább utaztatta magát olyankor a ki» unokája is melléje szokott kuporodni, és nagyon mulatságodnak találta a dolgot. Mondom, ennyiből ábott az öregúr minden ssórakosása. A fákra ugyanis uem