Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-27 / 17. szám

XVII. évfolyam. Kőszíne!y, 1913. április 27. 17. Szam, tí etila p. MEGJELEN 1 K 4 E T ENK1NT EGYSZ E i(: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre . . 10 K. — f.l Negyedévre Fél évre . . . 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. Az „áttörök" letörése. Fényes Samu, aki maga mellé vette mindazokat, akik alkalmasak a tudomány népszei üsitésére, uttöiö társaságot alapított, hogy tudományos elveit atinál silieresebben terjeszthesse. A társaság alapszabályait be is terjesztette a belügyminiszterhez megerősítés védett. De jüj, az éles eszű Jakahffy államtitkár nem méltányolta Fényes Sarnuék tudományát, mely fő

!eg a kath. hit ellen irányult s mivel nem Iái ott garanciát arra, liogy a fényes tár-aság, melynek egykét alakját mi is szerencsést-k vagyunk isiueihetui, képes lenne nz objekiv tudományos igazságokat mivelni, a társaság alapszabályait visszautasította. Hah, micsoda poly pheaiosi düh fog erre bekövetkezni a tudomány szabadsága nevében ! ! Giesswein Sándor nem lett akadémikus. Gróf Apponyi Albertet ki véve nincs emb

er széles e hazában, akit a nagy világ 'annyira ismerne, mint Giesswein Sándort E-i ezzel a nagy emberi el a M. T. Akadémia, elkövette azt a csúfságol, kogy kihagyta tagjai sorából. Giesswein itthon nem kapta meg a kellő számú szavazatot. Azonban Giéffswein nyugodt lehet! Neki magának van akkora tudományos hire, mint az egész tudományos Akadémiának. Vigasztalódjunk tehát mi is ! Harc az életért... Irta Somogyi. Közvetlen szomszédunkban, odalent a Balkánon uj térképeket rajzolnak véres határvonalakkal a hadviselők fegyverei. Vagyon, nyuga lom, jólét, élet mind nem drága, hogy áldozatni ne hoznák nag3

7 céljaiknak. Az önfeláldozás csodáit szemlélhetjük oly népek részéről, kikről a, civilizációja és kultúrájában büszkélkedő Nyugat embeiéi bizonyos lenéző kicsiny léssel szoktak eddig beszélni! Disznópásztorok, kecskepásztorok, cernagorcok, bocskoros szerbek, zöldséges bolgárok stb. eféle satirikus epitethumokkal szoktuk felvirágozni a Balkán rejtelmes világának természetes fiait s ime kitűnt, hogy a lesajnált disznó- és kecskepásztorok történelmet csinálnak egy hatalmas világbirodalom romjain . . . mig a Nyugat fiainak egész küzdelme a gyomor korrogásávak elhallgattatásában merül ki. Mert, hogy az a társadalmi és politikai küzdelem, ami itt a nagy Nyugat szélén nálunk folyik, végeredményében nem egyéb egyszerű gyomorkérdésnél, világosabb a vakablaknál... Nagyobb kenyér, több fizetés itt a harci jelszó. Aki ilyet ad, azé a hatalom és dicsőség ! Kongresszusok, gyűlések tárgysorozatában, mindenütt a kenyérkérdés dominál. Törvényhozásunk, váimegyegyüléseink napirendjén mindenütt csak a kenyér és több fizetés kérdése szerepel. Jaj annak a kormánynak vagy törvényhatóságnak, mely az első kenyérkiáltásra nem kapitulál. Menten ezren és ezren gyülekeznek kongresszusra, tartanak felvonulásokat, fenyegetik meg a minisztereket s a kormányt s bírálják eljárásukat oly <éles> szavakkal, melyektől egy rendezett társadalomban vérvörösre pirulna a nyomdafestéket tűrni kénytelen papírlap is. . . ! Moratorium, halasztás nincs, ha egyes osztások jogos vagj

T jogtalan kívánsága azonnal nem teljesül, felliangzanak azok a bizonyos éles szavak, melyek sem kormányt, sem hatóságot, sem tekintélyt, nem ismernek. Önuralom, türelem, várakozás, A BALATON VIDÉK TAHCAJA. Gyónás. Irta Lakatos János. — Gyónni jöttem megtört szívvel Főtisztelendő uramhoz : Gyónásom tán örömtelen, Bús lelkemnek nyugvást hoz. Nem bántottam tudtommal meg A világon senkit sem : Mégis tehet súlyos vétkem, Hogy oly nagyon szerencsétlen Az én egész életemi Meggyónom hát becsülettel Sok nem ismert vétkemet : Hátha Isten ezekért ver, Ezekért sújt engemet; Mtg mióta megtudtam, hogy Kit szeretek, nem szeret : Én biz' borral gvógyítgatom, Én biz' dallal altatgatom Szegény beteg szivemet I Vagy ha éltem gonosz átka Rég lezajlott időknek, Levezektem bűneit én Valamennyi elődnek I . . . De ha semmit sem enyhíthet Sorsomon a gyónásom : — Tisztelettel megkövetem, ímádkozza ki én nekem Az Úrtól a halálom! Jl szárnyaszegett Irta BERKES RÓBERT. Megzenésítette: Wűrtzler Béla tanár, oki. zenemester. Bujdosva járok egymagamban Fájó szívvel. Letört, elhalt reményem. Legszebb álmom összetépve, Bűneimért megbűnhődtem keményen. Vakmerőség volt a vétkem, Szálló sasként nap fényébe néztem, Elfeledtem gyöngeségem S megvakulva göröngy-utra tértem. De hisz nem volt ám ez mindig Igy, Régen egyszer, voltam én is vig, Voltam én is hivő és bohó, Voltam egyszer én Is álmodó I Üldöztek, vagy nem becsültek, Könnyen vettek ; törődtem is véle / Volt egy kincsem : sírni tudtam. Megnyugodtam s eltűnt a Rossz réme. . . Minden szennytől tiszta voltam, Hő szerelme lelkemet megvédte: Imádságos kis könyvemben Ö volt a szent, szűz madonna képe. Ám azóta, elhagyatva Otthon nélkül, koldus vagyok, árva, Alamizsnáért könyörgök Kitaszítva temető árkába. De hisz' nem volt ám ez mindig Igy, Régen egyszer, voltam én is vig, Voltam én Is hivő és bohó, Voltam egyszer én Is álmodó / A nagy csapás után. Irta Gárdonyi Gáspár. A természet bármulója vagyok s egyben dalosa is. Lelkem a lant, melyen életre kelnek a szunnyadó érzések s dallá egyesülnek a hatások. Forró nyárban tüzes dalok fakadnak Mkemben, mely ködös őszszel gyászindulót zeng ; a lombtalan léi csak elhaló < kbordokat szólaltat meg bennem, de az éledő tavasz ismét feloldja dalaimat. Az első éledés az én első dalom, lelkem első dala a tavasz pacsirta-szózata. Elemi erővel hangzik, mintha TÍlágokat akarna betölteni, pedig csak az én világomban hallják.