Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-14 / 28. szám

4 BALATONVIDÉK 1912. juliu

s ] 4. Az uj adótörvények. Az 1909. évi adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslatot főbb vonásokba u szükségesnek véljük a közönség tájékoztatására ismertetni. Az uj törvény, mely 1913 január 1-én lép életbe, a házadómentességet kiterjeszti az ódon házukhoz az ódon falak felhasználása nélkti

1 épített uj házrészekre is. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról szóló törvénynek főként ama szakaszait módosítja és teszi világosabbakká az uj törvényjavaslat, amely szakaszok a külföldön is teleppel bíró hazai vállalatok, valamint hazánkban is teleppel bíró külföldi vállalatok adójára vonatkoznak. Lényegesen módosul az általános kereseti adóról szóló törvény. Az uj javaslat szerint is adómentes marad a 800 koronánál kisebb kereset; a 8Ó0—1000 korona évi kereset adókulcsa 1 százalék, az 1000—2000 korona évi kereset adókulcsa 2 százalék, a 2000 koronán felüli kereset adóku'csa pedig B százalék lesz. A jövödelemadónak főként a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra vonatkozó szakaszait módosítja a javaslat. Mindezeknek a változásoknak megfelelően módosul természetesen a közadók kezeléséről szóló törvény is. A legfontosabb intézkedés az egész javaslatban az, hogy a kereseti adót a Wekerle-féle törvényben megállapított, 3 százalékról a kis existenciák javára lemérsékeli 2, illetve 1 százalékra. De gondoskodik a javaslat a 10 ezer és 30 ezer korona jövödelemmel rendelkező polgárokról is ; ezeknek a kereseti adója és jövödelmi adója együttvéve a Wekerle-féle törvényben 7—8 százalék, Lukács László uj törvényjavaslatában pedig csak 5—6 százalék. — Egyébiránt az 1909. évi adótörvények alapelveit az uj javaslat nem érinti. Színház. Szombaton, zsúfolt házelőtt játszották Az asszonyfalót. A zenéje szép, komoly muzsika. A tárgy meglehetős. Néhol jóizü humorral találkozunk. Azonban fordul elő benne néhány olyan izetlenség, hogy a karzat közönsége seui veheti be gyomorron'ás nélkül. — A főszerepet Érckövy alakította, kinek gyönyörű hangja érvényre jutott. A többi szereplők is megállták helyüket. Vasárnap d. u. a Táncos huszárok került színre, míg este Az asszonyfalót ismételték a régi szereposztással. Ezen alkalommal kelett elbucsuznunk a zenekartól. Igazán csak akkor tudtuk értékelni őket, amikor már elmentek és helyüket, egy szomorú pianinó foglalta el. Hétfőn a Leányvásárt játszották mérsékelt sikerrel. Érckövy éneke kifogástalan volt, míg a többi énekszámok gyöngék voltak. Lucy szerepét Juhos adta sok természetességgel. Keddsn, Fekete Irén jutalomjátékaként Gárdonyi Annuskájá került színre. Egy végtelen kedves, finom darab. A címszerepet Fekete játszotta <\ lőle megszokott kifogástalansággal. Káldor, Herényi és Miktóssy is ügyes alakítást nyújtottak. Szerdán, Hévizén adták a Leányvásárt. Csütörtökön a régi, de örök szép Szulamithot adták Juhos jutalomjátékául. Átérzett szép játékot nyujtott Juhos, mint. Szulamith. Nagyon szépen énekelt, jóllehet egy kis rekedtség bántotta, különösen az első énekszámoknál, de ez elmúlt, mikor már kissé »kién"kelte« magát. Fekete Ábigail szerepében kitünó volt. Hatásos volt játéka és köunyeket csalt, a közönség szemébe. Érckövy szép sikert aratott hangjával. Ismét meglátszott énekén, hogy perfekt énekes, aki tud bánni hangjával. — A darab közepén egy érdekes incidens akasztotta uieg az előadást néhány percre. Néhány 'fiókapacs* nagy buzgalommal feszegette a terem egyik utoafelőli ablakának redőnyét, hogy igy belátván, potya élvezetben részesülhessenek. Az ablakiedőny egy nagyot recscent és ettől a nem messzeálók megijedve, az ajtó felé startoltak. Ez elég volt arra, hogy az egé«z közönség a feldöntött székeken keresztül tóduljon a kijárat felé. Azonbau a színészek a színpadról és néhányan a higgadtabbak közül megállították a futó tömeget és azután ment az előadás tovább. Pénteken újból az »Asszonyfaló« t adták elő, — a régi szereposztással és sikerrel. —dt.— Cjépjápmű vezetői vizsga Kegzifjelgen. Kedden reggel epen szokásos sétámat, végeztem a Főutcán. Nem törődve az utcán járó kelő embertömeggel, az egyik budapesti napilapnak ama cikkje kötötte le minden gondolato inat, amely a most folyamatban levő konstantinápolyi automobil verseny részleteit közölte — és ennek kapcsán a most nemrégen oly szép eredménnyel befejezett kiskocsi verseny. Szinte lehangolt voltam, hogy nekünk kisvárosiaknak, nincs módunkban ilyen kulturális ténykedésben résztvenni. Amint igy tüuődve, az utca kövezetére meresztett tekintettel mentem tovább, csinos autó h aladt mellett"m teljes csendben és a rajtülők egyike ellenmondást nem tűrő hangon oda szólt a vezetőnek : axalátor, kuplung, fék. Erre figyelmes lettem. A szavak jelentőségét ugyan nem tudtam, de a vezető mozdulatai azonnal követték az elhangzott, szavakat és a kocsi megállt. Ekkor már a kíváncsiság engem is oda csalt és épen kérdezősködni akartam a kocsiban ülők kilétéről, amikor az egyik ur, aki a vezető mellett ült, mosolyogva, knlapemeléssel jóreggelt kivánt. Igy azután kedves ismerősömtől megtudtam, hogy ma Keszthelyen gépkocsi és gépkocsi vezetői vizsgát tart a pécsi szakértő bizottság. Mivel a vizsgázó vezetőnek indulni kellett, kedves ismerősönnől még csak a vizsga szintere után érdeklődtem. Azután én is indítottam és a harmadik sebességgel gyalog odasiettem. Nem volt nehéz feladat oda találni, mert az autók nagy része vagy oda igyekezett, vagy már megvizsgálva onnan jött. Igy jutottam el a berregő kalauzaim vezetésével a vizsga helyére. Itt újból találkoztam kedves ismerősömmel, aki bemutatott a vizsgázó-bizottság tagjainak, még pedig Borbély Gyula pécsi iparfelügyelö urnák és Schmidt rendőtfőkapitány urnák. Azután ők kocsira ültek és tovább folytatták a vizsgát, amely csak a délutáni órákban ért véget. S hangsúlyoznunk kell itt hogy a vizsgázások alkalmával a pécsi rendőrfőkttpitányság megbízásából nagy szerep jutott Szeless Józsefnek, akit városunk közönsége kiskocsija révén már évek óta mint nagy és szakszerű autósport embert ismer. A BAUTONVIÜGK TÁRCÁJA. Sgi számvitel. Erőseké a jó szerencse, A bátraké a győzelem. Igazság, jó sziv árván bolyongnak Együtt útatlan útfélén. S míg az erős a szerencséjén Az élet oltárán áldozik, Diadaláért, győzelméért Ott fenn az égi Számadónál Egy-egy tétellel tartozik. S mig a jó sziv és az igazság Letiporva egy könnyet ejt, Ott fenn bizton javára irja, Ki nem siet, Ki nem felejt. —a.— Vérke kútja. — Jobb helyre is tehetned a pénzed, öcsém — dohogott az öreg Harangozó Lajos bácsi, mikor meglátta, hogy tíz fillérest, adtam a bolónd Jóskának. — Ugyan Lajos bátyám, hogy nem átalja sajnálni ettől a nyomoraitól azt a pár krajcárt, hiszen, ha én sem, más sem ad neki, éhen pusztul el az árva embere. — Bár pusztult volna el ezelőtt 20 évvel szegéuy öccse és nevelólánya helyett, nem járna itt a világ csúfjára. Nem érdemes sttjuálui. Gazember volt világéletében. Kötél neki, nem alamizsna. -— Nem szabad még a szegényeket semmindjárt gazembereknekcimezni. Ugyan mi bűne lehetett ? Taláu, hogy koldusnak, bolondnak született, hogy neki nincsen tornácos háza, 6 nyilas sző öje, két telekaljföldje, mint kigyelmednek ? Bezzeg, ha ő is tehetős sorbau volna, Lajos bátyám sem vetné meg ilyebül. — Volt neki még több is, mint nekem, de akkor is csak gazember volt, az utolsó ember sem fogott vele kezet. — Pénzt meg egyátalán nem érdemes kezibe adni, mert, viszi mind a »Vórke kútba« öccsének, meg a Linkának. — Bizonyára rá vannak szorúlva azok is a segítségre. — Bolond beszéd — pattant fel az öreg. — Vagy nem hallottad azt a szomorú históriát a »Vérke kútjá«-ról ? . . . — Nem én soha! — Mondja el Lajos bátyám — hízelegve simogattam az öreg göndör, galambősz haját. — Szomorú nóta az öcsém, nagyon szomorú . . . Húsz évvel ezelőtt még nagyon gazdag volt ez a bolond Jóska, kinek becsületes neve Helmeczi József volt akkoriban. Szegény emberek zsírján gazdagodott meg s árvákat forgatott ki vagyonából. Nem volt a Balaton mentén olyan szívtelen uzsorás, mint ö, ki kezébe került, koldúsbottal szabadúlt ki onnan. Ketten voltak testvérek. Öccse, Gáspár, szelíd jó lelkű fiú volt s az ingét is oda adta a szűkölködőnek. Szerette is az egész környék. Volt még a háznál egy leány is, a Lövfi Linka. Valami rokon gyermeke volt, kit a szívtelen Helmeczi tönkretett. Angyallelkü gyermek s 16 éves lehetett. Öröm volt nézni azt a tündér szépségű leányt, midőn leeresztett hajjal, szép, tiszta, egysz-rü ruhácskában ment a templomba. Itt járt el házam előtt s feleségemnek mindig kezet csókolt, ha vele találkozott. Az ártatlanság sugárzott ki jóságos szemeiből. A fiatal K-lemen bele szeretett a leányba s az viszonozta érzelmeit. Nem csoda, hisz mindketten szépek és fiatalok voltak. Mindenki egymásnak szánta őket a faluban, de az Isten másként rendelte egybekelésük. Helmeczi József úgy 50 évre hajlott akkoriban s szintén szemet vetett Linkára s mindig zaklatta a fiatal leányt szerelmével, ki előbb tűrte a tolakodást, majd megmondta Gáspárnak, ki kérdőre vonta bátyját s azóta állandó összetűzés között éltek. . . Május hónap valamelyik napján majálist rendezett a tűzoltóság az erdőben. A falú összes fiatalsága ott volt s köztük Gáspár is a Linkával. Táncoltak, kergetőztek, mint aféle gondtalan fiatalnépség. Magam is ott voltam, mindig szerettem nézni mások örömét, boldogságát. Tánc után a fiatalok el-el sétálgattak az árnyas lombok alatt s a szerelmesek pedig félrehúzódtak egy-egy csókra s forró ölelésre. Hiába! . . - Igy volt ez mindig és így is lessz örökké. Gáspár is elment Linkával