Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-12-15 / 50. szám

XVI. évíöiyam. Keszthely, 1912. december 15. 50. szám. Politikai lietilap. MEGJELENIK HETENKÍNT EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérür.k. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. - f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Heti kis tükör. Lesz-e, nem lesz-e ? T. i. mert sajnos, tudni kell, liáboru ! Egyik-másik n«gy lapunk azt újságolja, hogy a háború, amelyet a túlságosan önérzetes «?.ei bekkel fogunk viselni, n^-m lesz háború, hunéin csak megfenyítő ekszpedició ! Csuk arra vagyunk kíváncsink, vájjon a megfenyítő ekszpedicióban fakarddal verekednek és tollpuskával lövöldöznek e ? Eszembe jut az .egyszeri pógár, alá igen sopánkodott, hogy sok az adó. A képviselő megnyugtatta, (mert kit nem tud nálunk megnyugtatni egy képviselő P) hogy amit a pógár adónak mond, az nem mind adó ám, hanem a fele porció. Ammá más, monda megnyugodva a pógár. De azért, mikor fi'/eiésre került a do'og, mégis csak vakarta a füle tövit No hát, igy leszünk mi is a megfenyítő ekszpedíció val, pedig az voltaképpen nem is háború. Csak nyugalom ! — mondja Serényi miniszter. Ne rohanjatok a pénzetekéit a takarékba, mert hisz jó helyen ven az a pénz, jobb helyen nem is lehetne ! Csak siessünk ! — mondják izgatottén a betevők, mégis biztosabb hely a mi pénzünknek a mi zsebünk ! Hol az igazság, ki tudja ? Mindenki bátou'tje a betevőket s a kivevők száma egyre szaporodik. Ott a bibi, hogy a tőketulajdonosok bátorításra szorulnak. Nem furcsa világ ez ? Szegény tőkepénzesek ! A közök tatásügyi költségvetéssel foglalkozó szónokoknak két állandó vesszőparipájuk van, az egyik a kath. autonomia. a másik a középiskolák leformjának sürgetése. Vájjon rákeiül-e mind a kettőre a sor, vagy melyikbe kerül rá e'őbb ? Az bizonyos, hogy a kath. autonómia 0I3 »n örökség, amely miniszteriül miniszterre száll és egyik sem akarja igazi tulajdonának tarteni. Valójában az elsőt nem csinálják meg soha, a másikat pedig mejd addig szidják, mig végre is rontanak rajta s igy lesz a reform helyett deform. A vármegyei közgyűlés. 1 A f. hó 9-én megtartott megyegyülés érdekes képet nyújtott. Körülbelül 300 tag szorongott együtt az aránylag kicsi teremben, amelyet zsúfolásig megtöltött az embertömeg, midőn pontosan 10 órakor sipeki Bálás Béla dr. főispán megnyitotta az ülést. A legérdekesebb kép, mit képzelni lehet az, amikor a megye családjainak egy-egy képviselője bukkanik fel a megszokott keretében és a csemegéstál >okféle?ége szerint övezik körül a legkülönbözőbb árnyalatai a napi és a helyi politika matadorjainak. Ugy látszik, hogy lassan bár, de mintha kezdene visszatérni a tárgyilagosság a megye urai közé ós a szélsőséges törekvések kezdik elhagyni a különböző pártokat, hogy gondolatvilágukban helyet adjanak eg}' szebb reményekre jogosító jövőnek. Az egymástmarcangolás mintha apadóban volna és mintha a régi barátok egymásra találnának újra. Ha sipeki Bálás Béla dr. főispánnak a simpatikus egyéniségével sikerül, hogy a köz érdekében való harmonikus egj'üttműködést a vármegyeháza termeibe és a társadalmi téren is visszahozza, úgy bizonyára többet tett a vármegyei életnek, a békés együttműködésnek, mint amit a leviselés és az elkedvetlenités apró fortélyoskodásaival elérni lehetett volna. A közigazgatási bizottság választása élénk érdeklődést váltott ki a bizottsági tagoktól. A választás pedig beigazolta, hogy Zalamegye közönsége nem óhajt egyes szélsők kedvéért elejteni régi és ismert tagokat. A B A LATON V10 EK f A H U AJ A A katholikus autonomia. Irt,a Gótzy Mihály dr. Általános érdekű, aktuális és mindenesetre megfontolást érdemlő tauulmány jelent meg ezen acimeu Wenninger Mátyás, ismert nevü közgazdasági író tollából.*) A kath. autonomia nagyjelentőségű, nehéz problemájá

1 tárgyalja őszinte szeretettel, sok jóakarattal és széles látókörre valló tudással. Eletreveló eszméket, terveket vet fel, hogyan lehetne e már 64 év óta megoldásra váró problémát rendezni. Ugy az autonomia kérdése, mint ez a tanulmány megérdemli, hogy velük behatóbban foglalkozzunk. A protestánsok már az 1790/91. törvények XXVI. t.-c. alapján kaptak autonómiát vagy önkormányzati jogot, amelynél fogva saját ügyeiket a meguk által alkotott szabályok és törvények szerint intézik, vagyonukat minden más hatóságtól teljesen függetlnül kezelik, iskolák felállításáról, vezetéséről maguk gondoskodnak, azokkal idegenek beleszólása nélkül rendelkeznek. Ugyanily kormányzati jogot kaptak a görögkeleti szerbek 1848-ban. Csak a katholikusoknaknincs autonómiájuk. *) Wenninger Mátyás : A katholikus autonomia. Tatatóváros, 1912. Ára 2 kor. Mikor az 1848. tői véj yek XX. törvénycikke kimondotta a vallási egyenlő ségét s így « k«th. vallás megszűnt állán vallás lenni, a katholikusok a megváltozott, helyzetnek megfelelően szintén kértek autonomiát a ineguk részére. Az országgyűlés azonban visszautasította a kérelmet azzal az indokolással, hogy «elkésett.» Az abszolutizmus szoirorú korszaka alatt az autonomi« ügye pihent. Eötvös József báró kultuszminiszter és Simor hercegprímás szorgalmazát-áia 1870 ben, majd utóbb Vaszary primássága alatt 1900 körül összegyűlt egy-egy eutonomiai kongresszus ; ezek ismételten dolgoztak ki javaslatot és a kész autonomiai tervezetet jóváhagyás végett felterjesztették a királyhoz A király e tervezetet alkotmányos tárgyalás céljából megküldte a kormánynak ; de ez a mai napig nem tárgyalta. A kath. autonomia rendezése ugyan ott szerepel minden egyes kormány programmiában, de a biztatásnál és ígérgetésnél tovább még nem tartunk. Pedig szükségünk volna rá. Tekintélyünk megóvását, érdekeink megvédését, jogaink érvényesítését, vallásszabadságunk biztosítását várjuk tőle. Jogunk is van hozzá. Ha többet nem is, annyit mindenesetre megkövetelhetünk, hogy a kormány nekünk is adja meg azt, amit a többi felekezetek már régen megkaptak. Hogy miért nincs autonomiánk, annak okát elsösoiban a kormányoknak az anfonomiával szemben tanúsított magatartásában kell keresnünk. A király főkegytiii jogát a kormeny által gyakoiolja ; következőleg a minisztérium terjeszti fel a kinevezendő püspököket, kanonokokét és egyéb javedalmusokat. Ugyancsak a főkegyúri jogból kifolj'ólag a minisztérium kezeli a kath. közvagyonnek nagy részét, milyen : a vallás-, tanulmányi-, egyetemiés más alapok. Felügyel az ingatlanok kezelésére. Nagy befolyása ven a tisz'án kath. jellegű iskolákra. Mindezekkel, de különösen a vagyon kezelésével nagy hatalom én befolyás jár. Ha az autonomia megvalósul, a kormánynak a hatalom és befolyás egy részéről le kell mondania ; ezt pedig érthető okokból nem akarja. Az autonomiai kérdésnek Achilles-sarka az : milyen legyen az az autonomia, mire terjedjen ki hatásköre. Itt ütközik össze a kormány és a katholikusok érdeke ; ez az a pont, amelyen hajótörést szenvedtek eddig jogos követeléseink. Sikerül-e majd ez érdekeket öszszeeg} eztetni, a jövő kérdése. Hogyan, miképen lehetne ezt a nehéz kérdést r

jnde'ni, erra vonatkozólag ad néhány gondolatot, eszmét, irány elvekefe Wenninger említett tanulmányában. Főbb szempontjai ezek. A kath. egyház hiererkikus szervezete érintetlen marad. A személyi és vagyoni kérdésekben függetleníteni kell az egyházat az autonomia által.