Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-12-15 / 50. szám

BALATONVIDEK Bogyay Máté, a keszthelyiek kedves «Máté bácsi* ja, saját jószántából nem fogadta el a neki, a legkülönbözőbb oldalról felajánlott bizottsági tagságot, emiatt a közgyűlésen Koller I. bizottsági tag búcsúztatta el, és a közgyűlés, a régi és minden viszonj'ok között a megyeérdekeit szivén viselő öreg zászlótartónak az érdemeit jegyzőkönyvben megörökíteni elhatározta. Ezután a közigazgatási bizottság tagjaiul megválasztattak: Plihál Ferenc nagykanizsai és gróf Batthyány József volt keszthelyi képviselő. A keszthelyiek ezzel csak nyertek, mert a legkülönbözőbb politikai hitvallást érzők sem tagadhatják le, hogy ö egyike a vármegye objektiv itéletü közéleti férfiainak, aki a szélsőséges irányok között tudott közép uton haladni. A vármegyei közgyűlés azonban, a legérdekesebb képet az árvapények elhelyezésének a kérdésében mutatta. Arról volt ugyanis szó, hogy a közel 2 millió korona árvapénzt hol helyezzék el: az Országos Központi Hitelszövetkezetben-e, vagy pedig a zalamegyei takarékpénztáraknál, amelyek egyenként tették meg ajánlataikat. Ez utóbbiak — úgj' látszik — feszült pénzűg}ü viszonyok miatt nagyon is rálehetnek utalva a betétekre. A vármegye pénzei ugyanis kilenc év óta az Orsz. Központi Hitelszövetkezetben vannak elhelyezve s rnost, alig megérthető mohósággal vetették a takarékpénztárak igazgatói, mint megyebizottsági tagok magukat az árvapénzekre, mert úgy látszik, a cvarázspálca* érintésére, mely egy közös összehívó alakjában jelentkezett nemrégiben a takarékpénztárak látóhatárán, vették csak észre, hogy az árvapénzek 5° /o'OS betétbevétele, a részvényesek osztalékának és igazgatói jutalékok emelésének a mai drága viszonyok között, nem megvetendő szolgálatot tehet. Tehát ez, valamint az ís, bog}

7 némely tárgyilagos körök is segítették a takarékpénztárak érdekvédelmét, a zalamegyei 40 szövetkezet érdekeit valóban veszély fenye* gette. De! ahol közel a veszély, közel van a segítség is. A zalamegyei földbirtokos megyebízottsági tagok jó érzésének a teljes elismerésére legyen felemlítve, hogy azok jó eleve és ez egyszer, pártpolitikai tekintetek nélkül, belátták, hogy a kisiparosok és a kisbirtokosok érdekeit a szövetkezetekben, nem áldozhatják fel semmiféle takarékpénztári érdektrösztnek, hisz 10000 zalai magyar család érdekei kapcsolódnak ma már a szövetkezetekhez. miért is Bosnyák Géza, majd Hertelendy Ferenc megyebizottsági tagoknak a szövetkezeteket méltató felszólalásai alapján, dacára egyes üg}

r véd-megyebizottsági tagok elcsavaró felszólalásainak, a közgyűlés csaknem egyhangulagamellett döntött, hogy az árvapénzek az Orsz. Központi Hitelszövetkezetnél hagyassanak. Mint érdekes epizódot fel kell említeni azt is, hogy elnöklő főispán úr, a szavazás megkezdése előtt felolvasta a törvényszakaszt, hogy az árvapénzek elhelyezése kérdésében, azoknak a pénzintézeteknek az igazgatói, akik a saját intézeteik számára óhajtanak betétet, nem szavazhatnak, ami elkedvetlenedést keltett s egyeseke felszóllalásra indított. Egyesek ügyvédi fogásokkal igyekeztek a törvény világos rendelkezéseit elhomályosítani, de nem sikerült. Az érdekeltek erre lassanként elhagyták a termet, a többség pedig megszavazta a tárgyilagos igazságot: a kisember pénze, szolgáljon a szövetkezetek utján ugyanazok erősítésére. Sokan még a vasúti kocsikban is vitatták a törvényt, de ügy látszik csak azért, mert a saját érdekek; védelmére már. azaz. önmaguknak, nem lehet szavazni. Ugy mondják, hogy a határozatot megfelebbezik. D. Közutaink. A csonka parin ment, gőzei övei tárgyalja a jövő évi költségvetést. Noimális parlamenti viszonyok között ilyenkor szokott lenni az ellenzék szürete. Rövidebbhosszabb, velösebb, velötlenebb beszédekben szoktak ilyenkor felvonulni a kormányt <táinogató» és támadó pártok pártállás szerint. Ez az úgynevezett parlamenti nagymosás ideje, mikor is alapos szapuláson mennek át a < közálladalom > összes ügyei. Sajnos, a mostani ellenzéknélküli parlamentben nélkülöznünk kell ezt a parlamenti «jószokást.» Aminek termeszetesen k közügyek adják meg az árát ! A munkapárt idillikus egyedül létében olyan tessék-lássék féle mosogatást tart, ugyan, de vajmi vékony eredménynyel 1 Ig"z ugyan, hogy tulbőven jutott a bőbeszédbol az utolsó tiz évben — a bestéd dagály korában, de ma az apály idején éreznünk kell, bog}' mégiscsak akadt annak a sok beszédnek valami magja is, mely tisztított, is. De hát meg kell elégednünk most a munkával Mert a munkapárt most igazán dolgozik. Ötpercenként egyegy törvény. N°m csoda, lia a lázas munkában nem érnek iá beszélni! Az egy Heltaí a kereskedelmi tárca költségvetésének előadója mégis szakított magiínak időt, hogy meglehetős epés, nem egy tekintetben méltánytalan I eszédet mondjon. Igj' például nem Írjuk elá a m. kir. pósía ellen intézett kirohanását. Oszszes intézményeink között a pósta az, melynek működését országos elismerés kisérte s kiséri ma is. Es éppen ezt kellett epébe k-vert beszéddel lecsepülni. Persze a 'postások állami alknlmazottak s különben is szerény emberek, kik nem érnek rá a magas politikával foglalkozni, de meg ál A kath. autonómia egy országos, to vábbá egyházmegyei bizottságoktól és végre hitközségi szervezetekből áll Mindenegyes bizottság élén egy egyházi és világi elnök állana. Az oiszágos bizottság egyházi elnöke a hercegprímás, az egyházmegyei bizottságé a püspök, a hitközségé a plébános. Ezek mellet t a világi elnökök választás utján nyernék el hivatalukat. Az országos bizottság tagjai (aut. képviselők) 2/

3 részben világi katholikusokból, 1/

3 részben egyháziakból állana ; ezeket az egyházmegyei bizottságok választanák. Az egyházmegyei bizottságok 2/

3 világi, i/

B részben egyházi tagjait kerületenként a hívek választanák megállapított számarány szerint. Az országos bizottság feladata : a hercegprímás, érsekek, püspökök megválasztása, illetőleg kinevezésre való előterjesztése. Ez a bizottság végezné a római Szentszékkel, a legfőbb kegyúrral és a kormánnyal a hivatalos érintkezést. Az egyházmegyei bizottságok hatáskörébe tartoznék : a káptalan tagjainak, a javadal mas prépostoknak és apátoknak a választása, ide nem értve a szerzetesrendek főnökeit, akiknek megválasztása a rendtagok körébe tartoznék. Ugyancsak az egyházmegyei bizottság választaná meg a kerületi espereseket, plébánosokat, továbbá a vezetése alatt álló kulturintézetek igazgatóit, tanárait, tanítóit stb. Minden néven nevezendő egyházi vagyont az autonomia ve z kezelésbe. E célból az országos bizottság ellenőrző fslügyelete mellett külön központi hivatalt kell felállítani különféle osztályokkal (gazdasági, pénzügyi, erdészeti, szépészf ti,számvizsgáló stb.) Az osztályokat elméletileg és gyakorlatilag kópz.ett szakemberek vezetnék. A nagy birtoktesteket feltétlenül házi kezelésbe kell venni a kényelmesebb-bérbeadás helyett ; a kisebb birtokokból kisbirtokos hitbizományokat vagy örök haszonbérleteket kell alakítani azzal a megkötéssel, hogy a birtok csak kath. kézbe kerülhet. Miudennemü jövedelem az orsz. központi pénztárba folyna be s ugyanez a pénztár fedezné a személyi és dologi kiadásokat. Hogy ugy az egyháziak, mint a világiak teljesen hivatásuknak élhessenek, anyagiakkal ne kelljen küzdeniök, a javadalmazás készpénzből állana. A teljes nyugdíjjogosultság 30 évi szolgálat, után kezdődik ; 65 évnél túl senki sem maradhat hivatalában. Az oktatásügyet, teijesen az autonomia venné kezébe. A tanulmáuyi alap által fenntartott vagy segélyezett fő- és középiskolákat igazgatná, a tanári testületet kinevezns s fölöttük joghatóságot gyakorolna. Hasonlóképen gondozásába venné az alsóbbfoku oktatást. Gondoskodnék arról, hogy »zokra az állam kezét rá ne tehesse és bennük kath. szellemben tanítsanak. Röviden .szólva : világi vonatkozású ' ügyeiben az autoiiomía inté^keilnek saját felelősségére a saját maga által megállapított szabályok szerint. Ha közvetlenül ueui is, de közvetve minden kaikoükus beleszólhatna az egyháznak világi vonatkozású ügyeibe, nevezetesen a vagyonkezelésbe ós az iskolakórdésbe- S mivel jogot ad minden katholikusnak, felkeltené az általános érdeklődést a kath. ügj'ek iránt, felébresztené az érdekközösséget, s igy kétségkívül erősítené a kath. öntudatot, emelné a hitéletet,. Sok érdekes, megszívlelésre méltó dolgot mond még a szerző az egyházi vagyon eredetéről és rendeltetéséről, az autonomia szociális hatásáról, a sajtóról, munkástelepitésröl, a párbér kérdés megoldásáról ; de ezekre bővebben nem terjeszkedhetünk ki. Nem irjuk ugyan alá azon állításait, bogy a vallás magánügy, hogy a cél szentesíti az eszközöket; nem osztjuk a papi nötlenségről alkotott nézetét ; nem értünk egyet, abban, amit az ünnepek redukciójáról mond ; de elvégre is utóbbi kérdésekben mindenkinek meglehet a maga nézete. De látva azt az odaadó szeretetet és önzetlen lelkesedést, amely hazája és egyháza iránt tanulmányában megnyilvánul, csak tisztelettel adózhatunk Írójának. Wenninger mindenki számára érdekes és tanulságos könyvét, amely a keth. autonomia kérdését minden vonatkozásában behatóan tárgyalja, a legmelegebben ajánljuk.